A sípcsont törései - a sérülés okai, tünetei és kezelése

Kevin D. Martin, DO, FAAOS,

Ortopéd láb- és boka sebész
Sebészeti docens

A szerzőről - Dr. Martin a láb és a boka ortopédiai műtéteivel foglalkozik. Gyakorlása mellett Dr. Martin az Amerikai Ortopéd Láb- és Boka Társaság bizottsági tagjaként dolgozik, és rendszeresen közreműködik számos orvosi folyóiratban, többek között a Foot and Ankle International-ben.

A sípcsont (sípcsont) az alsó lábszár két hosszú csontjának egyike, amely a térd és a lábfej között fut. A sípcsont-törések gyakoriak, és általában hirtelen erőteljes sérülések, például zuhanás vagy gépjármű-baleset okozzák. Ha a törés súlyos, műtétre lehet szüksége a deformitás kijavításához. Bár az egyes törések kezelése változó lesz, a legtöbb embert öntött immobilizációval és szigorú, súly nélküli viseléssel lehet kezelni úgy, hogy a súlyt néhány hétig leveszi sérült lábáról.

Útmutatónk elmagyarázza a sípcsont törésének fő okait és tüneteit, a kezelési lehetőségeket és a gyógyulási időt, valamint megválaszolja a sérüléssel kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdéseket.

Útmutató a helyreállításhoz
Mi a sípcsont-törés?
A sípcsont-törések okai és típusai
A törött sípcsont tünetei
A törött sípcsont diagnosztizálása
A törött sípcsont kezelési lehetőségei
Mit jelent a gyógyulásom?
Gyakran Ismételt Kérdések

törései

Mi a sípcsont-törés?

A sípcsont törése a sípcsont törése, amely az alsó lábszárat alkotó két hosszú csont egyike (a másik a fibula). A sípcsont a két csont közül a nagyobb és erősebb, és fontos szerepet játszik, mert elviseli súlyának nagy részét. A test összes hosszú csontja közül - amelyek magukban foglalják a combcsontot, a humerusot, a sípcsontot és a fibulát - a sípcsont a leggyakrabban törött. Az idősebb lakosság körülbelül 1% -a (1) sípcsonttörést tapasztal.

A sípcsont-törések okai és típusai

A sípcsont-töréseket általában hirtelen sérülés okozza, például leesés, ütközés sportolás közben, autó- és kerékpáros balesetek. Ha a csont felső része érintett, akkor ezt proximális vagy fennsík törésnek nevezik, és ha az alsó rész elszakad, akkor disztális vagy pilon törésnek nevezzük. A sípcsont alakja miatt a sípcsont törésének számos különböző módja van:

Stabil (nem elmozdított) törés: a csont nagy része sértetlen és normális helyzetben van. A csontok a helyükön maradnak a gyógyulás során.

Eltolt törés: a csont már nem rendeződik rendesen. A műtétre általában szükség van a csont átrendezéséhez és annak megfelelő gyógyulásához.

Keresztirányú törés: a törés vízszintes. A törés helyétől és a fibula stabilitásától függően még mindig stabil lehet.

Ferde törés: a törés átlós vagy ferde. Míg ezek a törések kezdetben stabilak lehetnek, idővel elmozdulhatnak, aminek következtében a csontok elmozdulhatnak.

Spirális törés: a törésvonal csigalépcsőhöz hasonlít, amelyet általában egy csavarodó mozgás okoz.

Összetört törés: a csont több apró darabra szakad. Ez eleve nagyon instabil, és általában egy nagy hatású trauma következménye, például egy autóbaleset.

Nyitott törés: Összetett törésként is ismert, a sípcsont törése vagy a lágyrész sérülése olyan súlyos, hogy a csont átszakadt a lágy szöveteken és kilyukasztotta a bőrt.

Stressz törés: stressztörés, a csont kicsi repedése, amelyet túlzott használat okoz. A tünetek általában lassan jelentkeznek az idő múlásával, ami a futó vagy ugró tevékenység hirtelen növekedésével jár. A stressztörések gyakoribbak a nőknél és a katonai újoncoknál.

A törött sípcsont gyakori tünetei

A sípcsont törésének fő tünetei a következők:

  • Azonnali és súlyos fájdalom
  • Képtelen járni vagy súlyt nehezíteni a sérült lábára
  • Zúzódás és duzzanat
  • A lába furcsa lehet
  • A csont kiállhat a bőrön keresztül
  • Néhány ember elájul, szédül vagy rosszul érzi magát

Ha azt gyanítja, hogy eltört a sípcsontja, fontos, hogy mielőbb orvosi segítséget kérjen. Addig tegyen egy párnát vagy ruhakupacot a lába alá támasztékként, és próbálja meg nem mozdítani. Ne próbáljon megsérült lábán járni, mert ez súlyosbíthatja a törést és további problémákat okozhat, például lágyrész károsodást.

A törött sípcsont diagnosztizálása

Orvosa megvizsgálja a lábát, és feltesz néhány kérdést arról, hogyan történt a sérülés. Ha a sípcsont törésére gyanakszik, röntgenfelvételt rendel, hogy részletesebben lássa a csontot.

Rendelhetnek CT-vizsgálatot is, amely érzékenyebb képalkotó teszt, és jobb képet adhat nekik a szünet típusáról és méretéről.

A törött sípcsont kezelési lehetőségei

Kezelése a sérülés típusától és súlyosságától függ. Ha a törött csont stabil, akkor valószínűleg nem lesz szükség műtétre. Gipszet, sínt vagy merevítőt kell viselnie, amely a csontot a helyén tartja, míg gyógyul. Amint a csont gyógyul, az orvos megrendelhet egy bakancsot, amely támaszt nyújt, mivel a lábad lassan gyógyul, és elkezdesz súlyt viselni.

A törött csont sok duzzanatot okozhat. Ha a lábad túl duzzadt ahhoz, hogy azonnal gipszet tegyél rá, akkor kapsz egy sínt, amelyet viselhetsz. Ez rögzíti és megtámasztja a lábát, és a duzzanata csökkenésével beállítható. Miután a duzzanat elegendő mértékben csökkent, ami akár heteket is igénybe vehet, orvosa ezután eldönti, hogy gipszre, csizmára vagy műtétre van-e szüksége.

A törött sípcsont nagyon fájdalmas lehet. A vény nélkül kapható gyógyszer segíthet a fájdalom kezelésében, de ha a tünetei súlyosak, orvosa fájdalomcsillapítót írhat fel.

Sípcsont-törés műtét

Ha a törése instabil, elmozdult vagy szögletes - valószínűleg műtétre lesz szüksége. A sebésznek több különböző műtéti lehetősége van a tibialis törések kezelésére, különböző rögzítési technikákkal az egyes törési mintákhoz. Ezeket a műtéteket általában általános érzéstelenítésben hajtják végre:

Intramedulláris szegezés (IMN): ez magában foglalja egy speciálisan kialakított fémrúd behelyezését a térd elejétől lefelé a sípcsont csatornáján. A rúd áthalad a törésen, hogy a helyén maradjon, és mindkét végén a csonthoz van csavarva. Ez az eljárás azért népszerű, mert a csontot megfelelő helyzetben tartja, és lehetővé teszi az erős, stabil rögzítést.

Nyílt redukciós belső rögzítés (ORIF): más néven „lemezek és csavarok” ezt a módszert akkor lehet alkalmazni, ha a szegezés nem lehetséges - általában akkor, amikor a törés a térd vagy a boka ízületébe nyúlik. Ennek az eljárásnak a folyamán a csonttöredékeket a normális helyzetbe hozzák, és speciális csavarokkal és fémlemezekkel tartják össze, amelyek a csont külső felületéhez kapcsolódnak. Ezeket általában csak akkor távolítják el, ha problémát okoznak.

A sebészek figyelembe veszik a sípcsont töréseinek helyét, típusát és súlyosságát, amikor eldöntik, melyik módszert alkalmazzák.

Külső rögzítés: ez az eljárás magában foglalja a fém csapok behelyezését a csontba a törés felett és alatt. A bőr külső oldalán elhelyezett rúd van rögzítve a csapokhoz, stabilizálva a keretet és a megfelelő helyzetben tartva a csontokat. Miután a csont meggyógyult, a keretet eltávolítják. A külső rögzítést elsősorban olyan betegeknél alkalmazzák, akiknek súlyos, nyitott törése van.

Mi várható a helyreállításom alatt?

A törött sípcsont gyógyulási ideje a törésmintától és a sebész által alkalmazott kezelés típusától függően változik. A legtöbb törés három-hat hónap alatt teljesen meggyógyul.

Gipsz, csizma vagy sín viselése

Általában kezdetben sínt (félig öntött) fog viselni, mivel a kezdeti duzzanat javul. Ezután a sín átkerülhet egy gipszbe, hogy a csontjait a helyén tartsa, és a testének meggyógyuljon. Fontos, hogy sínjét vagy gipszét tisztán és szárazon tartsa.

Tartsa a lábát körülbelül a szíve szintjére emelve, mert ez segít csökkenteni a fájdalmat és a duzzanatot. Előfordulhat, hogy a szereplők először viszketőnek érzik magukat, de bármennyire is csábító, ne ragasszon semmit a sínbe, mivel már az apró karcolások is irritációt vagy fertőzéseket okozhatnak.

Rendkívül fontos, hogy a sín vagy nedvesség ne legyen nedves, ezért zuhanyozáskor speciális gipszzsákkal kell megvédenie, amelyet online vagy drogériákban vásárolhat meg. Vannak, akik műanyag zacskót használnak, szorosan megkötve a gipsz körül. Bármelyik módszert is választja a sín vagy az öntvény szárazon tartására, ne feledje, hogy bármelyik szivároghat.

Miután a gipszed eltávolításra kerül, különleges csizmát kaphatsz, amely a lábadat támasztja alá, amint újra lassan kezd el súlyt viselni. Egészségügyi szakembere megmutatja, hogyan kell ezt felvenni és beállítani, hogy helyesen illeszkedjen. Ennek a csizmának az az előnye, hogy pihenés és mosás közben leveheti az orvos utasításainak megfelelően. Minden orvosnak konkrét útmutatásai lesznek arról, hogy mennyit kell viselni a csizmát és mennyi súlyt kell a lábra helyezni. Mindig kövesse az orvos utasításait. Mint egy sín vagy öntvény, tartsa tisztán és szárazon a csomagtartót.

Fizikoterápia egy törött lábcsontnál

A fizikoterápia fontos szerepet játszhat a sípcsonttörés felépülésében. A kezdeti, nem súlyt viselő időszakban gyengéd gyakorlatokat végezhet, amelyek segítenek csökkenteni a merevséget, megerősíteni a környező izmokat és megakadályozni az atrófiát.

Amint orvosa lehetővé teszi, hogy újra elkezdje viselni a súlyt a lábán, a gyógytornász gyakorlatot indít az erő felépítéséért és az egyensúlykontroll visszaszerzéséért. Az izomsorvadások vagy zsugorodások röviddel a sérülés után, és rövid ideig tartó, nem súlyú terhelés után is jelentkeznek. Így az izomsorvadás helyreállítása és megelőzése elengedhetetlen a normál járáshoz és a napi tevékenységekhez való visszatéréshez.

Mobilitási lehetőségek a nem súlyviselés időszakában

Hacsak nincs csak kisebb stressztörése, orvosa a legtöbb esetben arra kéri Önt, hogy a kezdeti gyógyuláshoz teljesen terheljen súlyt, ami azt jelenti, hogy nem tehet súlyt a sérült lábára. Annak érdekében, hogy megtartsa a súly nélküli teherhordást, mozgássegítőt kell használnia, például mankókat, kerekesszéket, térd robogót vagy az iWALK2.0 kihangosító mankót.

A súly nélküli teherbírás rendkívül frusztráló, de szükséges része a helyreállítási folyamatnak. Lehet, hogy kísértésbe esik, hogy kicsit megcsaljon, de elengedhetetlen, hogy meghallgassa orvosának utasításait. Bármilyen kísérlet, hogy súlyt helyezzen a sérült lábára, mielőtt még készen állna, megakadályozhatja a csont gyógyulását, és súlyosbíthatja sérülését. Szerencsére ma már létezik néhány jó alternatíva a mankóknak, amelyek segítenek aktív maradni a gyógyulási időszakban.

Itt vannak a fő mobilitási lehetőségek:

Mankó

A hagyományos mankókat könnyű megtalálni és olcsók, így ők az első dolog, amit az emberek gyakran megpróbálnak a műtét után. A mankók azonban kimerítőek lehetnek, és további fájdalmat okozhatnak a test más részein, elsősorban a hónaljban és a csuklóban. Korlátozóak lehetnek azért is, mert nem hordozhat semmit, ami megakadályozza a mindennapi élet számos tevékenységét, például zuhanyozást, ápolást és étkezést. A mankók annyira kényelmetlenek a legtöbb beteg számára, hogy hajlamosak a nem súlyú viselésükben engedelmeskedni, és a sérült lábon járni kezdenek, mielőtt meggyógyulna, ami további sérüléseket okozhat, vagy lassíthatja a gyógyulást.

Térd robogók

A térdrobogók vagy a „térdjárók” hatékonyabbak, mint a mankók, és kevesebb a felsőtest erőigénye. Nagyszerűek sík felületeken, mivel könnyedén roboghat az A pontból a B pontba anélkül, hogy kimerülne. Használatuk meglehetősen korlátozott, mert lépcsőn, lejtőn vagy egyenetlen terepen nem működnek. A robogó működtetéséhez a kezét is használnia kell, hogy még mindig ne cipelhesse a dolgokat, és terjedelmesek, ami megnehezíti szállításukat. Térrobogóval is nehéz eligazodni szűk környezetben.

iWALK2.0 kihangosító mankó

Az iWALK2.0 egy kihangosító mankó, amely lehetővé teszi, hogy a kezed és a karod teljes kihasználásával, segítség nélkül járhass. Úgy működik, mint egy ideiglenes alsó lábszár, így a szokásos módon folytathatja mindennapjait, miközben a sérült lába biztonságosan és biztonságosan megemelkedik. Használható lépcsőn, lejtőn, egyenetlen terepen és zuhany alatt. Egy 2019-es orvosi tanulmány (2) azt mutatta, hogy 10 betegből kilencből az iWALK2.0-at részesítik előnyben a hagyományos mankókkal szemben, és kevesebb fájdalmat, kevesebb kimerültséget és kevesebb légszomjat jelentettek az iWALK2.0 használata közben.