A túlsúly és az elhízás független összefüggése a légszomjjal felnőttekben: keresztmetszeti, populációalapú vizsgálat

Absztrakt

Az elhízás a krónikus légszomj független kockázati tényezője, ezért ezt a tünetet szenvedő embereknél fel kell mérni http://ow.ly/W89K30e6NaL

Az elhízás és a túlsúly világszerte jelentős egészségügyi probléma, gyorsan növekvő gyakorisággal [1]. Az elhízásnak és a túlsúlynak súlyos következményei vannak, beleértve a metabolikus szindróma, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri és agyi érrendszeri betegségek, az ízületi rendellenességek és az alvási problémák magasabb arányát.

A légszomj általános az általános felnőtt lakosság körében, egy tanulmány kimutatta, hogy majdnem minden 10-es olyan légszomjat tapasztalt, amely elegendő volt ahhoz, hogy az előző 6 hónapból legalább 3 hónapig korlátozza az erőkifejtést [2]. A légszomj szubjektív érzését elősegítő tényezők közé tartoznak a légzőszervi, kardiovaszkuláris és neuromuszkuláris rendellenességek. A leggyakrabban a mögöttes etiológiának tulajdonítható a dohányzástól másodlagos légúti betegség [3].

Az elhízásnak/a túlsúlynak és a légszomjnak fontos jellemzői vannak: életmódbeli tényezők, prevalencia és a csökkenő funkció ciklusai, amelyek dekoncentrációhoz vezetnek, ami szinergikus károkat okoz. Míg a túlsúlyos, elhízott felnőtteknél a légszomj fiziológiai mechanizmusai nem tisztázottak, a ventillációs hajtás és a tüdőmechanika változásainak kombinációja valószínűleg hozzájárul [4].

A légszomj és az elhízás/túlsúly közötti kapcsolat megértése az első lépés a klinikai kezelés javításához. A tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy az elhízás/túlsúly összefüggésben áll-e önállóan a légszomjjal a közösségben élő felnőtteknél. A nullhipotézis az volt, hogy nincs kapcsolat a testtömeg-index (BMI) és a légszomj között.

A Dél-Ausztráliai Egészségügyi Omnibus Survey (HOS) [5] kétéves adatait használtuk fel, amely egy többlépcsős, szisztematikus, csoportosított területminta a háztartásokról, amelyeket tavasszal szemtől szemben végeztek évente tavasszal a résztvevők otthonában. Az Ausztrál Statisztikai Hivatal (ABS) népszámlálási gyűjtői körzeteit (CCD) véletlenszerűen választották ki Adelaide és az 1000 főnél nagyobb népességű vidéki városok közül. Minden CCD-n belül véletlenszerű kiindulási pontot választottunk ki, és 10 tulajdonságot azonosítottunk egy rögzített kihagyási intervallum alkalmazásával.

Minden háztartásban egy embert kikérdeztek kiképzett kérdezőbiztosok, miután bevezető levelet küldtek. Minden válaszadónak megkérdezték, hogy „az elmúlt 6 hónapban több mint 3 hónapon át tapasztalta-e a légszomjat a legtöbb napon”. A légszomj kiváltásához szükséges megterhelés mértékének felméréséhez a felmérés a módosított Medical Research Council Scale (mMRC) [6] eszközt használta, amely alkalmas az elhízott emberek légszomjának felmérésére [7, 8]. A meglévő bizonyítékok összefüggést mutattak az mMRC és a kilégzési tartalék térfogata (ERV), az erőltetett kilégzési térfogat 1 s alatt és a 6 perces sétatesztek között is [7].

A BMI kiszámítását a válaszadók saját magasságának és súlyának felhasználásával végezték, és négy Egészségügyi Világszervezet (WHO) kategóriába kódolták (normál súly (BMI 20–25 kg · m −2); túlsúly (> 25–30 kg · m) −2); elhízott (> 30–35 kg · m −2) és súlyos (> 35–40 kg · m −2)/kóros elhízás (> 40 kg · m −2)) [9]. A −2 BMI-vel rendelkező felnőtteket kizárták, tekintettel arra, hogy nagyobb valószínűséggel más patológiák fogják figyelembe venni ezeket a szinteket.

Az adatokat a Társadalomtudományi Statisztikai Csomag (SPSS) 23.0 és a Stata 13. verziójával elemeztük. Az adatokat a népesség becsléseire (5 éves korcsoport, nem, vidék (metropolita/nem metropolita) és a háztartás méretére súlyoztuk az ABS 2005 becsült értékével Lakossági lakosság Dél-Ausztráliában.

Az egyváltozós elemzések összehasonlították a válaszadók arányát szociodemográfiai tényezők szerint három légszomjcsoportban (mMRC 0, 1 és ≥2) és a WHO fent megadott négy súlytartományában. Nem számoltak be adatokat. A multinomiális logisztikai regressziós modellekben az mMRC csoport volt a függő változó, amely a BMI csoportokat vizsgálta, és az életkor, a nem és a dohányzás státuszához igazodott. A figyelembe vett interakciós kifejezések egyike (életkor – nem, BMI – nem és BMI – dohányzás) nem volt szignifikáns, ezért nem szerepeltek benne.

Etikai jóváhagyást a Dél-Ausztrál Egészségügyi Minisztérium Etikai Bizottsága kapott. A válaszadók szóban megalapozott beleegyezést adtak. A jelentés elkészítésekor az Epidemiológiai Megfigyelési Tanulmányok Jelentésének Erősítése (STROBE) irányelveket használtuk [10].

A részvételi arány 8377 kapcsolatba lépő ember 65,4% -a (n = 5480) volt. Közülük 314 ember −2 éves volt, és kettőnek nem volt légszomj pontszáma. Ezek kizárásával 4321 válaszadó maradt, átlag ± sd életkora 47,9 ± 17,4 év (medián 47,0, 18–95 év közötti tartomány); 2214 (52,3%) férfi és 19,9% dohányos volt. Az mMRC 2–4. osztályáról 109 válaszadó (2,5%) számolt be: 2. évfolyam (n = 58), 3. évfolyam (n = 41) és 4. évfolyam (n = 10). A BMI osztályozása a következő volt: 20–25 kg · m −2, n = 1708; > 25–30 kg · m −2, n = 1587; > 30–35 kg · m −2, n = 725; és> 35 kg · m −2, n = 301 (közülük 101 betegesen elhízott). Azok a 18 éves és idősebb válaszadók, akik nem jelentették magasságukat vagy súlyukat (n = 552), nagyobb valószínűséggel voltak nők, a legfiatalabb és a legidősebb korosztályban voltak, és közepes vagy súlyos mértékű légszomjuk volt.

Az átlagos ± sd BMI 27,2 ± 5,1 kg · m −2 volt (medián 26,1, 20,0–65,4 kg · m −2); 0 mMRC pontszámú válaszadóknál az átlagos ± sd BMI 27,1 ± 5,0 kg · m −2 volt, míg az 1 mMRC pontszámúaknál a BMI 28,6 ± 5,5 kg · m ², és azoknál, akik mMRC ponttal 2– 4, a BMI 29,2 ± 7,4 kg · m −2 volt. A BMI növekedésével a légszomj előfordulása és súlyossága is nőtt (mMRC ≥1, BMI> 25 kg · m −2; normál testsúly 6,8%; túlsúly 11,2%; elhízás 12,4% és súlyos/kóros elhízás 16,6%; p 3 hónap alatt elmúlt 6 hónap a módosított Medical Research Council (mMRC) légszomj skála és testtömeg-index (BMI) alapján a közösségben lakó felnőtteknél az általános populációban (n = 4321).

A krónikus légszomj (az elmúlt 6 hónapban> 3 hónapon át tartó légszomj epizódja a módosított Orvosi Kutatási Tanács (mMRC) légszomj skála szerint mérve) és a testtömeg-index (BMI) között a közösségben lakó felnőtteknél az általános populációban (n = 4321 ).