Fogamzásgátló kudarc az Egyesült Államokban: Becslések a 2006–2010-es nemzeti felmérésből a családi növekedésről

vezető kutató, a Guttmacher Intézet

államokban

tanácsadó, a Guttmacher Intézet

a Guttmacher Intézet hazai kutatásának igazgatója

a Guttmacher Intézet nemzetközi kutatásának igazgatója

a Guttmacher Intézet hazai kutatásának alelnöke

a Guttmacher Intézet nemzetközi kutatásának alelnöke

gazdasági és közügyek professzor emeritusa és a Princeton Egyetem vezető kutató demográfusa és az Edinburghi Egyetem tiszteletbeli munkatársa

vezető kutató, a Guttmacher Intézet

tanácsadó, a Guttmacher Intézet

a Guttmacher Intézet hazai kutatásának igazgatója

a Guttmacher Intézet nemzetközi kutatásának igazgatója

a Guttmacher Intézet hazai kutatásának alelnöke

a Guttmacher Intézet nemzetközi kutatásának alelnöke

gazdasági és közügyek professzor emeritusa és a Princeton Egyetem vezető kutató demográfusa és az Edinburghi Egyetem tiszteletbeli munkatársa

Absztrakt

KONTEXTUS

A fogamzásgátló kudarc aránya a nő teherbe esésének valószínűségét méri a fogamzásgátló használata során. Az ezekre az árakra vonatkozó információk lehetővé teszik a párok számára, hogy tájékozott fogamzásgátlót válasszanak. A kudarcok arányát utoljára 2002-re becsülték, és az azóta bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások miatt újra kell becsülni.

MÓD

Az Egyesült Államokban leggyakrabban alkalmazott reverzibilis módszerek kudarcarányának becsléséhez a 2006–2010-es Nemzeti Felmérés Családnövekedés adatait használták fel; mintegy 15 728 fogamzásgátló alkalmazási intervallumot elemeztek, amelyekhez 6883 nő hozzájárult. A Guttmacher Intézet 2008. évi abortuszos betegfelmérésének adatait használták fel az abortusz aluljelentésének kiigazításához. Kaplan ‐ Meier módszerekkel becsülték meg a meghibásodás együtthatós valószínűségét a használat időtartama szerint. A kudarc arányokat összehasonlították az 1995-ös és 2002-es adatokkal.

EREDMÉNYEK

A hosszú hatású, reverzibilis fogamzásgátlók (az IUD és az implantátum) esetében a módszerek közül a legalacsonyabb a meghibásodási arány (1%), míg az óvszer és az elvonás okozta a legnagyobb kudarc valószínűséget (13%, illetve 20%). Az óvszer meghibásodási aránya azonban 1995 óta jelentősen csökkent (18% -ról), csakúgy, mint az összes hormonális módszer meghibásodási aránya (8% -ról 6% -ra). Az összes reverzibilis módszer együttes meghibásodási aránya a 2002. évi 12% -ról 2006–2010-re 10% -ra csökkent.

KÖVETKEZTETÉSEK

A tönkremeneteli arányok ezen széles alapú csökkenése hosszú távú, minimális változást eredményez. A jövőbeli kutatásnak meg kell vizsgálnia, mi rejlik ezeknek a tendenciáknak, valamint a további fejlesztések lehetőségeit.