A súlycsökkenés hatása a kemoradiáció utáni túlélésre lokálisan előrehaladott fej- és nyaki rák esetén: randomizált III. Fázisú vizsgálat másodlagos eredményei (SAKK 10/94)

Absztrakt

Háttér

A kemoradiáció előtti és alatti súlyvesztés hatásának elemzése a lokálisan előrehaladott fej- és nyakrákos betegek túlélési eredményeire.

Mód

2000/07-től 2000-ig összesen 224 fej- és nyaki laphámsejtes beteget randomizáltak vagy önmagában hiperfrakcionált sugárterápiára, vagy ugyanazra a sugárterápiára kombinálva két ciklus egyidejű ciszplatint. Az elsődleges végpont a kezelés sikertelenségéig eltelt idő (TTF) volt; a másodlagos végpontok a lokoregionális kiújulás-mentes túlélés (LRRFS), a távoli metasztázis-mentes túlélés (DMFS) és a teljes túlélés (OS) voltak. A beteg súlyát 6 hónappal a kezelés előtt, a kezelés kezdetén és a kezelés végén mértük.

Eredmények

Azoknál a betegeknél, akiknél a súlycsökkenés meghaladja az 5% -ot, a kezelés előtt 32%, a kezelés alatt 51% volt, a 10% -ot meghaladó testsúlycsökkenéssel küzdő betegek aránya 12% volt a kezelés előtt, és 17% a kezelés alatt. A medián 9,5 éves követés (tartomány: 0,1 - 15,4 év) után a kezelés előtti fogyás többváltozós elemzésben csökkent TTF, LRRFS, DMFS, a rákra jellemző túlélés és az OS csökkenésével járt. A kezelés alatti súlycsökkenés azonban nem volt összefüggésben a túlélési eredményekkel.

Következtetések

A kemoradiáció előtti és alatti súlycsökkenést gyakran figyelték meg. A kezelés előtti, de nem a testsúlycsökkenés rosszabb túléléssel járt.

Háttér

Súlycsökkenést gyakran megfigyelnek a fej és a nyak laphámrákban (HNSCC) szenvedő betegeknél. A kemoradiáció előtti súlycsökkenést a mi és mások által csökkent teljes túléléssel társítottuk [1-3], ugyanakkor a kemoradiáció alatti fogyás a rossz rákspecifikus túléléssel, a teljes túléléssel és a betegség nélküli túléléssel is összefüggésben volt HNSCC-ben [3-5] . Itt részletezzük a kemoradiáció előtti és alatti súlycsökkenési adatokat, valamint azok összefüggéseit a túlélési kimenetellel, hosszú távú nyomonkövetési adatok felhasználásával a prospektív vizsgálati eredményeinkből, amelyek a cisplatin és a hiperfrakcionált sugárterápia (RT) és a hiperfrakcionált RT önmagában előrehaladott HNSCC-ben történő teszteléséből származnak.

Mód

A betegek kiválasztása és kezelése

Amint azt korábban leírtuk [1], minden alkalmas betegnek invazív HNSCC-je volt a szájüregben, az orr- vagy hypopharynxben vagy a gégében. Valamennyi beteg megalapozott beleegyezést adott, és összesen 224 beteget randomizáltak 1994 júliusa és 2000 júliusa között.

A betegeket naponta kétszer 1,2 Gy RT-vel kezeltük, legalább 6 órás interfrakciós intervallummal, heti 5 napon át, a teljes medián 74,4 Gy-ig (tartomány: 72 - 76,8 Gy). A kombinált karú betegeknél intravénás hidratációval 20 mg/m 2 ciszplatint adtak be 5 egymást követő napon az RT 1. és 5. vagy 6. hete alatt, 1,5 órával a délutáni RT ülés előtt.

A vizsgálatot az Országos Egészségügyi Intézetben regisztrálták (www.clinicaltrials.gov; azonosítószám: NCT00002654), és az összes részt vevő intézmény etikai bizottsága jóváhagyta.

Végpontok és statisztikák

A beteg súlyát a kezelés előtt 6 hónappal (a betegeket felkérték, hogy 6 hónappal korábban hívják fel a súlyukat), a kezelés kezdetén, a második ciklus előtt és a kezelés végén mértük. A kezelés előtti súlycsökkenést a kezelés megkezdése előtti 6 hónaptól a kezelés megkezdéséig tartó fogyásként határozták meg. A kezelés alatt a súlycsökkenést a kezelés kezdetétől a második ciklus kezdetéig és a kezelés végéig tartó maximális súlycsökkenésként határozták meg. A súlycsökkenést a következő kategóriákba sorolták: „nincs fogyás”, „≤5% fogyás”, „> 5–10% súlycsökkenés” és „> 10% súlycsökkenés” [6].

Az elsődleges végpont a kezelés sikertelenségéig eltelt idő (TTF) volt. A másodlagos végpontok között szerepelt a helyi vagy regionális kezelési kudarcig eltelt idő (LRRFS), a távoli metasztázismentes túlélés (DMFS) és az általános túlélés (OS).

Az összes időpont-esemény végpontot a randomizálás időpontjától számítottuk, és a log-rank teszt segítségével teszteltük a különbségeket. A kezelés sikertelenségét úgy definiálták, mint a daganat bármelyik helyén történő megismétlődés, megmentési műtét, második primer daganat vagy bármilyen okból bekövetkezett halál, amely valaha előbb fordult elő. A lokoregionális kudarcot helyi vagy nodális progresszióként, illetve a tumor következtében bekövetkező kiújulásként vagy halálként határoztuk meg. A távoli áttétek diagnosztizálását és a daganat következtében bekövetkezett halált a távoli áttételemzés elemzésének idején eseménynek tekintették. Uni- és multivariábilis Cox regressziókat hajtottak végre a prognosztikai változók értékelésére. A kezelési karon kívül a következő klinikai és kóros változásokat tekintettük kovariánsnak a regressziós modellekben: nem (nő vs. férfi), teljesítményállapot (WHO 0 fokozat vs. 1–2. Fokozat), elsődleges tumor helye (más helyek vs. hypopharynx), tumoros osztályozás (cT1-2 vs. cT3-4), nodális osztályozás (cN0-1 vs. cN2-3), életkor (

Eredmények

A fogyás előfordulása és nagysága

A betegek különböző időpontokban tapasztalt súlycsökkenését az 1. táblázat foglalta össze. Azoknál a betegeknél, akiknél a testsúlycsökkenés> 5%, korábban 32%, a kezelés során 51% volt, és a betegeknél a súlycsökkenés> 10% -kal korábban 12% volt, és 17% a kezelés során. Azoknál a betegek 57% -ánál, akik a kezelés előtt nem vesztettek> 5% -ot, a kezelés alatt a> 5% -ot és> 10% -ot fogyó betegek aránya 67% és 44% volt, míg a> 5% -ot vesztett betegek 32% -ában % súly a kezelés előtt 63% és 31% vesztett> 5% és> 10% súlytól. A betegek 11% -ánál a kezelés előtti súlycsökkenést nem lehetett értékelni. Összesen 6 beteg (3%) kapott parenterális táplálást, 72 beteg (32%) pedig etetési csövet kapott.

A fogyás klinikai előrejelzői

A kezelés előtti testsúlycsökkenést az életkorhoz társították 2. táblázat A kezelés előtti fogyás klinikai előrejelzői

Súlycsökkenés és túlélési eredmények

A medián követés 9,5 év volt (tartomány: 0,1 - 15,4 év). A kezelés előtti súlycsökkenés csökkent TTF, LRRFS, DMFS, rák specifikus túlélés (CSS), valamint csökkent OS értékekkel társult (4. táblázat, 1. és 2. ábra). A többváltozós Cox regresszió után a kezelés előtti> 10% -os testsúlycsökkenés továbbra is összefüggésbe hozható a csökkent TTF-rel (kockázati arány [HR], 2,8 [95% konfidenciaintervallum, 1,7–4,5; p 4. táblázat Univariable Cox regressziós modellek a kategorizált súlycsökkenés túlélési eredményekre gyakorolt hatására

A Kaplan Meier-diagramok a kezelés előtt és alatt súlyvesztéses betegeket mutatnak be, a kezelés sikertelenségéig (A, B) a lokoregionális kudarc nélküli túlélésig (C, D) és a távoli metasztázis-mentes túlélésig (E, F) 9,5 év alatt. a súlycsökkenés nagysága szerint rétegezve.

A Kaplan Meier-diagramok a kezelés előtt és alatt súlyveszteséget szenvedő betegeket, valamint a rákra jellemző túlélést (A, B) és az összes túlélést (C, D) mutatják 9,5 év alatt. A medián nyomon követés mediánja a súlycsökkenés nagysága szerint rétegezve.

A kezelés alatti súlycsökkenés azonban nem volt összefüggésben a tesztelt túlélési végpontok egyikével sem (4. táblázat, 1. és 2. ábra).

Vita

Az önkéntelen fogyás nagy problémát jelent a lokálisan előrehaladott HNSCC-ben szenvedő betegeknél. A súlycsökkenés oka többek között a daganattal kapcsolatos tünetek, például a mechanikai obstrukció és a fájdalom, valamint a kezeléssel összefüggő toxicitások okozta orális bevitel nehézségei. Sőt, a súlycsökkenés a daganattal társult cachexiát is okozhatja, amely állapot többtényezős anyagcserezavar. Vizsgálatunkban azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a testsúlycsökkenés> 5%, korábban 32%, a kezelés alatt 51% volt, a 10% feletti testsúlycsökkenéssel küzdő betegek aránya pedig 12% előtt és 17% volt a kezelés alatt. Itt megmutathattuk, hogy a kezelés előtti> 10% súlycsökkenés a kemoradiáció vagy az RT után a túlélési kimenetel csökkenésének fő előrejelző tényezője. Ezzel ellentétben és érdekes módon a kezelés során történő fogyás úgy tűnt, hogy nem jár a rák kimenetelével.

Az elhízásról korábban leírták, hogy a HNSCC és a nyelőcsőrák javuló OS-jével jár együtt [7]. A lokálisan előrehaladott HNSCC-ben szenvedő betegek esetében továbbá beszámoltak arról, hogy a kezelés előtti ≥10% -os testsúlycsökkenés a kemoradiációt követő multivariábilis elemzés után csökkent OS-vel volt összefüggésben 92 betegből álló kohorsz retrospektív elemzésével [2]. Ebben a kohorszban a betegek 49% -ánál ≥10% -os súlycsökkenést figyeltek meg.

Langius és mtsai. 1340 prospektív módon összegyűjtött HNSCC-betegről számoltak be, a betegek kétharmada primer RT terápián vagy kemoradiáción esett át, a többi beteg műtéten és adjuváns RT terápián esett át. A kezelés előtti súlyvesztést nem figyelték meg a betegek 70% -ában, ≤5% -ban 16% -ukban,> 5-10% -ukban 9% -ukban, és> 10% -ában a betegek 5% -ában. RT során a betegek 57% -ánál> 5% -os súlycsökkenést figyeltek meg. A kezelés előtti> 10% -os testsúlycsökkenés továbbra is összefüggésben volt az OS csökkenésével a többváltozós elemzés után, és az RT alatti súlycsökkenés továbbra is összefüggésben állt a betegségspecifikus túlélés csökkenésével a multivariábilis elemzés után [3].

1562 HNSCC-s beteg nagy, retrospektív csoportjában, amelyben kétharmaduk műtéten és adjuváns RT-n esett át, a többi beteg elsődleges kemoradiációja Pai et al. leírhatná, hogy a kezelés előtti csökkent testtömeg-index (BMI) a CSS és az OS csökkenésével járt [4]. Az RT alatti teljes testsúlycsökkenés nem befolyásolta a túlélési eredményeket (a betegek 39% -ánál a testsúly csökkenése ≥5% volt az RT alatt). Magasabb kezelés előtti BMI-vel és kevesebb súlycsökkenéssel rendelkező csoportban (