Elhízás és vizeletinkontinencia: Epidemiológiai és klinikai kutatások frissítése

Absztrakt

Célja

Áttekintettük az elhízás és a vizeletinkontinencia összefüggéseivel kapcsolatos epidemiológiai irodalmat, és összefoglaltuk a fogyás vizeletinkontinenciára gyakorolt ​​hatásának klinikai vizsgálati adatait.

Anyagok és metódusok

Szisztematikusan kerestünk publikált közösségi alapú prevalencia vizsgálatokat két- vagy többváltozós elemzéssel a nők vizeletinkontinencia és túlsúly/elhízás összefüggéseiről. Összefoglalják a műtéti, viselkedési és farmakológiai súlycsökkenés vizeletinkontinenciára gyakorolt ​​hatásának esettanulmányait és randomizált kontrollált vizsgálatát.

Eredmények

Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az elhízás a független és előforduló vizeletinkontinencia erős független kockázati tényezője. A súly egyértelmű dózis-válasz hatása volt a vizeletinkontinenciára, a testtömegindex minden egyes 5 egységnyi növekedésével a vizeletinkontinencia kockázatának 20–70% -os növekedésével jár, és a súly maximális hatása ritkán haladta meg a nagyobb, mint 4–5 jól kontrollált elemzések esetén. Az 5-10 év alatt előforduló vizeletinkontinencia esélye megközelítőleg 30% -ról 60% -kal nőtt a testtömegindex 5 egységnyi növekedése esetén. A növekvő súly erősebben összefüggésben lehet a prevalens és incidens stressz inkontinenciával, beleértve a vegyes inkontinenciát, mint a sürgető inkontinencia és a túlzott hólyag szindróma esetén. A súlycsökkentő vizsgálatok azt mutatták, hogy a műtéti és nem sebészeti súlycsökkenés a vizeletinkontinencia tüneteinek jelentős javulásához vezetett.

Következtetések

Az epidemiológiai vizsgálatok a túlsúlyt és az elhízást a vizeletinkontinencia fontos kockázati tényezőjeként dokumentálják. A műtéti és konzervatívabb módszerekkel történő súlycsökkentés hatékonyan csökkenti a vizeletinkontinencia tüneteit, és ebben a betegcsoportban határozottan elsődleges kezelésnek kell tekinteni.

Az elhízás és a felhasználói felület gyakori, költséges rendellenességek. Az amerikai nők több mint 50% -a túlsúlyos (BMI 25–29,9 kg/m 2) vagy elhízott (BMI 30 kg/m 2 vagy nagyobb), és az elhízás előfordulása évente csaknem 6% -kal növekszik. 1 Az elhízás közvetlenül hozzájárul több mint 300 000 halálesethez, évente több mint 100 milliárd dolláros kiadásokkal jár, társul olyan orvosi társbetegségekkel, mint a szívbetegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a rák és a depresszió, és hátrányosan befolyásolja az életminőséget. 1, 2 A vizeletinkontinencia a középkorú és idősebb nők csaknem 50% -át érinti, a 3–5 az életminőségre gyakorolt ​​mélységes káros hatással jár együtt 5–7, és több mint 30 milliárd dollár éves közvetlen költséget jelent az Egyesült Államokban. 8.

Mód

Szisztematikusan kerestünk publikált közösségi alapú prevalencia vizsgálatokat két- vagy többváltozós elemzéssel a nők UI és túlsúly/elhízás összefüggéseiről. Összefoglalják a leendő esetsorokat, longitudinális vizsgálatokat és randomizált, kontrollált vizsgálatokat a műtéti, viselkedési és farmakológiai súlyvesztés UI-ra gyakorolt ​​hatásáról. A módszerek hasonlóak voltak egy közelmúltbeli szisztematikus irodalmi áttekintésben leírtakhoz. 9 Szisztematikus keresést végeztek a MEDLINE® (1966 és később), a Cochrane kontrollált vizsgálatok központi nyilvántartásának, a Cochrane szisztematikus felülvizsgálatok adatbázisának és az effektusok összefoglalóinak adatbázisával. A kereséseket frissítették, ezáltal 2009 júniusáig közzétett és az adatbázisokban szereplő bizonyítékokat is tartalmaztak.

Eredmények

Az elhízás epidemiológiai bizonyítékai, mint UI kockázati tényező

klinikai

BMI és UI típus szerint, az életkor, a paritás, a köhögés és a nehézlégzés alapján. 9, 12 A, bármilyen felhasználói felület. B, súlyos UI.

Elhízás és incidens UI

A populáció alapú, longitudinális kohorsz vizsgálatokban a túlsúly és az elhízás új kezdeti UI-vel vagy incidens UI-vel társult, dokumentálva a lehetséges ok és az eredmény közötti időbeli kapcsolatot. A követés 5-10 éve alatt az incidencia UI esélye körülbelül 7% -ról 12% -ra nőtt minden 1 kg/m 2 egységnyi BMI-növekedésnél. 31, 32 Ez az összefüggés a stressz és a kevert inkontinencia esetében volt a legerősebb, valamivel gyengébb a sürgető inkontinencia és a hiperaktív hólyag szindróma esetében. Míg a felhasználói felület remissziója megtörtént, ezt általában nem elemezték a felhasználói felület incidenciájának vizsgálatában.

Az Egyesült Királyságban végzett, 6424 túlsúlyos és elhízott nő vizsgálatában a többváltozós elemzés a BMI-vel kapcsolatos szignifikánsan megnövekedett kockázatokat tárta fel a stressz inkontinencia (OR 1,4 és 2,3), illetve a túlzott hólyag (OR 1,3, illetve 1,2) kialakulásakor. 33, 34 Csak a stressz inkontinencia trend érte el a statisztikai szignifikanciát. Ötéves, 3 301 42–52 éves nő nyomon követése során az inkontinencia előfordulási gyakorisága 56% volt, évente 11% -os incidenciával. 31 A többváltozós elemzés azt mutatta, hogy az egységnyi BMI növekedés bármilyen (OR 1,05), gyakori (OR 1,12), stressz (OR 1,06), késztetés (OR 1,03) és vegyes (OR 1,09) UI (mind p 32) a testtömeg-index 35 kg/m 2 vagy annál magasabb a sovány nőknél, akiknek a BMI-je 21–22,9 kg/m 2, az OR legalább 2,11 (95% CI 1,84–2,42) volt legalább havi UI esetén, 3,85 (95% CI 3,05– 4,85) legalább heti UI esetén és 5,52 (95% CI 3,72–8,18) súlyos UI esetén.

Az UI esélye is nőtt a felnőttek növekvő súlygyarapodásával. 32 Azokkal a nőkkel összehasonlítva, akik testsúlyukat 2 kg-on belül tartották, az OR legalább heti inkontinencia esetén 1,44 (95% CI 1,05–1,97) volt azoknál a nőknél, akik 5,1–10 kg-ot híztak, és 4,04-et (95% CI 2,93–5,56) azoknál a nőknél, akik a korai felnőttkor óta több mint 30 kg-ot hízott (p a 2. trend esetében a 35 kg/m 2 vagy annál nagyobb BMI-vel rendelkező nők OR-ja 3,42 (95% CI 2,48–4,72) stressz inkontinencia esetén, 6,10 (95% CI 3,11–11,98) ) a sürgető inkontinencia és az 5,60 (95% CI 3,17–9,88) a kevert inkontinencia esetén. 1201 brit nőnél végzett longitudinális vizsgálatban 20–36 éves magas BMI társult stressz UI-val és középkorú súlyos UI-val. fontosabb, mint a túlsúlyossá válás/elhízás 43 éves kor után (OR 1,85, 95% CI 0,97–3,51).

A testzsír megoszlása ​​és a felhasználói felület

A fogyás klinikai vizsgálata az UI kezelésére

Mivel az elhízás a vizeletinkontinencia potenciálisan módosítható kockázati tényezője, a súlycsökkentés hatékony kezelési lehetőség lehet. A súlycsökkenés jótékony hatását az inkontinencia prevalenciájára és gyakoriságára a sebészeti és viselkedési súlycsökkentő beavatkozások során találták (lásd a táblázatot). 9.

A fogyás hatása a felhasználói felületre

Referenciák PtsDesignBMI vagy Wt ChangeUI prevalencia vagy epizódváltozás (p érték) Egyéb eredmények (p érték)
Sebészeti súlyvesztés eset + kohorsz vizsgálatok:
Deitel és mtsai 29 138IsmeretlenTömeg: 124–79 kg61% –12% Stressz UI prevalencia (36 13.12 hónapos követésBMI 49–33 kg/m 2, tömeg 132–88 kg92% –23% felhasználói felület prevalencia (0,004)Az urodinamikai paraméterek különbségei + a húgycső mobilitása
Sugerman és mtsai 39 1512 hónapos követésBMI 52–33 kg/m 2, tömeg 140–87 kg47% –0% NE prevalencia (3 23344 hónapos követés54% Felesleges súlyveszteség 4 éves követéskor26% –11% Stressz UI prevalencia 2 éves követéskorJavult az egyéb orvosi kísérő betegségek
Burgio és mtsai 10112 hónapos követésBMI 49–30 kg/m 2 67–37% (40 10.Alacsony kalóriatartalmú folyékony étrend fogyás program, 3 hónapos követésBMI 38–33 kg/m 2, tömeg −14 kg (41 401. csoportba sorolva - alacsony kalóriatartalmú folyékony étrend 20 pontban + 2—20 kontroll, 3 hónapos beavatkozás, 9 hónapos követésWt változás 3 mos −16 kg-nál az 1. csoportban, szemben a 2. csoport egyikével (42 1,957Randomizálva az 1. csoportba - életmódbeli beavatkozás * 660 pontban, 2 - metformin 636 + 3-ban - placebo 661-ben, átlagosan 2,9 éves követésWt változás −3,4, −1,5 + 0,5 kg az 1-3 csoportokban (43 338Randomizálva az 1–6 hónapos életmód-intervencióra * 226 pontban + 2 - strukturált oktatási program 112-ben, 6 hónapos követésWt változás −7,8 a pontok 8% -ában + -1,5 1,6% -ban az 1 + 2 csoportokban (* Diéta, testmozgás és viselkedésmódosító program.

Sebészeti fogyás

Megfigyelési vizsgálatok során az inkontinencia mellett az elhízott, súlyosan elhízott nőknél (akiknek súlya meghaladja az ideális súlyt 45 kg-nál) inkontinencia van, és akiknek a bariatrikus műtét után drámai súlya csökken (45-50 kg), az UI jelentősen javult. 29, 38, 39 Egy 138 nőből álló vizsgálatban a stressz UI prevalenciája a kiindulási 61% -ról 12% -ra csökkent a testsúly stabilizálása után 2-5 év alatt (p 29 Egy másik, 101 nővel végzett vizsgálatban az inkontinencia prevalenciája 67-ről 67 % a kiinduláskor, 37% a 12. hónapban (p 28. Statisztikailag szignifikáns változásokat figyeltek meg az urodinamikai paraméterekben, az inkontinencia epizód gyakoriságában és az abszorpciós párnák szükségességében is.

Magatartási fogyás

Csökkent UI-epizód gyakoriságot figyeltek meg a viselkedési súlycsökkentő programokba való beiratkozás után is, beleértve az alacsony kalóriatartalmú folyékony étrendet és az intenzív életmód-diétát és a testmozgást. 40 - 43 Az alacsony kalóriatartalmú folyékony diétás testsúlycsökkentő programokban részt vevő túlsúlyos és elhízott inkontinens nők kis prospektív kohorszvizsgálatában 6/6-ból 5% -os vagy annál nagyobb súlycsökkenés érte el az UI gyakoriságát legalább 50% -kal az 1-hez képest 4-nél kevesebb, mint 5% -os súlycsökkenés (p = 0,03). 40 Három hónapos alacsony kalóriatartalmú folyékony étrend-program randomizált vizsgálata 42 nőnél történő beavatkozás nélküli összehasonlításban nagyobb súlycsökkenést mutatott az étrendi beavatkozásra randomizáltaknál a kontrollokhoz képest (14 vs 0 kg) és a heti inkontinencia epizódok gyakoriságának nagyobb csökkenését mutatta kiindulási érték (60% vs 15%, p 41 A súly és az UI csökkenése 6 hónapig fennmaradt.

A Diabetes Megelőzési Programba bevont 1957 túlsúlyos prediabetikus nőt randomizálták intenzív életmód-terápiára, metforminnal vagy placebóval, szokásos életmódbeli tanácsokkal. 42 2,9 éves követés után a teljes heti inkontinencia prevalenciája alacsonyabb volt az intenzív életmódú nőknél, mint azoknál, akiket metforminra vagy placebóra randomizáltak (38%, illetve 48%, illetve 46%, p 43). Mindegyik csoport kapott egy oktató füzetet, 6 hónap elteltével az intervenciós csoportba tartozó nők átlagosan 8% -os súlycsökkenést értek el, összehasonlítva a kontrollok 2% -ával (p. 38, 41. A terhességhez hasonlóan az elhízás is krónikus megterhelést okozhat, az izmokat, az idegeket és az izmokat megnyújthatja és gyengítheti. egyéb medencefenék szerkezetek.

Erős összefüggést figyeltek meg a BMI, valamint az intraabdominális és az intravesicalis nyomás között (Pearson-együttható korreláció 0,76, illetve 0,71). 44 A súlycsökkenés az urodinamikai intézkedések változásával is jár, ami az inkontinencia csökkenéséhez vezet. Nagy, műtéti úton kiváltott súlycsökkenés után statisztikailag szignifikáns változásról számoltak be az urodinamikai mérésekben, többek között csökkent intravesicalis nyomás, köhögéssel nagyobb húgyhólyag-nyomás, köhögéssel és húgycső axiális mozgékonyságával nagyobb húgyhólyag-nyomás átadás. 38, 39 A kiindulási súly mérsékelt, 13% -os csökkenésével szignifikáns összefüggés van a súlyváltozás és a kezdeti intravesicalis nyomás csökkenése között (Spearman r = 0,52, p = 0,01), maximális kapacitás mellett csökkent az intravesicalis nyomás (r = 0,62, p = 0,001) és megnövekedett Valsalva szivárgási pont nyomást (r = 0,57, p = 0,03) figyeltek meg. 41

Következtetések

Az epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az elhízás erős, független kockázati tényező a prevalens és incidens UI számára. A súly egyértelmű dózis-válasz hatása az UI-re, amikor a BMI minden 5 egységnyi növekedése az UI kockázatának körülbelül 20-70% -os növekedésével jár. A súly maximális hatása ritkán haladja meg a 4-5-nél nagyobb OR-t a jól kontrollált elemzéseknél. Az incidens UI esélye 5-10 év alatt megközelítőleg 30% -tól 60% -kal nő a BMI 5 egységnyi növekedése esetén. A súly növekedése, valamint az elterjedt és az incidens stressz inkontinencia, beleértve a vegyes inkontinencia, erősebb összefüggést mutathat, mint a sürgető inkontinencia és a hiperaktív hólyag szindróma esetén. Tudomásunk szerint azonban az elhízás és az inkontinencia összefüggésének mechanizmusa ismeretlen. Az elhízás-UI kapcsolat jobb meghatározásához további neurofiziológiai és urodinamikai vizsgálatokra van szükség.

A súlycsökkentő tanulmányok azt mutatják, hogy a műtéti és nem sebészeti súlycsökkenés az UI tüneteinek jelentős javulásához vezet. Az adatok alátámasztják, hogy az 5% és 10% közötti súlycsökkenés hatékonysága hasonló a többi nem sebészeti UI kezeléséhez, és ezt az inkontinencia elsődleges terápiájának kell tekinteni. A mérsékelt súlycsökkenés kiterjedt egészségi állapot javulásával is jár.

Jövőbeni kutatások az elhízás és az alsó húgyutak működésében