Egy tanulmány szerint a középkorú és idősebb emberek, akiknek nagyobb a genetikai kockázata a magas testtömeg-index (BMI) szempontjából, nagyobb valószínűséggel vannak túlsúlyosak vagy elhízottak, és hajlamosabbak az anyagcsere-diszfunkcióra.

magas

A legfrissebb jelentések szerint a genetikai tényezők megmagyarázhatják az emberek BMI-jének 40–70% -át, ami a súly és a magasság mértéke. Ezek az eredmények a genom egészére kiterjedő asszociációs vizsgálatokon (GWAS) alapultak, amelyek azonosították a súlygyarapodáshoz és az elhízáshoz kapcsolódó genetikai markereket.

Ezek a genetikai markerek, amelyeket "egyetlen nukleotid polimorfizmusnak (SNP) neveznek", egyetlen nukleotid variációi, a DNS építőkövei. Az SNP-k azonosíthatók az ember teljes genomjának átvilágításával, majd felhasználhatók az elhízás genetikai kockázati pontszámának (GRS) kiszámítására. Az elhízáshoz kötött SNP-k nagyobb száma magasabb GRS-t jelent.

A nagyszabású SNP-elemzések elsősorban az európai származású emberekre összpontosítottak, a kelet-ázsiai népességen végzett tanulmányok az elhízáshoz kapcsolódó SNP-k különbségeiről számoltak be. Ezek a tanulmányok azonban többnyire gyermekekkel és serdülőkkel foglalkoztak.

Kína kutatói úgy oldották meg ezt a hiányosságot, hogy nagyszabású genetikai elemzést végeztek a Guangzhou Biobank Kohort Tanulmány (GBCS) adatainak felhasználásával, amely egy 50 éves és idősebb, Guangzhou-ban élő emberek krónikus betegségeinek környezeti és genetikai tényezőinek folyamatos vizsgálata.

Összegyűjtötték az életkor, a nem, az oktatás, valamint a dohány- és alkoholfogyasztásról szóló információkat. Mérték a magasságot, a súlyt, a derék kerületét, a vérnyomást, valamint a szív és a tüdő működését. Arra is kérték a résztvevőket, hogy hasonlítsák össze súlyukat 20 évesnél idősebb társaik súlyával

Vért gyűjtöttünk az éhomi plazma glükóz, összkoleszterin, LDL-koleszterin, HDL-koleszterin és trigliceridek elemzésére. Az első vagy a kiindulási méréseket 2003 és 2008 között határoztuk meg, és a betegeket 2008 és 2012 között követték nyomon .В

Összesen 13 597 beteget értékeltek átlagosan 61 éves korban. Közülük 10 877 nő és 2720 férfi volt. A kínai populációkra vonatkozó előírások alapján 6 175 résztvevőt tekintettek túlsúlyosnak (BMI 24 vagy annál magasabb). A BMI-hez társított GRS-t minden beteg számára 12 elhízással kapcsolt SNP alapján számoltuk ki.

Az eredmények azt mutatták, hogy a magas GRS-ben szenvedő betegeknél 36% -kal nagyobb valószínűséggel volt túlsúlyos a kiinduláskor, és 34% -kal nagyobb valószínűséggel a nyomon követés. Hasonlóképpen, a magas GRS-szel rendelkező emberek is nagyobb valószínűséggel voltak elhízottak (a kínai populációknál a BMI 28 vagy magasabb), a kiinduláskor 56% és a nyomon követés során 49%.

A magas GRS-csoport résztvevőinek is nagyobb volt a tartós túlsúly és elhízás kockázata.

Társaikkal összehasonlítva a magas GRS-csoportba tartozó emberek 20% -kal 30% -kal nagyobb valószínűséggel voltak túlsúlyosak, mint az alacsony GRS-csoportba tartozók.

Ezzel szemben a GRS nem társult újonnan túlsúlyoshoz vagy elhízáshoz, amint azt a BMI értékelte a nyomon követés során.

A kutatók ezután a résztvevőket két csoportra osztották: elhízott, metabolikusan egészséges és metabolikusan egészségtelen betegekre (MUO). A beteget anyagcserét tekintve egészségtelennek tekintették, ha a következő kockázati tényezők közül legalább három fennáll: magas derék kerülete, magas vérnyomás, alacsony HDL-koleszterinszint, vagy nagy mennyiségű triglicerid és éhgyomri glükóz.

A magas GRS csoport résztvevői nagyobb valószínűséggel voltak metabolikusan egészségesek, mint az alacsony GRS csoport résztvevői: 51% a kiinduláskor és 35% a követés során.

Az anyagcsere-egészségtelenség kockázata a magas GRS-csoportban a kiinduláskor 59%, utókövetéskor 56% volt. A magas genetikai pontszámmal rendelkezők 28% -kal nagyobb eséllyel váltak anyagcserét egészségtelenné a nyomon követés során, mint az alacsony GRS csoportba tartozók.

A magas GRS-értékkel rendelkező résztvevők nagyobb valószínűséggel voltak túlsúlyosak/elhízottak a kiinduláskor és a nyomon követés során, és nehezebbek voltak, mint társaik 20 éves korukban - írták a kutatók. Pozitív összefüggést találtunk a GRS és az újonnan kialakult MUO egyének között is

"A magas GRS-értékű résztvevőknek meg kell akadályozniuk az elhízást fiatalabb korukban, és idősebb korukban jobban tisztában kell lenniük az anyagcserezavarokkal" - tették hozzá.