Acarbose Cukorbetegség elleni, kardióvédő, fogyás és potenciális öregedésgátló szer Ward Dean, MD

Állítson be másodlagos címet a blogoldalaihoz.

Ön itt van: Főoldal »Akarbóz: cukorbetegség elleni, kardióvédő, fogyás és potenciális öregedésgátló szer

Akarbóz: antidiabetikus, kardióvédő, fogyás és potenciális öregedésgátló

Az akarbóz (Glucobay®, Precose®) olyan gyógyszer, amelyet (1) inzulinfüggő diabetes mellitusban (I. típus), (2) felnőttkori diabétesz mellitusban (AODM vagy II. Típusú) és (3) azoknál alkalmaznak, akik „csökkent glükóz tolerancia”. Mint korábban rámutattam, gyakorlatilag mindenki 35 év felett valószínűleg funkcionálisan valamilyen mértékben glükóz-intoleráns (1. ábra). A legszigorúbb ortodox kritériumok alapján is becslések szerint a 65 és 75 év közötti kaukázusiak legfeljebb 20% -ának van II-es típusú cukorbetegsége, és további 23% -uknak „csökkent glükóztoleranciájuk” (2).

Az akarbóz működésének megértéséhez rendben van a szénhidrát-anyagcsere néhány alapjának áttekintése. A keményítőket és a komplex cukrokat az emésztőrendszer egyszerű cukrokká bontja, amelyeket aztán a test felszív (az alsó vékonybélben és a vastagbélben). Ezeket az egyszerű cukrokat energiára használják vagy tárolják (glikogénként vagy zsírként).

Az enzimek elengedhetetlenek a komplex szénhidrátok cukrokká bontásához. Bizonyos enzimcsoportok kritikus fontosságúak a szénhidrátok emésztésének utolsó lépései szempontjából. Ezen csoportok egyike az alfa-glükozidázok. Az alfa-glükozidázok elősegítik a maltóz, izomaltóz, glükoamilóz és szacharóz (asztali cukor) lebomlását. Az akarbóz a bél kefeszegélyű alfa-glükozidázainak hatásos versenyképes inhibitoraként működik, amelyek elengedhetetlenek a keményítők, dextrinek, maltóz és szacharóz felszívódó monoszacharidokhoz való bomlásához (2. ábra). Az alfa-glükozidázokra jellemző sajátossága miatt a béta-glükozidázokat, például a laktázokat, nem befolyásolja az akarbóz. A glükózt az akarbóz sem befolyásolja. Következésképpen a glükóz és a laktóz normálisan felszívódik az akarbóz bevételekor.

Az akarbóz hatása

Az akarbóz késlelteti a szénhidrát emésztését és felszívódását (3. ábra). Következésképpen késlelteti és ellapítja az étkezés utáni glükóz- és inzulinszint-emelkedést (5, 6) (4. ábra). Az éhgyomri és étkezés utáni trigliceridszint csökken (7,8) (valószínűleg a csökkent inzulinválasz miatt) (3), és beszámoltak az alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL) csökkenéséről és a nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL) növekedéséről (9).

A glikozilezett hemoglobin (hemoglobin A1c [HbA1c]) a cukorbetegség szűrővizsgálata és diagnosztikai tesztje, valamint az öregedés biomarkere (a biológiai életkor indikátora). A HbA1c az életkor előrehaladtával fokozatosan növekszik nem cukorbetegeknél (5. ábra) (10). Számos tanulmány kimutatta, hogy az akarbóz jelentősen csökkenti a HbA1c szintet (3, 11, 12) (6. ábra). A HbA1c csökkenésének számos egyéb jótékony hatása van, beleértve a glomeruláris alapmembránok glikációjának csökkenését, a kötőszövetben a fejlett glikozilációs végtermék (AGE) képződésének csökkenését, a szürkehályog képződésének csökkenését, valamint a neuropathia és retinopathia megelőzését (13).

Ezen túlmenően, különös jelentőséggel bír az öregedés mechanizmusa tekintetében, amelyet Dilman neuroendokrin öregedési elmélete javasolt, Balfour és McTavish (14) azt feltételezték, hogy az Acarbose javíthatja az inzulinérzékenységet (ezt jelzi az éhomi vércukorszint csökkentése). Chiasson és munkatársai (5) úgy vélték, hogy az Acarbose javítja az inzulinérzékenységet, azon megállapításuk alapján, hogy az akarbózt szedő betegeknél az étkezés utáni C-peptid szint emelkedő tendenciát mutat. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az akarbóz megakadályozza vagy késlelteti a hasnyálmirigy-béta sejtek progresszív romlását, amely rutinszerűen jelentkezik a 2-es típusú DM-ben (2).

Az alfa-glükozidáz-gátlók további előnyei, hogy képesek megelőzni vagy csillapítani a diabéteszes nefropátiás elváltozásokat (15), és egy tanulmány még a kognitív funkció javulásáról is beszámolt mind az állatok, mind az idős betegek esetében, akik Acarbose-t kaptak (16). Mivel az akarbóz nem eredményez hipoglikémiát, biztonságosan használhatják azok, akik reaktív hipoglikémiában szenvednek - és valószínűleg inzulin-moduláló tulajdonságai miatt előnyösek lesznek az állapot számára.

2003-ban a STOP-NIDDM vizsgálat eredményeiről számoltak be (17). A vizsgálat egy nemzetközi, multicentrikus kettős vak vizsgálat volt, Kanada, Németország, Ausztria, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Izrael és Spanyolország betegei részvételével 1998-2001 között, közel 1500, csökkent glükóz tolerancia (IGT) beteg bevonásával. A betegeket randomizálták, hogy napi háromszor placebót vagy 100 mg Acarbose-t kapjanak. A tudósok azt akarták felmérni, hogy az Acarbose képes-e megakadályozni a koszorúér-betegséget, a magas vérnyomást, a pangásos szívelégtelenséget vagy a perifériás érrendszeri betegségeket.

A vizsgálat eredménye drámai volt. A vizsgálat valamivel több mint három éve alatt 19 placebót szedő alany szenvedett szívrohamot, szemben az Acarbose-t szedő csoportban csak 2-vel (7. ábra). Az akarbózkezelés jelentős hatással volt a magas vérnyomás kialakulásának kockázatára is. Az Acarbose csoport 682 betegéből csak 78-nál alakult ki magas vérnyomás (11%), szemben a placebóval kezelt betegek (682) 115-tel (17%) (8. ábra). A szerzők hozzátették, hogy az akarbóz-kezelés a testtömeg, a BMI (testtömeg-index), a derék kerülete, a vérnyomás, a 2 órás glükózkoncentráció és a triglicerid szint jelentős csökkenésével járt. Arra a következtetésre jutottak, hogy az akarbóz-kezelés a kardiovaszkuláris betegségek és a magas vérnyomás előfordulásának jelentős csökkenésével jár.

2011-ben a tudósok átfogó vázlatot mutattak be annak a rengeteg előnynek az összekapcsolására, amelyeket ennek a figyelemre méltó gyógyszernek tulajdonítottak (9. ábra)

Akarbóz a fogyáshoz

Állatkísérletek akarbózzal következetesen kimutatták, hogy az akarbóz testzsírcsökkentő hatású. Balfour és McTavish (14) arról számolt be, hogy az Acarbose dózisfüggő csökkenést okozott a genetikailag elhízott és hiperinsulinémiás patkányok testtömeg-növekedésében. Nagyobb dózisokban az akarbóz drámai súlyvesztést is okozott (10. ábra).

Számos tanulmány számolt be arról, hogy az alfa-glükozidáz inhibitorok jótékony hatással vannak az emberek testtömegére (9, 11, 20–22), bár a hatást általában „mérsékeltnek” jelentették. Az akarbóz a túlsúlyos betegeknél is kimutatta a „relapszusos súlygyarapodás” késleltetését, akik az Acarbose-kezelés megkezdése előtt lefogytak (23, 24).

Tekintettel az Acarbose vércukorszintre, inzulinra, lipidekre és HbA1c-re gyakorolt üdvözítő hatására, először meglepődtem azon mérsékelt súlycsökkenésen, amelyet a vizsgálatok résztvevői jelentettek (különösen ahhoz a jelentős előnyhöz képest, amelyet betegeimnél rendszeresen megfigyelek). Az elmélkedés után azonban megérthető az Acarbose mint súlycsökkentő szer szerény hatása a fenti vizsgálatokban. Mint megjegyeztük, az állatkísérletek során a fogyás volt a szokásos megállapítás. A legtöbb állatkísérletet normális (nem cukorbeteg) vagy elhízott állatokon végezték. Az emberi vizsgálatok azonban meglehetősen eltérőek voltak, mivel az alanyok döntő többsége cukorbeteg volt (vagy csökkent glükóz-toleranciájuk volt) - és gyakran egyidejűleg szulfonilkarbamidokkal és/vagy inzulinnal kezelték őket. A cukorbetegek jellemzően híznak az inzulinrezisztencia és a hiperinsulinémia miatt. A szulfonilureás gyógyszerek vagy az inzulin közismerten további súlygyarapodást okoznak (Metformin, amely általában testzsírvesztést eredményez, a korábban említett, korábbi tanulmányok többségében nem használták).

Újabb tanulmányok azonban sokkal pozitívabb eredményeket mutattak - mivel az alkalmazott gyógyszerek önmagukban az Acarbose vagy a Metforminnal kombinált Acarbose voltak. Kínában, Tajvanon, a Közel-Keleten, Marokkóban, Lengyelországban, Indonéziában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken mintegy 15 000 beteg körében végzett nagyszabású megfigyeléses vizsgálatban, három éves nyomon követéssel figyelemre méltó súlycsökkenés volt tapasztalható az összes kezelésben csoportok (önmagában az akarbóz vagy a metforminnal és szulfonilureákkal vagy inzulinnal kombinált akarbóz) (25). Egy újabb, Kínában végzett vizsgálat során 784 újonnan diagnosztizált cukorbeteget helyeztek el az Acarbose vagy a Metformin kezelésre. 48 hét elteltével a tudósok megállapították, hogy az akarbóz hatékonysága hasonló a metforminnal (a glikémiás kontroll szempontjából), de az akarbózzal kezelt csoportban nagyobb testtömeg csökkent (26).

Káros hatások és biztonság

Az akarbóz nagyon biztonságos gyógyszer; csak körülbelül 1-2% felszívódik szisztémásan. A leggyakoribb mellékhatások mind a fel nem szívódott szénhidrátoknak köszönhetők, amelyek a vastagbélben erjednek, és néha kényelmetlen vagy kínos fokozott gáztermelést, hasi görcsöket, puffadást és még hasmenést is okozhatnak (11. ábra). Ezek a hatások minimalizálhatók a legalacsonyabb hatásos dózis - vagyis a gyomor-bélrendszeri szorongást okozó - alatt. A folyamatos alkalmazás általában e tünetek csökkenését vagy megszűnését eredményezi. Mivel bizonyos tolerancia kialakulni látszik, az adagokat a maximális ajánlott napi 300 mg-os dózisig lehet növelni.

1988-ban Clissold és Edwards (6) arról számolt be, hogy „az eddig jelentett nagy klinikai vizsgálatokból az akarbóz - akár 5 évig tartó kezelés után sem eredményez klinikailag jelentős káros hatást a biokémiai és hematológiai paraméterekre” (kiemelés tőlem) . Egy másik nagy, placebo-kontrollos vizsgálatban a napi háromszor 200 mg-os akarbóz dózisoknak nem volt toxikus hatása a hematológiai és biokémiai profilok eredményei szerint, beleértve a májfunkciós vizsgálatokat is (5) (bár ezek a nagy dózisok nagyobb gyakorisággal okozták a hasi mellékhatások, a 11. ábra szerint).

Az akarbóz ellenjavallt gyulladásos bélbetegségben, vastagbélfekélyben vagy részleges bélelzáródásban, bélelzáródásra való hajlamban, krónikus bélbetegségben, amely a felszívódás vagy az emésztés jelentős rendellenességeivel jár, olyan állapotokban, amelyeket súlyosbíthat a fokozott bélgázképződés (például sérvek), vagy károsodott májfunkció.

Adagolás

Az akarbóz akkor működik a legjobban, ha étellel kombinálják. Tablettaként szedve csak olyan hatékony, mint porított formában fogyasztva (12. ábra). O’dea és Turton (28) azt javasolta, hogy az Acarbose por helyett tabletta formájában kerüljön forgalomba, így keverhető az étkezés szénhidrát-összetevőihez.

Mivel az Acarbose por formájában nem kapható, és valójában kellemes ízű, azt javaslom, hogy étkezés közben, vagy keményítőtartalmú snack fogyasztása közben rágja meg étellel. Azt javaslom, hogy az Acarbose-t napi 25 mg-nál kezdjék el a mellékhatások minimalizálása érdekében, és fokozatosan növeljék az adagolást és a gyakoriságot a tolerancia kialakulásával, legfeljebb napi háromszor 100 mg-os adagig, étkezés közben rágva. Természetesen, ha valaki szigorúan magas fehérjetartalmú/„Atkins-étrendet folytat”, az Acarbose nem szükséges.

Következtetés

Úgy gondolom, hogy az akarbóz, mint a metformin; egyre inkább el fogják ismerni a kalória-korlátozás utánzó/öregedésgátló, kardio-védő és elhízás elleni hatásait. Valójában az Acarbose és a Metformin együttesen szedhetők, erősítve egymás jótékony hatásait. Érdekesség, hogy az Acarbose jól dokumentált biztonságossága és hatékonysága ellenére nyugaton nem ismert - és sok gyógyszertárnak kell „külön megrendelnie” a pácienseim számára. Következésképpen meglepődtem, amikor nemrégiben megtudtam, hogy az alfa-glükozidáz-inhibitorok, mint az Acarbose, a legnépszerűbbek a glükózszint-csökkentő szerek Kínában. (29).