Az étrendi fehérjebevitel és a csípőtáji törés kockázatának prospektív vizsgálata posztmenopauzás nőknél

Hovatartozás

1 Utah Állami Egyetem Táplálkozási és Élelmiszertudományi Tanszéke, Logan 84322-8700, USA. [email protected]

Szerzői

Hovatartozás

1 Utah Állami Egyetem Táplálkozási és Élelmiszertudományi Tanszéke, Logan 84322-8700, USA. [email protected]

Absztrakt

Háttér: Az étrendi fehérjebevitel szerepe az oszteoporózisban továbbra is ellentmondásos. A fehérje a csont fontos szerkezeti eleme, és a fehérje-kiegészítés javítja a csípőtáji törést szenvedő betegek orvosi kimenetelét, de nem ismert, hogy a fehérjebevitel csökkentheti-e a csípőtörés előfordulási kockázatát.

Célkitűzés: Értékelték a fehérje és más tápanyagok bevitele és a csípőtáji törések későbbi előfordulása közötti kapcsolatot.

Tervezés: A tápanyagbevitelt élelmiszer-gyakorisági kérdőív segítségével értékelték az iowai nők 55-69 éves korcsoportjában, a kiindulási értéknél 1986-ban. Az esetleges csípőtöréseket az 1987-es és 1989-es résztvevőknek küldött nyomon követési kérdőívek segítségével állapították meg, és az orvosok beszámolói igazolták.

Eredmények: Negyvennégy incidens csípőtáji törés szerepel a nyomon követési adatok 104338 személyév (a vizsgált alanyok száma és a követés éveinek száma) elemzésében. A csípőtörés kockázata nem volt összefüggésben a kalcium vagy a D-vitamin bevitelével, de negatívan társult a teljes fehérje bevitelhez. Állati és növényi fehérjeforrások jelentették ezt az összefüggést. Az életkor, testméret, paritás, dohányzás, alkoholfogyasztás, ösztrogénhasználat és fizikai aktivitás figyelembevételével végzett többváltozós modellben a csípőtáji törés relatív kockázata az állati fehérje bevitelének növekvő kvartilisében az alábbiak szerint csökkent: 1,00 (referencia), 0,59 (95% CI: 0,26, 1,34), 0,63 (0,28, 1,42) és 0,31 (0,10, 0,93); P a trendhez = 0,037.

Következtetés: Az étrendi fehérje bevitele, főleg állati eredetű, a csípőtáji törések előfordulásának csökkenésével járhat a posztmenopauzás nőknél.