A tejelő tehenek emésztési zavarainak kezelése bendő transzfundálással

Összefüggő

tejelő

A bendő transzfaunációja: bendőfolyadék felvétele egészséges donor állattól és a bendőfolyadék szájon át történő átadása egy egyszerű emésztési zavarokkal küzdő recipiens állatnak.

A bendő transzfúziója a tejelő szarvasmarhák egyszerű emésztési zavarainak kezelésében általános gyakorlat. A transzfaunáció a mikroorganizmusok széles spektrumának, ideértve a baktériumok, a protozoonok, gombák és archeák áthelyezését jelenti az egészséges donor állat bendőjéből a beteg recipiens állat bendőjébe. A befogadó állat lehet egyszerű emésztési zavar, valamint az elmozdult abomasum korrekcióját követő állat.

A kérődzők olyan állatok, amelyeknek négy rekeszes gyomruk van, beleértve a bendőt (legnagyobb rekesz), a retikulumot (méhsejt bélése), az omasumot (sok ránc) és az abomasumot (gyomor rekesz). A bendő nagy, folyamatos anaerob fermentációs kád.

A bendőben élő mikroorganizmusok lehetővé teszik a tejelő tehénhez hasonló kérődzők számára a takarmány rostos összetevőinek emésztését. A bendő a retikulummal együttműködve támogatja az izomzat összehúzódásait, amelyek létrehozzák a kérődzés (cud-rágás és bendő-összehúzódások) és az eructation (gázkibocsátás) funkcióit.

A fejőstehén szuperorganizmusnak tekinthető, mert szimbiotikus életviszonyban áll az állat test sejtjei és a bendő mikrobái között. A kérődzőkben, valamint a kérődzők gyomor-bél traktusának bármely pontján lévő mikroorganizmusok életképességét befolyásoló tényezők befolyásolják a gazdaállatot.

A tejelő állat etetése azt jelenti, hogy a bendőben lévő mikroorganizmusokat táplálja, így az emésztési zavarok a bendőben lévő mikrobák normális fermentációs egyensúlyának zavara miatt következnek be.

A kérődzők születése után a bendőben mikrobiális populáció jön létre gyorsan. Az újszülött borjú bendőjét az anyja megvadítja, amikor megnyalja a borjút, valamint a borjú körüli környezetben élő mikroorganizmusoktól. A bendő mikrobiális beoltása nem sokkal a születés után következik be, hogy hozzájáruljon az egészséges kérődzők fejlődéséhez.

A bendő transzfúziója évszázadokkal ezelőtt bevett gyakorlat volt, jóval a bakteriológia és bendő mikroorganizmusok megértése előtt. Az 1700-as évekbeli gazdálkodókról beszámoltak arról, hogy az egészséges donorállatról a cud-ot egy beteg befogadó állatra vitték át, mint gyakorlati módszert az emésztési zavarok kezelésére.

Az 1900-as években a tudósok elkezdték tanulmányozni a bendőfolyadékkal történő oltás fiatal borjak bendőfejlődésére gyakorolt ​​hatását. Ezek a tanulmányok hozzájárultak a mikroorganizmusok sokféle bendőpopulációjának jelenlegi megértéséhez, amelyek erősen versenyképesek az élő szervezetek közösségében.

A bendő transzfaunation alkalmazásai

A tejelő szarvasmarhák emésztési zavarai csökkentik a bendő mozgékonyságát és elpusztítják a bendő mikroflóráját. Az egyszerű emésztési zavarok társulhatnak az étrendi összetevők hirtelen változásával (pl. Átmeneti időszak), vagy bármi mással, ami megváltoztatja az etetési program konzisztenciáját.

Ilyen változások lehetnek a hőterhelés, a penészes takarmány etetése, a vízforrások megszakadása vagy olyan helyzetekben, amikor a tollak teherbírása meghaladja a fejzárakat. A feedbunk helyért folyó verseny csiga etetéshez, a takarmány-összetevők válogatásához, majd emésztési zavarokhoz vezet.

A tejtermelőknek figyelembe kell venniük az egyszerű emésztési zavarokat, amikor több tehénnél hirtelen jelentkezik az étvágycsökkenés, amikor hirtelen és egyébként megmagyarázhatatlan csökkenés következik be a tejtermelésben, vagy amikor a tehenek hasmenést kapnak emésztetlen gabonamaggal.

Annak ellenére, hogy a bendőfolyadék egészséges donorállattól egyszerű emésztési zavarú állattá történő transzfúziója a tejelő szarvasmarháknál általános, ajánlott gyakorlat, kevés tudományos információ áll rendelkezésre a gyakorlatról. A bendő transzfúziót sikeresen alkalmazták olyan juhokkal végzett klinikai kutatási körülmények között, akiknél a műtét, a szállítás és a stressz kezelése előtti koplalással járó étrendváltozáshoz kapcsolódó egyszerű emésztési zavarok tapasztalhatók. A juhok bendőbeli transzfúziója utólag korrigált egyszerű emésztési zavarokat.

Az egyszerű emésztési zavar az átmeneti időszak korai laktációja során okozhat problémát, amikor az étrendi változások megkövetelik, hogy a tejelő tehenek alkalmazkodjanak a bendőben gyorsan erjedő, nem strukturális szénhidráttartalmú étrendhez.

Az ellés körüli átmeneti időszakban a tehenek nemcsak étrendváltozásokat tapasztalnak, hanem a szüléssel kapcsolatos élettani változásokat is, amelyek súlyos környezeti hőmérsékleti időszakokban súlyosbodhatnak. Az átmeneti időszakban a tehenek is különböző tartókból mozognak, így a társadalmi szerkezet változik, és ez stresszt jelenthet.

Terepi vizsgálatot végeztünk a tejelő tehenek átmeneti időszakában a bendő transzfúziójának értékelésére. Négy, TMR-t kapó, kéretlenül fistulált, szoptató tejelő tehenet használtunk donorállatként. Ezt a négy, szarvasmarhákon fistulált tehenet hasonlóan kezelték, mint az összes többi laktációs tehenet, és a személyzet nem tett különösebb szempontokat.

A bendőfolyadék transzfaunációja az alkalmazott négy kezelés egyike volt, ahol 11,4 liter bendőfolyadékot szájon át alkalmazott gyomorcsövekkel juttattak el a friss tehenek (donor tehenek) bendőjébe körülbelül 24 órával az ellés után. A kezelések a következők voltak: kontroll - orális kiegészítés nélkül, meleg víz gyomorcsövön keresztül, kereskedelmi termék gyomorcsövön keresztül és bendőfolyadék gyomorcsövön keresztül.

A hipotézis szerint a bendőfolyadék transzfundálása javítja a tehenek egészségét az ellés után. A kontrollhoz képest minden szájon át végzett kezelés nem befolyásolta a szérum véranalitistákat, a tejhozamot és az állatok egészségét egy jól kezelt állományban. Egy olyan tanulmány, amelyben egy olyan állomány vesz részt, amelynek problémái egyszerű emésztési zavarokkal küzdenek, jó választ mutathat.

Jellemzően a kaliforniai egyetemen - Davis tejüzemében, egy beteg tehenet egyszer bendőfolyadékkal transzfundálunk. De vannak olyan állatok, amelyeknek szükségük van egy másodikra ​​(12–24 órával később), sőt egy harmadik transzfúzióra is (24–36 órával később).

A bendő transzfundálását kiegészítő kezelésként a bal oldali elmozdulású abomasum (LDA) műtéti javítását követően alkalmazták a Kaliforniai Egyetem - Davis, Állatorvostudományi Iskola nagyállatklinikáján. Takarmány-étrenddel (főleg szénával) kezelt két nem laktáló, kérődzéskor fistulált donor tehénből nyert bendőfolyadékot (10 liter) a bendőfolyadék összegyűjtését követő 20 percen belül gyomorcsővel (orális) vitték át a tehenekre a műtét után.

A kontroll tehenek csak 10 liter langyos csapvizet kaptak (bendőfolyadék nélkül), szintén gyomorcsövön keresztül. A bendőfolyadék kezelések közvetlenül a műtét után, és a műtét után az 1. napon következtek be. A 2. napon, a műtét után és a következő három napban a bendővel transzfundált tehenek szárazanyag-bevitele és tejhozama magasabb volt a kontroll tehenekhez képest.

A bendőfolyadék pH-ja és az illékony zsírsavak összkoncentrációja nem különbözött a műtét utáni napon, illetve a bendőben transzfundált és a kontroll kezelések között. A műtét utáni 3. és 5. napon a béta-hidroxi-butirát szérumkoncentrációja szignifikánsan alacsonyabb volt a transzfundált tehenekben, mint a kontroll tehenekben. A szerzők arra a következtetésre jutottak: „A bendőfolyadéknak az LDA műtéti korrekciója után lábadozó teheneknek jótékony hatása volt.”

A transzfunatáció belső aspektusai

Annak ellenére, hogy hajlamosak vagyunk a mikroorganizmusokra gondolni, a bendőfolyadék számos olyan kémiai alkotóelemet tartalmaz, amelyek valószínűleg hozzájárulnak a transzfaunáció jótékony hatásaihoz. Ilyen tényezők az illékony zsírsavak, a hidrogén-karbonát pufferek, a fehérjék és az aminosavak, valamint a bendőfolyadék számos azonosítatlan alkotóeleme. Ezek a kémiai entitások mind stimulálhatják a mikrobiális növekedést.

Korai kutatók megfigyelték, hogy az elágazó láncú zsírsavak serkentik a cellulóz-emésztő baktériumok szaporodását. Az egyik szervezet által termelt tiamin, egy B-vitamin serkentette más szervezetek növekedését.

Ez csak néhány példa arra, hogy a bendő környezete mennyire összetett és mennyire kapcsolódhatnak egymáshoz a mikroorganizmusok. A bendőfolyadék transzfaunátban található tápanyagok valószínűleg elősegítik a baktériumok, a protozoonok, a metanogének és a gombák szaporodását, hogy helyreállítsák a normál mikroflóra populációt a beteg befogadóban.

A transzfaunát tömeges aktivitásával történő mechanikai stimuláció hatásai szintén előnyösek lehetnek. A szarvasmarhákban 8-16 liter bendőfolyadékkal történő transzfúzió a bendő és a retikulum falában lévő feszültségreceptorok mechanikai stimulálását indukálhatja a kérődzés, a nyálképzés és a bendő bendő mozgékonyságának stimulálása érdekében.

Ez azt szemlélteti, hogy a bendő transzfundálásának hatása szélesebb, mint a mikroorganizmusoké.

Összegzés

A bendő transzfundálása rutinszerű, széles körben elfogadott, sikeres eljárás kérődzők egyszerű emésztési zavarainak kezelésére. Az eljárás klinikailag alkalmazható a bal oldali abomasalis elmozdulású szarvasmarhák posztoperatív kezelésére is.

Az egészséges donortól származó bendőfolyadék különféle mikroorganizmusokkal látja el a befogadót, amelyek újratelepíthetik a bendőt. Az átültetett bendőfolyadék tápanyagokkal és energiával is ellátja az egészséges bendő mikrobiális populációt.PD

E. J. DePeters az állattudományi tanszéknél és L.W. George a Kaliforniai Egyetem - Davis Állatorvostudományi Karán dolgozik. A DePeters-szel e-mailben lehet kapcsolatba lépni .

Kattintson ide a bendőfolyadék-gyűjtési folyamatról.

FOTÓK
1. FOTÓ: bendőfisztulált holstein tehén (bendőfolyadék-donor).

2. FOTÓ: A bendő kanül kinyitása.

3. FOTÓ: A mintavételt lyukakkal ellátott PVC csővel végezhetjük, hogy elérjük a ventrális bendőt.

4. FOTÓ: A ventrális bendő több folyadékot tartalmaz.

5. FOTÓ: Egy nagy fecskendővel szifont lehet létrehozni.

6. FOTÓ: bendőfolyadék gyűjtés.

7. FOTÓ: Erős bendőfolyadék.

8. FOTÓ: A gyomorcsövet orálisan vezetik a nyelőcsőbe a retikulo-bendőbe.