Bőrgyógyászati ​​diagnózisok a perianális területen

Laura Y. McGirt

1 Immunológiai, Allergia és Asztma Központ, Johns Hopkins Bayview, Baltimore, Maryland

végbélbetegségének

Ciro R. Martins

2 Bőrgyógyászati ​​Osztály, Johns Hopkins Orvosi Központ, Baltimore, Maryland

Absztrakt

A perianalis dermatosis magában foglalhatja a jóindulatú ekcémás folyamatoktól a fejlett rosszindulatú daganatokig terjedő elváltozásokat. Fontos, hogy a kolorektális sebész meg tudja különböztetni a gyakori problémákat a súlyosabb patológiától. Ez a cikk az intergluteális redőben és a perianalis régióban előforduló nemszexuálisan terjedő betegségeket ismerteti. Ide tartoznak a gyulladásos dermatózisok, bakteriális és gombás fertőzések, valamint egyéb betegségfolyamatok.

A perianális dermatózisok a jóindulatú ekcémás folyamatoktól a fejlett rosszindulatú daganatokig bármit felölelhetnek, és a differenciál szélessége gyakran nehéz diagnosztikai kihíváshoz vezet. A dermatózisok tünetei nagyon gyakran észrevétlenek maradhatnak, vagy a beteg panaszai lehetnek. Minden kolorektális sebész számára elengedhetetlen a gyakori perianalis dermatózisok megtanulása és megkülönböztetése a súlyosabb patológiától. Az alábbiakban bemutatjuk a dermatózisokat (amelyek nem szexuális úton terjedő betegségekkel kapcsolatosak) mind az interglutealis redőben, mind a perianalis régióban. Megbeszéljük a perianális és a perineális területeket érintő közös bőrbetegségek etiológiáját, diagnózisát és előnyös terápiáját. Célunk, hogy az orvosok számára információkat nyújtsunk ezen állapotok megfelelő felismerésére és kezelésére, valamint lehetővé tegyük a nondermatológusok számára, hogy megkülönböztessék őket a veszélyesebb patológiáktól.

Gyulladásos bőrbetegségek

Kapcsolat Dermatitis

Seborrheás dermatitis

Atópiás dermatitis

Pikkelysömör

Vitiligo

A vitiligo egy megszerzett, autoimmun dermatológiai betegség, amely általában gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődik, és a lakosság közel 1% -át érinti. Klinikailag depigmentált makulák vagy bőrfoltok jellemzik, amelyekről kiderül, hogy nincsenek melanociták. Ezek a makulák élesen el vannak határolva, és normál vagy hiperpigmentált szegély veszi körül őket. A makulák szőrszálai gyakran fehérek. A leggyakrabban érintett helyek közé tartozik az arc, a mellkas felső része és a kéz háti oldalai; gyakran a nyílások körüli bőrön találhatók, beleértve a végbélnyílást is. A végbélnyílás vizsgálata ismét makula depigmentált elváltozást tár fel. A diagnózis klinikai vizsgálaton alapul, és Wood fényének használata hangsúlyosabbá teszi a pigment kontrasztot. Hasonlóan depigmentált tapaszok megtalálása a test területein a perianalis terület mellett megerősíti a diagnózist, és a biopszia ritkán javallt. A vitiligo kezelése a repigmentációra összpontosít a kozmetikai megjelenés javítása érdekében, és ritkán kérik vagy alkalmazzák a perianalis elváltozások kijavítására. A Psoralen szenzibilizáció és az ultraibolya fény kezelése, valamint a nagy hatású helyi szteroidok bizonyítottan hatékonyak. Ezenkívül hatékony lehet egy kozmetikum használata a bőrszín keverésére. 1, 4, 5

BAKTERI ÉS Gombafertőzések

Erythrasma

Az Erythrasma a Corynebacterium minutissimum által okozott viszonylag ritka bőrfertőzés, amely főleg az intertriginous bőrt érinti. Megtalálható az interglutealis redőn és a perianalis területen, és világosbarna foltként jelenik meg, szabálytalan kontúr éles határokkal. A finom pikkelyeket csak a területek karcolása vagy kaparása után értékelhetjük. Az ebben a betegségben szenvedő betegek általában tünetmentesek. Wood fényében megfigyelve a tapasz diagnosztikai korallvörös színű fluoreszcenciát mutat. Az első vonalbeli kezelés az orális eritromicin, de a helyi tolnaftát, a mikonazol és az eritromicin ugyanolyan hatékony. 1, 4, 5

Streptococcus és Staphylococcus dermatitis

A perianális terület felületes bakteriális fertőzését leggyakrabban az A csoport streptococcusai, ritkábban a Staphylococcus aureus és az A csoportba nem tartozó streptococcusok okozzák. Ez a perianalis dermatitis jól körülhatárolható eritemás peremmel rendelkezik, és hasadással is összefüggésbe hozható. Ez az állapot gyakran fájdalmas, különösen székletürítéskor, és leggyakrabban a 10 évesnél fiatalabb gyermekeket érinti. A diagnózis a klinikai megjelenésen, a gyógyszeres reagáláson és a baktériumok azonosításán alapszik az elváltozás vagy a vér tenyésztésével, ha bakterémás. Az A csoport streptococcusainak szokásos kezelése az orális penicillin, de a kevésbé elterjedt kórokozóknál mindig aggodalomra ad okot a penicillin-rezisztencia. 1, 5, 8

Hidradenitis Suppurativa

A Hidradenitis suppurativa a bőr olyan betegsége, amely apokrin mirigyeket tartalmaz, beleértve a hónaljokat, az ágyékot és a feneket. Az apokrin mirigyek pora elzáródása bakteriális fertőzéshez és jellegzetes gyengéd, erythemás, kemény csomók kialakulásához vezet, amelyek hullámzó összekapcsolódó tályogokká fejlődnek. A tályog megrepedése gyakran sinus traktus kialakulásához vezet, és krónikus betegségben több fistuláris traktus, fekély, fibrózis és hegesedés található. A klinikai bemutatás a diagnózis sarokköve, és a kezdeti kezelés intralesionális kortikoszteroid injekciót foglal magában egyidejű orális antibiotikumokkal (tetraciklin, eritromicin). Krónikus betegség esetén a tályogok bemetszése és elvezetése, valamint az érintett területek kivágása szerves részét képezi a potenciálisan gyógyító kezelésnek. 1, 5

Candidiasis

Az élesztő Candida albicans mind a gluteális redők között talált candidális intertrigót, mind perianalis dermatitist okozhat. Ezeket a körülményeket gyakran orális antibiotikus szerek, szteroidok használata és terhesség okozhatja. Az Intertrigo nedves környezetben fejlődik ki, viszketést okozó, vörös foltokat okoz, a „gallér” skála szélén. Szintén társulhatnak a foltok közelében elhelyezkedő kis fehér pustulák, valamint „műholdas” erythemás makulák. A perianalis candidiasis a végbélnyílás körül pruritis ani-val és lokalizáltabb erythemával jelentkezik. Mindkét állapot diagnózisa klinikai eredményekre és a kálium-hidroxidos kaparások mikroszkópos vizsgálatára támaszkodik. A hipafák és/vagy pszeudohipfák diagnosztikusak, míg a spórák vagy az élesztőgombák nem feltétlenül jelzik a fertőzést. Mind a candidalis intertrigo, mind a perianalis candidiasis kezeléséhez helyi gombaellenes szerek (azolok) szükségesek, de helyi szteroidokra és szisztémás antipruritikus gyógyszerekre is szükség lehet. 1, 4, 5

Tineas

A tinea dermatofita gombák által okozott dermatológiai fertőzés. Előnyben részesíti a nedves környezetet, de a test szinte bárhol előfordulhat. A Tinea cruris-t, más néven jock-viszketést, leggyakrabban a Tinea rubrum és a Tinea mentagrophytes okozza, és átterjedhet a végbélnyílásba. A Tinea kis méretarányos foltként indul, amely periférikusan terjed és központilag kitisztul. Klinikai bemutatáskor leggyakrabban viszkető, eritemás foltok emelkedett határokkal, serpiginosak és pikkelyesek. A határokon lehetnek papulák, pustulák és vezikulumok. A skála lekaparása és mikroszkópos kiértékelése kálium-hidroxiddal (KOH prep) diagnosztikai hifákat tárnak fel. A helyi azol terápia vagy a terbinafin a dermatofita fertőzések szokásos kezelése. 1, 4, 5

EGYÉB

Crohn-betegség

A Crohn-betegség a gyomor-bél traktus gyulladásos granulomatózus betegsége. A metasztatikus Crohn-kór a bőr granulomatózus elváltozásainak jelenlétét jelzi. Beszámoltak olyan betegekről, akiknek a Crohn-kórja közvetlenül kiterjedt a perianalis régióra. Vizsgálatkor fekélyek, plakkok és erythemás csomók azonosíthatók. Az anális repedések gyakran társulnak Crohnékhoz. 9 A diagnózis a már meglévő Crohn-kór jelenlététől függ, és a Crohn-kórra jellemző szövettani biopszia hasznos lehet az ellenőrzéshez. A gyomor-bélrendszeri tünetek kezelése mezalaminnal, orális kortikoszteroidokkal, például budezoniddal vagy immunszuppresszív szerekkel szintén bizonyítottan javítja a bőr megnyilvánulásait. 1, 5

Az extramammary Paget-kór

A leggyakrabban a mellbimbóhoz társított Paget-kór számos extramammáris helyen is megtalálható, beleértve a perianalis régiót is. A perianalis régió Paget-kórja egy mögöttes rosszindulatú daganat jelenlétét is jelezheti, mint például egy mirigyes adnexalis carcinoma vagy egy helyi belső carcinoma. A kezdeti bemutatás gyakran egy nyájas, kitartó ekcémás tapasz, amely intenzíven viszkethet és/vagy fájdalmas lehet. Gyakran korán hibásan diagnosztizálják, ennek a megállapításnak a valódi jelentőségét évekig figyelmen kívül lehet hagyni. A vérzés későbbi megnyilvánulásként társulhat. Az ödéma jelenléte és a vöröses elszíneződés arra utalhat, hogy a rák nyirokszűrőbe hatol. A diagnózis a szövettani biopsziára támaszkodik, amely hiperkeratózist, parakeratosist, acanthosist és halvány Paget-sejteket mutat a rete gerinceken. A perianalis Paget kezelése magában foglalja a műtéti eltávolítást, és a lokális 5-fluorouracilt szintén preoperatív módon alkalmazták a tumor margóinak meghatározásában. Ezenkívül a rosszindulatú daganatok értékelése kiemelt fontosságú. 1, 5

Perianalis diszplázia és Bowen-kór

Az emberi papillomavírus által kiváltott anális diszplázia nem ritkán fordul elő a perianalis területen, és részletesen tárgyaljuk ebben a kérdésben. Klinikailag a humán papillomavírus által kiváltott anális diszplázia és a perianális terület in situ laphámrákja (Bowen-kór) számos különböző morfológiával járhat, ideértve a következőket: krónikus ekcémás folyamat, például kontakt dermatitis utánzása; bemutatás, mint eritemás és pikkelyes tapasz vagy plakk, amely hasonlít a pikkelysömörre; vagy többszörös hiperpigmentált, lapos tetejű, macskaköves megjelenésű koaluláló papulák, Bowenoid papulosis néven ismert állapotban. A kezelés történhet helyi 5-fluorouracillal, helyi imikimoddal, folyékony nitrogén krioterápiával, triklór-ecetsav alkalmazásával végzett műtéti kivágással, vagy ezek bármelyikének kombinációjával. A kezelés után ismételt biopsziára van szükség a tartós betegség kizárása érdekében. Azt is javasoljuk, hogy a perianalis diszpláziában és/vagy a laphámsejtes in situ betegeknél anális Pap kenetet kövessenek, és ha lehetséges, nagy felbontású anoszkópiával és az átmeneti zóna biopsziájával.

Herpes Simplex vírus okozta Pyoderma Vegetans

HIV-ben szenvedő betegeknél, akiknél krónikus perianalis herpes simplex vírus (HSV) fekély alakul ki, nem ritkán olyan hipertrófiás elváltozások kialakulását tapasztalhatjuk, amelyeket nedves, lebegő plakkok jellemeznek, amelyeket gyakran fibrinlapok borítanak. Szövettanilag a HSV-fertőzésre jellemző változások tapasztalhatók, de gyakran csak a bőr pseudoepitheliomatous hyperplasia, a dermis sűrű gyulladásos infiltrátumai, a granulációs szövet és a fibrózis találhatók meg. Ez az állapot a pyoderma vegetans 10, 11 néven ismert, és nemcsak krónikus HSV-elváltozásokban, hanem bármely krónikus fekélyes folyamatban is kialakulhat olyan területen, amely másodlagos bakteriális fertőzésre hajlamos, például a perianalis területen. Hacsak a daganatot nem vágják ki kivágással, ablációval vagy cauterizációval, a fekélyek nagyon lassan gyógyulnak meg, annak ellenére, hogy megfelelő HSV-ellenes gyógyszereket alkalmaznak. Leírták, hogy széles spektrumú antibiotikumok, például ciprofloxacin krónikus lefolyása segítheti a gyógyulási folyamatot. 12.