Fenibut (β-Fenil-γ-aminovajsav) A megvonás függősége és kezelése: A visszaélések feltörekvő nootropikája

1 Gyógyszerészeti Tanszék, New York University Langone Health, 550 First Avenue, New York, NY 10016, USA

β-fenil-γ-amino-vajsav

2 Orvostudományi Tanszék, New York University Langone Health, 550 First Avenue, New York, NY 10016, USA

3 New York University School of Medicine, 550 First Avenue, New York, NY 10016, USA

4 Pszichiátriai Osztály, New York University Langone Health, 550 First Avenue, New York, NY 10016, USA

Absztrakt

Ez az esettanulmány leírja a B típusú gamma-amino-vajsav-receptor-receptor agonista fenibutból való kivonásának kialakulását. Bár a phenibut nem az FDA által jóváhagyott gyógyszer, az online kiskereskedőkön keresztül nootropikus kiegészítőként kapható. Jelentések vannak olyan betegek függőségéről, akik visszaélnek a fenibuttal. Beszámolunk arról az esetről, amikor a páciens megvonási tüneteket tapasztalt a fenibutból, és baklofén kúppal sikeresen kezelték. Ez az esettanulmány kiemeli a fenibut-fogyasztási rendellenesség kialakulását az alkohol együttérzésével és a fenibut megvonásának lehetséges kezelésével. Úgy gondoljuk, hogy a klinikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy miként jelenhet meg a fenibut-függőség és hogyan lehet kezelni az elvonási szindrómát.

1.Háttér

Fenibut (β-fenilcsoport-γ-aminovajsav) egy gamma-aminovajsav b altípus (GABA-B) agonista, amelynek mind szorongásoldó, mind nootrop aktivitása van. A Phenibut az 1960-as évek óta kapható, és vény nélkül kapható, mint depresszió, szorongás és poszttraumás stressz rendellenességeként forgalmazott kiegészítő a világ számos részén [1]. Továbbá vény nélkül kapható a kiskereskedelmi üzletekben, többnyire por formában. Bár szerkezetileg hasonló a baklofénhez (β-(4-klór-fenil) -GABA), egy másik GABA-B agonista és egy általánosan felírt izomlazító, 30-szor kevésbé aktív [1]. Ezenkívül, a gabapentin, a neuropátiás fájdalom kezelésére gyakran alkalmazott gyógyszer hatásmechanizmusához hasonlóan, a fenibut csökkentheti a feszültségfüggő kalciumioncsatornák aktivitását [1, 2].

A tolerancia kialakulhat a fenibut hosszú távú alkalmazásával, és a dózis növelése jelentős mellékhatásokat eredményezhet. Ezenkívül a fenibut hirtelen abbahagyása visszavonást eredményezhet, amely súlyos lehet és kórházi kezelést igényel. A fizikai és pszichológiai elvonási tünetek közé tartozik a szorongás, izgatottság, csökkent étvágy, depresszió, kognitív deficit, fáradtság, szédülés, szívdobogás, álmatlanság, hányinger/hányás és remegés. Pszichotikus tünetekről, például hallási/vizuális hallucinációkról, rendezetlenségről és téveszmékről is beszámoltak [3].

Jelenleg kevés tanulmány tárja fel a fenibut toxicitás és megvonás optimális kezelését. Itt megvitatjuk a fenibut megvonásának esetét és a farmakológiai terápia lehetőségeit.

2. Esetismertetés

A sürgősségi osztálynak bemutatva szorongottnak és szorongónak tűnt. Lázas volt, az oxigéntelítettség 100% volt a környezeti levegőn, vérnyomása 157/83 Hgmm, a pulzus pedig 80 ütés/perc volt. Megfigyelték a sürgősségi osztályon, és 25 mg × 4 klóriaziazid-dózist írt fel, figyelembe véve a legutóbbi alkoholfogyasztást. Tüneteinek további kezelése érdekében felvették az orvosi szolgálatba.

Az orvosi emeletre kerülve a beteg továbbra is vizuális hallucinációkról és mindent elsöprő szorongásról számolt be. Azonban, az Átdolgozott Klinikai Intézet alkohol-skála visszavonási értékelésének (CIWA-Ar) [4] felhasználásával nem volt bizonyítéka hányingerre és hányásra, remegésre, paroxizmális izzadásra, tapintási vagy hallási zavarokra, és teljesen orientált volt. Tekintettel a tüneteire és a bemutatás előtt növekvő adagra a fenibutból, alkoholfelvonás miatt gyanítható volt a fenibut megvonása. Baclofen kúpra váltották, amelynek kezdő adagja 5 mg volt naponta háromszor, két napig. Ezt az adagot négy nap alatt csökkentették reggel 5 mg-ra és este 5 mg-ra, reggel 5 mg-ra és este 2,5 mg-ra, majd naponta kétszer 2,5 mg-ra, majd naponta egyszer 2,5 mg-ra, végül a a gyógyszeres kezelés. Baclofen-kezeléssel a beteg szorongásának javulásáról, vizuális hallucinációinak teljes remissziójáról és vérnyomásának normalizálódásáról számolt be.

A páciens mellékhatások nélkül tolerálta a baklofen kúpot, elvonási tüneteinek megszűnésével, és az 5. kórházi napon engedték ki. A kórházi kezelés után hét nappal visszatért a kognitív viselkedésterápiához, és állítólag nem fogyasztott fenibutot utólagos látogatáson.

3. Megbeszélés

A fenibut megvonása utánozhatja a benzodiazepin megvonását olyan tünetekkel, mint szorongás, álmatlanság és feszültség [5]. A baklofen hasonló molekuláris szerkezet és hatásmechanizmus miatt vonzó gyógyszer volt a fenibut megvonására. Legalább egy esettanulmány azt javasolta, hogy 1 gramm fenibutra 10 mg baklofennel kezeljék [6]. A krónikus fenibut nagy dózisú használata lassú, akár hat hónapos gyógyulási időt igényelhet; néhány esettanulmány kimutatta a baklofen-kezelés elhúzódó kezelését a fenibut megvonására [5, 7]. Egy másik esettanulmány leírta a fenobarbitál alkalmazását a fenibut megvonásának kezelési módjaként egy fiatal betegben, akinek szorongása, remegése, sóvárgása és izomfájdalmai voltak a fenibut használatának abbahagyása után [8].

A fenibut farmakokinetikája nem tisztázott jól; úgy tűnik azonban, hogy a fenibut gyorsan eloszlik az agyban, a vesékben, a májban és a vizeletben, eliminációs felezési ideje 5,3 óra [1, 2]. Megjegyzendő, hogy egy fenilcsoport hozzáadása miatt a fenibut könnyen áthalad a vér-agy gáton és kötődik a GABA-B receptorhoz, ami pszichotróp gátló hatáshoz vezet [1]. Csapatunk rövidebb gyógyszeres kezeléssel kezelte az akut megvonást, mivel ennek a betegnek a bántalmazása időtartama rövidebb volt, mint más publikált esetek.

Érdekes módon bár az esetekről beszámoltak egyidejű alkoholfogyasztásról, korlátozott információ áll rendelkezésre a fenibut farmakokinetikájáról és arról, hogy miként lehet a visszavonást kezelni. További vizsgálatokra van szükség a fenibut megvonásának legjobb farmakológiai megközelítésének megértéséhez, valamint az alkohol és a fenibut együttes emésztésének speciális kihívásának jellemzéséhez. Tekintettel arra, hogy betegünk a krónikus alkoholfogyasztás ellenére soha nem tapasztalt alkoholelvonást, és ezek a tünetek a fenibut fogyasztásának fokozódásával jelentkeztek, arra gyanakodtunk, hogy a tünetek inkább a fenibut-visszaéléssel, mint az alkohol-elvonással függenek össze. Továbbra sem világos, hogy az alkohol és a fenibut miként erősítik a másik hatását.

Annak ellenére, hogy a beteg feltételezett alkoholelvonási tünetek miatt kezdetben klordiazepoxidot kapott, úgy éreztük, hogy a páciens bemutatása, a fenibut rövid felezési ideje és a páciensünk kábítószerrel való visszaélésének időbeli lefolyása jobban megfelel az akut fenibut megvonási szindrómának. A fenibut szerkezeti hasonlósága és a korábban közzétett esettanulmányok miatt megkíséreltük a baklofent kúpként használni betegünk számára. A baklofen, a fenibuthoz hasonló GABA-B agonista blokkolja a feszültségtől függő kalciumcsatornákat; azonban nincs affinitása a gamma-hidroxi-butirát (GHB) receptor iránt; ezért a visszaélési potenciál minimális [9]. Ezenkívül tömegére hatásosabb, mint a GABA-B receptor agonistája. Más kezelési módok, például fenobarbitál vagy gabapentin alkalmazását nem alkalmazták a beteg számára, hogy elkerüljék a toxikus hatásokat, például a szedációt, a potenciális terápiás gyógyszer monitorozását és ezen szerek lassú megjelenését. Figyelembe véve a beteg alkohol és fenibut akut mértékű fogyasztását, úgy éreztük, hogy egy hétig tartó kúpos kezelés ésszerű időtartam volt, szoros ambuláns nyomon követéssel.

Ez az eset rávilágít a kezelési megközelítések fontosságára mind a közvélemény számára könnyen hozzáférhető, mind a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhető anyagok toxicitása és visszavonása szempontjából, mint például a fenibut. További vizsgálatokra van szükség a fenibut megvonásának legjobb farmakológiai megközelítésének megértéséhez, valamint az alkohol és a fenibut együttes emésztésének speciális kihívásának jellemzéséhez.

Etikai jóváhagyás

Az emberi résztvevőket bevonó vizsgálatokban végrehajtott összes eljárás összhangban volt az intézményi és/vagy a nemzeti kutatási bizottság etikai normáival, valamint az 1964-es helsinki nyilatkozattal és annak későbbi módosításaival vagy hasonló etikai normákkal.

Beleegyezés

A betegtől írásos tájékoztatáson alapuló beleegyezést kaptak, hogy lehetővé tegyék esetének megvitatását és közzétételét.

Összeférhetetlenség

Minden szerző kijelenti, hogy nincsenek összeférhetetlenségük és nincs mit közölniük.

A szerzők közreműködése

Tania Ahuja, Ofole Mgbako, Caroline Katzman és Allison Grossman mind a beteg klinikai szolgáltatói, mind a fő közreműködők voltak a kézirat megírásában. Minden szerző elolvasta és jóváhagyta a végleges kéziratot.

Hivatkozások

  1. I. Lapin, „Fenibut (β-fenil-GABA): nyugtató és nootrop gyógyszer ” CNS Drug Reviews, köt. 7. szám 4, 471–481., 2001. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  2. D. R. Owen, D. M. Wood, J. R. H. Archer és P. I. Dargan: „Phenibut (4-amino-3-fenil-vajsav): rendelkezésre állás, a használat elterjedtsége, a kívánt hatások és az akut toxicitás” Kábítószer és alkohol felülvizsgálata, köt. 35. sz. 5, 2016. 591–596. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  3. Y. B. Joshi, S. F. Friend, B. Jimenez és L. R. Steiger: „A fenibuthoz kapcsolódó disszociatív mérgezés és hosszan tartó megvonás: esettanulmány” Journal of Clinical Psychopharmacology, köt. 37. sz. 4, 2017. 478–480. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  4. J. T. Sullivan, K. Sykora, J. Schneiderman, C. A. Naranjo és E. M. Sellers: „Az alkohol megvonásának értékelése: az alkoholos skála (CIWA-Ar) felülvizsgált klinikai intézeti megvonási értékelése” British Journal of Addiction, köt. 84. sz. 11, 1353–1357, 1989. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  5. R. M. M. Magsalin és A. Y. Khan: „Kivonási tünetek a fenibut (β-fenil- γ-aminovajsav-HCL) ” Journal of Clinical Psychopharmacology, köt. 30. sz. 5, 2010. 648-649. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  6. A. V. Samokhvalov, C. L. Paton-Gay, K. Balchand és J. Rehm: „fenibuti függőség” BMJ Esettanulmányok, 2013. Megtekintés: Google Scholar
  7. L. Hogberg, I. Szabo és J. Ruusa: „Pszichotikus tünetek a fenibut (béta-fenil-gamma-amino-vajsav) megvonása során” Anyaghasználati folyóirat, köt. 18., 2012. 1–4. Oldal. Megtekintés: Google Scholar
  8. E. Brunner és R. Levy: „Fenobarbitális kúpos kezeléssel kezelt fiziológiai fenibut-függőség esete a buprenorfinnal kezelt betegnél” Journal of Addiction Medicine, köt. 11. sz. 3, 2017. 239–240. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  9. L. P. Carter, W. Koek és C. P. France: „A GHB viselkedési elemzései: Receptor mechanizmusok” Farmakológia és terápiák, köt. 121. sz. 1, 100–114., 2009. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas