Az endogén és exogén ösztrogénekkel kapcsolatos tényezők módosítják-e a nők elhízása és a vastagbél-végbél adenómák kockázata közötti kapcsolatot?

Absztrakt

Nemrégiben néhány kutatás azt sugallja, hogy az elhízás és a vastagbélrák kockázata közötti összefüggés a nők körében bizonyos alcsoportokra korlátozódik, talán ösztrogén státusuk alapján. Úgy tűnik, hogy a fiatalabb nők körében összességében megnő a vastagbélrák kockázata (például 1,2; 0,3%). A végső minta 209 esetet, 408 polipmentes kontrollt és 238 populációs kontrollt tartalmazott.

A BMI-t úgy határoztuk meg, hogy az alany súlya (kilogrammokra átszámítva) elosztva az alany magasságával (méterekre és négyzetekre átszámítva; azaz kg/m 2). A BMI kategorizálása a WHO elhízási kritériumain alapult: „nonobese” (BMI, A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A női kolorektális adenoma esetek, a kolonoszkópia kontrollok és a populáció kontrollok jellemzői; Minnesotai Rákmegelőzési Kutatási Egység Esettanulmányi Tanulmánya, 1991-1994

A női colorectalis adenoma esetek jellemzői adenoma méret szerint; Minnesotai Rákmegelőzési Kutatási Egység Esettanulmányi Tanulmánya, 1991-1994

Korrigált OR-k a BMI-hez a colorectalis adenoma esetek, a kolonoszkópia kontrollok és a populáció kontrollok között; Minnesotai Rákmegelőzési Egység Esettanulmányi Tanulmánya, 1991-1994

A BMI adenómákkal való összefüggéseit az esetek és a populációs kontrollok tekintetében szintén a 3. táblázat mutatja be. A BMI az általános adenoma kockázat enyhe, statisztikailag nem jelentős növekedésével járt együtt, amikor az eseteket összehasonlítottuk a populáció kontrolljaival. A menopauzális státusz szerinti rétegződés azt mutatta, hogy az adenoma kockázata pozitívan társult a BMI-vel a premenopauzális, de nem a posztmenopauzás nőknél. A kovariátok korrekciója statisztikailag szignifikánsan megnövekedett kockázatot eredményezett az elhízott premenopauzás nőknél (OR, 5,18; 95% CI, 1,40-19,32). Az elhízás előtti premenopauzás nőknél statisztikailag nem szignifikánsan megemelkedett az adenoma kockázata a megnövekedett BMI mellett. Összességében nem volt összefüggés a BMI és az adenoma kockázat között a posztmenopauzás nők körében, akiknél a PMH-kezelés további kontrollt végzett. A posztmenopauzás PMH-használók körében azonban az elhízottak kockázata statisztikailag nem szignifikánsan csökkent (OR, 0,64; 95% CI, 0,23-1,83). Ezzel szemben a PMH-t nem használó posztmenopauzális nők kockázata nem különbözött az 1,0-től és változatlan volt a BMI növekedésével.

A derék-csípő arány összefüggéseit az esetek és a kolonoszkópia kontrollok, valamint az esetek és a populáció kontrolljai között a 4. táblázat mutatja be. A premenopauzás nőknél, akiknél a legmagasabb a derék/csípő arány, nőtt az adenoma kockázata, és a kockázat növekedése statisztikailag szignifikáns volt, ha az eseteket összehasonlítottuk a populáció kontrolljaival. A kolonoszkópiai kontrollokkal összehasonlítva statisztikailag szignifikáns kockázatcsökkenést figyeltek meg a posztmenopauzás nőknél a derék-csípő arány legmagasabb kvartilisében (OR, 0,48; 95% CI, 0,25–0,91). Hasonló, de statisztikailag nem szignifikáns kockázatcsökkenést figyeltek meg a posztmenopauzás nők körében, akiknél a derék/csípő aránya a legnagyobb, amikor az eseteket összehasonlították a populáció kontrolljaival. Ezen túlmenően, amikor az eseteket hasonlítottuk a kolonoszkópiás kontrollokkal, statisztikailag szignifikáns tendencia volt megfigyelhető (P = 0,06) az adenoma kockázatának csökkenése és a derék-csípő arány növekedésével a postmenopausás PMH nem használók esetében. Az adenoma kockázatának hasonló csökkenését nem tapasztaltuk, amikor a populáció kontrollját alkalmaztuk az elemzésben.

A derék-csípő arányhoz igazított OR-ok a colorectalis adenoma esetek, a kolonoszkópia kontrollok és a populáció kontrollok között; Minnesotai Rákmegelőzési Egység Esettanulmányi Tanulmánya, 1991-1994

Vita

Csak arra spekulálhatunk, hogy a vizsgálatunkban a posztmenopauzás PMH-felhasználók miért mutatnának csökkentett adenoma-kockázatot túlsúly és elhízás mellett, míg a premenopauzás nőknél, akiknek magas a keringő ösztrogénszintje, úgy tűnik, nagyobb a kockázat. Ez az életkorfüggő kockázati eltérés a fiatal nők és az idősebb nők eltérő kórképeit jelezheti, Slattery és mtsai. (43) és Potter és mtsai. (44). Más szavakkal, míg a fiatal, elhízott nőknél a vastagbélrák kockázatának növekedése tapasztalható az inzulin/IGF profil megváltoztatása révén, nem élvezik a magas ösztrogénszint védő előnyeit, mint a postmenopauzás elhízott PMH-felhasználók. További tanulmányokra lesz szükség annak feltárására, hogy vannak-e különbségek az ösztrogénnel kapcsolatos kockázatokban a vastagbélrák különböző altípusaiban.

Az elhízott esetek ebben a tanulmányban átlagosan 1-2 évvel hosszabbak voltak a PMH-nál, mint bármelyik kontrollcsoportban az elhízott nők (az adatokat nem közöljük). Ezenkívül a PMH-t szedő elhízott esetek a menopauza idején 4 évvel hosszabbak voltak, mint elhízott társaik mindkét kontrollcsoportban, és 2–4 évvel hosszabbak, mint azok a nők, akik nem szedtek PMH-t (az adatokat nem közöljük). Ugyanakkor az elhízott és túlsúlyos kolonoszkópia kontrollokkal összehasonlítva az elhízott és túlsúlyos esetek kevésbé használták a PMH-t (az adatokat nem mutatják be), ami összhangban van a korábbi adatokkal, amelyek a PMH alkalmazásából eredő rák kockázatának csökkentésére utalnak (31-35, 45- 50). Nem volt különbség a PMH-használat BMI-státus szerint az esetek és a populációs kontrollok között. Az is lehetséges, hogy a vizsgálatunkban a posztmenopauzás PMH-felhasználók körében megfigyelt adenoma-kockázat csökkenése a tanulmány viszonylag korlátozott mintaméretének függvénye volt, és csak az adatsor véletlenszerű jellemzői miatt.

Megállapították, hogy a megnövekedett testtömeg (vagyis a BMI> 30) alacsonyabb progeszteronszinttel társul, ami amenorrhoához vezethet (37). Ennek eredményeként az elhízott nők nagyobb valószínűséggel kezdik a PMH-t korábbi életkorban, és hosszabb ideig szedik a menopauza észlelt kezdetének szabályozására. Továbbá Issa és munkatársai munkája. (51) azt sugallja, hogy a keringő ösztrogénre szükség lehet a vastagbélszövetben az ösztrogénreceptorok életkorral összefüggő hipermetilezésének megakadályozásához, amely szabályozatlan sejtnövekedéshez vezethet. Ezért az elhízás és az adenoma kockázat közötti inverz összefüggés a posztmenopauzában szenvedő PMH-felhasználók körében az észlelt menopauza tüneteinek kezelésére használt exogén ösztrogének hosszabb ideig tartó expozíciójának (vagyis a PMH használatának) függvénye lehet, és nem önmagában az elhízás kockázatának csökkenése. Ezen túlmenően a posztmenopauzás nők által használt PMH típusára vonatkozóan nem álltak rendelkezésre információk ehhez az elemzéshez. Lehetséges, hogy a PMH-készítmények (pl. Ösztrogén + progesztin versus önmagában az ösztrogén) és az alkalmazás különbségei befolyásolhatják az elhízás és az adenoma-kockázat közötti kapcsolatot a posztmenopauzális felhasználók körében. A jövőbeni tanulmányoknak foglalkozniuk kell ezzel a lehetőséggel.

Úgy tűnt, hogy a nők többségében nincs általános összefüggés az elhízás és az adenoma mérete között. Az elhízott posztmenopauzás PMH-felhasználók statisztikailag nem szignifikánsan megnövelt rizikót jelentenek a nagy adenomák esetében, és nem szignifikánsan csökkentek a kis adenomák kockázata, ezt a mintát nem látták az elhízott nem használók (az adatokat nem mutatjuk be). Ez arra utal, hogy a posztmenopauzás PMH-kezelés módosíthatja az adenoma növekedésének kockázatát az elhízott nők körében, akiknél kiderült, hogy fokozott a nagy adenomák kockázata (52, 53). A BMI és az adenoma méret közötti összefüggés azonban nem volt megbízható az adenoma típusa és az alhely szerinti elemzésekben a minta méretének korlátai miatt.

Számos olyan biológiai mechanizmust feltételeztek, amelyek az elhízással összefüggő vastagbélrák kockázatának a nők hormonális állapota által történő megváltoztatásához vezethetnek. McMichael és Potter (54) szerint az ösztrogén megváltoztathatja az epesav-készletet, amelyről feltételezik, hogy szerepet játszik a vastagbél karcinogenezisében. Ezenkívül az ösztrogén megváltoztathatja a vastagbélrák kockázatát közvetlenül a vastagbél nyálkahártyájának ösztrogénreceptorain keresztül (55). Továbbá a metabolikus profil változásai, különösen az inzulin/IGF tengelyben a zsírszövet feleslegéből adódóan, szintén szerepet játszhatnak a vastagbélrák kockázatának növelésében (36); Az ösztrogénről úgy gondolják, hogy az inzulin/IGF tengelyen keresztül védőhatást fejt ki a szérum IGF szintjének csökkentésével (56). Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a posztmenopauzás nők körében a zsírszövet az endogén ösztrogén fő forrása (37). Ezért elfogadható az a hipotézis, miszerint a nők vastagbélrák-kockázatát befolyásolhatja az elhízás mértéke, a hormonális állapota és esetleg mindkét tényező kombinációja. Nyilvánvaló, hogy az elhízás és az ösztrogén bármilyen összefüggése összetett, és bár mindkettő független szerepet játszhat a vastagbélrák előfordulásában, az is lehetséges, hogy az egyik módosíthatja a másik kapcsolatát az adenoma és/vagy a rák kockázatával.

A vizsgálat erősségei között két kontrollcsoport alkalmazása volt. Az esetekkel azonos kolonoszkópiás populációból vett kontrollcsoport kiválasztása csökkenti a téves osztályozás torzításának lehetőségét. A kolonoszkópiás kontrollok használata azonban bevezeti a szelekciós torzítás lehetőségét és az általános populációval kapcsolatos problémákat, amelyek általánosíthatóságot mutatnak. Ezen okok miatt előnyös volt egy második, populáció-alapú kontrollcsoport használata, bár a téves osztályozás lehetősége még mindig fennáll, mivel a populáció-kontrollok adenoma-állapota nem ismert. Ezek a potenciális torzítások mindkét kontrollcsoport vonatkozásában hajlamosak lennének asszociálni a null felé; így megállapításaink alábecsülhetik a valódi asszociációkat.

Ennek a vizsgálatnak a korlátai között szerepel az elfogultság lehetősége, amint azt a fentiekben említettük, a PMH típusára és összetételére vonatkozó információk hiánya, valamint a viszonylag kis mintaméret. Az esetleges téves osztályozási torzításra vonatkozó bizonyítékokat megjegyezték, mivel a jelentett összefüggések kissé gyengébbek voltak a populációs kontrollok alkalmazásakor, különösen a BMI esetében a posztmenopauzás nők és a PMH-felhasználók körében, ami arra utal, hogy a populáció kontrolljainak némelyikének diagnosztizálhatatlan adenómája lehet, ezt egy megfigyelést már korábban megjegyeztük az adenoma/PMH egyesület első jelentése (40). Ezenkívül az összes csoport mérsékelt válaszaránya (65-68%) nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy a nem levelezõk eltérõ PMH-használati mintázattal rendelkezzenek, mint a vizsgálat résztvevõi, ami a nullához viszonyítva bármelyik irányba torzíthatta a megállapításokat. Az ilyen jellegű elfogultság azonban lényegesen nagyobb PMH-felhasználást igényelne a nem levelező esetek között, mint a válaszadók esetei. A kis mintaméretek, különösen a premenopauzás nők körében, megmagyarázzák az OR-becslések körüli nagy konfidencia intervallumokat, és rámutatnak arra, hogy óvatosságra van szükség a megállapítások értelmezésében, mert eredményeink egyszerűen a véletlenek lehetnek. Eredményeink tisztázása érdekében jövőbeni vizsgálatokra van szükség nagyobb mintamérettel és a PMH használatával kapcsolatos további információkkal.

Összefoglalva, e tanulmány eredményei arra utalnak, hogy az elhízás az adenómák 2-3-szoros megnövekedett kockázatával jár együtt a premenopauzában lévő fiatal nők körében, ami erősségében hasonló ahhoz, amit a férfiaknál a colorectalis rák kockázatára figyeltek meg. Ezzel szemben az elhízás csak gyengén kapcsolódott az adenoma kockázatához a nőknél a menopauza után, ami arra utal, hogy a legtöbb tanulmány miért nem mutatott összefüggést az elhízással a nők körében, tekintve, hogy e vizsgálatok többségében többnyire posztmenopauzás nők vettek részt. Még tisztázatlan okok miatt úgy tűnik, hogy a postmenopausás PMH használata csökkenti az adenoma kockázatát az elhízás fokozódásával. Az elhízás és az ösztrogén hatása a vastagbélrák etiológiájára a nőknél további tanulmányokat igényel, tekintettel az ezen tényezők által egyre növekvő kockázatmódosítási javaslatokra és a nők körében a vastagbélrák kockázatának továbbra is magas terhelésére.

Lábjegyzetek

↵ 4 hivatkozás A 6., 16. és 28. BMI kg/m 1,5-ként határozta meg .

A cikk megjelenésének költségeit részben az oldaldíjak megfizetése fedezte. Ezért ezt a cikket a 18 U.S.C. Az 1734. § kizárólag ennek a ténynek a feltüntetésére.

Elfogadva 2007. január 18-án.
2006. október 23-án érkezett.
A felülvizsgálat 2007. január 8-án érkezett meg.