Tedd, amit mondok, ne azt, amit csinálok

Miért jó ötlet, hogy gyermeke döntse el, mit eszik?

Feladva 2013. szeptember 20

diétáznak éppen

Anyám a fogyókúra királynője volt; soha nem volt elégedett a súlyával, mindenféle diétát és testmozgást kipróbált. Ugyanakkor ügyelt arra, hogy jó „hús és krumpli” típusú étel legyen az asztalon, és szeretett házi sütiket, süteményeket és süteményeket készíteni nekem és apámnak. Később megtudtam, hogy ez nem ritka magatartás a súlyukkal elégedetlen nők számára. Tanulmányok kimutatták, hogy amikor az anyák diétáznak, éppen olyan ételeket táplálhatnak gyermekeiknek, amelyekre maguk az anyák vágynak - általában magas zsírtartalmú, magas szénhidráttartalmú élvezetek. Noha anyám viselkedése teljesen normális volt, legalábbis a kutatás szerint, nem volt annyira egészséges. És ez visszaütött, legalábbis ott, ahol aggódtam. Ahelyett, hogy nyugodtan ettem volna ezeket a házi süteményeket, aggódni kezdtem a súlyom miatt. Ebben az esetben, mint oly sokan mások, a cselekedetek is hangosabban beszélnek, mint a szavak. Egy barátom egyszer azt kérdezte tőlem: "Szóval, ha azt mondom a lányomnak, hogy a súly nem számít, miközben azt látja, hogy önmagam káromkodom, miközben minden reggel mérlegelek, valószínűleg nem jó a szülői tevékenység, igaz?" Bingó.

És ott van a dolog valódi igazsága. "Ha anyu nem boldog, senki sem boldog." Lényegében minél elégedetlenebb egy anya a testével, és minél szélsőségesebb súlycsökkentő magatartást tanúsít (pl. Koplalás, fogyókúrás fogyókúra, étkezés elhagyása), annál valószínűbb, hogy a lány a test elégedetlenségéről számol be, és rendkívüli súly- a veszteség viselkedése.

Itt van az érdekes fordulat. Míg egyes anyák (és apák), akik diétáznak, éppen a saját maguk által tiltott ételekkel ajándékozzák meg családjukat, addig más anyák korlátozzák gyermekeik étkezését, különösen, ha úgy gondolják, hogy a gyermek túlsúlyos. Azonban minél több anya korlátozza gyermekei táplálékfelvételét, annál kevésbé képesek felismerni a gyermekek éhségüket és teltségüket, és ezt követően annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyermekek túl sokat esznek - akár azért, mert nem tudják, hogy jóllakottak, akár lázadás miatt így nagyobb a túlsúly vagy elhízás veszélye.