Az elhízási faktor és a nyelőcső vesszője közötti összefüggés

Qi Chen

1 Guangdongi Általános Kórház Patológiai és Laboratóriumi Orvosi Osztálya;

2 Guangdongi Orvostudományi Akadémia, Kanton 510080, Kína

Hengguo Zhuang

1 Guangdongi Általános Kórház Patológiai és Laboratóriumi Orvosi Osztálya;

2 Guangdongi Orvostudományi Akadémia, Kanton 510080, Kína

Yanhui Liu

1 Guangdongi Általános Kórház Patológiai és Laboratóriumi Orvosi Osztálya;

2 Guangdongi Orvostudományi Akadémia, Kanton 510080, Kína

Absztrakt

A felhalmozódó epidemiológiai vizsgálatok alátámasztották a megnövekedett testtömeg-index, a központi elhízás és a nyelőcső adenokarcinóma közötti kapcsolatot. Ez az összefüggés erősebbnek tűnik, mint más, az elhízással kapcsolatos daganatok esetében. A férfiaknál gyakrabban megfigyelhető központi elhízás vagy zsigeri zsír sokkal erősebben kapcsolódik az adenokarcinómához, mint önmagában a testtömeg-index, ami hozzájárulhat a nemek közötti betegség előfordulásának egyensúlyhiányához. Az elhízás és a nyelőcső adenokarcinóma közötti összefüggés alapjául szolgáló lehetséges mechanizmusokat nemrégiben azonosították, beleértve az inzulinszerű növekedési faktor útvonalát, az adipokinokat és a nemi hormon zavarokat. Ezeket a megállapításokat összefoglalja a felülvizsgálat; ezeknek a mechanizmusoknak a végleges megalkotása előtt azonban további kutatásokra van szükség.

Bevezetés

A nyelőcső adenokarcinóma (EA) előfordulása sok nyugati országban gyorsan növekszik, rossz prognózissal és erős férfi túlsúlyban van. A betegség az Egyesült Államokban az elmúlt három évtizedben ötszörösére nőtt a National Cancer Institute felügyeleti, epidemiológiai és végeredményeinek (SEER) nyilvántartási adatai szerint (1). Még mindig nincs egyetértés az EA incidencia növekedésének okát illetően, bár mind a növekvő gastrooesophagealis rexus betegség (GERD), mind a nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása, a Helicobacter pylori fertőzés felszámolása (2,3) és az elhízás mind javasoltak ( 4). Ezen kockázati tényezők közül az elhízás különös figyelmet kapott, mint lehetséges ok-okozati tényező az EA előfordulásának gyors növekedésében (4).

Az EA növekvő előfordulása a nyugati társadalom növekvő súlytendenciáival magyarázható, de az ilyen következtetések levonása előtt a meglévő adatok alapos áttekintése szükséges. Az elmúlt két évtizedben egyre több jól megtervezett epidemiológiai tanulmány készült, amelyek tovább erősítették az elhízás EA kialakulására gyakorolt hatásának megértését. Két metaanalízis kimutatta, hogy az EA kockázata a túlsúlyos és elhízott egyénekben körülbelül 2-3-szorosára nőtt (5,6), és nagyobb az elhízott embereknél, mint azoknál, akik egyszerűen túlsúlyosak (7), összhangban az expozícióval válaszhatás. Ezenkívül az elhízás a GERD és a Barrett-nyelőcső tüneteivel társult (7-9). Ezek a megállapítások, az elhízás prevalenciája és az EA előfordulása közötti magas időbeli összefüggéssel párosulva spekulációkhoz vezettek, hogy az Egyesült Államokban az „elhízási járvány” legalább részben felelős az EA előfordulásának növekedéséért (10, 11).

Ez a felülvizsgálat frissítést nyújt az elhízás szerepéről a nyelőcső adenokarcinóma kialakulásának kockázatában. Az elhízás és a nyelőcső adenokarcinóma összefüggését, valamint az e hatások mögött álló lehetséges mechanizmusokat is megvitatják.

Az elhízás általában

Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatának két felmérése azt mutatja, hogy az elhízás prevalenciája az 1976-1980 közötti 15% -ról 2007-2008-ban 33,8% -ra nőtt (12). A 20 éves vagy annál idősebb amerikai felnőttek 68 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, 34% pedig elhízott (13). Európában a becslések szerint a felnőttek 30-80% -a van túlsúlyban, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint az elhízás előfordulása várhatóan 150 millió felnőttet és 15 millió gyermeket foglal magában 2010-re (14). Az ázsiai-csendes-óceáni térségben Ausztráliában a legnagyobb a túlsúlyos (31%) és az elhízott felnőttek (20%) aránya. Kínában a túlsúlyos és elhízott betegek prevalenciája csaknem négyszeresére nőtt az elmúlt két évtizedben.

Az elhízás mértéke

Asztal 1

Referenciák Tanulmányterv A résztvevők száma Referencia BMIC Kikapcsolási BMI túlsúlyos vagy elhízott állapotok esetén Relatív kockázat 95% CICasesControls

Abnet és mtsai. (25)	Kohort	371	480,475	18.5-	> 35	2.27	1,44-3,59
Reeves és mtsai. (26)	Kohort	150	1 200 000	22.5-24.9	≥30	2.54	1,89-3,41
Samanic és mtsai. (27)	Kohort	82	362,552	> 30	2.7	1,33-5,55
Merry és mtsai. (28)	Kohort	293	4452	> 30	3.96	2,27-6,88
Steffen és mtsai. (28)	Kohort	198	346,554	> 30	2.8	1.4-5.9
Maclnnis és mtsai. (29)	Kohort	30	41,295	> 30	3.7	1.1-12.4
Engeland és mtsai. (30)	Kohort	NR	NR	≥30	2.6	1,8-3,7
Brown és mtsai. (22)	Eset-ellenőrzés	174	0750	> 27	3.1	1.8-5.3
Chow és mtsai. (24)	Eset-ellenőrzés	292	694	> 27	2.9	1,8–4,7
Lagergren és mtsai. (31)	Eset-ellenőrzés	189	820	> 24/25	7.6	3.8-15.2
Whiteman és mtsai. (4)	Eset-ellenőrzés	367	1,580	> 40	6.1	2.7-13.6
Veugelers és mtsai. (32)	Eset-ellenőrzés	57	102	> 30	4.67	1.27-17.9
Figueroa és mtsai. (33)	Eset-ellenőrzés	122	695	> 30	5.32	2.75-10.29
Ryan és mtsai. (34)	Eset-ellenőrzés	760	893	> 30	11.3	3.5-36.4
Corley és mtsai. (35)	Eset-ellenőrzés	94. o	206,974	18.5-24.9	≥30	3.17	1.43-7.04

Egy 8 éves követési periódusban az Országos Egészségügyi Intézet AARP étrend- és egészségvizsgálati kohorszának 480 475 résztvevőjében 371 EA-esetet azonosítottak, és a legmagasabb kategóriába eső (> 35) BMI-vel rendelkezők fokozott kockázatnak voltak kitéve (relatív kockázat, RR, 2,27; 95% konfidencia intervallum, 95% CI: 1,44-3,59) (25). 1996-2001 során 1,2 millió nő (50-64 éves) prospektív kohorszvizsgálata azt mutatta, hogy a 30-as BMI-nél nagyobb egyének kockázata fokozott (26). Samanicet al. átlagosan 19 éven át 362 552 férfi egészségügyi nyilvántartását vizsgálta, és kimutatta, hogy az elhízottaknál szignifikánsan nagyobb az EA kockázata (BMI> 30) a normál testsúlyú férfiakhoz képest (27).

Egy másik, 4552 alany 13,3 éven át tartó tanulmányában Merry és mtsai. megállapította, hogy az EA RR értéke 1,4 (95% CI: 0,95-2,04, P 30 és egy BMI 40), szignifikánsan megemelkedett az EA kockázata esélyhányadossági aránnyal (OR) 6,1 (95% CI: 2,7-13,6, PA polimorfizmus az IGFI receptort kódoló gén egy sorban, és kimutatta, hogy az elhízott és az 1013G> A variánst hordozó egyéneknél nagyobb volt a nyelőcső adenokarcinóma kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik az 1013G> G variánst hordozták. Így ez a gyakran előforduló génpolimorfizmus modulálhatja a nyelőcső adenokarcinóma kockázata elhízott egyéneknél, valószínűleg az IGFI receptor működésének megváltoztatásával (42).

Az adipociták által kiválasztott citokinek, a leptin és az adiponektinek szintén olyan tényezők, amelyek hozzájárulhatnak az elhízás és a nyelőcső adenokarcinóma közötti kapcsolat kialakulásához. A szérum leptin szint a BMI növekedésével emelkedik (43). Kimutatták, hogy a leptin stimulálja a szaporodást és gátolja az apoptózist a nyelőcső adenokarcinóma sejtjeiben (43). Ezenkívül ez a hormon aktiválhatja az epidermális növekedési faktor receptort, amely fontos jelátviteli mechanizmus a Gproteinkapcsolódó receptorok aktiválásához, és elősegítheti a sejtek proliferációját (43). Az adiponektin a leggyakoribb fehérje, amelyet a zsírszövet választ ki, és ismert, hogy részt vesz a különféle elhízással kapcsolatos rendellenességekben (44). Az adiponektin szérumkoncentrációi, ellentétben a többi adipokinnal, fordítottan korrelálnak a BMI-vel, és ami a legfontosabb, a zsigeri zsír felhalmozódásával (45). A nyelőcső adenokarcinómában szenvedő 75 beteg vizsgálata azt mutatta, hogy az elhízás a leptin receptor és a két adiponektin receptor felfelé szabályozott expressziójával járt együtt e betegek tumormintáiban. E receptorok közül kettő (LEPR és ADIPOR2) expressziójának növekedése előrehaladott daganatos stádiumokkal társult, ami arra utal, hogy az adipokinekkel járó utak befolyásolják a tumor biológiáját (46).

Következtetések

Nagy epidemiológiai vizsgálatok rávilágítottak a nyelőcső adenokarcinóma jelentős növekedésére az elmúlt 30 évben, így ez a szövettani altípus a nyugati leggyakoribb nyelőcsőrák (15). Az EA fokozott előfordulásának hátterében álló tényezők bonyolultak. A megnövekedett BMI, a központi elhízás és ez a rák közötti kapcsolatot számos bizonyíték támasztja alá. Valószínű, hogy az elhízás-járvány legalább részben megmagyarázza az utóbbi néhány évtizedben a nyugati országokban megfigyelt növekvő nyelőcső-adenokarcinóma előfordulást (13). Sőt, ennek a daganatnak a férfi túlsúlya részben azzal magyarázható, hogy szoros kapcsolatban áll a férfiakra jellemző testzsír-eloszlással.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az inzulinrezisztencia, a központi zsírosság miatt másodlagos zavart adipokin homeosztázis és a nemi hormonok mind a karcinogén molekuláris utak aktivációjához vezetnek, és megmagyarázhatják a nemi és etnikai különbségeket ebben a rákban. Még mindig bizonytalan az elhízás szerepe a nyelőcső adenokarcinóma fokozott előfordulásában. Az elhízás és a nyelőcső adenokarcinóma közötti szoros kapcsolatot megmagyarázó mechanizmusok teljes körű megismerése még hátravan. Az elhízás és más környezeti kitettségek, köztük a dohányzás, a Helicobacter pylori fertőzés és az étrendi tényezők közötti kölcsönhatások szintén figyelmet érdemelnek (9). A központi elhízás elkerülésére irányuló étrendi és életmódmódok valószínűleg a legtöbb hasznot hozzák a nyelőcső és más rákos megbetegedések megelőzésében.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Dr. Qi Cao és Dr. Jun Wang kritikus olvasatát. A munkát a Kínai Nemzeti Természettudományi Alapítvány támogatta (támogatás száma: 81172244).

Közzététel: A szerzők nem jelentenek összeférhetetlenséget.