A pajzsmirigy működése az euthyroid alanyok metabolikus szindrómájának összetevőihez kapcsolódik

Annemieke Roos, Stephan JL Bakker, Thera P. Links, Rijk OB Gans, Bruce HR Wolffenbuttel, A pajzsmirigy-funkció összefügg a metabolikus szindróma összetevőivel az eutiroid alanyokban, The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, 92. évfolyam, 2. szám, február 1. 2007, 491–496. Oldal, https://doi.org/10.1210/jc.2006–1718

Absztrakt

Kontextus: A pajzsmirigy betegség és a metabolikus szindróma egyaránt összefügg a szív- és érrendszeri betegségekkel.

Célkitűzés: A tanulmány célja annak a hipotézisnek a feltárása volt, miszerint a pajzsmirigy működése euthyreoid alanyokban a metabolikus szindróma összetevőihez kapcsolódik, beleértve a szérum lipidkoncentrációkat és az inzulinrezisztenciát.

Mód: Hollandiában egy közepes méretű városban összesen 2703 felnőtt lakos vett részt ebben a keresztmetszeti vizsgálatban. Azokat az alanyokat, akik nem voltak euthyroidosak, kizárták, csakúgy, mint a pajzsmirigy-gyógyszert, a cukorbetegség kezelését szedő alanyokat és azokat, akiknek gyógyszeres adatai nem álltak rendelkezésre (n = 1122). Az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) (mU ∗ mmol/liter 2) homeosztázis-modelljének értékelését az éhomi inzulin (mU/liter) és az éhomi éhgyomri glükóz (mmol/liter) szorzatának 22,5-gyel elosztva számították ki. A metabolikus szindrómát a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program Felnőttek Kezelői Panel III kritériumai szerint határozták meg.

Eredmények: Az életkor és a nem szerinti kiigazítás után a szabad T4 (FT4) szignifikánsan társult az összkoleszterinnel [standardizált β (β) = −0,059; P = 0,014], alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (β = −0,068; P = 0,004), nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (β = 0,100; P

A pajzsmirigy-betegség az ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegségekkel jár (1–3). Ez kétségtelen a nyilvánvaló hypothyreosis esetén, de viták vannak arról, hogy ez a kapcsolat fennáll-e a szubklinikai hypothyreosisban is (2, 4, 5). A pajzsmirigybetegség és az érelmeszesedéses szív- és érrendszeri betegségek összefüggését részben a pajzsmirigyhormon lipid-anyagcsere-szabályozásával és annak a vérnyomásra (BP) gyakorolt hatásával magyarázhatjuk. Azonban továbbra is vitatott a pajzsmirigy (dys) működésének különböző mértékű hatása ezekre a tényezőkre. Ismert, hogy a nyilvánvaló hypothyreosis a plazma koleszterinszintjének és a BP emelkedéséhez vezet (4, 5). A szubklinikai hypothyreosisban végzett legtöbb tanulmány összehasonlítható, de kevésbé kifejezett összefüggéseket mutat (6, 7).

Számos kardiovaszkuláris kockázati tényező csoportosul a metabolikus szindrómában (8). Az inzulinrezisztencia állítólag a központi patofiziológiai jelenség, amely mögött ez a klaszter áll (9). Noha Reaven (10) 1988-ban már kiemelte az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma fogalmait, 1998-ig tartott, mire a nemzetközileg elfogadott definíció első kísérletét előterjesztették (11). Azóta több szakértői csoport fogalmazott és adaptált definíciókat (12–14). Mind a széles körben elfogadott Nemzeti Koleszterin Oktatási Program Felnőttek Kezelői Paneljének (ATP) III definíciója, mind a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) meghatározása magában foglalja a hasi elhízást, diszlipidémiát, magas vérnyomást és glükóz intoleranciát (12, 14).

A szív- és érrendszeri betegségek kockázatának kitett alanyok többsége euthyroid. Kevéssé ismert az inzulinrezisztencia és a pajzsmirigy működése közötti kapcsolat. Csak néhány apró tanulmány készült. Egy 47 egészséges euthyroid alanyon végzett keresztmetszeti vizsgálat során kiderült, hogy a szabad T3 (FT3) koncentrációi összefüggenek az inzulintermeléssel és a hiperinsulinémiával (15). Ugyanebben a vizsgálati populációban azt találták, hogy az inzulinrezisztencia módosítja a TSH szintje és az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin (LDL-C) közötti kapcsolatot (16). Egy hasonló, 117 diabéteszes betegen végzett vizsgálat összehasonlítható kölcsönhatást mutatott ki a pajzsmirigy működése és az inzulinérzékenység között a diabéteszes diszlipidémia kialakulásában (17). Célul tűztük ki a pajzsmirigy működésének, a szérum lipideknek, az inzulinrezisztenciának és a metabolikus szindróma komponenseinek kapcsolatát az euthyroid alanyok nagy mintájában az általános populációban.

Tantárgyak és módszerek

Vizsgálati populáció

A tanulmányhoz használt adatbázis a PREVEND (vese- és érrendszeri végbél-betegség megelőzése) vizsgálat 2703 résztvevőjének véletlenszerű mintájából állt, Groningen városának, egy középméretű város 28–75 éves lakosának. Hollandia. Ennek a vizsgálatnak a protokollját máshol írták le (18). Röviden: a PREVEND tanulmány prospektív módon vizsgálja a vese- és szív- és érrendszeri betegségek természetes lefolyását egy nagy kohorszban, amely az általános populációból származik. Az inzulint használó alanyokat kizárták ebből a vizsgálatból. Elemzéseinkhez kizártuk azokat az alanyokat, akik nem voltak eutireoidok, és azokat, akik pajzsmirigy-gyógyszert szedtek, valamint azokat az alanyokat, akik orális vércukorszint-csökkentő gyógyszereket szedtek, ismert diétás kontrollált cukorbetegségben szenvedőket és olyanokat, akiknek vért nem vettek éhgyomri állapotban. Sőt, azokat az alanyokat is kizártuk a további elemzésből, akiknek gyógyszertári adatai nem álltak rendelkezésre a korábban említett gyógyszerek használatáról. Végül 1581 alanyot értékeltek ki.

A helyi orvosi etikai bizottság jóváhagyta a tanulmányt. Minden résztvevő írásos beleegyezését adta.

Definíciók

Az euthyreoidizmust TSH-ként (referencia tartomány, 0,35–4,94 mIU/liter) és szabad T4-ként (FT4) (referencia tartomány, 9,14–23,81 pmol/liter) határozták meg a normál referencia-tartományon belül, miközben pajzsmirigy-gyógyszert nem szedett.

Az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) homeosztázis-modelljének (HOMA) indexét az éhomi inzulin (mU/liter) és az éhomi éhgyomri glükóz (mmol/liter) és az 22,5 (19) hányadosaival számítottuk. A testtömeg-indexet (BMI) a tömeg és a magasság négyzetének arányában (kg/m 2 -ben) számoltuk. A derék kerületét csupasz bőrön mérték a 10. borda és a csípő címerje között, centiméterben.

A metabolikus szindróma kritériumai az ATP III szerint az alábbi öt tulajdonság közül legalább három jelenléteként definiálódnak: 1) hasi elhízás, amelyet derékkörfogatként definiálnak a férfiaknál a 102 cm-nél nagyobb (40 in.) És a nőknél a 88 cm (35 hüvelyk); 2) 150 mg/dl (1,7 mmol/liter) vagy nagyobb szérum trigliceridek (TG); 3) a szérum magas - kevesebb, mint 50 mg/dl (1,3 mmol/liter) nőknél; 4) BP 130/85 Hgmm vagy nagyobb; és 5) az éhomi plazma glükóz 110 mg/dl (6,1 mmol/liter) vagy nagyobb (12). A metabolikus szindróma IDF-definícióját a központi elhízásként definiálják (a derék kerülete ≥ 94 cm, a kaukázusi férfiaknál pedig ≥ 80 cm, más csoportok etnikai jellemzőire vonatkoztatva), valamint a következő négy tényező bármelyikével: 1) magas TG-koncentráció (≥150 mg/dl vagy 1,7 mmol/liter) vagy specifikus kezelés ennek a lipid-rendellenességnek; 2) alacsony HDL-C koncentráció [14].

Laboratóriumi módszerek

A szérum mintákat az elemzésig -20 C-on tároltuk. A szérum TSH-t mikrorészecske enzim immunvizsgálattal (Architect; Abbott Laboratories, Abbott Park, IL) értékeltük. Az FT4, az FT3 és az inzulin koncentrációit szintén értékeltük mikrorészecske enzim immunvizsgálattal (AxSYM; Abbott Laboratories). A szérum TG-ket enzimatikusan mértük. A szérum összes koleszterinszintjét és a plazma glükóz értékét Kodak Ektachem száraz kémiai módszerrel (Eastman Kodak, Rochester, NY) használtuk. A HDL-C-t homogén módszerrel mértük (direkt HDL, 7D67. Sz., AEROSET System; Abbott Laboratories). Ebben a vizsgálati rendszerben a HDL és az apolipoprotein (Apo) B tartalmú lipoproteinek komplexet alkotnak egy reagenssel, majd a HDL részecskéket egy másik reagenssel szolubilizálják. Az LDL-C-értéket a Friedewald-képlet (20) alkalmazásával számítottuk. Nephelometriát (BN II; Dade Behring Marburg, Németország) alkalmaztunk az Apo B és Apo A-I szérum meghatározásához. Az Apo B módszert az IFCC SP3–07 referenciastandardhoz, az Apo A-I-t pedig az IFCC SP1–01 szabványhoz standardizálták.

Gyógyszertári nyilvántartások

A gyógyszertári nyilvántartásokat a közösségi gyógyszertárakban gyűjtötték. Mivel a holland betegek általában egyetlen közösségi gyógyszertárban regisztrálják magukat, a gyógyszertári nyilvántartások felhasználása csaknem teljes listát ad az alany által felírt gyógyszerekről (21). A gyógyszertári adatok tartalmazzák többek között a gyógyszer nevét, az adagolt egységek számát, az előírt napi adagot, a gyógyszerek beszerzésének dátumát és a gyógyszer anatómiai terápiás kémiai osztályozási kódját.

Statisztikai analízis

1581 euthyroid alany populációs jellemzői az általános populációból, beleértve a HOMA-IR legalacsonyabb és legmagasabb tertilisében lévő alanyok jellemzőinek statisztikai összehasonlítását

Minden tertilis 527 alanyból áll. HOMA-IR tartomány mU ∗ mmol/literben 2. Az adatokat átlag ± sd-ként vagy mediánként adjuk meg (interkvartilis tartomány). bpm, Ütés percenként; NS, nem szignifikáns.

Minden tertilis 527 alanyból áll. HOMA-IR tartomány mU ∗ mmol/literben 2. Az adatokat átlag ± sd-ként vagy mediánként adjuk meg (interkvartilis tartomány). bpm, Beats per minute; NS, nem szignifikáns.

Lipidek

Az euthyroid tartományban is a TSH pozitívan társult a HDL-C-hez, a TG-hez és az Apo A-I-hez. Az FT4 negatívan társult az összkoleszterinnel, az LDL-C-vel és a TG-vel. Az FT3 negatívan társult az összkoleszterinnel, az LDL-C-vel, a TG-vel és az Apo B-vel (2. táblázat).

A pajzsmirigy működésének összefüggései a szérum lipidkoncentrációival és a metabolikus szindróma összetevőivel

A β értékei standardizált regressziós együtthatók: 1. modell, nyers; 2. modell, az életkor és a nem szerinti kiigazítás után; és a 3. modell, a HOMA-IR további beállítása után.

A pajzsmirigy működésének összefüggései a szérum lipidkoncentrációival és a metabolikus szindróma összetevőivel

A β értéke standardizált regressziós együttható: 1. modell, nyers; 2. modell, életkor és nem szerinti kiigazítás után; és a 3. modell, a HOMA-IR további beállítása után.

Jelentős pozitív korreláció volt az életkor és a szérum teljes koleszterinszintje között (r = 0,344; P 2. táblázat). Végül az elhízás további kiigazítása (mind a BMI, mint állandó változó, mind a BMI> 30 kg/m 2) nem változtatott szignifikánsan az összefüggések egyikén sem (az adatokat nem mutatjuk be).

Inzulinrezisztencia

A medián HOMA-index 1,55 mU ∗ mmol/liter 2 volt (interkvartilis tartomány 1,03–2,42). Megtaláltuk a HOMA index egyértelmű és negatív kapcsolatát az FT4-gyel (β = −0,120; P 1. ábra.

A HOMA-IR boxdiagramja az FT4 tertileihez euthyroid alanyokban. Az FT4 9,14–12,0 pmol/liter volt az I. tercilben, 12,01–13,50 a II. Tercilben és 13,51–23,81 a III.

A metabolikus szindróma szempontjai

A metabolikus szindróma teljes aránya az euthyroid alanyokban az ATP III meghatározása szerint 19,1% volt a férfiaknál (három, négy és öt metabolikus szindróma tulajdonság jelenléte 13,8, 4,9, illetve 0,4% -ban), a nőknél pedig 15,4% ( három, négy és öt metabolikus szindróma tulajdonság jelenléte a 9,1, 5,4 és 0,9% -ban, az életkor előrehaladtával növekszik. A metabolikus szindróma teljes aránya euthyroid alanyokban az IDF meghatározása szerint 18,3% volt a férfiaknál és 12,7% a nőknél.

Amint a 2. táblázat mutatja, az FT4 szignifikánsan összefüggött a metabolikus szindróma öt tulajdonságának négyével (a magas vérnyomás kivételével mind), ha az életkorhoz és a nemhez igazították. Az FT3 szignifikánsan két, a TSH pedig csak egy metabolikus szindróma tulajdonsághoz kapcsolódott. Ha az inzulinrezisztenciához tovább igazítjuk, az FT4 asszociációja a derékkal, a TG-vel és a HDL-C-vel kissé gyengébbé vált, de továbbra is jelentős. Ezzel szemben az FT4 kapcsolata a szisztolés és a diasztolés BP-vel most jelentősvé vált. Az FT4 viszonya az éhomi glükózhoz már nem volt szignifikáns az inzulinrezisztencia beállítása után. Végül az elhízás további kiigazítása [BMI-vel mint állandó változóval és külön-külön a BMI-vel mint dichotomizált változóval (BMI> 30 kg/m 2)] nem változtatta meg lényegesen a 2. táblázatban bemutatott asszociációkat, kivéve az FT4 és derék kerülete, amely elveszítette jelentőségét.

Vita

Ebben a populációalapú vizsgálatban szignifikáns negatív összefüggést találtunk a pajzsmirigyhormon szintek (FT4 és FT3) és az összes koleszterin, valamint az aterogén LDL-C és annak Apo B között eutiroid alanyokon belül. Ez a megállapítás összhangban áll a (szubklinikai) hypothyreosis ismert összefüggésével az összes koleszterin és az LDL-C szintjének emelkedésével (4). Ezenkívül az alacsony normális FT4-szint szignifikánsan összefüggött a magasabb inzulinrezisztenciával. Végül az FT4 szignifikánsan kapcsolódott az öt metabolikus szindróma-tulajdonság négyéhez. Ezek a megállapítások arra utalhatnak, hogy az alacsony normál pajzsmirigy-funkcióval rendelkező alanyoknak már fokozott a kardiovaszkuláris kockázata. Legjobb tudásunk szerint ez az első közösségi alapú vizsgálat, amely normális pajzsmirigyműködésű alanyokban vizsgálta ezt az összefüggést. Ez azt mutatja, hogy a pajzsmirigy működésének a lipid anyagcserére gyakorolt hatása kiterjed az euthyroid tartományra.

A pajzsmirigy működésének lipid anyagcserére gyakorolt hatása mögött a patofiziológiai folyamat nyilvánvaló pajzsmirigy-diszfunkcióval rendelkező egyénekből ismert. A hipotireózisban fellépő hiperkoleszterinémiát, amelyet az LDL-C és az Apo B megemelkedett szintje jellemez, az LDL csökkent katabolizmusa okozza a májsejtek felszínén található LDL-receptorok számának csökkenése miatt (4, 22). Ezt a folyamatot a T3 ellenőrzi (23). Sőt, azt találták, hogy a hipotireózis vagy a hyperthyreosis és az euthyroidizmus közötti átmenet során a plazma LDL-C változásai korrelálnak az FT4 változásával (24). A hypothyreosisban a TG-k emelkedését a TG csökkent plazma-eltávolítási sebessége okozza, a máj TG-lipáz aktivitásának csökkenése miatt (25–27). Adataink azt mutatják, hogy ezek a kórélettani mechanizmusok már működnek euthyroid állapotban.

Az életkor és nem szerinti kiigazítás megváltoztatta a pajzsmirigy működésének számos összefüggését a lipidekkel. Úgy gondoljuk, hogy a szex zavarja a TSH és a HDL-C kapcsolatát. Az FT4 és a HDL-C asszociációja szignifikánsnak tűnt az életkor és a nem szerinti kiigazítás után, míg az Apo A-I-vel nem. A TG további kiigazítása nem változtatta meg az FT4 és a HDL-C szignifikáns kapcsolatát. Látszólag a pajzsmirigyhormon ismert hatása a koleszteril-észter transzfer fehérje tömegére és aktivitására inkább az asszociáció mögött áll, mint a TG hatása. Az FT4 erősebb kapcsolata az LDL-C-vel az életkor és a nem szerinti kiigazítás után összhangban áll azzal a megállapítással, hogy az FT4 és az Apo B szignifikánsan társult az életkorhoz és a nemhez való igazodás után. Az inzulinrezisztencia további beállítása után az Apo B-vel való kapcsolat már nem volt szignifikáns.

Ennek a tanulmánynak korlátja, hogy keresztmetszeti kialakítású, ami azt sugallja, hogy az ok-okozati összefüggéseket nem lehet felismerni. Úgy gondoljuk azonban, hogy erőssége az általános populációból származó alanyok nagy számának köszönhető. Az ellátás másik pontja maga a metabolikus szindróma fogalma, amelyet egyes kutatók nemrégiben „szindrómának” kritizáltak. E szerzők véleménye szerint jelentős kétség merül fel a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázati tényezőként való értékével és az egyes komponenseken túlmutató további értékével kapcsolatban (38, 39). Bonyolult válaszában azonban Alberti és mtsai. (14) továbbra is kijelentik, hogy a metabolikus szindróma kritériumai hasznos célt szolgálnak a fokozott kardiovaszkuláris kockázatú emberek azonosítására. Vizsgálatunk során főként a metabolikus szindróma egyes összetevőire összpontosítottunk.

Összefoglalva, bebizonyítottuk, hogy a pajzsmirigy funkciója és a lipidszint még az euthyreoidnak minősített alanyokban is összefüggésben van, ezáltal kiterjesztve a (szub) klinikai hipotireózis és a hiperlipidémia közötti normális tartomány közötti kapcsolatot. Ezenkívül az alacsony normális FT4-szint szignifikánsan összefüggött a megnövekedett inzulinrezisztenciával és az öt metabolikus szindróma-tulajdonság négyével. Ezek a megállapítások összhangban vannak a megnövekedett kardiovaszkuláris kockázattal olyan betegeknél, akiknek alacsony a pajzsmirigyük normális működése. Prospektív vizsgálatot kell végezni a pajzsmirigy diszfunkció kezelésének lehetséges szerepének felmérése érdekében egy korábbi szakaszban.

Köszönetnyilvánítás

Közzétételi nyilatkozat: A szerzőknek nincs mit közölniük.