Inkontinencia

Az inkontinencia viszonylag gyakori állapot, különösen elhízott egyéneknél. Az inkontinencia a vizelet vagy a széklet önkéntelen átjutásának minősül ritkán társulva súlyos alapbetegséghez, de mélyen negatív hatással lehet az életminőségre, korlátozhatja a napi tevékenységeket, és befolyásolhatja a pszichológiai jólétet, a társas interakciókat és az interperszonális kapcsolatokat.

Az inkontinencia segíthet a fogyásban

A vizelet vízből képződik, amelyet a vese által a vérből leszűrt hulladékkal kevernek. Ureterekként ismert csöveken keresztül jut át a vesékből a hólyagba. Maga a hólyag egy rugalmas, izmos tasak, amely a medenceüregben helyezkedik el, közvetlenül a szeméremcsont mögött, és amelyet a medencefenék támaszt. A hólyag legalacsonyabb pontján egy húgycsőnek nevezett cső lehetővé teszi a vizelet kijutását a testből. A húgycsövet két izomrost készlet tartja zárva, amelyek köré tekerednek, és szelepeket vagy záróizomokat képeznek. A belső záróizomot az autonóm idegrendszer irányítja, míg a külső záróizom önkéntes irányítás alatt áll. A hólyag falának sima detrusor izma is autonóm irányítás alatt áll. Amint a hólyag megtelik és kitágul, az idegjelek a detrusor izom összehúzódására késztetik, miközben a medencefenék és a húgycső belső záróizma egyszerre ellazul. Normális körülmények között a vizelési inger akkor jelentkezik, amikor a hólyag csak félig van tele, és a külső záróizom zárva marad mindaddig, amíg a vizelet önként át nem indul. Ennek az eseménysornak bármilyen megzavarása vizeletinkontinenciához vezethet.

A vizeletinkontinencia két leggyakoribb formája a stressz inkontinencia és a sürgető inkontinencia. Előbbiben a legyengült záróizom és/vagy a medencefenék izmai nem tudják megakadályozni a húgycső önkéntelen kinyílását olyan helyzetekben, amikor a hasra nyomás nehezedik, például köhögés, nevetés, tüsszentés, nehéz tárgyak emelése vagy edzés közben. Az inkontinencia ezen formája a nőknél a leggyakoribb, mivel a terhességgel és a menopauzával járó hormonális változások befolyásolhatják az izomtónust, a szülés és egyes nőgyógyászati eljárások pedig a medencefenék gyengeségét vagy károsodását eredményezhetik.

A sürgető vizeletinkontinenciát a vizelet szivárgása jellemzi, amelyet hirtelen intenzív vizelési inger vált ki, amely gyakran csak néhány másodperccel a vizelet felszabadulása előtt következik be, elegendő időt hagyva a WC eléréséhez. A sürgető vizeletinkontinencia átmeneti eseteit húgyúti fertőzések vagy vizelethajtók vagy hólyagstimulánsok, például alkohol, koffein és bizonyos vényköteles gyógyszerek okozhatják olyan betegségek esetén, mint a magas vérnyomás, a vesebetegség és a szívelégtelenség. Egyes nyugtatók és izomlazítók hozzájárulhatnak az ideiglenes késztetéses vizeletinkontinencia epizódjaihoz is. A tartós sürgető vizeletinkontinencia gyakoribb az idősebb embereknél, és gyakran társul a hiperaktív hólyag szindrómával; olyan állapot, amelyben a detrusor izmot összehúzódásra ösztönzik, mielőtt a hólyag megtelik. Ez tartósan magas nyomású állapotot hoz létre a hólyagban, ami fokozott sürgősséghez, gyakorisághoz és végül a vizelet szivárgásához vezet. A Detrusor túlműködés egyformán érinti a férfiakat és a nőket, és összefüggésbe hozható olyan neurológiai állapotokkal, mint a Parkinson-kór, a gerincvelő sérülése, a sclerosis multiplex vagy a diabéteszes neuropathia.

A sürgető vizeletinkontinencia egyéb okai közé tartozik az irritábilis bél szindróma, a demencia, agyvérzés, a hólyagrák és a hólyagkövek, és férfiaknál ez az állapot a megnagyobbodott prosztata tünete lehet. Gyakori azonban az idiopátiás sürgető vizeletinkontinencia is, ahol nyilvánvaló ok nem azonosítható.

Ritkábban túlcsorduló inkontinencia fordulhat elő. A túlzott hólyagból a detrusor összehúzódása hiányában bekövetkező akaratlan vizeletszivárgás jellemzi a túlfolyó inkontinencia gyakran a vizelet kiváltó késztetése nélkül, és a detrusor gyengesége, neurológiai állapotok vagy a húgycső elzáródása okozhatja. Az inkontinencia többféle formája is tapasztalható egyszerre, a kevert inkontinencia kifejezéssel a stressz vizelet inkontinencia és a sürgető vizelet inkontinencia kombinációjának leírására használatos.

Normál körülmények között az emésztett élelmiszerek hulladékai (széklet vagy ürülék) átjutnak a vastagbélen a végbél felé, ahol a székletürítés során a végbélnyíláson keresztül történő kiutasítás előtt tárolják. A hólyaghoz hasonlóan a végbélnyílást zárt helyzetben tartja egy belső záróizom, amelyet az autonóm idegrendszer irányít, és egy külső záróizom, önkéntes irányítás alatt. A végbél kitöltésével falai kitágulnak, serkentik az idegeket, amelyek kiváltják a székletürítést. Ha a bélmozgás megengedett, akkor a végbél izomfalai összehúzódnak, míg az anális záróizmok ellazulnak, hogy a széklet anyag kijusson a testből. Ha nem kényelmes meglátogatni a WC-t, akkor a bél ürítése késleltethető a külső záróizom önként zárva tartásával. Ez azt eredményezi, hogy a széklet anyag visszakerül a vastagbélbe, így az ürítési vágy ideiglenesen alábbhagy. Az UI-hez hasonlóan a záróizom gyengesége és az idegrendszer működésének megzavarása széklet inkontinenciát (széklet inkontinencia) eredményezhet, a szülés pedig jelentős kockázati tényező az állapot kialakulásában. Az életkor, a neurológiai állapotok, a gyulladásos bélbetegségek, a gerinc károsodása, az aranyér és a korábbi anális műtétek szintén ismertek a széklet inkontinencia rizikófaktoraként.

A hasmenés széklet inkontinenciát okozhat, különösen a medencefenék vagy a záróizom gyengeségének jelenlétében, mivel a folyékony vagy laza széklet általában jobban kitölti a végbelet, mint a szilárd ürülék, és sokkal nehezebb megtartani. Ezzel szemben a székrekedés következtében kialakuló nagy, kemény széklet önmagában károsíthatja a záróizomzatot.

Az elhízás a vizeletinkontinencia egyik ismert kockázati tényezője, a BMI-vel szorosan összefüggő érzékenység és súlyosság. A kapcsolat alapját képező mechanizmusokat még nem sikerült teljesen megállapítani, de a BMI és az intraabdominális nyomás közötti szoros összefüggést úgy gondolják, hogy ez jelentős tényező a stressz vizelet-inkontinencia és a sürgető vizelet-inkontinencia kialakulásában. Az elhízott személyekről ismert, hogy csökkent idegvezetési sebességgel rendelkeznek, ami befolyásolhatja a húgyhólyag működését szabályozó idegjelek továbbításának időtartamát, amelyek szerepet játszhatnak a túlfolyó inkontinenciában.

A cukorbetegség - egy másik, az elhízással gyakran járó állapot - szintén kockázati tényező a vizeletinkontinencia kialakulásában, különösen az inzulinfüggő egyéneknél. Ennek oka jelenleg ismeretlen, de a cukorbetegségről úgy tűnik, hogy befolyásolja a vizelettermelést és az idegérzékenységet: A rosszul kontrollált cukorbetegségnél megfigyelt megnövekedett vércukorszint fokozott szomjúsághoz és vizeletképződéshez vezethet, mivel a test igyekszik megszabadulni a nem kívánt glükóztól vizeletürítéssel, míg a diabéteszes neuropathiával járó idegkárosodás befolyásolhatja a hólyagérzetet és a detrusor aktivitását. A székrekedés a cukorbetegség gyakori szövődménye is, és megnehezítheti a hólyag teljes kiürítését, ami túlfolyási inkontinenciához vezethet.

Míg a megnövekedett intraabdominális nyomás és az idegvezetési rendellenességek szerepet játszanak az elhízással összefüggő széklet inkontinencia patogenezisében, a vizsgálatok a széklet konzisztenciájának megváltozását is megfigyelték elhízott, széklet inkontinenciában szenvedő egyéneknél, és az emelkedett BMI összefüggésbe hozható a felső emésztőrendszeri tünetekkel és hasmenéssel. Ezért lehetséges, hogy más emésztési problémákról van szó, és az étrend módosítása hatékony beavatkozást jelenthet egyes emberek számára. Az orvosi fogyás kezelésére alkalmazott bizonyos gyógyszerek közé tartozik a széklet inkontinencia, mint ismert mellékhatás; a zsír felszívódása után kifejtett hatásuk az esetek jelentős részében megváltoztathatja a széklet konzisztenciáját és a bél szokásait.

Az elhízott személyek gyakran csökkent mozgásképességet szenvednek, és ez hozzájárulhat az úgynevezett funkcionális inkontinencia epizódjaihoz, ahol vizelet vagy ürülék szivárog, mivel a WC-létesítményekhez kellő időben kell nehezen hozzáférni.

Az inkontinencia diagnosztizálása egyedül klinikai interjú révén végezhető el, de tesztelésre és vizsgálatra lehet szükség a mögöttes okok kivizsgálásához. Vizelet inkontinencia esetén urodinamikai vizsgálatok végezhetők a hólyag és a húgycső működésének felmérésére. Ezek általában katéter behelyezését jelentik a húgycsőbe a hólyagnyomás és a maradék vizelet mérésére, a hasközi nyomás tesztjein, valamint a vizelet áramlásának és nyomásának mérésén túl. A vizeletmintákat is elemezhetjük a hólyagfertőzés vagy a vesebetegség kizárása érdekében. Széklet inkontinencia esetén manométer nevű eszköz használható a záróizom és a végbél ideg- és izomfunkciójának felmérésére. Endoszkópos, röntgen- vagy ultrahangos rektális képalkotó vizsgálatok is ajánlhatók.

Ahol az elhízás tényező, a jelentős súlyvesztés, akár életmódmódosítással, akár műtéttel érhető el, gyakran a vizeletinkontinencia epizódjainak jelentős csökkenéséhez vezethet, több tanulmány pedig a vizeletinkontinencia tüneteinek teljes megszüntetéséről számolt be olyan betegesen elhízott egyéneknél, akik fogyást szenvedtek a bariatriás eljárások után . A fogyás a cukorbetegség kezelésében is fontos; az egészséges testsúly elérése és fenntartása egyes esetekben a 2-es típusú cukorbetegség teljes feloldásához vezethet.

A bariatrikus műtétek széklet inkontinenciára gyakorolt hatásának legtöbb kutatása eddig korlátozott volt, elsősorban a női betegeknél a Roux-en-Y gyomor bypass eljárásokra összpontosítva. Ezenkívül az a tény, hogy sok egyén zavartsága miatt nem hajlandó megbeszélni a széklet inkontinencia kérdését, megnehezíti a pontos adatok gyűjtését a kérdésben. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva a bizonyítékok egyensúlya jelenleg arra utal, hogy a széklet inkontinencia tünetei általában javulnak a műtét után. Egyes tanulmányok azonban a bariatrikus műtétet követő tünetek súlyosbodásáról számoltak be, és különösen a rosszul felszívódó eljárások egyeseknél a hasmenés fokozódásához vezethetnek. A gyomor-bél traktus anatómiai változásai és a posztoperatív étrendi módosítások egyaránt hozzájárulhatnak a megváltozott bélszokásokhoz, amelyek megmagyarázhatják e hatások némelyikét.

A kezelés az inkontinencia kiváltó okától függ. Hasmenéssel vagy székrekedéssel járó ürülék inkontinencia esetén diétás módosítással lehetséges lehet a tünetek feletti kontroll megszerzése. Például, ha a laza széklet a tényező, javasolható a zsír- és oldhatatlan rostok fogyasztásának csökkentése. A vizelet inkontinenciában szenvedő személyek tüneti enyhülést kaphatnak a koffein fogyasztás csökkentése és a folyadékbevitel gondos figyelemmel kísérése miatt.

Amikor az inkontinencia a medencefenék gyengeségének eredményeként alakul ki, különösen a szülés vagy a prosztata műtétet követően, a medencefenék gyakorlása hatékony kezelés lehet mind a széklet inkontinencia, mind a vizelet inkontinencia esetén. Ezeket a technikákat gyakran Kegel-gyakorlatoknak nevezik, és a medencefenék izmainak rendszeres ismételt összehúzódására támaszkodnak az izomtónus és az erő helyreállítása érdekében. Míg a gyakorlatok önmagukban diszkrétek és egyszerűen elvégezhetők, egyesek küzdenek a megfelelő összehúzódó izmok azonosításáért, ezért fontos, hogy megfelelő képzettséggel rendelkező orvostól kérjen első útmutatást.

Amikor a konzervatívabb technikák nem hatékonyak, különféle gyógyszerek állnak rendelkezésre a széklet inkontinencia és a vizelet inkontinencia kezelésére. Az antimuszkarin és az antidepresszáns gyógyszerek hatékonyak lehetnek a sürgető vizelet-inkontinencia és a stressz-vizelet-inkontinencia kezelésében, de mindkettő számos mellékhatással jár, különösen idős embereknél, ezért nem mindig alkalmasak. A széklet inkontinencia esetén tömeges hashajtókat vagy hasmenés elleni gyógyszereket, például loperamidot írhatnak fel a székrekedéssel vagy hasmenéssel kapcsolatos problémák kezelésére és a bélmozgás rendszeres mintáinak kialakítására. Ezeket általában tartós használat esetén biztonságosnak tekintik.

Azoknál a személyeknél, akik idegkárosodás miatt nem tudják kézzel összehúzni a medencefenék izmait, a medencefenék elektromos stimulációja hasznos lehet. A szakrális idegstimulációnak vagy neuromodulációnak is nevezett technika magában foglalja az izmok elektromos stimulálását, hogy ideiglenes vagy beültethető elektródákkal összehúzódjanak.

A műtétet általában csak akkor veszik figyelembe, ha az összes többi kezelési lehetőséget feltárták. Elhízott egyéneknél, ha a súlycsökkenés nem eredményezi az inkontinencia tüneteinek megszűnését, akkor is jelentős lehet a műtéti inkontinencia kezelésekkel járó kockázatok egyszerűsítésében és csökkentésében.

A széklet inkontinencia leggyakoribb eljárása a záróizom-műtét, amelynek során a záróizom-izom hibáit az érintett szakasz eltávolításával javítják, mielőtt a maradék izom széleit összevarrják. Ritkábban a fenék vagy a comb izomszövete felhasználható mesterséges záróizom létrehozására. Teljesen mesterséges záróizmok és injektálható tömegnövelő és erősítő szerek is rendelkezésre állnak. Ha más műtéti beavatkozások sikertelenek, akkor colostomia ajánlható.

Stressz vizeletinkontinenciában szenvedő nőknél a leggyakoribbak azok a hevederek vagy szalagok, amelyeknél a szintetikus hálós anyag a húgycső alatt helyezkedik el, hogy extra támaszt nyújtson és erőt adjon a medencefenéknek. A katéterek, a zárózsinórok és a tömegnövelő szerek szintén alkalmazhatók az UI kezelésében, és vizeletelvezetési eljárás, ahol a vizelet áramlását az ureterekből műtéti úton a testen kívüli tasakba irányítják, elvégezhető egyébként kezelhetetlen esetekben a vizeletürítés inkontinencia.