Endoprotézis és elhízás

Predrag Grubor

1 Traumatológiai Klinika, Klinikai Központ, Banja Luka Egyetem, Bosznia és Hercegovina

Slavko Manojlovic

2 Dr. Miroslav Zotovic Fizikai Medicinu Intézet, Banja Luka, Bosznia és Hercegovina

Nemanja Manojlovic

3 Orvostudományi Kar, Ulmi Egyetem, Németország

Milan Grubor

4 Orvostudományi Egyetem, Banja Luka Egyetem, Bosznia és Hercegovina

ABSZTRAKT

Bevezetés:

Az elhízás jelentős kockázati tényezőt jelent a coxarthrosis degeneratív változásainak patofiziológiájában.

Célkitűzés:

A tanulmány célja az elhízás mint rizikófaktor vizsgálata a vizsgált mintában, amely 136 csípő endoprotézis beültetésen átesett beteget tartalmaz.

Anyag és módszerek:

A sorozat 136 beteget csípő endoprotézissel ültetett be, ahol a betegek BMI-jét, a felhasznált vér mennyiségét, a műtét időtartamát, az asszisztensek számát és az érzéstelenítés típusát figyelték meg. Sebeket és késői műtét utáni szövődményeket, fertőzéseket, vérzést, vénás trombózist, endoprotézis diszlokációkat, a fekvőbeteg-tartózkodás hosszát, a gyógytorna kezdetét és a teljes súlyt is megfigyelték. A megfigyelési időszak átlagosan hat hónapig tartott.

Vita:

Egyszerűen fogalmazva, a csípő endoprotézisének beültetésénél a három legnagyobb tényező a következő: az endoprotézis tulajdonságai, az ortopéd sebész készsége és tapasztalata, valamint a beteg egyéni jellemzői, azaz életkor, nem, egészségi állapot, testtömeg, BMI, megfelelő fizikoterápia.

Következtetés:

Úgy gondoljuk, hogy a csípő endoprotézisének beültetését el kell halasztani azoknál a betegeknél, akiknek a BMI-je meghaladja a 29,99-et. Az ilyen betegeknek endokrin kezelést kell kapniuk, súlycsökkentő programon kell átesniük testsúlyuk csökkentése és a BMI 29,99 alatti értékre való csökkentése érdekében.

1. BEMUTATKOZÁS

Az elhízás a zsír túlzott felhalmozódását jelenti a testben (1), és összefüggésbe hozható az artériás hipertóniával, a 2-es típusú diabetes mellitusszal, a szív- és érrendszeri betegségekkel, a carcinomákkal (endometrium, vese, vastagbél, prosztata, vesica phele, emlő,…) (2) és a fejlődéssel a csípő, a térd ízületi gyulladása . (2).

Számos képlet létezik, amelyek alapján meghatározzák az „ideális” testsúlyt. Manapság a leggyakrabban az úgynevezett testtömeg-index (BMI) (1). Az elhízás meghatározása érdekében (különböző testmagasságokkal) a figyelembe vett BMI-t kell kiszámítani, ha az ember súlyát elosztjuk testmagasságának négyzetével (bár a BMI kiszámításakor körülbelül 4% -os hibahatár van) . Példa: egy 100 kilogrammos és 2 méter magas beteg BMI-je 25, azaz (BMI = 100/22 = 25) (1).

Ha a beteg BMI-je kevesebb, mint 18,5, akkor azt mondjuk, hogy a beteg vékony/alsósúlyú (1). A 18,5 és 24,99 közötti BMI-vel rendelkező beteg súlya normális. A 25,00 és 29,99 közötti BMI-vel rendelkező betegeket túlsúlyosnak nevezzük. Megnövekedett a társbetegségek aránya (1). Azoknál a betegeknél, akiknek BMI-je 30.00 és 34.99 között van, elhízás I. osztályú, és a komorbiditások közepes kockázata jellemző rá. A 35.00 és 39.99 közötti BMI-vel rendelkező betegek II. Osztályú elhízással rendelkeznek, ami súlyos társbetegségek kockázatával jár. A 40-nél nagyobb BMI-vel rendelkező betegek elhízás III. Osztályúak és nagyon hajlamosak a társbetegségekre (1). A mindennapi klinikai gyakorlatban mind androidos, mind ginoidos elhízással találkozunk (1). Az Android elhízást (alma alakú test) a zsírraktározás jellemzi a hasi területen, a mellkas felső részén, a tarkón,… Az ilyen típusú elhízásban szenvedők hajlamosak a szívbetegségekre, metabolikus szindrómára, köszvényre, magas vérnyomásra. (3) A gynoid elhízást a csípőn, a combon és a fenéken lévő zsír jelenléte jellemzi. Ezeknek az embereknek körte alakú testük van, és kevésbé hajlamosak a szívbetegségekre. Technikailag nehezebb endoprotézist beültetni ilyen betegekbe (3).

Tanulmányukban Oliveira et. Azt állítják, hogy az elhízás 25% -kal gyakrabban okozza a csípő degeneratív elváltozásait a kövér embereknél, és a kockázat ötször nagyobb azoknál a nőknél, akiknél a BMI 18 évesnél nagyobb volt 30-nál (4). Az elhízottaknál a coxarthrosis jobban összefügg a klinikai tünetekkel, mint a röntgensugárral (4, 5).

Vizsgálatukban Bergschmidt és Chee kijelentik, hogy a coxarthrosis kialakulásának kockázati tényezői a következők: életkor, BMI és fizikai aktivitás (5,6). Az elhízott embereknél az endoprotézis beültetésekor előforduló lehetséges szövődmények műtét előttiek: a sebek nem gyógyulnak könnyen, a fertőzések, a tromboflebitis, a diszlokációk és a műtét utáni gyakran jelentkező szövődmények a diszlokációk és a protézis instabilitása (6). Ami a kövér embereket illeti, a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia 50% -kal gyakoribb azoknál a betegeknél, akiknek a BMI-je meghaladja a 40-et (7). Tanulmányukban Kessler S. et. al azt is állítja, hogy a térdízületi gyulladás kockázata háromszor-négyszer nagyobb azoknál az embereknél, akiknek a BMI-értéke meghaladja a 30-at (8).

Az elhízott emberek a fejlett országok lakosságának legfeljebb 30% -át teszik ki. A világon több mint egymilliárd elhízott ember él, és több mint 300 millió súlyos elhízásban szenved (4).

2. CÉL

A tanulmány célja, hogy a vizsgált mintában 136 beteget megvizsgálva megállapítsa, hogy mekkora a kockázati tényező az elhízás csípő endoprotézis beültetésekor.

3. ANYAG ÉS MÓDSZEREK

136 beteget kezeltek csípőtáji törések és coxarthrosis miatt teljes csípő endoprotézis beültetésével a Banja Luka és Nis Ortopédiai és Traumatológiai Klinikákon 2010. szeptember 1. és 2011. december 31. között. Valamennyi beteget azonos módon kezeltünk, és a kutatási eredményeket rögzítettük. a következő adatokat tartalmazó kérdőívben: keresztnév, nem, életkor, másodlagos betegségek, BMI, a felhasznált vér mennyisége, a műtét időtartama, az asszisztensek száma, az érzéstelenítés típusa. Mind a korai, mind a késői műtét utáni szövődményeket, például fertőzéseket, vérzést, vénás trombózist, endoprotézis diszlokációkat, a fekvőbeteg-tartózkodás hosszát, a fizikoterápia kezdetét és a teljes súlyterhelést figyelték meg. A megfigyelési időszak átlagosan hat hónapig tartott.

4. EREDMÉNYEK

A kutatást 136 csípőtáji törés és coxarthrosis miatt kezelt betegnél végezték a Banja Luka és Nis Ortopédiai és Traumatológiai Klinikákon 2010. szeptember 1. és 2011. december 31. között.

A vizsgált mintában nem voltak olyan betegek, akiknek BMI-je 25 alatt lett volna, vagyis nem voltak alsúlyú betegek. A 136 beteg közül 35-nek (25,74%) (13 férfi és 22 nő) volt a BMI 25 és 29,99 között, és a túlsúlyos csoportba tartoztak. Az elhízott csoport 30 feletti BMI-vel (I 0, II 0, III 0) 101 betegből állt (74,26%); 37 férfi és 64 nő.

Ami az életkort illeti, 35 betegünk (25,74%) volt, akiknek BMI-je 25 és 29,99 között volt: 10 közülük 40 és 50 év közötti, 13 51 és 60 év közötti, 9 61 és 70 év közötti, 3 pedig 81 és 90. 101, 30 év feletti BMI-s beteg (74,26%) az alábbiak szerint öregedett: 25 40 és 50 év közötti, 38 51 és 60 év közötti, 30 61 és 70 év közötti, 2 71 és 80 év közötti, 6 pedig 6 éves volt 81 és 90 között.

A 136 beteg közül 52-nél (38,2%) végeztek csípő endoprotézist törésre, míg 84 beteg (61,8%) indikációja coxarthrosis volt. 4 olyan betegnél, akiknek BMI-je 25 és 29,9 között volt, III-as típusú kert volt a törés, míg 9-nél IV-es típusú kert volt. 12 olyan betegnél, akiknek a BMI-je meghaladta a 30-at, III. Típusú kert volt a törés, míg 27-nél a IV. A coxartrózis miatt beültetett endoprotézist végző 84 betegből (100%) 22 (26,19%) BMI-je 25 és 29,9 között volt, 62-nek (73,81%) a BMI 30 felett.

A betegek BMI szerinti megoszlását a másodlagos betegségekhez viszonyítva az 1. táblázat mutatja. A betegek krónikus betegségekben szenvedtek, amelyek miatt már kezelték őket. Az 1. táblázat azt mutatja, hogy a t-teszt eredményei, amelyek szerint 5% -os kockázat mellett alternatív hipotézist fogadnak el, amely szerint szignifikáns statisztikai különbség van a 25 és 29,99 közötti BMI-vel rendelkező betegek és a BMI-vel rendelkező betegek krónikus betegségei között 29,99 felett van, és ez p = 0,000521.

Asztal 1

A betegek testtömegindex szerinti megoszlása a másodlagos betegséghez viszonyítva

Az Austin-Moore műtéti hozzáférést minden betegnél alkalmazták. A 25 és 29,9 közötti BMI-vel rendelkező betegek műtéti hozzáférése 15 cm hosszú volt, míg a 30 év feletti BMI-s betegeknél 24 cm volt. A vezető sebésznek mindig három asszisztense volt, a beteg BMI-jétől függetlenül. A műtét időtartama azoknál a betegeknél, akiknek BMI-je 25 és 29,9 között mozgott, 90 perc volt, és azoknál, akiknek BMI-je meghaladta a 30-at, a műtét átlagosan 120 percet vett igénybe. A BMI nem befolyásolta a műtétek várakozási idejét. A BMI jelentős hatással volt a vér felhasználására endoprotézisek beültetésekor (2. táblázat).

2. táblázat

A betegek testtömeg-index szerinti megoszlása a felhasznált vér mennyiségéhez viszonyítva (ml)

A BMI jelentős hatással volt a műtéti érzéstelenítés kiválasztására. Így általános érzéstelenítést alkalmaztunk 24 olyan betegnél, akiknek BMI-je 25.00 és 29.99 között volt, és spinális érzéstelenítéssel.

23 olyan betegünk volt, akiknek BMI-je 25 és 29,9 között volt, és akiknek a fizikoterápiája az első napon kezdődött, 8 beteg esetében a második, 4-nél a harmadik napon kezdődött. Ami a 30 év feletti BMI-vel rendelkező betegeket illeti, közülük 35-en az első napon kezdték meg fizikoterápiájukat, 35-én a második, 27-en a harmadik és 4-en a tizenkettedik napon. 10 olyan betegnél, akiknek BMI-je 25 és 29,9 között volt, az első napon teljes súlyú terhelést értünk el műtött lábukon, 14-nél a második, 6-nál a harmadik, 2-nél a negyedik és 3 betegnél az ötödik napon volt. Öt olyan betegnél, akiknek BMI-je meghaladta a 30-at, az első napon teljes súlyú terhelést értünk el műtött lábukon, 15-nél a második, 23-án a harmadik, 20-án a negyedik, 9 betegnél pedig az ötödik nap.

4, 25 és 29,9 közötti BMI-vel rendelkező beteg 6 napot töltött kórházban, 14-en 10 napot, 16-tól 15-ig 15 napot töltöttek, és 1 beteg 15 napnál tovább töltött kórházban. Három 30 BMI-vel rendelkező beteg 6 napot töltött kórházban, 35 10 napot töltött kórházban, 56 15 napot és 7 beteg 15 napnál hosszabb ideig.

3. táblázat

A betegek testtömeg-index szerinti megoszlása a posztoperatív szövődmények vonatkozásában

Jelentős statisztikai különbség van azoknál a betegeknél, akiknek a BMI értéke legfeljebb 29,99, és azoknál, akiknek a BMI értéke meghaladja a 30,00-ot. A betegek testtömegindex szerinti megoszlását a minőségi pontszámhoz viszonyítva a változók tömegegyütthatóival a 4. táblázat mutatja be. A 4. táblázatból nyilvánvaló, hogy a t-teszt eredményei, amelyek szerint 5% -os kockázat mellett elfogadható egy alternatív hipotézis, amely szerint szignifikáns statisztikai különbség van a minőségi pontszám és a súly együtthatóval rendelkező betegek közötti változók között A BMI 25 és 29,99 között, és azoké, akiknek a BMI értéke magasabb volt, mint 29,99, és ez p = 0,000521.

4. táblázat

A betegek testtömegindex szerinti megoszlása a minőséghez viszonyítva (a változók eltérő súlytényezőivel)

5. MEGBESZÉLÉS

A megfelelő csípőízületi endoprotézis az ortopédia legnagyobb modern eredménye (5,8,9). Számos tényező befolyásolja az enoprotézis hosszú távú megfelelő működését és a műcsuklóval rendelkező személyek jobb mozgását. Egyszerűen fogalmazva három legfontosabb tényezőről beszélünk: az endoprotézis tulajdonságairól, az ortopéd sebész képességeiről és tapasztalatairól, valamint a beteg egyéni jellemzőiről, azaz korról, nemről, egészségi állapotról, testtömegről vagy BMI-ről és fizikai aktivitásról (8 9.) A testtömegnek a mozgásszervi rendszerre gyakorolt hatása és a bekövetkező károsodások jól ismertek, és a betegeknek hosszú ideje mesélünk a testtömegük szabályozásának és csökkentésének értékéről, ami nagyon fontos az endoprotetikában (9). A felépítés és a biomechanikai összefüggések miatt a testtömeg az egyik mozgási szakaszban excentrikusan megterheli a súlyt viselő csípőízületet, és a medence kiegyensúlyozásához a súlynál hozzávetőlegesen háromszor nagyobb izomerő szükséges, ami terhelést eredményez. - a teher háromszor-négyszer nagyobb, mint a súly (9). A mindössze 1 kg súlygyarapodás körülbelül négyszeres terhelés növekedést eredményez a csípőben endoprotézissel (9).

Miközben figyelemmel kíséri az endoprotézisek hosszú távú működését, Cooper és a szerzők csoportja nem mutat szignifikáns statisztikai különbséget a normál testsúlyú és elhízott betegek szövődményeinek számában (10). Ritkán ültetik be az endoprotéziseket elhízott személyekbe (10), ami itt is mindenképpen ajánlott lenne.

Egy prospektív klinikai vizsgálatban Slavica Jandric et. al, randomizált módszer alkalmazásával 394, coxarthrosisban diagnosztizált betegen, arra a következtetésre jutott, hogy az átlagos BMI-érték 30,61 kg/m 2. A férfiaknál az átlagos BMI-érték túlsúlyos szinten volt (28,66 kg/m 2), nőknél pedig elhízási szinten (31,49 kg/m 2) (11). A nők és a férfiak BMI közötti statisztikai különbség szignifikáns volt (p = 0,016802, p 0,05) (11). Az eredmények azt mutatták, hogy különbség volt az életkor és a BMI közötti összefüggésben a tünetekkel járó coxartrózisos betegeknél a nemhez viszonyítva. Minél fiatalabbak voltak a coxarthrosisban szenvedő férfiak, annál magasabb volt a BMI (11).

Néhány extra kilogramm hordozása egészségügyi kockázatot jelenthet, míg a kóros elhízás súlyos egészségügyi problémákat okozhat. A Natvig (12) által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a 30,00 feletti BMI-vel rendelkező betegek 3,3-szor gyakrabban szenvednek fertőzésektől, mint komplikáció az endoprotézis beültetését követően, 1,5-szer gyakrabban lazított endoprotézist kapnak, és 0,7-szer gyakrabban tapasztalnak tromboembóliás szövődményeket (12 . Számos ortopéd sebész javasolja a csípő endoprotézis beültetését elhízásban szenvedő betegeknél, akiknek a testtömeg-indexe meghaladja a 35,00-ot (13). Az USA-ban az elhízás növekedése számos további endoprotézis szükségességét váltotta ki, és ezáltal növelte az egész életen át tartó komplikációk kockázatát (12,13). A szerzők egy csoportja - szélsőséges esetekben, amikor az endoprotézis beültetés az egyetlen megoldás - határozottan állítja, hogy a szövődmények kockázatának csökkentése érdekében a beteget az endoprotézis beültetése előtt le kell kérni a testsúlycsökkentéstől (minimum az elhízás I. osztályáig). 14).

Andrew et. al (15) 1421 betegen végzett prospektív vizsgálatot, akiknek endoprotézisét implantálták coxarthrosis miatt az 1999 januárja és 2007 közötti időszakban (15). Megvizsgálták, hogy az elhízás befolyásolta-e és milyen mértékben a klinikai eredményt (15). A betegeket három csoportba sorolták: nem elhízott betegek, akiknek a BMI-értéke kevesebb, mint 30 kg/m 2, elhízott betegek, akiknek a BMI-je 30 és 40 kg/m 2 között volt, és kórosan elhízott betegek, akiknek a BMI-je meghaladja a 40 kg/m 2 -et. (15) A tanulmány szignifikáns statisztikai különbséget mutatott a fokozott vérzésben, a fertőzésekben, a mélyvénás trombózisokban és a tüdőembóliában, valamint a kórházi kezelés időtartamában a betegesen elhízott és nem elhízott betegek között (15). A combcsont heterotópos csontosodásának radiológiai elemzése statisztikailag szignifikánsan megnőtt a kórosan elhízott betegeknél (15). A betegesen elhízott csoport lényegesen fiatalabb volt, és hosszabb műtéti munkát igényeltek (15).

Az elhízás járványos méreteket öltött az Egyesült Államokban, és várhatóan a fejlett világ többi része is követi nyomukban. Mivel az elhízás jól dokumentált kockázati tényező az osteoarthrosis kialakulásában (16), várhatóan elhízott embereknél fokozott az igény az ízületi arthroplasztikára (16,17). Egyedül a műtétek hosszabb ideig tartanak az elhízott betegeknél (17), az arány magasabb és a kórházi tartózkodás alatti szövődmények hosszabb ideig tartanak, és egyes szerzők azt is javasolják, hogy visszautasítsák az endoprotézisek beiktatását elhízott betegeknél (17.

Todkar et. al (18) megállapította, hogy a magasabb BMI a kevesebb fizikai aktivitással függ össze, ami viszont kevesebb endoprotézis kopását eredményezte (18). Másrészt nagyobb volt az elhízott betegek protézisét befolyásoló erő, ami a protézis korai lazításához vezetett (18).

Walter et. al (19) tanulmányukban azt állítják, hogy a 25,00 feletti BMI-vel rendelkező betegeknél korai szövődmények, például fertőzés, posztoperatív haematoma, mélyvénás trombózis és tüdőembólia, valamint 3, 4, 2 és 0,5-szer gyakrabban fordult elő endoprotézis diszlokáció (19).

A legtöbb szerző munkájában megemlíti azt a BMI-küszöbértéket (4,9,12,19,20), amelyre a csípő endoprotézisének beültetésével kapcsolatos konszenzusos BMI-t alapozzák. Úgy vélik, hogy a 30-ig terjedő BMI az elválasztási pont az elhízás és az elhízás között (20), és a 30 év feletti BMI-vel rendelkező betegeknél nincs szükség endoprotézis beültetésre, amíg el nem érik a 30-as BMI-t [20]. A szerzők egy másik csoportja nem javasolja az endoprotézis beültetését, ha a BMI 35 év feletti (21).

6. KÖVETKEZTETÉS

Az elhízás egy tényező a coxarthrosis korai kialakulásában, különösen a nőknél. A túlsúlyos emberek számának csökkenése minden bizonnyal kevesebb ízületi károsodást és endorposthetic indikációt eredményez. Az elhízott személyeknél az endoprotézisek műtéti beültetése technikailag nehezebb, és több szövődményhez kapcsolódik, mint normál testsúlyú betegeknél. Az elhízott betegek objektív és szubjektív eredményei egyaránt kevésbé sikeresek.

A vizsgált minta tehát arra engedett bennünket gondolni, hogy a csípő endoprotézisének beültetését el kell halasztani azoknál a betegeknél, akiknek a BMI-je meghaladja a 29,99-et. Az ilyen betegeknek endokrin kezelést kell kapniuk, súlycsökkentő programon kell átesniük testsúlyuk csökkentése és a BMI 29,99 alatti értékre való csökkentése érdekében.

Lábjegyzetek

ÉRDEKLŐDÉSEK: SEMMILYEN NYILATKOZÓ