A mellek képe

Az emlő a mellkas izmait borító szövet. A női mell speciális szövetből készül, amely tejet (mirigyszövet) és zsírszövetet termel. A zsír mennyisége határozza meg a mell méretét.

A mell tejtermelő része 15-20 szakaszra szerveződik, az úgynevezett lebenyekre. Az egyes lebenyeken belül vannak kisebb szerkezetek, úgynevezett lobulák, ahol a tej termelődik. A tej a csövek nevű apró csövek hálózatán keresztül halad. A csatornák összekapcsolódnak és nagyobb csatornákká állnak össze, amelyek végül kilépnek a mellbimbó bőréből. A mellbimbót körülvevő sötét bőrterületet areolának hívják.

A kötőszövet és az ínszalagok támogatják az emlőt és alakját adják. Az idegek érzetet keltenek a mellben. A mell ereket, nyirokereket és nyirokcsomókat is tartalmaz.

Mellbetegségek

Mellrák: A rosszindulatú (rákos) sejtek rendellenesen szaporodnak a mellben, és végül kezeletlenül a test többi részére is átterjednek. Az emlőrák szinte kizárólag nőknél fordul elő, bár a férfiak is érintettek lehetnek. Az emlőrák jelei közé tartozik egy csomó, véres mellbimbóváladék vagy bőrelváltozás.
Ductalis carcinoma in situ (DCIS): Mellrák a csatorna sejtekben, amely nem hatolt be mélyebben vagy terjedt át a testen. A DCIS-ben diagnosztizált nők nagy valószínűséggel gyógyulnak meg.
Lobuláris carcinoma in situ (LCIS): Bár karcinómának hívják, az LCIS, amely a tejtermelő lobulasejtekben fordul elő, nem hatol be vagy terjed el, és nem igazi rák. Azonban az LCIS-ben szenvedő nőknél a jövőben fokozottan valószínű az invazív emlőrák kialakulása.
Invazív ductalis carcinoma: Mellrák, amely a csatorna sejtjeiben kezdődik, de később mélyebben behatol a mellbe, és továbbterjeszti a test többi részébe (áttétet adhat). Az invazív ductalis carcinoma az invazív emlőrák leggyakoribb típusa.
Invazív lobuláris karcinóma: Mellrák, amely a tejet termelő lobulasejtekben kezdődik, de később mélyebben behatol a mellbe, és továbbterjeszti a test többi részébe (áttétet adhat). Az invazív lobularis carcinoma az emlőrák nem gyakori formája.
Egyszerű mellciszta: Jóindulatú (nem rákos), folyadékkal töltött zsák, amely általában a 30-40 éves nőknél alakul ki. Az emlőciszták érzékenységet okozhatnak, és lemerülhetnek.
Emlő fibroadenoma: A mell nagyon gyakori nem rákos szilárd daganata. Egy tipikus fibroadenoma fájdalommentes, mozgékony csomót hoz létre az emlőben, és leggyakrabban 20-30 év körüli nőknél fordul elő.
Fibrocisztás emlőbetegség: Gyakori állapot, amikor a nem rákos emlőcsomók kényelmetlenné válhatnak és méretükben változhatnak a menstruációs ciklus alatt.
A mell szokásos hiperpláziája: A mellbiopsziában normálisan megjelenő, nem rákos ductalis sejtek rendellenesen szaporodhatnak. A szokásos hiperplázia jelenléte kissé növelheti a nők életében az emlőrák kockázatát.
A mell atipikus hiperpláziája: A kórosan megjelenő sejtek szaporodnak akár a mellvezetékekben (atipikus duktális hiperplázia), akár lobulákban (atipikus lobuláris hiperplázia), amelyeket néha emlőbiopsziával fedeznek fel. Bár az állapot nem rákos, az atipikus hiperpláziában szenvedő nőknek négyszer-ötször nagyobb az emlőrák kialakulásának kockázata, mint azoknál a nőknél, akiknél nincsenek mellkasi rendellenességek.
Intraductalis papilloma: Nem rákos, szemölcsszerű emlőtömeg, amely a mellvezetékekben nő. Az intraductalis papillómák csomóként érezhetők, vagy tiszta vagy véres folyadék szivárgását okozhatják a mellbimbóból.
A mell adenózisa: A mell lobulusainak nem rákos megnagyobbodása. Az adenosis emlőráknak tűnhet a mammográfiákon, ezért biopsziára lehet szükség az emlőrák kizárásához.
Phyllodes tumor: Ritka, általában nagy, gyorsan növekvő melldaganat, amely ultrahangon fibroadenomának tűnik. A Phyllodes daganatok lehetnek jóindulatúak vagy rosszindulatúak, és leggyakrabban a 40 év körüli nőknél alakulnak ki.
Zsír nekrózis: A mell zsíros részében bekövetkezett sérülés hatására hegszövet alakulhat ki. Ez a tömeg emlőráknak tűnhet vizsgálatkor vagy mammográfián.
Mastitis: A mell gyulladása, amely bőrpírt, fájdalmat, meleget és duzzanatot okoz. Az ápoló anyáknak nagyobb a tőgygyulladás kockázata, amely általában fertőzés következménye.
Mell-meszesedés: A mammográfiákon gyakori megállapítás a kalcium lerakódása a mellben. A kalcium mintázata rákra utalhat, ami további vizsgálatokhoz vagy biopsziához vezethet.
Gynecomastia: A férfi mell túlfejlődése. A gynecomastia befolyásolhatja az újszülötteket, a fiúkat és a férfiakat.

Folytatás

Melltesztek

Fizikai vizsga: Ha megvizsgálja az emlőt és a közeli hónaljszöveteket csomók, bőrelváltozások, mellbimbó váladék vagy nyirokcsomók szempontjából, az orvos bármilyen rendellenességet találhat a mellben. A mellcsomók jellemzőit, például méretét, alakját, állagát általában megjegyzik.
Mammogram: A mammográfiai készülék összenyomja az egyes emlőket, és alacsony dózisú röntgenfelvételt készít. A mamogramok a leggyakrabban használt tesztek az emlőrák korai felismerésére vagy szűrésére.
Digitális mammogram: Olyan mammogram, amely az egyes mellek elektronikus képeit digitális, számítógéppel olvasható formátumban tárolja. Ez eltér a szokásos film-mammogramtól, ahol a képeket közvetlenül a filmre hozzák létre.
Diagnosztikai mammográfia: A kóros mammográfia vagy a mell rendellenességének kiértékeléséhez néha szükség lehet további mammográfiai nézetekre, a rutin mammográfián elvégzetteken kívül.
Mell ultrahang: A bőrre helyezett eszköz a mellszöveten keresztül nagyfrekvenciás hanghullámokat dob. A jeleket képpé alakítják a videó képernyőn, így az egészségügyi szolgáltatók láthatják a testen belüli struktúrákat. A mell ultrahangja gyakran meghatározhatja, hogy egy csomó folyadékból (ciszta) vagy szilárd anyagból készül-e.
Mell mágneses rezonancia képalkotás (MRI vizsgálat): Az MRI szkenner nagy teljesítményű mágnes és számítógép segítségével részletes képeket készít a mellről és a környező szerkezetekről. A mell-MRI-k további információkat adhatnak a mammogramokhoz, és csak meghatározott esetekben ajánlottak.
Mellbiopszia: Egy kis szövetmintát vesznek a mell rendellenes megjelenésű területéről, amelyet fizikai vizsgálat, mammográfia vagy más képalkotó vizsgálat során láthatnak, és rákos sejtekre vizsgálják. A biopszia elvégezhető tűvel vagy kisebb műtéttel.
Finom tűt szívó (FNA) emlőbiopszia: Az orvos egy vékony tűt szúr be a mell rendellenes megjelenésű területére, és kihúzza (felszívja) a folyadékot és az emlő szövetét. Ez a legegyszerűbb típusú biopszia, és többnyire a mellben könnyen érezhető csomókhoz alkalmazzák.
Magtű mellbiopszia: Egy nagyobb, üreges tűt helyeznek a melltömegbe, és egy cső alakú mellszövetdarabot (magot) húznak ki. A magbiopszia több mellszövetet biztosít az értékeléshez, mint egy FNA biopszia.
Sztereotaktikus emlőbiopszia: Mellbiopszia, amelyben számítógépes képek segítik az egészségügyi szolgáltatót elérni a rendellenes mellszövet pontos helyét a minta eltávolításához.
Műtéti biopszia: Műtét ajánlható a mellrész egy részének vagy egészének kivételére a rák ellen.
Sentinel csomópont biopszia: Az a fajta biopszia, amelyben az egészségügyi szolgáltató megkeresi és eltávolítja azokat a nyirokcsomókat, amelyekben az elsődleges daganat valószínűleg terjed. Ez a fajta biopszia segít meghatározni a rák terjedésének valószínűségét.
Ductogram (galaktogram): Egy vékony műanyag csövet helyeznek a mellbimbó csatornájába, és kontrasztfestéket injektálnak a mellbe, hogy az egészségügyi szolgáltató segítse az emlőcsatornák megtekintését. A ductogram segíthet azonosítani a véres mellbimbó kiválását.
Mellbimbó kenet (mellbimbóválasz vizsga): A mellbimbóból kiszivárgott véres vagy rendellenes folyadék mintáját mikroszkóp alatt vizsgálják, hogy vannak-e rákos sejtek.
Csatornamosás: Steril vizet injektálunk a mellbimbó-csatornákba, majd összegyűjtjük és megvizsgáljuk rákos sejteket. Ezt a kísérleti tesztet csak olyan nőknél alkalmazzák, amelyekről ismert, hogy magas az emlőrák kockázatának.

Folytatás

Mellkezelések

Lumpectomia: Sebészeti beavatkozás egy melldarab (ami mellrák lehet) és néhány körülötte lévő normális szövet eltávolítására. Számos korai emlőrákot műtéti úton távolítanak el a lumpectomia helyett a mastectomia.
Masztektómia: Műtét az egész emlő eltávolítására. Egy radikális mastectomia során a mellkasfal izomzatának és a környező nyirokcsomóknak egy részét is eltávolítják.
Hónalj nyirokcsomó disszekció: A hónalj nyirokcsomóinak műtéti eltávolítása, amelyekre az emlőrák hatással lehet. Ezek a nyirokcsomók jelentik a kaput a rákos sejtek szétterjedésére a test többi részén.
Kemoterápia: Tablettákként bevett vagy a vénákon keresztül adott gyógyszer a rákos sejtek elpusztítására. Kemoterápiát lehet alkalmazni a rák méretének csökkentése, illetve annak terjedésének vagy visszatérésének esélyének csökkentése érdekében.
Sugárterápia: Nagy energiájú sugárhullámok, amelyeket egy gép irányít az emlőre, a mellkas falára és a hónaljra, megöli a műtét után megmaradt rákos sejteket (külső sugár sugárzás). A sugárzás radioaktív anyag testbe juttatásával is megvalósítható (brachyterápia).
Mellrekonstrukció: Ha egy teljes emlőt vagy nagy mennyiségű mellszövetet eltávolítanak, például mastectomia után, a mell rekonstruálható akár implantátum, akár saját test szövetével.
Antibiotikumok: A baktériumok által okozott tőgygyulladás esetén az antibiotikumok általában gyógyíthatják a fertőzést.
Mellnagyobbítás: műtét a mell méretének növelésére vagy alakjának javítására, mesterséges implantátumok alkalmazásával.
Mellcsökkentés: Műtét a mell méretének csökkentésére. A nőknél ezt gyakran a nyaki vagy hátfájás enyhítésére használják a kivételesen nagy mellektől. A férfiak emlőcsökkentést is kérhetnek a gynecomastia miatt.

Források

Bieber, E. Klinikai nőgyógyászat, Churchill Livingstone, 2006.