Megbízható változás a depresszióban a viselkedési fogyás kezelése során a súlyos depresszióban szenvedő nők körében

Andrew M. Busch

1 Alpert Medical School of Brown University, Providence, RI

2 A Miriam Kórház, Providence, RI

Matthew C. Whited

3 Massachusettsi Egyetem Orvostudományi Kar, Worcester, MA

Bradley M. Appelhans

4 Rush University Medical Center, Chicago, IL

Kristin L. Schneider

3 Massachusettsi Egyetem Orvostudományi Kar, Worcester, MA

Molly E. Waring

3 Massachusettsi Egyetem Orvostudományi Kar, Worcester, MA

Michele A. DeBiasse

5 Bostoni Egyetem, Boston, MA

Jessica L. Oleski

3 Massachusettsi Egyetem Orvostudományi Kar, Worcester, MA

Sybil L. Crawford

3 Massachusettsi Egyetem Orvostudományi Kar, Worcester, MA

Sherry L. Pagoto

3 Massachusettsi Egyetem Orvostudományi Kar, Worcester, MA

Absztrakt

Bevezetés

Depresszióval általában klinikailag elhízott betegeknél találkoznak (1, 2). A viselkedési súlycsökkentő beavatkozások jobb depressziós tüneteket eredményeznek a nem depresszióra kiválasztott mintákban (3). A kezelés előtti depresszió kezelés előtti átlagos változásainak vizsgálata azonban elfedheti azokat a betegeket, akik iatrogén (azaz súlyosbodó depresszióval) reakciót tapasztalnak a fogyás kezelésére. Három friss tanulmány vizsgálta a depresszió változásának egyéni pályáit a viselkedési súlycsökkentő kezelés során.

Faulconbridge és munkatársai (2009) (4) a depressziós tünetek változását vizsgálták a nem depressziós résztvevőknél, akik a négy súlycsökkentő kezelés egyikét kapták (egyedül sibutramint, magatartási fogyáskezelést egyedül, sibutramint + viselkedési súlycsökkentő kezelést és sibutramint + rövid életmódot) ellátások alapellátással). Megállapították, hogy a magatartási súlycsökkentő kezelésben szenvedő betegek 8,5% -a 5 hónapos vagy nagyobb növekedést tapasztalt a Beck Depression Inventory-II (BDI (5)) értékén a kezelés 12 hónapja alatt. Ugyanebben az időszakban a magatartási súlycsökkentő kezelésben szenvedő betegek 34,0% -a 5 BDI ponttal vagy nagyobb mértékben csökkent a depresszió tüneteiben. Mind a négy állapotban azt tapasztalták, hogy egy pszichiátriai kórelőzmény a BDI 5 vagy annál nagyobb növekedését jósolta, és hogy a kezelés során fokozott depressziós tünetekkel küzdők kevesebb súlyt is vesztettek. Lehetséges azonban, hogy ezeket a kapcsolatokat elsősorban a sibutramint magában foglaló négy kezelési körülmény közül három vezérelte (vagyis nem világos, hogy ezek a kapcsolatok kifejezetten hasonlóak voltak-e a viselkedési súlycsökkentő kezelés egyedüli állapotában).

Faulconbridge és munkatársai (2012) (6) ezt a munkát folytatták a Look AHEAD tanulmány másodlagos elemzésével, amely egy viselkedési súlycsökkentő kezelés hatékonyságát tesztelte elsősorban nem depressziós mintában (82,8% -uk BDI 1,96 × 2 volt ( SDpre 1 - α) 2

Súly

A súlyt digitális Tronix mérleg segítségével mértük könnyű ruhában és cipő nélkül. A súly fontban van megadva.

Energia bevitel

Az átlagos napi energiafogyasztást (kcal) minden időpontban kiszámolták 24 órás étrend-visszahívásokkal 3 véletlenszerűen kiválasztott napon (2 hétköznap, 1 hétvégi nap) 3 héten belül. Az interjúkat számítógéppel vezették, és többszörös átrendeződéses étrend-visszahívási technikát alkalmaztak. Az interjúkat regisztrált dietetikusok készítették, akik vakok voltak a kezelési állapotra nézve. Az ezen interjúk során kapott adatokat a Nutrition Data System for Research (NDSR; 2010-es verzió, Nutrition Coordinating Center, Minnesotai Egyetem, MN; (24, 25)) segítségével elemeztük, hogy napi átlagos kalóriát (kcal) állítsunk elő.

A fizikai aktivitás

A sport és a szabadidős fizikai aktivitás (MET) átlagos napi energiáját is felmérték a fent leírt 24 órás visszahívási telefonhívások során. A napi MET-eket a résztvevők beszámolója alapján számolták az enyhe, mérsékelt, nehéz és nagyon nehéz fizikai aktivitással töltött idő több sport- és szabadidős tevékenység során.

Egyéb pszichiátriai változók

Öt pszichiátriai változót értékeltek kiinduláskor. A résztvevők maguk jelezték az antidepresszánsok jelenlegi állapotát (igen/nem). A múltbeli MDD diagnózist (igen/nem) és az I tengely más pszichiátriai diagnózisait (igen/nem) a DSM rendellenességek strukturált klinikai interjújának felhasználásával értékelték (12). A lehetséges társbetegségek a következők voltak: szerekkel (beleértve az alkoholt is) való visszaélés vagy függőség, pánikbetegség, szociális fóbia, specifikus fóbia, rögeszmés kényszeres rendellenesség és generalizált szorongásos rendellenesség. Megjegyezzük, hogy néhány kísérő pszichiátriai diagnózis (pl. Bipoláris rendellenesség) kizárási kritérium volt.

A depresszió megbízható változásának aránya a kiindulási és a 6 hónap között (A), valamint a kiindulási és a 12 hónap között (B).

A depresszió megbízható súlyosbodását tapasztaló résztvevők alacsony aránya miatt (az 1. táblázat kétváltozós összefüggéseket mutat be a kiindulási és a kezelési változók, valamint a depresszióváltási kategória között 6 hónapos korban. A BA állapotban lévő nők körében a kezelés során a nagyobb súlyvesztés szignifikánsan összefügg a megbízható javulással ( t (65) = 2,47, p = .02), és a nagyobb kiindulási fizikai aktivitás marginálisan kapcsolódott a megbízható javuláshoz (METs; Z = 1.93, p = .053) 1. Az LI állapotban lévő nők között magasabb kiindulási depressziós tünetek ( BDI; t (72) = 3,33, p = 0,001), a kiindulási ADHD tünetek hiánya (χ 2 = 4,82, p = 0,03), alacsonyabb hedonikus kapacitás (t (72) = 2,24, p = 0,03) és a kezelés alatt jelentkező nagyobb súlyvesztés (t (73) = 3,66, p 2 = 3,12, p = 0,08) és az energiafogyasztás nagyobb mértékű csökkenése (t (72) = 1,78, p = 0,8) szintén marginálisan kapcsolódott a az LI feltétel.

Asztal 1

A kiindulási jellemzők és a kezelési változók a depresszió megbízható javulásával (= 9 BDI-pont csökkenés) a 6. hónapban és a kezelési csoportban (átlag +/− SD, medián +/− IQR vagy százalék).

BA (n = 67) LI (n = 76)Megbízható javulás (n = 49) Nem válasz (n = 18) pMegbízható javulás (n = 41) Nem válasz (n = 35) p

Alapváltozók
Súly (lbs)	213,2 ± 27,8	207,1 ± 26,9	200,4 ± 20,3	207,6 ± 24,4
Energiafelvétel (kcal/nap)	2300,2 ± 826,3	2065,7 ± 1208,3	2079,4 ± 559,4	2053,9 ± 572,5
Fizikai aktivitás (MET/nap, medián ± IQR)	.36 ± 1,9	0 ±, 38	p = 0,05	0 ± 1.1	.44 ± 1,3
Alapszintű depresszió	22,1 ± 5,5	19,6 ± 5,9	22,4 ± 6,2	18,4 ± 4,4	p = .001
Antidepresszánsok szedése	26,5%	38,9%	29,3%	31,4%
ADHD tünetek	29,2%	22,2%	24,4%	48,6%	p = 0,03
Múlt-MDD	67,3%	55,6%	70,7%	65,7%
Egyéb pszichiátriai diagnózis a	40,8%	55,6%	34,1%	54,3%	p = 0,08
Hedónikus kapacitás	130,3 ± 18,0	122,9 ± 18,7	121,2 ± 19,6	131,1 ± 18,2	p = 0,03
Kezelési változók - változás a kiindulási értékről 6 hónapra
Súlyváltozás (lbs)	–8,2 (10,0)	−1,07 (11,6)	p = 0,02	−11,5 (11,9)	−2,56 (8,6)	p a Lehetséges társbetegségek a következők voltak: Anyaggal (beleértve az alkoholt is) való visszaélés vagy függőség, pánikbetegség, szociális fóbia, specifikus fóbia, obszesszív kompulzív rendellenesség és generalizált szorongásos rendellenesség

R 2 = Cox & Snell ál-R négyzete.

A LI állapotban tett megállapítások, amelyek azt mutatják, hogy a társbetegséges pszichiátriai diagnózis és az ADHD tünetei nem reagálnak a válaszra, összhangban vannak Faulconbridge és munkatársai (2009) (4) megállapításával, hogy a kiindulási általános pszichiátriai kórelőzmény a depresszió súlyosbodását jelezte a kezelés során. Figyelemre méltó, hogy az ADHD tüneteinek kiindulási pozitív szűrése szignifikánsan társult a depresszió megbízható javulásának kisebb valószínűségével mind a kétváltozós, mind a többváltozós elemzések során (2. lépés, 2. táblázat), az elhízás és az ADHD közelmúltban megállapított összefüggése miatt (27–29).

A BA állapotban a nagyobb szabadidős fizikai aktivitás marginálisan kapcsolódott a két- és többváltozós összehasonlítások megbízható javulásához. Lehetséges, hogy a BA aktiválásra összpontosítása különösen hasznos volt azok körében, akik fizikailag aktívabbak voltak. A BA állapotban depresszióváltoztatást előrejelző pszichiátriai változók hiánya akár kétváltozós, akár többváltozós elemzésekben arra utal, hogy a viselkedésaktiválás pufferolhat néhány, a már meglévő pszichiátriai diagnózisból származó negatív hatást, bár a folyamatok, amelyek révén ez megtörténhet, nem világos.

Megfigyelésünk, hogy a depresszió megbízható javulása mindkét állapotban a nagyobb egyidejű fogyáshoz kapcsolódik, megismétli a korábbi vizsgálatok eredményeit (4, 6, 7), de egy olyan mintában, amelyet diagnosztikai interjúnként választottak MDD-re. Korábbi tanulmányokkal ellentétben ezt a kapcsolatot az LI állapotban igazoltuk, miután több, a depresszió változásával járó alapváltozót kontrolláltunk. Ami a legfontosabb, hogy a jelenlegi vizsgálat a kiindulási depressziót (ezáltal kontrollálva a padló és az átlagos hatások visszafejlődését) és a depresszió változását előrejelző pszichiátriai tényezőket szabályozta. Mivel azonban a depresszió változását és a testsúly változását egyidejűleg mértük, ezekből az adatokból nem lehet közvetlen oksági következtetéseket levonni.

Simonval és munkatársaival (7) összhangban nem találtunk szignifikáns kapcsolatot a depresszió változásának állapota és az energia bevitel változása között. Kétváltozós elemzések során nem tudtuk megismételni Simon és munkatársai megállapítását, hogy a fizikai aktivitás változásai összefüggenek a depresszió tüneteinek változásával. Azonban a LI állapotban az alapváltozók kontrollálása után a fizikai aktivitás nagyobb növekedése szignifikánsan összefügg a depresszió megbízható javulásának magasabb arányával. Ez a megállapítás összhangban van azokkal az adatokkal, amelyek alátámasztják a testmozgást, mint a depresszió ígéretes kezelését (pl. (36)). A fizikai aktivitás változásáról és a depresszió változás állapotáról azonban nem lehet oksági következtetéseket levonni az egyidejű mérés miatt.

Bár ez a tanulmány és mások rávilágítottak a depresszió változásának sebességére a viselkedési súlycsökkentő kezelés során, a depresszió változásának (javulásának vagy súlyosbodásának) pontos folyamata nem teljesen ismert. Például a depresszió változásai és a kezelés során bekövetkező súlyváltozások közötti időbeli kapcsolat nem ismert. Továbbá a súly és a depresszió közötti kapcsolat fiziológiai és pszichológiai közvetítői a súlycsökkenés kezelése során továbbra is feltáratlanok. Például lehetséges, hogy az a társadalmi megerősítés, amelyet a fogyás vagy a testkép megváltozása kap a súlycsökkenés hajtó depressziójának változását követően. Az is lehetséges, hogy maga a viselkedési súlycsökkentő kezelés (pl. Szociális támogatás, a fogyás céljainak megvalósítása stb.) Eléggé aktivizálódik ahhoz, hogy jelentősen befolyásolja a depressziót az MDD-ben szenvedők körében. Ezeket a lehetőségeket fel kell tárni a jövőbeni tanulmányokban.

Összefoglalva azt tapasztaltuk, hogy a mintánkban szereplő nők többsége megbízható javulást tapasztalt a depresszióban a vizsgálat során, függetlenül attól, hogy a viselkedési súlycsökkentő kezelés mellett depressziós kezelést kapott-e. A résztvevők kevesebb mint 2% -a tapasztalta a depresszió megbízható súlyosbodását. Eredményeink arra utalnak, hogy a viselkedési súlycsökkentő kezelések nem valószínű, hogy jelentősen súlyosbítják a depressziót az elhízott, MDD-s nőknél, és jelentős javulást okozhatnak. Megismételtük azokat a korábbi eredményeket is, amelyek arra utalnak, hogy a depresszió javulása a súlycsökkentő kezelés során a jobb súlyeredményekkel jár. A testsúlycsökkentés és a depresszió javulásának egyidejű kapcsolata a súlycsökkentő kezelés alatt már megalapozott, és ennek a kapcsolatnak a magyarázatát célzó jövőbeni kutatások indokoltak.

Köszönetnyilvánítás

A Be Active Trialt az R01 MH078012 támogatta S. Pagoto-nak. Ezt a másodlagos elemzést a K23HL107391 támogatta A. Busch számára. Az M. Waring részleges fizetési támogatását az 1U01HL105268 biztosítja.