Fastin

Találja meg a legalacsonyabb árakat a

Fastin
(fentermin-hidroklorid) kapszulák

LEÍRÁS

Minden fentermin-hidroklorid kapszula 30 mg fentermin-hidrokloridot tartalmaz (ami 24 mg fenterminnek felel meg).

A fentermin-hidroklorid fehér kristályos por, nagyon jól oldódik vízben és alkoholban. Kémiailag a termék fenil-tercier-butil-amin-hidroklorid. Inaktív összetevők: F D & C kék 1, metil-cellulóz, polietilén-glikol, keményítő, titán-dioxid, szacharóz és invertcukor. A zselatin kapszulákon használt márkafesték a következőket tartalmazza: etil-alkohol, FD & C kék 1 alumínium-tó, izopropil-alkohol, n-butil-alkohol, propilén-glikol, gyógyszerészeti sellak (módosított) vagy finomított sellak (élelmiszeripari).

JELZÉSEK

A fentermin-hidrokloridot az exogén elhízás kezelésében rövid távú (néhány hét) kiegészítésként jelzik a kalória korlátozáson alapuló súlycsökkentési programban. Az ebbe az osztályba tartozó szerek korlátozott hasznossága (lásd KLINIKAI FARMAKOLÓGIA) a használatukban rejlő lehetséges kockázati tényezőkhöz képest kell mérni.

ADAGOLÁS ÉS ADMINISZTRÁCIÓ

Exogén elhízás: Egy kapszula körülbelül 2 órával a reggeli után az étvágy kontrollja érdekében A késő esti gyógyszeres kezelést kerülni kell az álmatlanság lehetősége miatt.

Megállapították, hogy napi egy kapszula (30 mg) megfelelő az étvágy depressziójában tizenkét-tizennégy órán keresztül.

A fentermin-hidroklorid nem ajánlott 12 év alatti gyermekek számára.

HOGYAN KÍNÁLHATÓ

Nincs információ.

DIABEMUTATÁS

MELLÉKHATÁSOK

Kardiovaszkuláris: Szívdobogás, tachycardia, vérnyomás emelkedés.

Központi idegrendszer: Túlzott stimuláció, nyugtalanság, szédülés, álmatlanság, eufória, diszfória, remegés, fejfájás; ritkán pszichotikus epizódok ajánlott adagokban.

Emésztőrendszer: Szájszárazság, kellemetlen íz, hasmenés, székrekedés, egyéb emésztőrendszeri rendellenességek.

Endokrin: Impotencia, változások a libidóban.

GYÓGYSZERKÖLCSÖNHATÁSOK

Az alkohol és fentermin-hidroklorid egyidejű alkalmazása káros gyógyszerkölcsönhatáshoz vezethet.

FIGYELMEZTETÉSEK

Az anorecticus hatás toleranciája általában néhány héten belül kialakul. Amikor ez bekövetkezik, az ajánlott adagot nem szabad túllépni a hatás növelése érdekében inkább a gyógyszert abba kell hagyni.

A fentermin-hidroklorid ronthatja a beteg képességét arra, hogy potenciálisan veszélyes tevékenységeket folytasson, például gépeket kezeljen vagy gépjárművet vezessen; ezért a beteget ennek megfelelően figyelmeztetni kell.

Kábítószer-függőség: A fentermin-hidroklorid kémiailag és farmakológiailag rokon az amfetaminokkal. Az amfetaminokat és a hozzájuk kapcsolódó stimulánsokat széles körben visszaéltek, és a fentermin-hidrokloriddal való visszaélés lehetőségét szem előtt kell tartani, amikor értékeljük, hogy kívánatos-e egy gyógyszert bevinni a súlycsökkentő program bizonyítékaként. Az amfetaminokkal és a hozzájuk kapcsolódó gyógyszerekkel való visszaélés intenzív pszichés függőséggel és súlyos szociális diszfunkcióval járhat. Vannak jelentések olyan betegekről, akik az ajánlottnál sokszorosára növelték az adagolást. A hirtelen abbahagyás a hosszan tartó nagy dózisú beadást követően rendkívüli fáradtságot és mentális depressziót eredményez; változásokat észlelnek az alvás EEG-n is. Az anorektikus gyógyszerekkel való krónikus mérgezés megnyilvánulásai közé tartozik a súlyos dermatózisok, markáns álmatlanság, ingerlékenység, hiperaktivitás és személyiségváltozások. A krónikus mérgezések legsúlyosabb megnyilvánulása a pszichózis, amelyet gyakran klinikailag nem lehet megkülönböztetni a skizofréniától.

Használat terhesség alatt: A terhesség alatt történő biztonságos alkalmazást nem igazolták. A fentermin-hidroklorid alkalmazása terhes vagy teherbe eső nőknél, valamint a terhesség első trimeszterében szenvedő nőknél megköveteli, hogy mérlegeljék a lehetséges hasznot az anyára és a csecsemőre gyakorolt lehetséges veszélyekkel szemben.

Használat gyermekeknél: A fentermin-hidroklorid nem ajánlott 12 év alatti gyermekek számára.

ÓVINTÉZKEDÉSEK

Óvatosan kell eljárni a fentermin-hidroklorid felírása esetén még enyhe magas vérnyomásban szenvedő betegek számára is.

A diabetes mellitus inzulinigénye megváltozhat a fentermin-hidroklorid alkalmazásával és az egyidejű étrenddel.

A fentermin-hidroklorid csökkentheti a guanetidin hipotenzív hatását.

A túladagolás lehetőségének minimalizálása érdekében egyszerre kell előírni vagy kiadni a legkevesebb megvalósítható mennyiséget.

Túladagolás

A phentermine akut túladagolásának megnyilvánulásai közé tartozik a nyugtalanság, remegés, hyperreflexia, gyors légzés, zavartság, támadás, hallucinációk, pánikállapotok. A fáradtság és a depresszió általában követi a központi stimulációt. A szív- és érrendszeri hatások közé tartoznak aritmiák, magas vérnyomás vagy hipotenzió, valamint a keringés összeomlása. Az emésztőrendszeri tünetek közé tartozik az émelygés, hányás, hasmenés és hasi görcsök. A halálos mérgezés általában görcsökben és kómában fejeződik be.

Az akut phentermine mérgezés kezelése nagyrészt tüneti, és magában foglalja a barbituráttal történő mosást és szedálást. A hemodialízissel vagy a peritonealis dialízissel kapcsolatos tapasztalatok nem elegendőek ahhoz, hogy e tekintetben ajánlásokat tegyenek. A vizelet savanyítása növeli a phentermin kiválasztását. Intravénás fentolamint (REGITINE) javasoltak az esetleges akut, súlyos hipertóniára, ha ez bonyolítja a fentermin túladagolását.

ELLENJAVALLATOK

Előrehaladott arterioszklerózis, tüneti kardiovaszkuláris betegség, közepes vagy súlyos magas vérnyomás, hipertireózis, ismert túlérzékenység vagy a szimpatomimetikus aminokkal szembeni idioszinkrázia, glaukóma.

Betegek, akiknek kórtörténetében kábítószer-visszaélés volt.

A monoamin-oxidáz gátlók beadása alatt vagy azt követő 14 napon belül (hipertóniás kríziseket okozhat).

KLINIKAI FARMAKOLÓGIA

A fentermin-hidroklorid olyan szimpatomimetikus amin, amelynek farmakológiai aktivitása hasonló az elhízás során alkalmazott ebbe a kategóriába tartozó prototípusú gyógyszerekhez, az amfetaminokhoz. A műveletek közé tartozik a központi idegrendszer stimulálása és a vérnyomás emelkedése. A tachyphylaxist és a toleranciát bizonyították minden olyan osztályba tartozó gyógyszerrel, amelyben ezeket a jelenségeket keresték.

Az elhízás során alkalmazott ebbe az osztályba tartozó gyógyszereket általában "anorectics" vagy "anorexigenics" néven ismerik. Nem sikerült megállapítani, hogy az ilyen gyógyszerek hatása az elhízás kezelésében elsősorban az étvágycsökkentés. Egyéb központi idegrendszeri akciók vagy metabolikus hatások is érintettek lehetnek.

Az étrendkezelésben oktatott és "anorecticus" gyógyszerekkel kezelt felnőtt elhízott alanyok átlagosan nagyobb súlyt veszítenek, mint a placebóval és a diétával kezeltek, amit viszonylag rövid távú klinikai vizsgálatokban megállapítottak.

A gyógyszerrel kezelt betegek megnövekedett súlycsökkenésének nagysága a placebóval kezelt betegeknél csak heti font töredéke. A súlycsökkenés mértéke a terápia első heteiben a legnagyobb a gyógyszeres és a placebo alanyok esetében, és a következő hetekben általában csökken. A különféle gyógyszerhatások miatt megnövekedett súlycsökkenés lehetséges eredete nincs meghatározva. Az "anorecticus" gyógyszer alkalmazásával összefüggő súlycsökkenés mértéke kísérletenként változik, és a megnövekedett súlycsökkenés bizonyítottan összefügg az előírt gyógyszerektől eltérő változókkal, például az orvos-nyomozóval, a kezelt populációval, és az előírt étrend. A tanulmányok nem engednek következtetéseket levonni a gyógyszeres és nem gyógyszeres tényezők súlycsökkenésre gyakorolt jelentőségéről.

Az elhízás természetes történetét években mérik, míg az idézett tanulmányok néhány hétre korlátozódnak; így a gyógyszer által kiváltott fogyás teljes hatását önmagában az étrendhez képest klinikailag korlátozottnak kell tekinteni.