Elhízás patogenezise

Absztrakt

Az elhízás egy összetett krónikus betegség; Hasonlóképpen, patogenezisét a környezeti, genetikai és epigenetikai tényezők többtényezős, bonyolult kölcsönhatása jellemzi. Mozgásszegény életmód és a genetikai hajlam hátterében beállított felesleges kalóriabevitel, amely epigenetikai módosításokkal tovább modulálható. A genetikai mutációk közül kiderült, hogy a legfontosabb FTO régió korrelál az elhízással és annak szövődményeinek kialakulásával, valamint számos más génnel, amelyek részt vesznek az ételbevitelben és a testsúly szabályozásában. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az életmódbeli szokások fokozatos megváltoztatása által kiváltott cirkadián óra megszakítás koncepciója erőteljesen hozzájárul azokhoz az anyagcsere- és endokrin elváltozásokhoz, amelyek elősegítik az elhízás kialakulását.

által kiváltott

A testünk éhségét és jóllakottságát szabályozó mechanizmusok rendkívül összetettek, több szervet és rendszert érintenek, amelyek viszont kölcsönhatásba lépnek a külső környezettel, különböző típusú inputokat integrálva. A központi idegrendszer (CNS) kommunikál a perifériás szervekkel, jelek egész sorát küldi és fogadja, beleértve a mechanikus, hormonális és idegi ingereket is, amelyek nemcsak a központi aggyal, hanem az alsó rendszerek között is keresztbeszédet közvetítenek. A központi idegrendszerben az élelmiszer-bevitel szabályozásában részt vevő fő régiók a hipotalamuszban helyezkednek el; a mezolimbikus hedonikus út másfajta táplálékfelvétel-ellenőrzést hajt végre, amely magában foglalja az ösztönösebb hajtásokat. Számos, a gasztrointesztinális traktus, a zsírszövet és a hasnyálmirigy-máj tengely által kiválasztott hormon, például a glukagonszerű peptid (GLP-1), a leptin és az inzulin, jól ismert tényezők, amelyek hatnak erre a finom szabályozási rendszerre. A közelmúltban azonosított egyéb központi szabályozókat a vázizomban termelődő hormonok nagy családja, a myokinek és a bél mikrobiota képviseli, amelyek megváltozása döntőnek tűnik az elhízás kialakulásában.