Elsődleges epeúti cirrhosis kezelés (PBC)

PBC tények

Májbetegség tünetei

A máj nagy szerv, és jelentős mennyiségű májszövetet meg kell károsítani, mielőtt az ember a betegség tüneteit tapasztalná. A tünetek a májbetegség típusától is függhetnek. Ha tünetek jelentkeznek, a következők lehetnek:

  • Fájdalom a has jobb felső negyedében
  • Hányinger
  • Hányás
  • Sárgaság (sárga-narancssárga árnyalat a bőrön)
  • Könnyű sérülés
  • Fáradtság
  • Gyengeség
  • Fogyás
  • Légszomj
  • Gyncomastia (megnagyobbodott mell a férfiaknál)
  • Impotencia

Milyen kezeléseket alkalmaznak PBC-ben szenvedő betegeknél?

A PBC-ben alkalmazott kezelések a következőkre oszthatók:

  • A PBC kezelésére szolgáló gyógyszerek
  • A PBC tüneteinek kezelése
  • A PBC szövődményeinek kezelése
  • A PBC-vel kapcsolatos betegségek kezelése
  • Gyógyszerek az epe áramlásának növelésére a májból
  • Májátültetés

Ursodeoxycholic acid (UDCA)

Az epeutak megsemmisülése a PBC-ben bizonyos mérgező epesavak visszatartásához vezet a májsejtekben (hepatociták). Úgy gondolják, hogy ezek a mérgező epesavak a hepatociták halálát és a máj működésének fokozatos elvesztését okozzák. Az urzodeoxikolsav (az UDCA ennek a kémiai névnek a rövidítése) egy természetben előforduló epesav, amelyet kis mennyiségben termelnek a normál hepatociták. Az UDCA kapható ursodiolként (Urso-250, Actigal és generikus készítmények). Szájon át történő bevitel esetén az UCDA felszívódik a bélből, a hepatociták felveszik és feldolgozzák, és az epével visszaszállítják a bélbe. Az UDCA-nak legalább négy jótékony hatása van a PBC-ben:

  • Először is, növeli az epe áramlását a hepatocitákból, ezáltal küzd a kolesztázis ellen, és hígítja a mérgező epesavakat az epében.
  • Másodszor, gátolja a szervezet mérgező epesavtermelését, megakadályozva ezzel a májsejtek további károsodását.
  • Harmadszor, gátolja az apoptózist (genetikailag programozott sejthalál), megakadályozva ezzel a hepatociták pusztulását.
  • Negyedszer, enyhén gátolja a máj immunválaszát, ezáltal csökkentve az epeutak és a máj immunológiai károsodását.

Négy nagyszabású klinikai vizsgálatban hasonlították össze az UDCA hatékonyságát és biztonságosságát egy inaktív gyógyszerével (placebo). Ezeket az ellenőrzött vizsgálatokat mind tüneti, mind tünetmentes betegeknél végezték, májbiopsziájuk szöveti rendellenességeinek (patológiájának) spektrumával, a korai betegségtől a cirrhosisig. Az UDCA kezelés a máj vérvizsgálati rendellenességeinek javulásához vezetett, jelentősen csökkentve a bilirubin, az alkalikus foszfatáz, a gamma-glutamil transzferáz (GGT) és a koleszterin szintjének emelkedését. Az UDCA azonban nem javította a fáradtságot, nem akadályozta meg vagy javította az oszteoporózist, és változóan hatott a viszketésre. A négy vizsgálat közül háromban hasonló dózisú UDCA-t alkalmaztak (napi 13-15 mg testtömeg-kilogrammonként), és összesen 548 beteg elemzésére kombinálták.

A kombinált elemzés eredményei azt mutatták, hogy az UDCA szignifikánsan megnövelte a túlélést akár 4 éves terápia után, májátültetés nélkül. A negyedik nagyszabású vizsgálat alacsonyabb UDCA-dózist használt (10–12 mg/kg/nap). E vizsgálat eredményei némileg eltértek a másik három vizsgálat eredményeitől. Ez az UDCA kezelés előnyét mutatta elsősorban azoknál a betegeknél, akiknél a bilirubinszint kevesebb, mint 2 mg/dl. A három másik vizsgálat önmagában vagy együttesen elemezve azonban nem erősítette meg ezt a megfigyelést a bilirubinról. Valójában ezek a tanulmányok valóban előnyt mutattak előrehaladott betegségben és megemelkedett bilirubinszintben szenvedő betegek számára. Ezenkívül az UDCA csökkentette a portál hipertónia kialakulását. Fontos megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy egyértelmű előnyökkel jár, elsősorban az UDCA-kezelés retardál progresszió és nem gyógyítja a PBC-t.

Valamennyi PBC-ben szenvedő beteget, akinek májpróba-rendellenessége van, tekintet nélkül a májbiopszia stádiumára vagy a betegség természetes előrehaladásának fázisára, valószínűleg UDCA-val kell kezelni. Az adagnak általában napi 13 és 15 mg/testtömeg-kg között kell lennie. A betegek az UDCA-t egyszeri vagy osztott dózisban is szedhetik, anélkül, hogy befolyásolnák annak klinikai előnyeit. Az UDCA nagyon biztonságos hosszú távú használatra. Az elsődleges mellékhatás a hasmenés, amely abból adódik, hogy nem szívja fel az UDCA-t a bélből. A hasmenést tapasztalt betegek kisebb adagokat szedhetnek gyakrabban, megpróbálva fenntartani az ajánlott teljes napi adagot. Másrészt azok a betegek, akiknek nincs hasmenése, megpróbálhatnak nagyobb adagokat bevenni adagonként, azzal a céllal, hogy csak egy adagot (ismét az ajánlott teljes adagot) vegyenek be lefekvés előtt.

cirrhosis

DIABEMUTATÁS

Kolkicin (Colcrys)

A kolchicint, a gyulladást és a hegesedést csökkentő gyógyszert elsősorban köszvény okozta ízületi gyulladás kezelésére használták. Három randomizált, kontrollált vizsgálat PBC-ben kimutatta, hogy a kolchicin a placebóhoz képest mérsékelten lelassította a kóros vérvizsgálatok előrehaladását, de nem csökkentette a tüneteket és nem akadályozta meg a máj patológiájának progresszióját (szöveti rendellenességek a biopszián). Az egyik vizsgálat valójában arra utalt, hogy a kolchicin javítja a túlélést. A kolchicin jobb túlélésének ezt a benyomását azonban nem igazolták. Valójában úgy tűnik, hogy a látszólag javuló túlélés az inaktív gyógyszert kapó betegek váratlanul magas halálozási arányának (halálozásának) tudható be. A kolchicin előnyei olyan kicsiek, hogy ritkán ajánlják.

Immunszuppresszív gyógyszerek

Az immunszuppresszív gyógyszerek, például a kortikoszteroidok, azatioprin, a ciklosporin (Sandimmune, Neoral, Gengraf) és a metotrexát (Rheumatrex, Trexall) elnyomják az immunreakciókat. Ezek a gyógyszerek elméletileg vonzó szerek a PBC kezelésére, azon az alapon, hogy ez egy autoimmun betegség. Számos randomizált, kontrollált vizsgálat vizsgálta az immunszuppresszív gyógyszereket PBC-ben. Ezen vizsgálatok közül azonban egyik sem igazolta a betegek elhúzódó túlélését.

A MedicineNet legfrissebb hírei

  • Biden az Obamacare támogatóját választja a HHS élére
  • Az egészségügyi lefedettség nagy sikereket ér el a munkahelyek csökkentésével
  • Az emberektől eltérően nincs csontvesztés a Gorillák számára
  • Obamacare kivágott zsebköltségek
  • Az egészségügyi hiányosságok felszámolása a latin közösségben
  • Szeretne további híreket? Iratkozzon fel a MedicineNet hírlevelekre!

Daily Health News

  • Az arany vércsoport
  • Pfizer COVID vakcina
  • Mikor iszik a legártalmasabb?
  • COVID terjed a járművekben
  • „Univerzális” influenzaoltás
  • További egészségügyi hírek »

Felkapott a MedicineNet oldalon

Kortikoszteroidok

A kortikoszteroidok, például a prednizon, a prednizolon és a budezonid (Entocort) gátolják az immunválaszok elindulását, beleértve azokat is, amelyek a állandósítás autoimmun reakciókat. Véletlenszerű (véletlenszerűen kiosztott kezelést) kontrollos vizsgálatot végeztek, összehasonlítva egy placebót egy alacsony prednizolon dózissal 3 éves időtartam alatt. Ez a tanulmány kimutatta, hogy a prednizolon javította a máj működését, és nem növelte szignifikánsan a csontvékonyodás vagy a demineralizáció sebességét. (A csontritkulás a szteroidok lehetséges mellékhatása). Egy másik randomizált vizsgálat összehasonlította az UDCA-t és a placebót az UDCA-val és a prednizolonnal azoknál a betegeknél, akiknek korai stádiumú PBC-je volt. Bár a májfunkció javulása mindkét csoportban hasonló volt, csak az UDCA és a prednizolon kombinációja eredményezte a májbiopsziák jelentős javulását.

Figyelemre méltó, hogy a kortikoszteroidok elsődleges előnyei a korai a betegség stádiuma a májbiopszián. Ennek ellenére ezek a kezelések nem eredményeztek teljes remissziót vagy gyógyulást. Ezen túlmenően e vizsgálatok sem mérete, sem időtartama nem volt elegendő a májtranszplantáció nélküli túlélésre gyakorolt ​​hatás megállapításához. Ennek megfelelően további adatokra van szükség a szteroidok önmagában vagy UDCA-val kombinálva történő előnye és biztonságosságának megerősítéséhez. Mindazonáltal ezek a tanulmányok cáfolták azt a korábbi elképzelést, miszerint a kortikoszteroidok a csontbetegség osteoporosisának gyors előrehaladását okoznák PBC-ben szenvedő betegeknél.

Budezonid (Entocort)

A budezonid egy olyan szteroid, amely gyorsabban feldolgozódik (metabolizálódik) a májban, és ezért feltehetően kevésbé káros a csontokra, mint más szteroidok. Ezt a gyógyszert olyan kiválasztott PBC-s betegeknél vizsgálták, akiknél az optimális (kevésbé kedvező) válaszok voltak az UDCA-ra. Sajnos a budezonid hatástalan volt ebben a csoportban. Valójában jelentősen súlyosbította az oszteoporózist, és nem akadályozta meg a PBC progresszióját. Ezzel szemben egy randomizált vizsgálat, amelyben az UDCA-t és a placebót hasonlították össze a budezonid és az UDCA kombinációjával, a kombinációt hatékonyabbnak mutatta, míg a csontvékonyodás (az ásványi sűrűség csökkenése) összehasonlítható volt a két csoportban. De itt is több adatra van szükség a kombináció előnyeinek és biztonságosságának megerősítéséhez.

Azatioprin (Imuran)

Az Imuran megakadályozza az új limfociták (az immunválaszokban részt vevő fehérvérsejtek) termelését azáltal, hogy blokkolja a limfociták sejtosztódását (szaporodását). Ennek a cselekvésnek az a következménye, hogy csökkenti a gyulladás helyére belépő új gyulladásos sejtek számát. Egy nagy tanulmány, amely összehasonlította az azatioprin és egy inaktív gyógyszer (placebo) hatását 248 PBC-ben szenvedő betegnél, nem mutatott hasznot. Következésképpen ez a gyógyszer jelenleg nem ajánlott PBC betegeknél a kutatási protokollokon kívül.

KÉRDÉS

Ciklosporin (Sandimmune, Neoral, Gengraf)

A ciklosporin egy erős immunszuppresszív gyógyszer, a ciklosporint (Sandimmune, Neoral, Gengraf) elsősorban az átültetett szervek kilökődésének megakadályozására használják. A gyógyszer megakadályozza a limfociták osztódásához (szaporodásához) és gyulladásának előidézéséhez szükséges fontos jelképződést. Egy 349 PBC-ben szenvedő beteg nagy vizsgálata, amely összehasonlította a ciklosporint egy inaktív gyógyszerrel, bizonyos előnyöket mutatott a ciklosporinból. A magas vérnyomás és a csökkent veseműködés mellékhatásainak gyakorisága azonban elfogadhatatlanná teszi ezt a gyógyszert hosszú távú használatra.

Metotrexát (Rheumatrex, Trexall)

A metotrexát elnyomja az immunrendszert és megakadályozza a sejtek osztódását. Ezt a gyógyszert sikeresen alkalmazták súlyos rheumatoid arthritis és egy pikkelysömörnek nevezett immunológiai bőrbetegség esetén. A PBC-ben szenvedő betegek kezdeti korlátozott vizsgálata nem mutatott hasznot, és súlyos mellékhatások voltak a szájfekélyek, a hajhullás és a tüdőgyulladás. Ezenkívül a PBC metotrexát-terápiájának randomizált, kontrollált vizsgálatairól szóló előzetes jelentések Európában a vártnál magasabb arányú tüdõgyulladási formát mutattak ki, amely hegesíti a tüdõt. Ezenkívül egy nemrégiben közzétett, randomizált, kontrollált vizsgálat alacsony dózisú metotrexáttal PBC-ben hat éven át súlyos toxicitást mutatott. Jelenleg az Egyesült Államokban folyamatban van egy nagy kísérlet, amely összehasonlítja az UDCA önmagát az UDCA és a metotrexát kombinációjával. Jelenleg még korai a metotrexát alkalmazását javasolni a PBC kezelésére a klinikai vizsgálatokon kívül.

Obeticolsav (Ocaliva)

Az FDA 2016 májusában jóváhagyta az Ocalivát a PBC kezelésére ursodeoxycholic savval (UDCA) kombinálva, nem megfelelő válaszú vagy UDCA-t intoleráns felnőtteknél, vagy egyetlen terápiaként az UDCA-t nem toleráló felnőtteknél. Ilyen betegeknél közel 50% -uk javulást mutatott a májvizsgálatokban. A leggyakoribb káros hatás a viszketés, amelyet a betegek több mint 50% -ánál észleltek. A leggyakoribb mellékhatások a fáradtság, hasi fájdalom és kényelmetlenség, ízületi fájdalom, a torok középső részén jelentkező fájdalom, szédülés, székrekedés és viszketés.

Iratkozzon fel a MedicineNet Általános Egészségügyi Hírlevelére

A Küldés gombra kattintva elfogadom a MedicineNet Általános Szerződési Feltételeit és Adatvédelmi irányelveit, és megértem, hogy bármikor leiratkozhatok a MedicineNet előfizetéseiről.

Kolesztiramin (Questran) viszketés ellen

A kolesztiramin egy orálisan szedett gyógyszer, amely nem szívódik fel a bélben. A gyógyszer kötődik (kötődik) a bélben lévő anyagokhoz, beleértve azokat is, amelyek az epéből származnak, majd eltávolítja őket a testből a bélmozgásokba. Feltehetően a kolesztiramin azért hasznos, mert megköti mind az epesavakat, mind az azonosítatlan anyagokat, amelyek viszketést okoznak, miután a bélből felszívódnak a véráramba. A kolesztiramin a leghatékonyabb terápia a legtöbb kolesztatikus viszketésben szenvedő beteg számára. Az optimális hatás érdekében a kolesztiramint étkezés közben kell bevenni, amikor az epe a bélbe áramlik a legnagyobb. Valamivel nagyobb adag reggelivel ajánlott az epehólyagban szenvedő betegek számára, mivel az epehólyagban egyik napról a másikra tárolt epe felszabadul.

Fontos megjegyezni, hogy a kolesztiramin a gyógyszerekhez is kötődhet. Ezért fontos, hogy más gyógyszereket egy órával a kolesztiramin előtt vagy két órával azután szedjenek. A szokásos adag 8 gramm reggelivel, 4 gramm ebéddel és 4 gramm vacsorával. A kolesztiramin nem oldódik jól folyadékokban, és lenyelve gyakran szemcsésnek érzi magát. A szénsavas italokba keverés azonban csökkentheti ezt a problémát.

A kolesztiramin fő mellékhatása a székrekedés. A székrekedés azért fordul elő, mert a gyógyszer megköti az epesavakat, amelyek egyébként a vastagbélben több vizet biztosítanának a széklet lágyítására. A ciklosporin mellékhatásai a következők:

  • Vese diszfunkció
  • Remegés
  • Magas vérnyomás
  • Az íny hiperpláziája

Egy másik epesavmegkötő gyógyszer, amely megpróbálható enyhíteni a viszketést, a kolesztipol (Colestid).

Rifampin viszketés ellen

Kezdetben kiderült, hogy egy antibiotikum, a rifampin (Rifidin) valójában véletlenül javítja a kolesztázis miatt fellépő viszketést. Ezután egy PBC-ben szenvedő betegek vizsgálata, amely magában foglalta a rifampin és egy inaktív vegyület (placebo) keresztezését, kimutatta, hogy a rifampin csökkentette a viszketést 150 mg-os dózisban, naponta kétszer vagy háromszor. A gyógyszer hatékonysága akár egy hónapot is igénybe vehet, de nem tarthat tovább. Ezért, ha a gyógyszer egy hónap elteltével nem hatékony, akkor abba kell hagyni. Nem minden PBC-ben szenvedő beteg részesül ebben a gyógyszerben.

A rifampin működésének módját rosszul értik. Biokémiai utakat indukálhat a májsejtekben, amelyek elméletileg megváltoztathatják e sejtek epesavkörnyezetét. A rifampin mellékhatásai közé tartozik a bilirubin szintjének emelkedése, a sötét vizelet, a hepatitis (ritkábban), a vérlemezkék számának csökkenése (apró elemek, amelyek segítenek megállítani a vágott felületről történő vérzést) és a vesekárosodás.