A pinworm fertőzés diagnosztizálása és kezelése

Sebastian Wendt

1 Lipcsei Egyetemi Kórház Orvosi Mikrobiológiai és Fertőző Betegek Epidemiológiai Intézete

2 Interdiszciplináris Fertőző Betegségek Központja (ZINF), Lipcsei Egyetemi Kórház

Henning Trawinski

2 Interdiszciplináris Fertőző Betegségek Központja (ZINF), Lipcsei Egyetemi Kórház

3 Gasztroenterológiai Osztály, Lipcsei Egyetemi Kórház fertőző betegségek és trópusi orvoslás osztálya

Stefan Schubert

2 Interdiszciplináris Fertőző Betegségek Központja (ZINF), Lipcsei Egyetemi Kórház

3 Gasztroenterológiai Osztály, Lipcsei Egyetemi Kórház fertőző betegségek és trópusi orvoslás osztálya

Arne C. Rodloff

1 Lipcsei Egyetemi Kórház Orvosi Mikrobiológiai és Fertőző Betegek Epidemiológiai Intézete

2 Interdiszciplináris Fertőző Betegségek Központja (ZINF), Lipcsei Egyetemi Kórház

Joachim Mössner

4 Lipcsei Egyetemi Kórház Gasztroenterológiai Osztálya

Christoph Lübbert

2 Interdiszciplináris Fertőző Betegségek Központja (ZINF), Lipcsei Egyetemi Kórház

3 Gasztroenterológiai Osztály, Lipcsei Egyetemi Kórház fertőző betegségek és trópusi orvoslás osztálya

Absztrakt

Háttér

Az emberi kórokozóval járó pinworm (Enterobius vermicularis) tüneti fertőzése klinikailag releváns Németországban, gyermekkorában a becsült prevalencia 2–20%. Az enterobiasis súlyos mentális distresszt okozhat. Kevés szisztematikusan ellenőrzött ismeret áll rendelkezésre ennek az állapotnak a kezeléséről, és nincs megfelelő német irányelv. Ez a felülvizsgálat tehát a tudás jelenlegi állapotának összefoglalására szolgál.

Mód

Ez az áttekintés a PubMed-ben szelektív kereséssel szerzett, 1990. január 1. és 2019. február 5. között megjelent szakirodalom alapján készült, amelyek az „enterobiasis”, „oxyuriasis”, „Enterobius vermicularis”, „pinworm” és „threadworm” keresőszavakat tartalmazzák. . ”

Eredmények

Úgy gondolják, hogy világszerte több mint egymilliárd ember fertőzött pinworm-szal. Becslések szerint az európai óvodások és általános iskolások körében elterjedtsége megközelítőleg 20%. A csecsemők (14 éves) és a felnőttek csak szórványosan érintettek. A fő kockázati tényezők a 4–11 éves kor, a kontroll nélküli végbélnyílás-ujj-száj érintkezés, a körömrágás (onychophagia/perionychophagia), a felügyelet nélküli testhigiéné és az alapvető kézhigiéné nem megfelelő betartása. Nem állnak rendelkezésre nagyszabású, randomizált, kontrollált kezelési vizsgálatok. Az elfogadott antihelmintikus szerek a mebendazol, a pirantel embonát és a pirvinium embonát (a sikerességi arány legfeljebb 90%). Ismétlődő fertőzések esetén legfeljebb 16 hétig tartó, hosszan tartó kezelés javasolt („pulzus séma”).

Következtetés

Szinte minden esetben az antihelmintikus kezelés és a higiénés intézkedések figyelembevétele sikeresen felszámolhatja a pinworm fertőzést, és megakadályozhatja a kiújulást és az autoinfekciót. A páciens háztartásában élő összes személy, beleértve a szexuális partnereket is, a kezelés tartós sikerének előfeltétele.

A gyermekek körében elterjedt - és alkalmanként előforduló felnőtteknél - miatt a tüneti pinworm fertőzés (enterobiasis) továbbra is releváns probléma Németországban, annak ellenére, hogy a fertőzés aránya az újraegyesítés óta csökkent. Az 1978-as vizsgálat a németországi Schwerinben található napközi otthonokban az 1-3 éves gyermekek 29% -ában, a 4–7 éves gyermekek 64% -ában és a tanárok 28% -ában találtak pinwormot. Az 1997-ben elvégzett nyomonkövetési vizsgálat megállapította, hogy ezek az arányok 2% -ra, 3,4% -ra és 0,7% -ra esnek vissza (1). Ugyanakkor a lokálisan csoportosított kimutatási arányok elszigetelt jelei is tapasztalhatók voltak az elmúlt 10 évben, például Berlin nagyobb területén (2). Bár a pinworm-fertőzés az esetek többségében ártalmatlan folyamatot követ, sőt az esetek kb. 40% -ában tünetmentes (3), nem ritka, hogy az enterobiasis a gyermekek és a felnőttek számára is jelentős pszichés szorongással jár. Emiatt az érintett betegek gyakran túl zavarban vannak ahhoz, hogy orvoshoz forduljanak (4). A fertőzés terjedésének és megelőzésének ismeretének hiánya, sikertelen kezelési kísérletek, valamint a viszonylag magas kiújulás/autoinfekció arány a beteg lemondásához vezethet.

A magas betegség előfordulása ellenére meglepően kevés szisztematikusan bizonyított ismeret áll rendelkezésre a kezeléssel kapcsolatban - a német nyelvű irányelvekről nem is beszélve; ezért, mivel a háziorvosok, valamint a fertőző betegségek és a gyermek ambuláns osztályok ennek ellenére rendszeresen szembesülnek az enterobiasissal, ennek a cikknek a célja a tudás jelenlegi állapotának összefoglalása az optimális diagnózis és kezelés biztosítása érdekében.

Mód

A cikk az 1990. január 1. és 2019. február 5. közötti időszakban a PubMed releváns kiadványainak szelektív irodalomkutatásán alapul, az „enterobiasis”, „oxyuriasis”, „Enterobius vermicularis”, „pinworm” és „threadworm” keresési kifejezésekkel. Számos régebbi publikációt, tankönyvet, valamint a szerzők klinikai tapasztalatait is figyelembe vették.

Kórokozó/etiológia

Az Enterobius vermicularis kolonoszkópos kimutatása egy ökológiai gazdaságban nyaraló felnőtt páciens vakbéljében

Enterobius vermicularis petesejt mikroszkópos kimutatása a székletben (400-szoros nagyítás)

Egy felnőtt Enterobius vermicularis mikroszkópos mintája: a fejrész lekerekített, izmos nyelőcsövet és hagymát tartalmaz (100-szoros nagyítás).

Életciklus

Kockázati tényezők és az átvitel módjai

Számos tanulmány azonosította a pinworm-fertőzés fő kockázati tényezőit (2, 16, 22, 25, 28, 29): a 4–11 éves gyermekeket különösen gyakran érintik, a férfi alanyokat pedig gyakran gyakrabban. A gyermekek nagy százaléka ebben a szakaszban jár óvodába vagy általános iskolába. A szoros társadalmi kapcsolat, a játékok vagy íróeszközök szájba helyezése, valamint a köröm harapása (onychophagia/perionychophagia) ebben a korban fontos szerepet játszik az E. vermicularis expozíciójában. A perianalis régió karcolása, a végbélnyílás-ujj-száj ellenőrizetlen érintkezése, független és felügyelet nélküli személyi higiénés gyakorlatok, valamint az étkezés előtti kézmosás alacsony betartása mindezek a jelentősen magasabb fertőzöttségi tényezők. A lakásépítés típusát, a takarítási módszereket vagy a hálószoba megosztását más gyerekekkel vagy testvérekkel az egyes vizsgálatok nem jártak magasabb esetszámmal (28). Nincsenek adatok felnőttek rizikófaktorairól. Ami azt a kérdést illeti, hogy a férfiakkal szexuális kapcsolatban álló férfiak (MSM) különleges kockázati csoportot képviselnek-e, csak egyes régebbi tanulmányok utalnak erre (30, 31). A heteroszexuális párkapcsolatokban történő közvetítés szintén releváns (32).

Az E. vermicularis terjedésének jelentős potenciálját a peték szívóssága és tapadási tulajdonsága magyarázza, amelyek különösen jól tapadnak a kezekhez és a körmökhöz (16, 25), ezáltal könnyen fenntartva a fertőzés láncolatát (folyamatos expozíció, kontaktfertőzés, autoinfekció) ). A tartósan fertőző pinworm petesejtek epidemiológiai jelentőségét a környezetben (pl. Házporban) ismételten hangsúlyozzák a másodlagos források. Ezt a hipotézist azonban nehéz megerősíteni a vizsgálatok során: a kísérletek azt mutatják, hogy szobahőmérsékleten a tojás már 5 nap elteltével sem fertőző (10). Mivel az E. vermicularis szigorúan ember-patogén parazita, a háziállatok nem játszanak szerepet a fertőzés természetes tárolóként.

Tünetek/klinikai kép

Az érintett egyének hozzávetőlegesen 40% -a oligo- vagy tünetmentes (3, 4, 33). Ha nem következik be autoinfekció, a pinworm fertőzés önmagában korlátozódik a felnőtt férgek rövid élettartama miatt (11, 13). A fertőzés fő tünete a kifejezett (peri-) anális viszketés, amely elsősorban éjszaka jelentkezik, miközben az érintett személy alszik. Ez zavart alváshoz, gyermekkori enurézishez (az esetek akár 53% -ához) és a koncentráció romlásához vezethet a nap folyamán (34–36). Bizonyos esetekben a gyermekkori fejlődési rendellenességek összefüggenek az enterobiasissal (36, e1).

A karcolás a perianalis régióban fekélyt (excoriation) okozhat, amely tendenciát mutat a baktériumok szuperfertőzésére. Anális dermatitis, perianalis folliculitis vagy ischiorectalis tályog alakulhat ki. Nagyon ritkán a pinwormok a hüvely területére is vándorolnak, ahol vulvovaginitist okozhatnak (37), vagy közvetetten felelősek lehetnek a tapadó enterobaktériumok, például az Escherichia coli (38) által okozott húgyúti fertőzésekért. Az E. vermicularis szerepe az akut vakbélgyulladás egyes eseteinek patogenezisével kapcsolatban évek óta vita tárgyát képezi, annak ellenére, hogy egyetlen ok-okozati összefüggést sem sikerült megbízhatóan bizonyítani (39, 40).

A hüvely, a húgyhólyag, a hashártya, a vesék, a máj és a szem extraintesztinális fertőzési mintáit különálló esetekben írták le (e2– e6). Az enterobiasis néha átfedésben lehet a krónikus gyulladásos bélbetegségek klinikai képével (e7, e8). Az invazív szisztémás fertőzések még súlyos immunszuppresszált betegeknél sem fordulnak elő. Az intenzív viszketés mellett a betegséget markáns pszichoszociális megterhelés is jellemzi.