A testtömeg-index és a testzsír százalékos aránya, mint az elhízás mutatói egy serdülő atlétikai populációban

Elizabeth A. Bloodgood

† Lanier Egészségügyi Szolgáltatások, Lanett, AL

Cholly P. Minton

‡ A Hughston Alapítvány, Columbus, GA

Nancy J. Thompson

§ Emory Egyetem, Atlanta, GA

Mary Ann Collins

* A Hughston Klinika, Columbus, Georgia

Stephen C. Hunter

* A Hughston Klinika, Columbus, Georgia

Hongying Dai

¶ Gyermek irgalmas kórház Kansas City, MO

Absztrakt

Háttér:

A testtömeg-index (BMI) széles körben elfogadott az elhízás meghatározásában. A testzsír százalékának meghatározásához általában Skinfold vastagságméréseket alkalmaztak.

Hipotézis:

A szerzők feltételezik, hogy mivel a BMI nem közvetlenül a zsírt méri, hanem csak a testsúlyra támaszkodik, a sportos serdülők nagy százalékát a BMI tévesen minősíti elhízottnak.

Tervezés:

Mód:

A BMI és a skinfold mérések összehasonlítása a serdülőkori atlétikai populáció elhízásának mutatóiként antropometriai adatokat (testmagasság, testsúly, testzsírszázalék, életkor és nem) 33 896 sportoló (átlagéletkor, 15 év; tartomány, 11- 19 év) az előzetes fizikai vizsgálat során, 1985 és 2003 között. A BMI-t magasságból és súlyból számolták. A testzsír százalékát a bőrréteg vastagságának mérésével határoztuk meg.

Eredmények:

BMI-percentilisük szerint a serdülő sportolók 13,31% -a elhízott. A skinfold módszer alkalmazásával csak 5,95% volt elhízott. A BMI által elhízottnak minősítettek 62% -át hamis pozitívnak tekintették a bőrhajtás módszerével. Ezzel szemben 99% volt a valószínűsége, hogy a BMI által nem elhízottak nem lesznek elhízottak a skinfold módszerrel (negatív prediktív érték = 0,99).

Következtetések:

A BMI a relatív testtömeg mérése, nem a testösszetétel. Mivel a sovány tömeg sokkal többet nyom, mint a zsír, sok serdülő sportolót a BMI alapján tévesen kövérnek minősítenek. A Skinfold tesztelés pontosabb testértékelést nyújt, mint a BMI serdülő sportolóknál.

Klinikai relevancia:

A helyes testösszetételi adatok segíthetnek az étrend és az aktivitás jobb iránymutatásában, és megakadályozhatják az elhízásnak való címkézéssel járó pszichológiai problémákat.

A testtömeg-indexet (BMI) széles körben alkalmazzák az elhízás meghatározására a serdülő populációban. 2000 májusában a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok felülvizsgálták növekedési táblázataikat, és hozzáadták a BMI kor és nem szerinti alkalmazását a növekedési súlyminták azonosításához. A központok a 85. percentilis vonalat "túlsúlyosnak", a 95. percentilt pedig "elhízottnak" nevezték. 6 2003-ban az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia politikai nyilatkozatot adott ki, amely támogatta a BMI alkalmazását a növekedési minták nyomon követésében, valamint a túlsúlyos és elhízott egyének azonosításában. 1,2 2007-ben az Egyesült Államok Egészségügyi és Humánügyi Minisztériuma frissítette álláspontját az elhízás megelőzésével kapcsolatban, hivatkozva a BMI használatára az elhízás nyomon követése és megelőzése érdekében, miközben felismerte az elhízás és a rossz önértékelés, valamint a pszichoszociális problémák kapcsolatát. 18 A testsúlycsökkentés mindenkinek ajánlott, aki a BMI 85. százaléka felett van. 7

Nagyon kevés nyomozó vizsgálta a serdülő sportolók testösszetételét. 8,17 Néhány tanulmány az egyetemi és élsportolók testösszetételét elemezte. 10,13,19,21 Ezek a tanulmányok támogatják a bőrhajtás tesztelésének egyszerű és megbízható tesztként történő alkalmazását a testzsír meghatározásához. Mivel a BMI csak a testsúlyt és a magasságot használja, és nem veszi figyelembe az általános testösszetételt, beleértve a testzsírt is, az izmos egyének elhízottaknak minősülhetnek. 20 Következésképpen, bár széles körben elfogadott, a BMI valójában rossz mutató lehet az elhízás szempontjából a serdülő sportoló népességben.

Anyagok és metódusok

33 896 sportoló antropometriai adatait gyűjtötték 1985 és 2003 között a grúziai és alabamai iskolai sportolók félévenkénti előválasztási szűrésein. Abban az államban, ahol a szűréseket végezték, orvosi engedély szükséges, mielőtt részt vesznek bármely iskolában engedélyezett sportcsapatban vagy csoportban. A szűrés előtt aláírt felszabadítást igényeltek a szülők vagy a törvényes gondviselő, vagy a sportoló, ha 18 éves vagy annál idősebb volt. Az összegyűjtött adatok között szerepelt az életkor, a faj, a nem, a testmagasság, a súly, a sport, a kórtörténet, a testzsír százalékos aránya és a vérnyomás. Az ortopédiai és általános orvosi szűrés, valamint az agilitási tesztek szintén a fizikális vizsgálat részét képezték. Egy engedéllyel rendelkező orvos áttekintette az összes adatot, és a szűréshez sikeres, feltételes igazolást vagy sikertelen státuszt rendeltek. Az adatok felhasználását a tanulmányhoz egy intézményi felülvizsgálati bizottság engedélyezte.

A vizsgálatokat évente kétszer hajtották végre, a hallgatók 51% -át a téli-tavaszi félévben, a hallgatók 49% -át az őszi félévben vizsgálták. Évente átlagosan 1888 hallgatót értékeltek. A diákok 11 és 19 év közöttiek voltak, többségük (88%) 14 és 17 év között volt. A sportoló átlagos életkora 15,24 ± 0,01 év volt.

A súlyadatok összegyűjtésére professzionális orvos-fokozatú mérlegeket használtak, a cipő nélküli magasságot pedig a falhoz szokásos méréssel rögzítették. A képzett személyzet rögzítette magasságát és súlyát. E vizsgálat céljából a súlyméréseket fontokról kilogrammokra, a magasságok hüvelykről méterre váltották. A BMI-t minden sportolóra a kg/m 2 képlet segítségével számoltuk ki. Ezután minden sportolót a BMI alapján elhízottnak vagy nem elhízottnak minősítettek az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ és a Krónikus Betegségmegelőzési és Egészségfejlesztési Országos Központ együttműködésével kidolgozott BMI-for-age percentilis diagramok alapján. 5 Azokat a sportolókat, akiknek kiszámított BMI-je a kiigazított életkor és nem alapján a 95. percentilisnél nagyobb vagy azzal egyenlő, elhízottnak minősítették.

Statisztikai analízis

A statisztikai elemzést SAS 8 szoftver (SAS Institute, Inc., Cary, Észak-Karolina) alkalmazásával végeztük. Pearson χ 2 tesztet, Fisher egzakt tesztet, logisztikai regressziót, valamint egyszerű és többszörös lineáris regressziót használtunk 5% -os szignifikancia szint mellett. A két vizsgálati eljárás összehasonlításához meghatároztuk a McNemar-tesztet és a κ együtthatót (1. táblázat). McNemar-tesztet használtak az elhízás arányainak különbségének kimutatására a BMI percentilis és a testzsír százalékos aránya szerint. A κ együtthatóval határoztuk meg a két elhízásértékelési megközelítés közötti megállapodást.