A születési súly és a szülői BMI előre jelzi a túlsúlyt a terhességi cukorbetegségben szenvedő anyák gyermekeiben

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- A terhességi terhességben szenvedő gyermekek növekedésének vizsgálata a terhességi diabetes mellitusban (GDM), valamint annak összefüggése az anya, a magzat antenatális, az anya és az apa közelmúltbeli antropometriai paramétereivel.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK- GDM-mel rendelkező kaukázusi nők, terhesség előtti BMI 324 terhességében anyai glikémiás értékeket és a magzati hasi kerület mérését rögzítették. A csecsemők súlyát és magasságát születéskor és utánkövetéskor mértük 5,4 évesen (2,5–8,5 tartományban). Ezenkívül a 6., 12. és 24. hónapban végzett rutinvizsgálatok szomatikus adatait és a szülők BMI-jét kaptuk nyomon követéskor. A BMI standard deviációs pontszámokat (SDS) az életkornak megfelelő adatok alapján számítottuk ki.

EREDMÉNYEK—Minden idõpontban a BMI szignifikánsan meghaladta az átlagot (+0,82 SDS születéskor; +0,56 6-kor, +0,35 12-kor és +0,32 24 hónapon belül; +0,66 utánkövetéskor; P 2 túlsúlyos volt követéskor a szülői BMI 2-vel (P-1 · napi -1 diéta a terhesség előtti súlyuk alapján) 20% -hoz képest. Minden nőt megtanítottak a vércukorszint önellenőrzésére napi glükózprofilok elvégzésével (három étkezés előtti és három 2 órás étkezés után). mérések) hetente kétszer vagy naponta, ha inzulinkezelésre volt szükség, illetve memória-alapú glükométerekkel (Roche Diagnostics, Grenzach-Wyhlen, Németország). Az inzulinkezelést akkor kezdték meg, amikor a profil összes kapilláris glükózértékének átlaga meghaladja a 100 mg-ot/dl (5,5 mmol/l) vagy az éhgyomri glükóz meghaladta a 95 mg/dl (5,3 mmol/l) értéket és/vagy ha az étkezés utáni 2 órás értékek meghaladták a 120 mg/dl (6,6 mmol/l) értéket egy kéthetes étrend-kísérlet után Az első látogatáskor meghatároztuk a HbA1c-t (A1C).

Adatgyűjtés

Az adatokat három különböző forrásból nyertük. Az adatbázisból anyák klinikai és antenatális glikémiás, valamint születéskori magzati és szomatometriai adatait nyertük. A teljes magzati biometriával végzett ultrahangvizsgálatot a cukorbetegség klinikájának látogatásával együtt tervezték. A magzati hasi kerület méréseit a szokásos keresztmetszeti nézeten végeztük (10). A magzati makrosómiát a has kerületének> 90. percentilisként határoztuk meg. A születési súlyt és hosszúságot közvetlenül a szülés után határoztuk meg.

A gyermekkori antropometriai adatokat prospektív módon kapták meg. Minden olyan csecsemő szüleivel felvették a kapcsolatot, akik részt vettek a vizsgálatban. Amikor a szülők érdekeltek voltak a tanulmányban való részvételben, gyermekeik tényleges súlyát és magasságát vették fel. A testtömeget digitális mérleggel (Soehnle, Murrhardt, Németország) mértük 0,1 kg pontossággal, az álló magasságot pedig falra szerelt sztadiométerrel (Sena, Witten, Németország). Ezenkívül megkapta az anya és apa tényleges súlyát és magasságát, és kiszámították a BMI-t.

Ezenkívül a korábbi, antropometriai adatokat retrospektíven gyűjtötték a 6., 12. és 24. hónapos rutinvizsgálatokból, amelyeket minden gyermek számára felajánlanak a német egészségügyi rendszerben. A vizsgálatokat külső gyermekorvosok végezték, és a szülőknek kézbesítéskor átadott külön füzetben dokumentálták.

Adatelemzés

A születési súlyt és a BMI-t százalékokká alakították át a terhesség kora szerint a szüléskor (11). A nagy terhességi korú születési súlyt a BMI ≥90. percentilis alapján értékeltük. A BMI standard deviációs pontszámát (SDS) az utóvizsgálatokon Cole-transzformációval számolták, egy normál német populáció életkor-megfelelő adatainak felhasználásával (12). A gyermekkori túlsúlyt úgy határozták meg, hogy a BMI ≥90. percentilis (12,13). A BMI-t a teljes csoportban és külön-külön elemezték kevesebb mint 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél, t-teszt vagy adott esetben Wilcoxon és Kruskal-Wallis alkalmazásával. Kolmogoroff-Smirnov tesztet használtunk a BMI normál populációtól való eltérésének felmérésére. A csoportok közötti különbségeket t teszttel (folytonos változók) vagy χ 2 analízissel (kategorikus változókat) teszteltük.

A méhen belüli növekedés és az utókövetés utáni antropometriai adatok összehasonlításához felhasználtuk a magzati hasi kerület ultrahangmérését, amelyet a cukorbetegség ellátásába való belépés időpontjához közel kaptunk (hasi kerület a diagnózis felállításakor), valamint az utolsó vizsgálat ultrahangmérését. terhesség (haskörfogat a harmadik trimeszterben). A hasi kerület méréseit kategóriákba (percentilisek) vittük át terhességi kor szerint (10); a hasi kerület> 90. percentilis a magzat túlsúlyának minősült. A BMI-vel való összefüggéseket Spearman-korrelációs elemzésekkel értékeltük.

Az anyai glikémiás értékek antropometriai adatokkal való összehasonlításához korrelációs együtthatókat számítottak az OGTT három glükózértékének mindegyikére, valamint az éhomi és a 2 órás étkezés utáni glükózmérések átlagos értékeire a terhességi 28–40. Héten. Végül lépésenkénti többváltozós lineáris regressziós elemzést végeztünk a BMI független prediktorainak meghatározására a követés során.

EREDMÉNYEK

Összesen 771 gyermek kvalifikálta magát a vizsgálatra. 2003 májusa és 2004 januárja között 324 gyermeknél végeztek vizsgálatokat (54,0% fiú, 46,0% lány). A megmaradt családok vagy nem válaszoltak (n = 322), vagy nem érdekeltek gyermekük vizsgálata (n = 125). A nyomon követés nélküli gyermekek antenatalis anyai, magzati vagy újszülöttkori adatai nem különböztek szignifikánsan azoktól, akiket meg lehetett vizsgálni.

Újszülött és gyermekkori BMI

A nagy terhességi korú újszülöttek aránya 17,0% volt, míg az újszülöttek 7,1% -ának volt a születési súlya. A 324. gyermekből 92-ben 90% -ot találtunk (28,4%) anélkül, hogy a nemben vagy az életkorban szignifikáns különbség lenne a nyomon követés során ( Asztal 1). A legmagasabb BMI születéskor volt megfigyelhető, SDS-értéke 0,82 ± 1,14. Ezt követően az SDS értékek folyamatosan csökkentek 0,32 ± 1,13 felé a 24. hónapban, de az utolsó követéskor ismét 0,66 ± 1,06-ra nőttek. A nyomon követéskor a két alcsoport és az ≥6 éves gyermekek SDS-értékei 0,58 ± 1,00, illetve 0,76 ± 1,16 voltak (P = 0,154). A BMI minden időpontban szignifikánsan megemelkedett (P 30 kg/m 2, a túlsúlyos csecsemők aránya 42,0% volt, szemben a nem elhízott anyák 24,1% -ával (P = 0,004). A gyermekek túlnyomó többsége (294/324) kaukázusi eredetű családokból származnak, anélkül, hogy szignifikáns különbség lenne a nem kaukázusi anyák aránya között (9,3%) azoknál a gyermekeknél, akiknek a BMI-je a követés alatt kevesebb vagy ≥90 volt.

Az étkezés utáni glükózértékek átlaga (n = 260) a napi profilokból származtatva a harmadik trimeszterben volt az egyetlen olyan anyai glikémiás paraméter, amely szignifikánsan összefüggött a csecsemő BMI-jével a követés során (r = 0,18, P = 0,003).

A cukorbetegség ellátásának kezdetén végzett ultrahangvizsgálatok (n = 246) a magzatok 21,5% -ánál kimutatták a magzati hasi kerület ≥90. percentilisét (átlagos terhességi életkor a vizsgálatnál 27,4 ± 6,1 hét). Az arány magasabb volt, bár nem szignifikánsan a megnövekedett BMI-vel rendelkező gyermekeknél, mint azoknál, akiknél a követés során normál BMI volt (1. táblázat). Korrelációs elemzéssel értékelve azonban a hasi kerület a diagnózis során szignifikánsan összefüggésbe hozható mindkét születési BMI-vel (r = 0,24, P 2, a csecsemők 20,4% -a volt túlsúlyos; az arány 34,1% -ra nőtt egy szülőnél és 69,2%, mindkét szülő elhízott (P 2 és 66,7% túlsúlyos, ha mindkét szülő elhízott (P 2. Ez azt mutatja, hogy a pre- és posztnatális környezet egyaránt hozzájárul a gyermekkori túlsúlyhoz).

Eredményeink egy olyan tanulmányi kohorszon alapulnak, amely az intézményünkben kezelt betegek 40% -át képviseli. Ez felveti eredményeink általánosíthatóságának kérdését. Sem a születési súly, sem az anya BMI nem különbözött a vizsgálatban és a kiegészítő csoportban. Így nincs arra utaló jel, hogy a vizsgálati kohorszunkban túlsúlyos gyermekeket választottak volna ki.

Születési súly és gyermekkori túlsúly

Az általunk vizsgált GDM-ben szenvedő anyák csecsemőiben a túlsúly kétfázisú mintázatban alakult ki, amint azt Silverman és mtsai. (4) A születéskori túlsúly az első életévben csillapodott, és később, 2-3 éves korban megismétlődött. Szoros kapcsolatot tapasztaltunk a születéskori túlsúly és a gyermekkori túlsúly között. A diabéteszes és a cukorbetegség nélküli terhesség utódainál végzett számos hosszú távú megfigyelés kimutatta a serdülőkori vagy felnőttkori elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség és a 4,5 kg-os születési súlyhoz kapcsolódó inzulinrezisztencia fokozott kockázatát (3,14–17). Plagemann és munkatársai korábbi tanulmányához hasonlóan. (7), GDM utódcsoportunkban az alacsony születési súly nem volt összefüggésben a gyermekkori elhízással.

A diabéteszes terhességek legtöbb vizsgálatának középpontjában a már létező 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegség állt (4,6,18,19), vagy a korábban létező és a terhességi cukorbetegségben szenvedő populációkat kombinálták (20,21,4). Itt kifejezetten kizártuk a már fennálló cukorbetegségben szenvedő nőket, mivel a diabéteszes érrendszeri rendellenességek placenta diszfunkciót és intrauterin növekedési retardációt okozhatnak. Másodszor azt szerettük volna bemutatni, hogy a kaukázusi nőknél még az anya enyhe glükóz-intoleranciája is hosszú távú hatást gyakorol az utódokra. A vizsgált GDM terhességekben az átlagos anyai hiperglikémia mérsékelt volt. Bár azt tapasztaltuk, hogy az újszülött BMI a későbbi túlsúly független tényezője gyermekkorban, tanulmányi tervünk miatt nem következtethetünk arra, hogy a káros intrauterin anyagcsere-környezet független kockázati tényező, mivel a felgyorsult magzati növekedés nem specifikus jelzője a hiperglikémia méhen belüli expozíciójának. A születési súly és a későbbi túlsúly közötti összefüggést a legtöbb tanulmányban beszámolták, kivéve egy 50% -os újszülöttkori makrosomia-arányú kohortot (4) és a pima indiánokat, akiknél a gyermekkori elhízás születési súlytól függetlenül kialakul (22).

Anyai glikémia és gyermekkori túlsúly

Szülői BMI és gyermekkori túlsúly

A születéskori túlsúly mellett a csecsemők posztnatális környezete is erősen befolyásolja a gyermekkori túlsúlyt. Az anya és az apa legutóbbi BMI-je a nyomon követés során független előrejelző volt a gyermek megnövekedett BMI-jére. A terhesség előtti anyai elhízás a késői terhesség alatt fokozott magzati növekedéssel (25) és a szülés utáni szomatikus fejlődéssel (4,8,23,26) jár. Az itt vizsgált GDM-ben szenvedő nőknél az anya közelmúltbeli BMI-je még prediktívebb volt, mint a terhesség előtti BMI, a lépésenkénti regressziós elemzés alapján. Úgy tűnik, hogy a magzati növekedés normalizálására irányuló erőfeszítéseink a diabéteszes terhesség hosszú távú következményeinek elkerülése érdekében a posztnatális környezetben csökkentek. Ebben a tanulmányban még a normális testsúlyú gyermekeknél is fokozott a túlsúly kockázata, amikor mindkét szülő elhízott.

Klinikai következmények

Először is, a hatékony megelőző beavatkozást a lehető legkorábbi életkorban el kell kezdeni. A gyorsított intrauterin növekedés a későbbi túlsúly egyik fő antenatális tényezője, és a magzati növekedésen alapuló GDM kezelést sikeresen végrehajtották (27,28). Másodszor, olyan GDM-ben szenvedő anyák utódainál, akiknél már nagyobb a későbbi elhízás kockázata, a közös családi étkezési és fizikai aktivitási szokások erősen befolyásolhatják a gyermekkori elhízás kockázatát. Ezért az egészséges életmód népszerűsítése a GDM anyák utódaiban élő családokban, a gyermekek szomatikus fejlődésének szoros nyomon követésével együtt csökkentheti az elhízás kockázatát. Az elhízás és a cukorbetegség hosszú távú megelőzése érdekében a GDM kezelése a szülés után nem állhat le.