Itt az ideje beleharapni a Netflix ízlésesen elrontott „Santa Clarita diétájába”

A Drew Barrymore komédia harmadik évadját pénteken mutatják be.

A "Santa Clarita Diet" harmadik évadának premierjének döntő részét annak eldöntésére fordítják, hogy hogyan lehet a legjobban megölni, megenni és elrejteni a szétdarabolt neonáci megmaradt darabjait - de viccesen, elbűvölően szívmelengető módon.

Legutóbbi, pénteken ősbemutató sorozatában a Netflix vígjátéksorozata Drew Barrymore és Timothy Olyphant főszereplésével a magabiztos őrület ritmusába rendeződött, amely egyenesen elragadó.

Soha nem veszítette el a "Santa Clarita Diet" -et, és a szereplők mennyire nevetségesek - ez az öntudat, amelyet mankóként inkább hatalomként használnak.

Amíg Sheila és Joel Hammond ingatlanpiaci álomcsapat továbbra is küzd a szerencsétlen szerb élőhalottá - sem zombiként, sem pedig életté - való szerencsétlen átmenet következményeivel, és rossz emberekre vadászik, hogy táplálja étvágyát, a műsor éles szellemű és vidám hangot kölcsönöz amely a pofon és a fekete komédia között halad.

A "Santa Clarita-diéta" azzal indult, hogy leplezte előfeltevését, lehetővé téve a nézők számára, hogy szinkronba kerüljenek vicces és őszinte humormintájával, ami az első évad végére tónusos egyensúlyhiányt okozott, amikor Sheila megküzdött családjával és új sorsával.

De a harmadik évadban a műsor félelmet vagy habozásokat vetett fel furcsa előfeltételeivel kapcsolatban, és teljes mértékben elkötelezte magát a horror furcsa világának zavartalan, gátlástalan élvezete mellett. Ez egy olyan műsorhoz szól, amelynek pilótája a legképregénytelenebb hányattatás jelenetének számított, amelyet valaha is elköteleztek a kis képernyő mellett.

Ebben a szezonban azon a napi alapon, hogy át kellett keríteni egy ősi szerb rendet, amikor vadászni kellett Sheilára és az élőholtakra, mint ő, Hammondéknak is gondjai vannak Linda (Natalie Morales) helyettes megtartásával, aki Istenért vívott személyes harcosuk, aki szerint Sheila a telhetetlen éhség isteni üzenet, attól, hogy túl messzire megy a Mindenható nevében.

Az őszinte szív és a komikus horror eme kényes képletének fogaskerekei valószínűleg leállnak, ha nem bizonyított, következetes kémia és Barrymore és Olyphant közti oldalsó megosztottság alakul ki. Különösen Barrymore jobban élvezheti a tájon való rágást, mint Sheila, mint az emberi hús rágcsálását.

Életholt, szomja, hogy végre éljen, félelmetlenség, amely csak a halhatatlansággal jár, és egy csalhatatlan vágy, hogy jó anya és feleség legyen.

Eközben az óvatosság halandó terhét viseli mindkettőjük számára, széles pajzsként szarkazmust hordoz a világ borzalmai ellen, és gyakran azon kapja magát, hogy mindent megkockáztat, hogy összetartsa családját.

Bár a párnak csak egy fele pulzál, a szépség dolga, szimfonikus és erős kapcsolat, amely a halált és a kannibalizmust pusztán az út ütközéseként kezeli, amelyek együttesen átvészelhetők - még akkor is, ha egyesek jobban rontanak, mint mások.

Legnagyobb tesztjük a harmadik évadban következik be, amikor Sheila, immár halhatatlanságának tudatában, felajánlja Joel megfertőzését, hogy örökké együtt élhessenek - egy olyan ajánlat, amelyet nem adott el. De még ez a választás is a show missziójának középpontjában áll, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egyensúlyba hozzuk az általunk elvitt dolgokat az út közben hozott áldozatokkal.

Persze, komikus látni, ahogy karok repülnek, és Barrymore vérrel csöpög le az álláról, miközben aranyos, ártatlan mosolyt vet Olyphantra, miután megőrül a szomszéd nőgyűlölő férjén.

De van egy olyan társadalmi tudat is, amely a vérbe van temetve, és igyekszik megtalálni a humorát, a szívét és az értékét abban a kegyetlen, igazságtalan világban, amelyben élünk.

Lehet, hogy ez őrültnek tűnik az emberek étkezéséről szóló műsorban, de a "Santa Clarita Diet" nem csupán felszíni szövet.

Ha kicsit mélyebben harapsz, az nagyon finom.