Az elhízást nem szabad fogyatékosságként kezelni

Meg kell találnunk a helyes hangnemet, ha az elhízás problémájával akarunk foglalkozni - érvel Chris Rowe

hogy elhízás

2015. március 5., csütörtök, 13:18

Mivel minden negyedik felnőtt veszélyesen túlsúlyosnak minősül, a legtöbben egyetértenek abban, hogy az elhízás a modern társadalom csapása. Ennek a generációt meghatározó problémának a kezelésére azonban nincs konszenzus.

Az elhízás két ellentétes kezelése jelent meg a közelmúltban. Mindegyik mögött alapvető különbség van az értelmezésben az elhízás természetével szemben. Először is, az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2014. decemberi döntése fényében az elhízás ma már önmagában fogyatékosságnak tekinthető. A munkáltatók potenciálisan szembenézhetnek az elégedetlen volt alkalmazottakkal szemben a túlsúly miatt elkövetett tisztességtelen elbocsátással. Ahogy Omer Simjee, az Irwin Mitchell foglalkoztatási partnere az EJEB ítéletének fényében így kommentálta: "Úgy tűnik, mintha nem kellene [lennie] mögöttes egészségi állapotnak."

Ezzel szemben a toryk, ki akarják fejezni ellenzéküket a duzzadt jóléti költségvetéssel szemben, azt sugallták, hogy az elhízottak gyakran nem tesznek eleget önmaguk megsegítésén. Egy nemrégiben tartott beszédében David Cameron kijelentette, hogy „túl sokan ragadnak betegségellátásokon olyan kérdések miatt, amelyek megoldhatók, de nem azok… az embereknek súlyukkal vannak problémái, amelyek megoldhatók, ehelyett inkább az ellátásokon alapuló élet, mintsem a munka válik a választássá. ” Az elhízásnak ezt a koncepcióját fogják használni annak a tervnek az igazolására, hogy megtagadják a túlsúlyos emberek előnyeit, akik nem hajlandók segítséget kapni az állapotuk kezeléséhez.

Talán vitatható, hogy az elhízás melyik felfogása a megfelelőbb, amelyet az EJEB vagy David Cameron támogat. Elég annyi, hogy nem akarom lebecsülni azokat a mélyen gyökerező okokat, amelyek elsősorban elhízáshoz vezethetnek, és az állapot leküzdésének későbbi nehézségeihez. Túlságosan könnyű az egyéneknek hibáztatni egy olyan problémát, amely az elmúlt évtizedekben a társadalom nagy részét átfogta - ezzel nem fedezzük fel a szükséges megoldásokat, ha ezt a látszólag megoldhatatlannak tűnő problémát szeretnénk megoldani. Az elhízás veszélyeivel kapcsolatos információk hiánya, iskoláink elégtelen sportellátása és a fogyasztói kultúra térnyerése minden bizonnyal alapvető tényezők az elhízás növekvő arányában. Ezeknek a tényezőknek a kezelése azonban költséges lenne. A politikusokat nem meglepő módon nem érdekli.

Míg a tory motivációit meg kell kérdőjelezni az elhízás kérdésének felvetése során, az elhízás alapkoncepciója (amely nem kapcsolódik a mögöttes orvosi problémákhoz), mivel a személyes felelősség körébe tartozik, minden bizonnyal hasznosabb, mint az EJEB javaslata, hogy a túlsúlyos embereket meg kell vizsgálni, bizonyos körülmények között „fogyatékkal élőként”.

A tét itt több, mint az a lehetőség, hogy a különös ellátások igénylőjét tévesen elveszítik ellátásaitól, vagy hogy a bíróságon eseti kérelmezőt aljas munkáltatója bántalmazza. Az üzenet, amelyet az elhízással való kapcsolatfelvétel során közölünk, döntő fontosságú e csapás kezelésében. Az elhízás elfogadása, a túlsúlyos, nem orvosi okok miatt „fogyatékkal élőnek” titulálás megkockáztatja annak felfogását, hogy az elhízás nagyrészt az egyén ellenőrzése alatt áll. Az EJEB határozata azt sugallja, hogy az elhízott emberek csupán passzív ügynökök, szinte nézők a súlyproblémáik helyett, nem pedig szereplőik.

Ehelyett azt az üzenetet kellene hirdetnünk, hogy az elhízás, ha az egészségtelen életmód, nem pedig a mögöttes egészségi állapot okozza, a személyes felelősség körébe tartozik. Miért kellene a munkáltatóknak hatástalan munkavállalókat fogadniuk az egészségtelen életmódot választó választásuk miatt? Miért kellene az adózónak végtelenül finanszíroznia a munkanélküli juttatásokat azoknak, akik minden személyes felelősségérzetet eltörölnek, megtagadják a segítséget, és inkább olyan életmódot tartanak fenn, amely kizárja esetleges foglalkoztatásukat?

Szimpatikus, ez valóban megjelenhet. Mégsem azt javaslom, hogy az elhízás saját készítésének problémaként történő megjelölése véget vethet vagy kell, hogy legyen. A felnőtt lakosság egynegyedét átfogó járványként nyilvánvalóan kiváltó okok vannak, amelyek azt tanúsítják, hogy a társadalom nem képes megbirkózni a kérdéssel. A kormányoknak olyan intézkedéseket kell végrehajtaniuk, amelyek mind az elhízás megelőzésében segítenek, mind pedig az elhízottaknak a súlyproblémák kezelésében.

A kormányzat ezen felelőssége ellenére először is elengedhetetlen a megfelelő „beszéd” meghatározása. Anélkül, hogy be kellene vezetni azt a felfogást, miszerint az elhízott emberek maguk is aktív szerek saját súlyproblémáik kezelésében, lehetetlen lesz kezelni az elhízás mai korszakát. David Cameron az elhízással kapcsolatos retorikája, amelyet bizonyára a jóléti költségvetés csökkentésével kapcsolatos aggodalmak váltottak ki, ezért felelősségteljesebb, mint az EJEE.

A Varsity a Cambridge-i Egyetem független újságja, amelyet jelenlegi formájában 1947-ben alapítottak. A szerkesztőségi függetlenségünk megőrzése érdekében nyomtatott újságunk és híroldalunk nem kap támogatást a Cambridge-i Egyetemtől vagy annak főiskoláitól.

Ezért szinte teljes mértékben támaszkodunk a finanszírozás reklámozására, és ebben a soha nem látott globális válságban nehéz hónapokra és évekre számítunk.

Ennek a helyzetnek a ellenére ötletes módszereket fogunk keresni, hogy digitális tartalommal és természetesen nyomtatott formában is szolgálhassuk olvasóközönségünket.

Ezért arra kérjük olvasóinkat, ha akarják, adományozzanak már 1 fonttól, hogy segítsenek működési költségeinkben legalább addig, amíg ez a globális válság véget nem ér, és a dolgok nem kezdenek normalizálódni.

Nagyon köszönöm, hogy mindannyian itt, a Varsity-nél szeretnénk Önnek, barátainak, családtagjainak és szeretteiteknek biztonságos és egészséges pár hónapot kívánni.