A testünk hogyan szabályozza a súlyunkat

Írta: Julia Katcher, regisztrált dietetikus és PhD táplálkozástudományi hallgató

TARTALOM FIGYELEM: Ahhoz, hogy a kutatók finanszírozást szerezhessenek tanulmányok elvégzéséhez, a legtöbb befektetőnek és támogatásnak biológiai méréseket, például magasságot és súlyt igényelnek, nem csak az ön által közölt adatok helyett. A testtömeg-index (BMI) mögött rejlő egyszerűség miatt sok ilyen cikk említi a BMI-osztályokat. Ez nem azt jelenti, hogy támogatnánk a BMI-t, mivel úgy gondoljuk, hogy a BMI nem jó mutató az egészségre. Ha a BMI referenciák kiváltják az Ön számára, kérjük, ne kattintson a kutatás linkjeire, és csak olvassa el ezt a blogbejegyzést.

Megpróbálta lefogyni az energiaegyensúly egyenletének kiigazításával (a test nagyobb mozgatásával vagy kevesebb kalória fogyasztásával), és tapasztalta, hogy teste saját maga állítja be, bármit is csináljon? Vannak tudományos adatok, amelyek bizonyítják, hogy a súlygyarapodás a fogyókúra mellékterméke; az emberek általában visszatérnek a kezdő súlyukhoz vagy súlyosabbak a fogyás után. Tehát miért történik ez?

A TEST Súlyának homeosztázisa

Testünk felülbírálja a súlyunk manipulálásának kísérleteit! A testünk "felülbírálja" a fogyás kísérleteit a homeosztázis révén - ez a testünk képessége a belső körülmények fenntartására a külső változások ellenére. A homeosztázis nagy példája a testhőmérséklet; testünknek egy bizonyos hőmérsékleti tartományon belül kell maradnia a túléléshez, különben testi funkcióink rosszul működnek. Például:

• Ha erősen edzünk, izzadni kezdünk, hogy lehűtsük testünket.
• Amikor hűvös levegőnek vagyunk kitéve, testünk remegni kezd, vagy apró hajszálaink felemelkednek, hogy csapdába ejtsék a hőt.

Ugyanez a koncepció vonatkozik a súlyszabályozásra is - testünk rendkívül sikeresen alkalmazza a súlyunk szabályozására szolgáló mechanizmusokat (azaz fenntartja a belső körülményeket), annak ellenére, hogy hogyan manipuláljuk az étkezésünket és az aktivitásunkat (vagyis a külső változásokat) - ezt testtömeg-homeosztázisnak nevezzük.

Evolúciós szempontból a testünket úgy tervezték, hogy leküzdje az éhezést és elegendő energiát takarítson meg, amíg meg nem találjuk a következő étkezésünket. Emiatt biológiai mechanizmusaink úgy vannak kialakítva, hogy a súlygyarapodást előnyben részesítsék a fogyás helyett; ez nem lehet túl meglepő, mivel fajként így éltük túl!

Néhány elmélet magyarázza, miért védi testünk egy bizonyos súlytartományt, és mindegyik elméletet bizonyos mechanizmusok és feltételek támasztják alá testünkön. Megbeszéljük a kutatásban leginkább támogatott két elméletet - az alapjel elmélet és az ülepedési pont elmélete.

Alapérték elmélet

Alapérték az a súly tartomány, amelyben a test az optimális működésre van programozva. Alapjel elmélet azt tartja test küzdeni fog annak fenntartásáért súly hatótávolság.

A S et point elmélet abban a feltételezésben működik, hogy testtömegünket testünk fiziológiája szabályozza, konkrétan hormonjaink és génjeink révén.

Hormonjelzés

A leptin hormont a testünk zsírsejtjei termelik, és segít szabályozni étvágyunkat és energiafelhasználásunkat. Amikor a hormonjelzés úgy működik, ahogy kell, ez a visszacsatolás-ellenőrző rendszer úgy működik, hogy visszahelyezze az embert a beállított súlytartományba: a tyúk leptinszintje alacsony, éhségünk növekszik, az energiafelhasználás csökken, és a tyúk leptinszintje magas, éhségünk csökken és az energiafelhasználás növekszik.

Ne feledje, hogy ezek a hormonjelző mechanizmusok megzavaródhatnak, ha a testzsír megnő és a leptin megnövekszik, amíg az egyén leptinrezisztenssé válik.

Gének

Génjeink is szerepet játszanak az alapjel súlytartományunk meghatározásában. A súlyt befolyásoló génmutációk ritkák (pl. Prader Willi-szindróma, amely egy genetikai betegség, amely a betegség előrehaladtával súlygyarapodáshoz vezet). Génjeink súlyszabályozásban betöltött szerepét tekintve azonban a tanulmányok azt mutatják, hogy sokkal fontosabb, hogy génjeink hogyan reagálnak a környezetünkkel, ami szerepet játszhat abban, hogy súlyunk hogyan szabályozott.

Tehát az alapjel elmélet feltételezi, hogy a súlya a beállított érték alá csökkenhet, ha kevesebbet eszünk és többet mozogunk, de bármilyen súlycsökkenés rövid távú és tarthatatlan, mivel testtömegünket hormonjaink és génjeink szabályozzák.

Megállapodási elmélet

Az ülepítési elmélet a testtömeg-szabályozás modellje, amely figyelembe veszi azokat a tényezőket, amelyekre az alapjel-elmélet nem terjed ki: túlnyomórészt az, hogy a környezeti tényezők hogyan játszhatnak szerepet a testtömeg-szabályozásban.

Az ülepítési modellben feltételezzük, hogy a testtömeg aktív, előre definiált szabályozása kevés, de ezt a környezeti és társadalmi-gazdasági tényezők, például az étrend és az életmód határozzák meg, kölcsönhatásba lépve a genetikai előfeltevéssel. A pontos szabályozás rögzített alapérték nélkül megy végbe, inkább a testsúly a közreműködők számos eredménye alapján rendeződik.

Következtetés

A súlyszabályozást nem értik 100% -ban, és nehéz elvégezni az emberek testsúly-szabályozásával kapcsolatos vizsgálatokat, mivel minden ember testtömegét befolyásolják individualizált tényezői, és nem mindegyik tényezőt lehet egyénileg elszámolni. Egyetlen elmélet sem magyarázza tökéletesen a testtömeg-szabályozásunkat. Reméljük, hogy ezzel békét köthet a testével és a vele járó genetikai tervvel.

NYILATKOZAT: Ez a tartalom nem helyettesíti a szakmai orvosi tanácsadást, a diagnózist vagy a kezelést. Mindig kérjen tanácsot orvosától vagy más szakképzett egészségügyi szolgáltatótól, ha bármilyen kérdése van az Ön egészségi állapotával kapcsolatban.