Mi az orális rögzítés?

orális

Az 1900-as évek elején Sigmund Freud pszichoanalitikus vezette be a pszichoszexuális fejlődés elméletét. Úgy vélte, hogy a gyermekek öt pszichoszexuális stádiumot tapasztalnak, amelyek meghatározzák viselkedésüket felnőttként.

Az elmélet szerint a gyermeket bizonyos ingerek érzékileg felkeltik minden szakaszban. Ezekről az ingerekről azt mondják, hogy kielégítik a fejlődési igényeket.

De ha a gyermek szükségletei nem teljesülnek egy adott szakaszban, kialakulhat a fázishoz kapcsolódó rögzítés vagy „felakasztás”. Felnőttkorban ezek a megoldatlan igények negatív viselkedésként fejezhetők ki.

Ha a felakadás a szóbeli szakaszban történik, akkor orális rögzítésnek hívják. A szóbeli szakasz az, amikor a gyermeket leginkább a szóbeli ingerlés ébreszti fel. Freud szerint az orális rögzítés felnőttkorban negatív orális viselkedést okoz.

A témáról azonban nem készült újabb tanulmány. A rendelkezésre álló kutatások többsége nagyon régi. A pszichoszexuális fejlődés elmélete szintén ellentmondásos téma a modern pszichológiában.

A pszichoszexuális elméletben a szóbeli rögzítést a szóbeli szakasz konfliktusai okozzák. Ez a pszichoszexuális fejlődés első szakasza.

A szóbeli szakasz születés és körülbelül 18 hónap között következik be. Ez alatt az idő alatt a csecsemő örömének legnagyobb részét a szájából kapja. Ez olyan viselkedéshez kapcsolódik, mint az evés és a hüvelykujj-szopás.

Freud úgy vélte, hogy egy csecsemőnél kialakulhat orális rögzítés, ha szóbeli szükségleteit nem teljesítik. Ez akkor történhet meg, ha túl korán vagy későn választják el őket. Ebben a forgatókönyvben nem képesek megfelelően alkalmazkodni az új étkezési szokásokhoz.

Orális rögzítés akkor is előfordulhat, ha a csecsemő:

  • elhanyagolt és alultáplált (az orális stimuláció hiánya)
  • túlvédett és túl táplált (túlzott orális stimuláció)

Ennek eredményeként úgy gondolták, hogy ezek a kielégítetlen igények meghatározzák a felnőttkori személyiségjegyeket és viselkedési tendenciákat.

A pszichoanalitikus elméletben a szóbeli szakasz fejlődési problémái a következő viselkedéshez vezethetnek:

Alkohollal való visszaélés

Freud elmélete szerint az alkoholizmus az orális rögzítés egyik formája. Úgy gondolják, hogy ez összefügg a gyermekkori elhanyagolás és az alkoholfogyasztás közötti összefüggéssel.

Pontosabban, ha a gyermeket elhanyagolják a szóbeli szakaszban, kialakulhat az igény a folyamatos orális stimulációra. Ez növelheti hajlamukat a gyakran fogyasztásra, ami hozzájárul az alkoholfogyasztáshoz.

Cigarettázni

Hasonlóképpen azt mondják, hogy az orális rögzítéssel rendelkező felnőttek nagyobb valószínűséggel cigarettáznak. A cigaretta szájba mozgatása a szükséges orális ingerlést kínálja.

Úgy gondolják, hogy az e-cigaretta ugyanezt az igényt elégíti ki. Néhány cigarettázó esetében az e-cigaretta használata állítólag ugyanúgy kielégíti az orális rögzítést.

Túlevés

A pszichoanalitikus elméletben a túlevést szóbeli rögzítésnek tekintik. Az élet korai szakaszában alul- vagy túltápláltsággal jár, ami érzelmi konfliktusokhoz vezet a szóbeli szakaszban.

Úgy gondolják, hogy ez felnőttkorban felesleges szóbeli szükségleteket okoz, amelyeket túlfogyasztással lehet kielégíteni.

A Pica a nem ehető cikkek fogyasztása. Étkezési rendellenességként, szokásként vagy stresszreakcióként alakulhat ki. Az az elképzelés, hogy a pica kapcsolatba hozható az orális rögzítéssel, Freud elméletén alapul.

Ebben az esetben a túlzott szájüregi igényeket kielégítik a nem ételek fogyasztásával. Ez olyan anyagokat tartalmazhat, mint:

  • jég
  • piszok
  • kukoricakeményítő
  • szappan
  • kréta
  • papír

Körömrágás

A freudi pszichológia szerint a körömrágás a szájrögzítés egyik formája is. A körmének harapása teljesíti az orális stimuláció szükségességét.