Health Science Journal

1 Laboratóriumi oktató, ápolási osztály, Athén, Görögország Technológiai Oktatási Intézete (TEI)

3 Egyetemi nővér

4 Az ápolás professzora, Athén, Görögország Technológiai Oktatási Intézete (TEI)

* Levelező szerző: Polikandrioti M.
Athén, Görögország.
Email: [e-mail védett]

Absztrakt

Kulcsszavak

Testtömeg - Testtömeg-index - Táplálkozási szokások - Központi elhízás

Bevezetés

Az elhízás mind a fejlett, mind a fejlődő országokban jelentős egyetemes közegészségügyi kérdést jelent mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, annak gyakoribb és gyakoribb előfordulása, valamint az egészségre gyakorolt súlyos következményei miatt [1,2].

Az elhízást az ókorban először noszológiai entitásként azonosította Hippokratész, aki kijelentette: „a hirtelen halál gyakoribb az elhízottaknál, mint a vékony egyéneknél [3]. Manapság az elhízás előfordulása gyorsan növekszik.

Az elmúlt évtizedben az elhízás gyakorisága a fejlett országokban a felnőttek körében 37% -kal nőtt. Körülbelül 250 000 000 egyed, vagyis a felnőtt lakosság 7% -a tekinthető elhízottnak, míg a jelenség még a fiatal felnőtteknél is kiterjedt. Becslések szerint az Egyesült Államokban a férfiak és a nők több mint 50% -a túlsúlyos, míg 25% -uk klinikailag elhízott [4,5].

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az elhízást a modern járványok közé sorolja, amelyek az emberi népesség jelentős részének életét veszélyeztetik, és azt jósolja, hogy a 21. században pestissé kell átalakítani, amelynek dühöngő következményei vannak. közegészségügyi és társadalombiztosítási rendszerek. 1948 óta a WHO felveszi az elhízást a betegségek listájába. Bár az elhízás a halálozás második gyakoribb oka, biztosan megelőzhető [6,7].

Az „elhízás” kifejezéssel leírják a zsír lerakódásának kóros növekedését az emberi testben, ami az emberi test tömegének növekedését okozza a normál normákhoz képest. Az elhízás a túlzott kalóriabevitel eredményeként termelődik, annál többet, mint amire az ember energiaigénye szükség van (Energiabevitel - Energiafogyasztás). Az elhízás genetikai és környezeti tényezőkhöz kapcsolódik, amelyek befolyásolják a test endokrin, metabolikus és szabályozó folyamatait, ami számos problémát és krónikus betegséget eredményez, például cukorbetegséget, magas vérnyomást vagy kardiovaszkuláris betegségeket. Ezenkívül összefügg a megnövekedett morbiditással, a rossz életminőséggel és a várható élettartam csökkenésével [8,9].

Az elhízás egészségre gyakorolt negatív hatásait rövid távú következményekbe sorolják, mint például ortopédiai, légzőszervi, szív- és érrendszeri vagy pszichológiai problémák, valamint hosszú távú következményekbe sorolják. Az elhízás korai megelőzése fontos érdeklődési kört jelent, tekintettel a diagnosztikai kritériumok egyértelmű meghatározásának hiányára. Ráadásul a testsúly önmagában nem képezi az elhízás diagnózisának kritériumát. Az elhízás értékelésére szolgáló antropometriai mérések, mint például a testtömeg-index (BMI) és a csípő-derék arány (HWR), a leggyakrabban használtak a betegség diagnosztizálására, mivel költséghatékonyak és könnyen elvégezhetők [ 1,3,10].

A szakirodalom szerint a mediterrán táplálkozási minta elfogadása, amelynek leírása szerint nagy mennyiségű egyszeresen telítetlen zsírsavat tartalmaz a telített zsírokkal szemben, hozzájárul a testtömeg megőrzéséhez, ugyanakkor növeli a hosszú élettartamot és a várható élettartamot. Ezt a táplálkozási modellt sok ország alkalmazta, és az egyes országok kulturális és társadalmi-gazdasági sajátosságainak megfelelően diverzifikált. Számos kutatási tanulmány kommentálta a mediterrán étrend jótékony hatásait a testsúly megőrzésében vagy csökkentésében, a koszorúér-betegség elsődleges vagy másodlagos megelőzésében, a nagy sűrűségű koleszterin (HDL) és a trigliceridek normál sebességen belüli fenntartásában, valamint mint a halálozási arány jelentős csökkenésében [11,12,13,14]. A mediterrán táplálkozási szokások mellett a fizikai aktivitás növelése vagy a mozgásszegény életmód elkerülése is hozzájárulhat a testsúly szabályozásához.

Célja

Jelen tanulmány célja a táplálkozási szokások és a testtömeg-index, valamint a központi elhízási index kapcsolatának feltárása fiatal felnőtt férfiaknál.

Anyag és módszerek

A vizsgálati minta 1000 seregnyi újoncból állt, és az adatokat a felvétel utáni orvosi vizsgálatra történő első beutalásuk során gyűjtötték.

Az adatgyűjtést egy speciálisan kidolgozott kérdőív segítségével hajtották végre, amely 71 önbevallási tételt tartalmazott az étrend szokásaihoz és gyakorlataihoz, valamint egy speciális részt, amely a válaszadók demográfiai adatait kérte. Az elhízás értékelését a testtömeg-index (BMI) és a derék-csípő arány (WHR) kiszámításával végezték. Ezeket az antropometriai méréseket a vizsgáló orvosok kiszámolták és rögzítették. Az egyéneket a fent említett intézkedések alapján osztályozták az Egészségügyi Világszervezet által javasolt osztályozás alapján.

A testtömeg-index (BMI) képezi az elhízás értékelésére leggyakrabban használt mérőszámot, amelyet az egyén testtömegének (kilogrammban) és magasságának négyzetével (méterben) elosztva határoznak meg. Az orvostudományban általánosan használt formulák kg/m 2 mértékegységet eredményeznek. Felnőtt populáció esetében az aktuális értékbeállítások a következők: 18,5-25 kg/m 2 BMI jelezheti az optimális súlyt; a 25-30 kg/m 2 feletti BMI jelezheti, hogy a személy túlsúlyos, míg a 30 kg/m 2 feletti szám arra utal, hogy az ember elhízott. Az irodalom szerint a BMI olyan értékelési eszköz, amely nem képes pontosan tükrözni a tartós állapotot, mivel nem veszi figyelembe a testzsír változó arányát. A BMI becsüli a zsír teljes mennyiségét, de nem tudja alaposan meghatározni a testzsír megoszlását [15].

A központi elhízást a csípő-derék arány (WHR) alkalmazásával becsülték meg, amely a testzsír összehasonlító eloszlására utal, a csípő kerületének legszélesebb részén (centiméterben) történő mérésével, és a derék kerületére osztással (centiméterben). A 0,88-nál alacsonyabb WHR alacsony egészségügyi kockázattal jár; a 0,88–0,95 közötti WHR közepes kockázatot mutat; a 0,95-1,0 feletti WHR magas kockázatot mutat, míg az 1,0 feletti számmal rendelkező személyeknél a WHR általános egészségi állapotukra nézve nagyon magas kockázattal jár.

Az étkezési szokások és gyakorlatok feltárásához a kiválasztott ételek (például frissítők, alkohol, gyümölcs, snack, gyorsétterem, hús stb.) Fogyasztásának gyakoriságát használták.

A statisztikai elemzést a társadalomtudományi statisztikai csomag [15] (SPSSInc .: Chicago) felhasználásával végeztük, és a statisztikai folyamathoz egyirányú ANOVA és t-teszteket alkalmaztunk.

Eredmények

a. Leírók

Az életkor tekintetében a résztvevőket a következőképpen osztályozták: 13,8% 19-21 éves volt; 50,8% 22-24 éves volt; 30,7% 25-25 éves volt, míg a résztvevők 4,7% -a 28-30 éves volt.

Az iskolai végzettséget tekintve 4,7% csak alapképzést szerzett; 31,6% -a részesült középiskolai oktatásban; 63,7% pedig valamilyen főiskolára vagy egyetemre járt.

Lakhelyét tekintve a válaszadók 27,3% -a nagyvárosban élt; 50,7% -uk egy kisvárosban élt, míg 21,9% -uk valamilyen faluban.

A jelenlegi foglalkozási státuszt tekintve 4,4% volt munkanélküli; 2,5% volt egészségügyi szakember; 16,4% volt munkás; 51,5% szakképzett szakember volt, aki jelenleg nem dolgozik; és 25,1% hivatalnok volt, (Asztal 1).

A minta 5% -ánál korábban diagnosztizáltak olyan orvosi betegséget, amely speciális étrend betartását igényelte, míg a minta 20,6% -ának ismert trofikus allergiája.

A résztvevők 54,8% -a súlyát „optimálisnak” tartotta; 5,1% szerint a súly kissé vagy túlzottan meghaladja a normál értéket; és 40,3% jelentette, hogy súlyuk a normál érték alatt van. A mérési eredmények azonban azt mutatták, hogy a felvettek csak 58,7% -a volt normális testtömegű; 37,2% volt túlsúlyos; és 4,1% volt elhízott.

A központi elhízás tekintetében a válaszadók 50,3% -át az „alacsony kockázatú” csoportba sorolták, 48,6% a „mérsékelt kockázatú” csoportba, és további 1,1% a „magas kockázatú” csoportba (2. táblázat).

b. Statisztika

Az adatok statisztikai elemzése azt mutatta, hogy az optimális testsúlyú résztvevők szignifikánsan gyakrabban fogyasztottak baromfit, halat vagy sült marhahúst, p = 0,022, valamint kevesebb kenyeret, p = 0,036 a túlsúlyos résztvevőkhöz képest, (3,4. Táblázat).

Ezenkívül azt találták, hogy a kívánt testtömegű személyek gyakrabban fogyasztanak frissítőt, sportitalokat vagy üdítőitalokat, p = 102 cm, és a nők, akiknek a derék perifériája 88 cm-nél nagyobb, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A központi elhízás és a kapcsolódó egészségi állapotok egy új típusú szindróma bevezetéséhez vezettek, amely metabolikus szindróma néven ismert, amelyet a has körüli megnövekedett zsírkoncentráció, megnövekedett inzulinrezisztencia, magas LDL-szint és magas vérszint jellemez. nyomás. A központi elhízás súlyosságának alapos értékelésénél figyelembe kell venni a fent említett fontos tényezőket is [31,32,33,34,35].

Következtetések

Jelen tanulmány megállapításai azt sugallják, hogy éppen a táplálkozás specifikus típusa (étrendi minta) kapcsolódik nagyobb mértékben és közvetlen módon a testtömeg-indexhez, valamint a központi elhízás arányához. Ezenkívül a BMI és a WHR általában az életkorral arányosan növekszik, míg a fiatal felnőtt férfiak alábecsülik a tényleges testsúlyukat, és figyelmen kívül hagyják az optimális (kívánatos) testsúlyt.