Barrett nyelőcsője

Barrett nyelőcsője olyan állapot, amelyet az alsó nyelőcső bélésének rendellenessége jellemez. Úgy gondolják, hogy súlyos, régóta fennálló gastrooesophagealis reflux betegségnek (GERD) köszönhető.

Lényeges, hogy a legtöbb GERD-ben szenvedő embernek nincs ilyen rendellenessége. Mindazonáltal a Barrett-nyelőcső jelenléte fontos megfigyelés, mivel azok, akiknek ez van, a normálisnál nagyobb kockázattal küzdenek a nyelőcsőrák kialakulásában.

Anatómia

1.ábra szemlélteti a nyelőcső anatómiáját. Normális esetben a nyelőcső bélése (a hám) lapos, réteges sejtekből áll, hasonlóak a bőrben levőkhöz. Ez a pikkelyes hám hirtelen megáll a nyelőcső és a gyomor találkozásánál az alsó nyelőcső záróizom alsó vége közelében. A bél többi részének hámja a végbélnyílásig egyetlen, egymás melletti téglalap alakú sejtekből áll, amelyet oszlopos hámnak neveznek.

Néhány embernél a laphámból az oszlopos hámba való átmenet a normálisnál magasabb mértékben fordul elő a nyelőcsőben. A gyomor és a nyelőcső normális csatlakozása felett oszlopos hámszigetek is lehetnek.

Az ábra egy normális nyelőcsövet, azt a szervet szemlélteti, amely összeköti a szájat a gyomorral. A nyelőcső bélése (hám) az alsó nyelőcső záróizomig normálisan laphám. Azonban Barrett nyelőcsövében az oszlopos hám változó mértékben nyúlik fel a nyelőcső testébe.

2. ábra szemlélteti a lapos és oszlopos hám közötti különbséget.

Barrett oszlopos hámsejtjei hasonlíthatnak a vastagbél, a vékonybél vagy a gyomor sejtjeire. Egy nyelőcső többféle típust tartalmazhat. A sejtszintű, lapos, réteges laphámtól a magas oszlopos hámig tartó sejtváltás a metaplazia egyik példája.

Az oszlopos sejtek jobban ellenállnak a savnak és a pepszinnek, és a metaplazia védelmet jelenthet a visszafolyató sav ellen. Barrett-ben a sejtek általában olyan típusúak, amelyeket speciális oszlopos hámnak neveznek (a bél metapláziájának jellegzetes típusa). Nyálka sejteket tartalmaznak, és hajlamosak hasonlítani a vékonybélben található sejtekre.

A nyelőcsőben és a bőrben látható pikkelyes hám lapos sejtek rétegéből áll. A bél többi részére jellemző oszlopos hám egyetlen, magas, téglalap alakú sejtekből áll. Barrett nyelőcsövében az alsó nyelőcső normálan pikkelyes hámja különböző típusú oszlopos sejtekkel helyettesíthető, amelyek hajlamosíthatják az adenokarcinóma néven ismert rákot.

Diagnózis

Barrett nyelőcsője csak endoszkópon keresztül látható (vékony, rugalmas, a test belsejébe néző eszköz), de a diagnózishoz mindig műtéti szövetmintákra (biopsziákra) van szükség.

Normális esetben az a pont, ahol a gyomrot (gyomornyálkahártyát) szegélyező vörös szövet és a halványabb rózsaszínű laphám nyelőcső nyálkahártyája élesen elhatárolja a gyomor és a nyelőcső közötti találkozást.

Barrett nyelőcsövében az elválasztás meghaladja a szokásos helyzetét. A gyomorszövet nyelvszerű vetületein a nyelőcsőbe felfelé nyúlhat, mint a gyomornyálkahártya szigetei a (nyelőcső) pikkelyes között, vagy a nyelőcső teljes kerületét egy bizonyos szintig érintheti.

Ez a rendellenes oszlopos szövet a nyelőcső bármely szintjére kiterjedhet, még olyan magasra is, mint a felső nyelőcső záróizom. Az orvos endoszkópiával általában felismeri a rendellenes (metaplasztikus) szövetet, de a reflux miatt fellépő gyulladás elhomályosíthatja. A peptikus fekélyek [sebek vagy eróziók] néha előfordulnak Barrett hámjában, és nagyok is lehetnek.

Nyelőcsőrák

A Barrett-nyelőcső jelentősége a nyelőcsőrák jelentősen megnövekedett kockázata, bár ennek a ráknak az előfordulása továbbra is alacsony. A pontos számot nehéz megszerezni, mert nem áll rendelkezésre elfogulatlan becslés a Barrett-nyelőcső prevalenciájáról. Ugyanakkor egy 2011-es, a teljes népességen végzett tanulmány szerint évi 0,12% -os arányt javasoltak [Hvid-Jensen és mtsai, N Engl J Med, 2011].

A kockázat valós, és tovább növelik olyan tényezők, mint a dohány és az alkoholfogyasztás. Ezenkívül a kockázat akkor a legnagyobb, ha a metaplasztikus epithelium speciális oszlopos típusú, és ha a metaplasia területe nagy.

Változások észlelhetők azokban a Barrett-szövetekben, akiknél nagyobb valószínűséggel alakul ki rák. A diszpláziának nevezett változások jelzik az ismételt endoszkópiát és biopsziát. A diszplázia olyan rendellenes állapot, amelyben a sejtek megváltoztathatják az alakjukat, vagy szét tudnak osztódni olyan módon, amely megváltoztatja a szövet vagy szerv megjelenését.

A változás mértéke a kisebb mértékűtől a jelentős változásokig (alacsony fokú), a súlyos vagy nagyon kóros változásokig (magas fokú) dysplasiaig terjed. A Barrett-szövet gyulladásának jelenléte összetéveszthető a dysplasiaval, de kezeléssel megszűnik. Ha a dysplasia nem reagál a kezeléssel, szoros megfigyelést kell végezni (ismételt endoszkópia).

Az egyik nyelőcsőrák a laphámrák, amely (gyakran dohány és alkohol segítségével is) a nyelőcső normál laphámsejtjében alakul ki. Ez a rák sugárkezeléssel vagy műtéttel kezelhető.

A Barrett-hám oszlopos sejtjeiben kialakuló rákot adenokarcinómának hívják, és hasonlít a gyomorrákra. Ennek a ráknak az előfordulása növekszik Észak-Amerikában, különösen a fehér férfiaknál, és az adenokarcinómák nem reagálnak jól a sugárkezelésre.

Barrett nyelőcsőjének kezelése

Az újonnan felfedezett Barrett nyelőcső kezelésének három célja van:

A nyelőcső szövetkárosodásának (oesophagitis) kezelése
Barrett szövetének megszüntetése diszpláziás betegeknél
A rák korai felismerése vagy megelőzése felügyeleti program révén

Gyógyszeres kezelés - A nyelőcsőgyulladást általában a savtermelés vagy a szekréció szabályozására szolgáló gyógyszerekkel kezelik (elsősorban protonpumpa-gátlók). A protonpumpa-gátlókat (PPI) a legerősebb és leghatékonyabb gyógyszerekként ismerik el, amelyek gátolják a savszekréciót és lehetővé teszik a nyelőcső szövetkárosodásának gyógyulását. A rák korai felismerését vagy megelőzését az alábbiakban tárgyaljuk.

Az Amerikai Gasztroenterológiai Főiskola iránymutatásai az alábbiak szerint javasolnak időszakos ellenőrzéseket (felügyeletet) vagy intézkedéseket:

Az egyes tényezőktől függően az orvos

szelektív reszekciót javasol (műtéti

a nyelőcső eltávolítása) vagy abláció

terápia (endoszkópos terápiák, amelyek eltávolítják

vagy megsemmisíti a Batterr szövetét). Vagy endoszkópos

3 havonta.

Barrett szövetének megszüntetése - Nemrégiben számos olyan eszközt vezettek be, amelyek képesek megszüntetni (eltávolítani) Barrett szövetét. Ezek közé tartozik a Barrett szövetének lefagyasztása (krio) vagy égetés (rádiófrekvencia). [Ezekkel a kezelésekkel továbbra is gondos kezelési ellenőrzés szükséges. Barrett nyelőcsőjének kis területei eltemethetők a nyelőcsőben újonnan kialakult laphámszövet alatt. Folyamatos kutatásra van szükség.]

Korai felismerés vagy megelőzés - Hogyan előzhetjük meg a rák előfordulását Barrett nyelőcsövében? A rák korai felismerése és megelőzése nehéz. Mivel vélhetően Barrett nyelőcsője krónikus GERD-ből származik, megpróbálták ennek az állapotnak az intenzív kezelését. Míg a protonpumpa-gátlók javítják a nyelőcsőgyulladást és a gyomorégést, nem sikerül visszafordítaniuk a Barrett-féle metapláziát. Az anti-reflux műtét szintén nem tudta megfordítani Barrett szövetét. Barrett szövetének ablációja (eliminációja) jelenleg csak diszpláziában szenvedőknél javallt.

Tanulmányok szerint a nyelőcsőrák kockázatát olyan tényezők erősítik, amelyek vagy növelik a refluxot (pl. Dohány, alkohol, magas étkezési zsírtartalom, csokoládé, koffein, elhízás, bizonyos gyógyszerek); vagy genotoxikusak, ami azt jelenti, hogy képesek károsítani a DNS-t (pl. alacsony zöldség- és gyümölcstartalmú étrend, dohányfogyasztás, étrendi nitrozaminok a pácolt húsban).

Az esetlegesen védő intézkedések közé tartoznak az életmódbeli módosítások, amelyek hangsúlyozzák a reflux szabályozását, a dohányzásról való leszokást, az étrend javítását (pl. Kevesebb zsír, több gyümölcs és zöldség), és a súlycsökkenést, ha túlsúlyosak.

A kóros szövetek műtéti eltávolítása megszüntetné a rák kockázatát. A Barrett-nyelőcsőben szenvedő emberek többségénél azonban soha nem alakul ki nyelőcsőrák, és az ilyen nagy műtét csak akkor igazolható, ha bebizonyosodik, hogy a rák közel van. A kihívás a Barrett-nyelőcsővel veszélyeztetettek időben történő felfedezése.

A rákfelderítési programok a nyelőcső periodikus endoszkópos vizsgálatát és apró szövetminták (biopsziák) gyűjtését alkalmazzák a patológus számára. E megbeszéléshez Barrett nyelőcsőjét a laphám és az oszlopos hám találkozásaként határozzuk meg, amely három vagy több centiméterrel magasabb a nyelőcső normál anatómiai csatlakozásánál a gyomorral, vagy speciális oszlopos hám jelenlétét a nyelőcső bármely szintjén.

Újonnan észlelt esetekben a rendellenes szegmens szisztematikusan biopsziás (négy kvadránsban, 2 cm-es időközönként, a metaplasztikus nyelőcsőben). Ha kétség merül fel a biopsziák patológus általi értelmezésével kapcsolatban, ezeket azonnal meg kell ismételni.

Egy fiatalnál több helyen tapasztalt súlyos dysplasia arra késztetheti az orvost, hogy javasolja az alsó nyelőcső műtéti eltávolítását (oesophagectomia). Azok számára, akik számára a műtétet túl kockázatosnak tartják, a három hónapos időközönként végzett szoros megfigyelés biztonságosabb alternatívát jelenthet.

Ha a nyelőcsőgyulladás megfelelő kezelése után az alacsony fokú dysplasia továbbra is fennáll, a beteget évente endoszkópiával és biopsziával kell követni. Ellenkező esetben minden érintett személyt endoszkópálni kell, és az érintett területet 18–24 hónapos időközönként biopsziálni kell.

Nem minden szakértő iratkozik ilyen agresszív és drága programra, és az sem bizonyított, hogy életet mentene vagy javítaná az életminőséget. Kevesen kérdőjelezik meg azonban a súlyos vagy „magas fokú” dysplasia baljós következményeit. A Barrett-nyelőcsőben szenvedő betegeknél nem szabad figyelmen kívül hagyni az állapotot, ezért megfigyelési protokollt kell alkalmazni azok számára, akiknek az állapota fennáll.

Kockázati tényezők és védő tényezők

Bármit, ami növeli az ember esélyét a betegség kialakulására, kockázati tényezőnek nevezik; mindent, ami csökkenti az ember betegség kialakulásának esélyét, védő faktornak nevezzük. Néhány kockázati tényező elkerülhető (pl. Diéta vagy életmód), de néhány nem (pl. Genetika). A kockázati tényezők elkerülése és az ellenőrizhető védelmi tényezők növelése csökkentheti a betegség kialakulásának esélyét.

Összegzés

Barrett nyelőcsője az alsó nyelőcső normálisan pikkelyes bélésének változásából áll oszlopos hámrá (metaplasia). Ha nincs súlyos nyelőcsőgyulladás, ez a változás felismerhető az endoszkópia során. Mivel a Barrett-nyelőcsőben szenvedőknél megnő a nyelőcsőrák kockázata, a legtöbb orvos a rák előtti változások (dysplasia) kimutatására a megváltozott szövet rendszeres endoszkópiáját és biopsziáját javasolja. Ha ezek a változások továbbra is fennállnak és súlyosak (magas fokú dysplasia), agresszív kezelésre van szükség az adenokarcinóma kialakulásának megakadályozásához.

Az IFFGD kiadványból adaptálva: Barrett nyelőcsője, W. Grant Thompson orvos, emeritus orvosprofesszor, Ottawa Egyetem, Kanada; és Ronnie Fass, MD, a GI és Hepatológia osztályának elnöke, Metro Health Medical Center, Cleveland, OH.