Felnőttkori atópiás dermatitis

Amrinder Jit Kanwar

Az Indiai Chandigarh Orvosi Oktatási és Kutatási Posztgraduális Intézet Bőrgyógyászati Osztályától

Absztrakt

A felnőttkori atópiás dermatitis még mindig elismert állapotban van, mivel csak kevés tanulmány készült erről az entitásról. A gyermekkori atópiás dermatitishez képest a felnőttkori atópiás dermatitisz klinikai jellemzői még mindig nincsenek kategorizálva. A felnőttkori atópiás dermatitis felnőtt korban először jelentkezhet atipikus morfológiával, vagy előrehaladhat gyermekkorától kezdve. Ez a cikk áttekinti a felnőttkori atópiás dermatitis jellemző klinikai jellemzőit, a kapcsolódó kockázati tényezőket és a kezelést.

Amit tudtak?

Az atópiás dermatitis egy krónikusan visszatérő gyulladásos bőrbetegség, amelyet gyakrabban észlelnek gyermekeknél, mint felnőtteknél.

Az atópiás dermatitis (AD) vagy az atópiás ekcéma viszkető, gyulladásos bőrbetegség, amely előszeretettel alkalmazza a bőr hajlásait. Rosszul meghatározott erythema, ödéma, vezikulák és sírás az akut stádiumban, a bőr megvastagodása (lichenifikáció) a krónikus stádiumban. A felnőttkori AD kifejezést Bannister és Freeman hozta létre 2000-ben [1], amikor megfigyelték, hogy a kórházi körülmények között észlelt esetek 10% -a felnőtt. Az első leírás után kevés jelentésről és sorozatról számoltak be a világ más részeiről. Indiából azonban nincsenek klinikaiepidemiológiai vizsgálatok. Ennek oka valószínűleg a felnőttkori AD kialakulásának hiánya. Ez annak is köszönhető, hogy a felnőttkori AD klinikai képe nem klasszikus abban az értelemben, hogy csak a hajlításokról van szó. Különböző mintázatok és atipikus morfológiák lehetnek, például nummularis (discoid), prurigo-szerű, follikuláris és seborrheás dermatitis. [2] Az erythroderma általában látható, és a hajlékony lichenifikáció nem gyakori. [3,4]

Az elmúlt néhány évtizedben az AD gyakoriságának növekedésével a felnőttkori betegség kialakulása is növekedett, és annak előfordulása a különböző populációkban 1% és 3% között mozgott. Szingapúrból, Ausztráliából és Nigériából származó tanulmányok arról számoltak be, hogy AD-betegeik 13,6% -ának, 9% -ának, illetve 24,5% -ának 18 éves életkor után kezdődött. [5,6,7]

Annak ellenére, hogy számos jelentés szól a felnőttkori AD kialakulásáról, a bőrgyógyászok kényelmesebbek diagnosztizálni az allergiás kontakt dermatitist vagy a levegőben lévő kontakt dermatitist (ABCD), mint a felnőttkori AD-t egy ekcémás állapotban szenvedő felnőttnél. Fontos megjegyezni, hogy a Hanifin és Rajka diagnosztikai kritériumai az arany standardok, és felnőtteknél az AD diagnosztizálására kell használni.

Az ABCD vagy a parthenium dermatitis gyakran nem különböztethető meg a felnőttkori AD kialakulásától, mivel arcot, nyakat és hajlításokat is magában foglal. Ilyen esetekben a javítás tesztelése hasznos az ABCD diagnózisának kizárásában. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy az AD az allergiás kontaktszenzibilizáció kockázati tényezője, és az atópiás dermatitis korában a kontaktallergia növekszik. Az extrinsic AD gyakoribb felnőtteknél, mint gyermekeknél, és az azonnali és késleltetett túlérzékenység egyaránt szerepet játszik a parténiummal társult AD-ben. A pozitív parthenium kontaktérzékenységgel rendelkező betegek egy részében a betegség az allergén eltávolítása ellenére is fennáll, és feltételezhető az is, hogy ezek lehetnek atópiás dermatitisek, ahol az aeroallergének belégzése súlyosbította az AD-t, vagy nyilvánvalóan egymásra helyezett kontakt dermatitis lehet.

A Chandigarh Posztgraduális Orvosi Oktatási és Kutatási Intézet (PGIMER) tanulmányában a felnőtt betegek 18% -a 1 éven át a kontakt dermatitisz klinikára utalt, teljesítette az AD Hannifin és Rajka kritériumait. Összesen 36 felnőttkori AD esetet azonosítottak (22 nő és 14 férfi). Közülük ötöt (13,8%) az intrinsic (nem IgE allergiás), 31-et (86,1%) pedig az extrinsic (IgE-allergiás) csoportba soroltak. Mindezek a betegek tapasz teszt-negatívak voltak az indiai standard sorozathoz képest; hosszú (> 3 év) kórtörténetük volt és megemelkedett a szérum IgE szintjük. Az arc- és kéz dermatitis volt a két leggyakoribb megállapítás ezeknél a betegeknél.

Lehetséges, hogy a dohányzás fontos tényező a felnőttkori AD kialakulásában. Lee CH és munkatársai [8] azt javasolta, hogy a passzív dohányzásnak vagy a környezeti dohányfüstnek való gyermekkori kitettség háromszorosára növelje az AD rizikófaktorát felnőttkorban, és az összefüggés kumulatív. Megfigyelték, hogy az AD-ben szenvedő betegeknél sokkal nagyobb az esélyük a jelenlegi vagy valaha dohányzókra, mint az AD nélküli egyénekre 53% -kal szemben, szemben 18% -kal.

A felnőttkori AD általában fennmarad, de súlyossága az évek során csökken. A fej és a nyak ekcémája, a szérum IgE magas értéke és az ekcéma hosszú időtartama gyenge prognosztikai tényezők, amelyek előre jelzik az ekcéma hosszabb ideig fennmaradását. Az AD fokozott előfordulása gyermekeknél és az a megfigyelés, hogy az AD a legtöbb felnőttnél sok éven át folytatódik, arra utal, hogy nagyon valószínű, hogy a jövőben sok idősebb AD-s beteget fogunk látni.

A felnőttkori kezdetű AD kezelése lényegében megegyezik a gyermekkori AD-vel, és megfelelő bőrápolással, hidratálással és a kiváltó tényezők elkerülésével jár. Felnőttkori AD-ben a komplex pszichoneuroimmunológiai interakciók nagy szerepet vállalnak az AD megindításában és fenntartásában. A stressz csökkentése ezért fontos. A helyi terápia közül a kortikoszteroidok az első helyen állnak. A kortikoszteroidoknak immunszuppresszív, gyulladáscsökkentő, antiproliferatív és vazokonstriktív hatásuk van, amelyekről kimutatták, hogy csökkentik a viszketést, javítják a bőr megjelenését és az életminőséget. Ez a terápia első vonala.

A helyi szteroidok kiválasztásakor azok hatásosságát és hordozóit (kenőcsök, krémek, krémek vagy habok) az ekcéma helyétől és típusától függően kell megválasztani. A napi egyszeri alkalmazás esténként és a léziók teljes feloldódásáig történő folytatása előnyben részesített módszer. A helyi antibiotikumok, azaz a fuzidinsav és a mupirocin monofokális bakteriális szuperfertőzés kezelésére javallt (2-3 alkalmazás/nap 7-10 napig). A lokális kalcineurin-inhibitorok jelentik az AD második vonalbeli terápiáját. 0,1% -os takrolimusz készítményt alkalmaznak felnőttkori AD esetén. A helyi takrolimusz hatékonyabb, mint a pimecrolimus, közepesen súlyos vagy súlyos AD-ben szenvedő felnőtteknél.

Kiterjedt és súlyos dermatitisben szenvedő betegeknél a helyi terápia elégtelen lehet.

Az ilyen betegek vagy fototerápiát, vagy szisztémás terápiát igényelnek.

A fototerápia jó lehetőség, de időigényes lehet, és zavarhatja a napi rutint.

Szisztémás immunszuppresszív szereket általában súlyos és kiterjedt betegségben szenvedő felnőttek számára írnak fel. A szisztémás kortikoszteroidokat írják fel leggyakrabban. Mindazonáltal figyelni kell mellékhatásaikra, mivel az AD-ben szenvedő idős betegek egy része hipertóniás vagy cukorbeteg lehet. A legsúlyosabban érintett betegeknél a ciklosporinra, azatioprinra, a mikofenolát-mofetilre vagy a metotrexátra adott válasz. A közelmúltban kiderült, hogy az alacsony dózisú metotrexát hatékony a felnőttkori AD-ben. [9]

A felnőttkori kezdetű AD az AD fontos alcsoportja, kezdeteinek széles skálája változik, 18 és 71 év között.

Fontos a felismerése más ekcémás rendellenességekből.