Felismerve az AIDS-járvány mértékét

Ursula Hofer

A szerző keresése itt:

Hitel: PhotoDisc/Getty Images

Az első dokumentált AIDS-esetek olyan férfiaknál fordultak elő, akik szexelnek férfival, és intravénás drogfogyasztók, akik az Egyesült Államok nagyvárosi területein éltek. Nem sokkal később azonosították a többi érintett csoportot, köztük vértermékeket kapott embereket és haitiakat. 1983 és 1986 között nyilvánvalóvá vált, hogy az AIDS nem lokalizált járvány, sem az érintett lakosságban, sem az érintett régiókban, hanem világszerte és a társadalom különböző csoportjaiban elterjedt járvány.

Papírsorozat, kezdve Clumeck és mtsai jelentésével. 1983-ban öt, Belgiumba emigrált afrikai férfi szerzett immunhiányos állapotát írták le, és rámutattak a HIV-1 fertőzés afrikai elterjedtségére. Ugyanezek a szerzők követték részletesebb jelentést 23 korábban egészséges afrikai AIDS-betegről, akiket Belgiumban kórházba szállítottak, közülük kilenc nő volt. Fontos, hogy ezen betegek egyike sem rendelkezett a korábban azonosított rizikófaktorokkal, ezért a vizsgálat heteroszexuális transzmissziót jelzett.

További jelentések megerősítették az AIDS széleskörű előfordulását Afrikában. 1984-ben Piot et al. 38 betegből álló kohort ismertetett Zaire-ben, az esetek nagyjából egyenletes megoszlással a férfiak és a nők között. Ez arra késztette a szerzőket, hogy a heteroszexuális terjedést „ennek a világméretű betegségnek új epidemiológiai környezetként” hirdessék. 1985-ben Serwadda és mtsai. 71 ugandai AIDS-beteg azonosításáról számoltak be, bár a szerzők a szindrómát „karcsú betegségnek” nevezték, mivel a hasmenés és a fogyás voltak a klinikailag domináns jellemzők. A fenti tanulmányhoz hasonlóan a betegek majdnem fele nő volt, és általában az esetek többsége vidéki, heteroszexuális populációban fordult elő. Nevezetesen a szerzők a betegek majdnem 90% -ában kimutathatták a HIV-1 (vagy HTLV-III, ahogy akkoriban hívták) antitesteket. 1986-ban Kreiss és mtsai. számolt be arról, hogy az AIDS-járvány széles körben elterjedt a kenyai Nairobiban található városi prostituáltak körében. Az afrikai HIV-1 és az AIDS végérvényesen szerepel a térképen.

A szexuális és a véren keresztül történő átvitel mellett az immunhiány előfordulása gyermekeknél azt jelezte, hogy a HIV-1 anyáról gyermekre is átvihető. 1983-ban Rubinstein és mtsai. és Oleske és mtsai. hét, illetve nyolc gyermeknél írták le a szerzett immunhiányt, akik olyan anyáktól születtek, akiknek maguk voltak immunhiányos tünetek és/vagy kockázati tényezõk, például intravénás drogfogyasztás. Mivel a gyermekeknek nem volt közvetlen szexuális vagy vérterhelésük, feltételezték, hogy az anya-gyermek átterjed a betegségre. Ez ellentétben áll a hemofíliás gyermekek AIDS-jével, akik fertőzött vérkészítmények révén fertőződtek meg.

Későbbi megállapítások az anya-gyermek átvitel módjai felé mutattak, amelyek a születés során vérrel, esetleg a szoptatással történtek. 1985-ben Ziegler és mtsai. olyan esetről számolt be, amelyben egy anya transzfúziót kapott a születés utáni vérveszteség kezelésére. A véradónak 13 hónappal később diagnosztizálták az AIDS-et. Ezután mind az anyának, mind a babának kimutatták a HTLV-III elleni antitesteket, és mivel más expozíció nem volt, a szerzők azt feltételezték, hogy a csecsemő anyatejjel fertőzött.

Ezek a korai epidemiológiai vizsgálatok együttesen kulcsfontosságúak voltak a HIV-1/AIDS járvány valódi kiterjedésének és az átvitel útjának megállapításában. Az afrikai kohorszokban végzett vizsgálatok azt is előrevetítették, hogy a HIV-fertőzés milyen pusztító hatásokat gyakorol a kontinens egész országaira és társadalmaira. Végül az anya-gyermek átvitelének kockázatának és módjainak felismerése megalapozta a legsikeresebb beavatkozások színterét a HIV-fertőzés további terjedésének korlátozása érdekében (MILESTONE 20).

Hivatkozások

Clumeck, N. és mtsai. Szerzett immunhiányos szindróma fekete-afrikaiaknál. Gerely 1, 642 (1983).

Clumeck, N. és mtsai. Szerzett immunhiányos szindróma afrikai betegeknél. N. Engl. J. Med. 310, 492–497 (1984).

Piot, P. és mtsai. Szerzett immunhiányos szindróma heteroszexuális populációban Zaire-ban. Gerely 2, 65–69 (1984).

Serwadda, D. és mtsai. Karcsú betegség: egy új betegség Ugandában és összefüggése a HTLV-III fertőzéssel. Gerely 2, 849–852 (1985).

Kreiss, J. K. és mtsai. AIDS-fertőzés nairobi prostituáltaknál. N. Engl. J. Med. 314, 414–418 (1986).

Rubinstein, A. és mtsai. Szerzett immunhiány fordított T4/T8 aránnyal csecsemőknél, akik elhízott és drogfüggő anyáktól születtek. J. Am. Med. Assoc. 249, 2350–2356 (1983).

Oleske, J. és mtsai. Immunhiányos szindróma gyermekeknél. J. Am. Med Assoc. 249, 2345–2349 (1983).

Ziegler, J. B., Cooper, D. A., Johnson, R. O. & Gold, J. Az AIDS-hez társult retrovírus postnatalis átadása anyától csecsemőig. Gerely 1, 896–899 (1985).