Fogyás, cukorbetegség, fáradtság és depresszió megelőzi a hasnyálmirigyrákot

Sara H. Olson

Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York, NY

Youming Xu

Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York, NY

Keri Herzog

Orvosi Osztály, Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York, NY

Ametiszt Saldia

Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York, NY

Ersilia M. DeFilippis

Weill Cornell Medical College, New York, NY

Peter Li

Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York, NY

Peter J. Allen

Sebészeti Osztály, Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York, NY

Eileen M. O'Reilly

Orvosi Osztály, Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York, NY

Robert C. Kurtz

Orvosi Osztály, Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York, NY

Absztrakt

Célkitűzések

Célul tűztük ki a hasnyálmirigyrákban kialakult és potenciális paraneoplasztikus állapotok súlyának és együttes előfordulásának (súlycsökkenés, újonnan kialakuló cukorbetegség, fáradtság és depresszió) és ezek kapcsolatának meghatározását a beteg jellemzőivel.

Mód

Az 510 esetet és 463 kontrollt tartalmazó személyes interjúkból származó információkat felhasználva a diagnózis előtt a súlycsökkenés, a hosszú távú és az újonnan kialakuló cukorbetegség, a fáradtság és a depresszió kiigazított esélyarányát kaptuk. Az esetek között megvizsgáltuk, hogy ezek a tényezők milyen mértékben jelentkeztek együtt, és az őket jelentő személyek jellemzőit.

Eredmények

A súlycsökkenés korrigált esélyaránya (OR) a szokásos súly> 3% -a) 27,0 (95% konfidencia intervallum (CI) 17,1–42,6). Gyakori volt a súlyos fogyás (az esetek 21% -a vesztett> 15% -nál), és gyakoribb volt azoknál, akik korábban elhízottak. A cukorbetegség gyakrabban fordult elő esetekben, és szorosan összefüggésben állt a fogyással (P Kulcsszavak: hasnyálmirigy-daganatok, súlycsökkenés, diabetes mellitus, depresszió, fáradtság, paraneoplasztikus állapotok

Bevezetés

A hasnyálmirigyrák halálos betegség, és a legtöbb beteg túlélése nagyon rövid. A betegeket általában akkor azonosítják, amikor a betegség előrehaladott állapotban van, és a kezelés csekély hatást fejt ki. Míg a hasnyálmirigyrák látszólag gyorsan halad, a legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy idővel lassan, talán 20 év alatt is kialakulhat 1. Ez alapot adhat a betegek korábbi azonosításához a betegség korábbi szakaszában, amikor a kezelés sikeresebb lehet. Az újonnan kialakuló 2–4-es cukorbetegség és az 5–7-es fogyás a hasnyálmirigyrák paraneoplasztikus jellemzői. Ezeknek az állapotoknak a súlyosságát, az átfedés mértékét és a betegek típusait nem vizsgálták részletesen. Ezenkívül vannak arra utaló jelek, hogy a depresszió és a fáradtság megelőzheti a hasnyálmirigyrák diagnózisát, de ezt ritkán vizsgálták. Ebben a jelentésben a hasnyálmirigyrák nagy kórházi esettanulmányának adatait használtuk fel a súlycsökkenés súlyosságának, a cukorbetegség megjelenésének időzítésének és súlyosságának, a diagnózis előtti depresszió/szomorúság és fáradtság részletesebb vizsgálatának, valamint vizsgálja meg, hogy ezek a tényezők együttesen fordulnak-e elő.

Anyagok és metódusok

Vizsgálati populáció

Adatgyűjtés

A testmérettel kapcsolatos kérdések között szerepelt a felnőttek szokásos súlya, az interjú időpontjában mért súly és a magasság, lehetővé téve számunkra a súlyváltozások meghatározását és a testtömeg-index kiszámítását (BMI, súly (kg)/magasság (m 2)). Megkérdeztük, hogy a válaszadóknak elmondták-e valaha cukorbetegségüket, és ha igen, akkor a diagnózis kora és az ajánlott kezelés típusa. Azt is megkérdeztük: visszatekintve az elmúlt évre (vagy mielőtt megbetegedne, esetekre), volt-e nagyobb fáradtsága a szokásosnál; nehezen koncentrált; vagy minden ok nélkül depressziósnak vagy szomorúnak érezte magát? Az interjúkészítők mindegyikre „igen” vagy „nem” választ adtak. A gyógyszerekkel kapcsolatos kérdőív külön részében megkérdezték a válaszadókat, hogy alkalmaztak-e valaha antidepresszánsokat. 492 (96%) esetben a diagnózis idején az éhezés nélküli glükóz mértékét (mg/dL) kaptuk az orvosi dokumentációjukból.

Statisztikai analízis

A súlyváltozás a felnőttek szokásos súlya és az interjú idején mért súly közötti különbség volt. Az esetek és a kontrollok összehasonlításakor 3 csoportot vettünk figyelembe: azokat, akiknek a súlya az interjún a szokásos felnőtt testsúly ± 3% -án belül volt (stabil súly); azok, akik> 3% -ot nyertek; és azok, akik> 3% -ot vesztettek. Az esetek más változókhoz viszonyított súlyváltozásának vizsgálatához 3 csoportot vettünk figyelembe a fogyók között: fogyás> 3%, de 6,8. Meghatároztuk az érdeklődésre számot tartó változók közötti asszociáció mértékét a változópárok kereszttáblázásával és X 2 tesztekkel. Az esetek között meghatároztuk, hogy ezek a változók összefüggenek-e más jellemzőkkel: életkor, nem, végzettség, BMI, dohányzási előzmények és a betegség stádiuma.

Az esetek és a kontrollok összehasonlításához a korrigált esély arányokat logisztikai regresszió alapján becsültük meg. A modell tartalmazta az életkort (folyamatos), a nemet, az iskolai végzettséget (középiskola vagy annál kevesebb, főiskola, felsőfokú iskola), a dohányzást (soha, korábban, a jelenlegi) és a BMI-t (1. táblázat). A kontrollok valamivel jobban képzettek voltak, mint az esetek. A szokásos felnőtt BMI magasabb volt az esetekben, 22% -ot kövérnek minősítették (BMI ≥30), szemben a kontrollok 12% -ával. Az esetek tizenöt százalékában korábban volt rák. A hasnyálmirigyrák szakaszának eloszlása a következő volt: 17% IA-IIA stádium; 24% IIB szakasz; 19% III. Szakasz; 41% IV. Szakasz.

Asztal 1

Esetek
N = 510Kontrollok
N = 463n (%) n (%)

Kor, évek
A szokásos felnőtt súlyuk 3% -a. Ezzel szemben a kontrollok csak 7% -a vesztett ekkora súlyt (OR = 27,0, 95% CI 17,1-42,6). A betegek által elvesztett súly mennyisége jelentős volt: 42% -uk testtömegének 10% -át vagy annál többet vesztette el, köztük 21% -uk 15% -ot vagy annál többet (2. táblázat). Fontban a betegek 22% -a fogyott legalább 25 kilót. Az összes férfi beteg által leadott font átlagos (SD) száma 17,1 (17,1), az összes nőé pedig 10,5 (18,4).

2. táblázat

Esetek
N = 510Kontrollok
N = 463 kiigazítva
VAGY egy 95% -os CIn (%) n (%)

A tömeg változás százaléka
Nyert> 3%	55 (11)	209 (45)	0,59	0,39-0,88
Stabil súly (± 3%)	93 (18)	223 (48)	1
Elveszett> 3%	362 (71)	31. cikk (7) bekezdés	27.0	17,1–42,6
> 3 - b
Fáradtság	206 (40)	141 (30)	1.67	1.26-2.21
Koncentráció	116 (23)	90 (19)	1.41	1.01-1.96
Depresszió/szomorúság	81. cikk (16)	37. cikk (8) bekezdés	2.18	1.41-3.36

Rövidítések: OR-Odds Ratio, CI-Confidence Interval

Az újonnan kialakuló cukorbetegség gyakori volt olyan esetekben, 15%, szemben a kontrollok 3% -ával, a korrigált esélyhányados 6,40 (95% CI 3,37–12,2) azokhoz képest, akiknek anamnézisében nem volt cukorbetegség. A hosszabb ideig tartó cukorbetegség szintén gyakoribb volt esetekben (OR = 2,28, 95% CI 1,35-3,86). A glükózszintek az esetekben az önjelölt cukorbetegség állapotát tükrözték, átlagértékük 133,3 mg/dl (SD 46,9, n = 358) volt a cukorbetegek között, 179,3 mg/dl (SD 66,5, n = 73) az új kezdetűek között cukorbetegség és 214,1 mg/dl (SD 69,0, n = 61) régóta cukorbetegeknél (P 2. táblázat). Amikor ezeket a változókat ugyanabba a modellbe vonták be, az OR-kat enyhén csillapították a fáradtság (OR = 1,59, 95% CI 1,05-2,41) és a depresszió/szomorúság (OR = 2,0, 95% CI1,09-3,57) miatt, míg a koncentráció nem vált be - szignifikáns (OR = 1,13, 95% CI 0,69-1,84). Az eredmények ugyanazok voltak, amikor ezeket az elemzéseket olyan esetekre szűkítettük, akiknek korábban nem volt rákjuk (n = 432) (a táblázatok nem mutatják be). Azok közül, akik depresszióról/szomorúságról számoltak be (102 eset, 38 kontroll), az antidepresszánsok alkalmazása szignifikánsan ritkábban fordult elő esetekben, mint a kontrollok (korrigált OR = 0,42, 95% CI 0,15-1,15, nem szerepel a táblázatokban). Nem volt arra utaló jel, hogy a súlyváltozásról, az újonnan kialakuló cukorbetegségről, a fáradtságról, a koncentrációról vagy a depresszióról/szomorúságról a diagnózis és az interjú között eltelt idő különbözött volna (az adatok nem láthatók).

A fogyás, a cukorbetegség, a fáradtság, a koncentráció és a depresszió/szomorúság összefüggései az esetekben

A fogyás, cukorbetegség, fáradtság, koncentráció és depresszió/szomorúság eseteinek jellemzői

A lefogyott mennyiség nagymértékben összefüggött a szokásos felnőtt BMI-vel, a vesztettek 23% -a 10 - 4. táblázat). A koncentrációs nehézségről és a depresszióról/szomorúságról szóló jelentések gyakoribbak voltak nőknél, mint férfiaknál. A koncentrálási nehézséget az ötven körüliek gyakrabban említették, míg az elhízottak körében a depresszióról/szomorúságról számoltak be (5. táblázat). A súlyváltozás és a cukorbetegség nem függött össze az esetek iskolai végzettségével vagy a dohányzás előzményeivel (az adatokat nem közöljük).

4. táblázat

Nyereség> 3% Stabilis súly (± 3%) Elveszett> 3% - %%%%%% %% Igen
N = 206
N = 303P érték Igen
N = 116
N = 393P érték Igen
N = 81
N = 428P%% %% %%

Kor

5,9, bár tanulmányunk részletesebben bemutatja a lefogyott súly mennyiségét. Mivel a súlycsökkenés felnőtteknél nem gyakori, ez potenciálisan figyelmeztetheti a klinikusokat a hasnyálmirigyrák mérlegelésének szükségességére.

Szoros összefüggést találtunk a fogyás és a cukorbetegség között is, olyan betegeknél, akiknek szokásos felnőtt testsúlyuk 10% -át vagy annál többet fogyott, a legvalószínűbb, hogy cukorbetegséget diagnosztizáltak, akár a rák diagnosztizálása előtti években, akár korábban. A Mayo Clinic 9 tanulmánya arról is beszámolt, hogy a fogyás és a cukorbetegség összefüggésben áll egymással, a cukorbetegeknél nagyobb a súlyvesztés, míg a hasnyálmirigyrákos betegek tanulmánya az MD Andersonnál kevésbé erős összefüggést talált 11. Részletesebb elemzésünk azt jelzi, hogy lehet küszöbhatás, az újbóli cukorbetegség valószínűségének növekedésével, főleg a súlyosabb súlyvesztéssel küzdők körében (a szokásos felnőtt testsúly ≥10% -a).

Vizsgálatunkban és másokban a betegek fogyásnak vélt okait nem kérdőjelezték meg; ezek között szerepelhet az étvágycsökkenés 5 enyhe tünetek miatt, a rossz felszívódás, amely normál kalóriabevitel mellett súlycsökkenéshez vezet 13, vagy a fogyás megkísérlése az újonnan kialakuló cukorbetegség kezelésének egyik módja. Arról sem áll rendelkezésünkre információ, hogy mikor történt a fogyás a vizsgálatunkban részt vevő betegeknél.

Megállapítottuk, hogy az esetek a diagnózis (eset) vagy az interjú (kontroll) előtti évben nagyobb valószínűséggel jelentettek fáradtságot és depressziót/szomorúságot. Noha ezt nagy esettanulmány-tanulmányokban ritkán kezelték, a korábbi, különféle módszereket alkalmazó tanulmányok arról is beszámoltak, hogy a depresszió megelőzheti más hasnyálmirigyrákos betegek egyéb tüneteinek megjelenését vagy diagnózisát 14; A diagnózis előtti fáradtságról szintén beszámoltak, amely megkülönbözteti az eseteket a kontrolltól 5. Vizsgálatunkban az eredmények hasonlóak voltak, amikor az adatokat a diagnózis és az interjú közötti hetek száma alapján elemeztük. Az a megállapítás, hogy a vizsgálatunkban szereplő esetek kevésbé valószínűek, mint a kontrollok, antidepresszánsokat szedni, arra utalhat, hogy állapotuk viszonylag enyhe volt. Ez összhangban áll a diagnózis előtti évben a betegek 5% -ának orvosi nyilvántartásában szereplő „rosszullét” jelentéseivel, körülbelül kétszer olyan gyakorisággal, mint a kontrollokban 7 .

A hasnyálmirigyrák diagnózisának előfutáraként a depresszió és a fáradtság potenciális mechanizmusa a rákos sejtek és a 15-17. Gyulladásos sejtek által termelt megemelkedett citokinek jelenléte. Az IL-6 mind a 18-20 hasnyálmirigyrákhoz, mind a fáradtsághoz és a depresszióhoz 16,19,21 kapcsolódik. Megállapították, hogy az IL-6 emelkedett szintje klinikai depresszióval jár együtt más daganatos betegeknél 15, 22, 23, 24. Lehetségesnek tűnik, hogy a depresszió és a fáradtság a betegséghez társuló paraneoplasztikus szindróma részét képezheti, és egy diagnosztizálatlan daganat által felszabadított citokinek kimerüléshez és depresszióhoz vezetnek a diagnózis előtt. Vizsgálatunkban ezek a feltételek függetlenek az elismert paraneoplasztikus állapotoktól, a súlycsökkenéstől és az újonnan kialakuló cukorbetegségtől. Összességében az a lehetőség, hogy a depresszió/szomorúság és fáradtság megelőzi a hasnyálmirigyrákot, további tanulmányokat indokol.

Nem volt arra utaló jel, hogy a fogyás, az újonnan kialakuló cukorbetegség, a fáradtság vagy a depresszió/szomorúság összefüggött volna a diagnózis stádiumával. Hasonló eredményeket számoltak be a cukorbetegségről más 9, 11 tanulmányokban. Gobbi és mtsai 25 arról számoltak be, hogy a kezdeti bemutatáskor súlyveszteséggel küzdő betegeknél hosszabb késés volt a jel első észrevétele és a rák diagnózisa között, mint más tünetekkel küzdő betegek; ez azt jelezheti, hogy a súlycsökkenés tünetként való korábbi felismerése korábbi diagnózishoz vezethet. Bár lehetséges, hogy ezeknek a paraneoplasztikus állapotoknak az ismerete a lakosság vagy az alapellátás orvosai részéről a hasnyálmirigyrák korábbi diagnózisához vezethet, nem világos, hogy ez javítaná-e az eredményeket.

Összefoglalva, tanulmányunk megerősíti a súlycsökkenés és a cukorbetegség összefüggését a hasnyálmirigy-ductalis adenokarcinóma klinikai megjelenését megelőző években. Az elhízott hasnyálmirigyrákos betegeknél a legnagyobb a fogyás. Sajnos a súlycsökkenés és a cukorbetegség kezdete nem specifikus, és nem alkalmazható rutinszerűen a betegek hasnyálmirigyrák-esélyének felmérésére. Remélhetőleg ezek az eredmények a biomarkerek kifejlesztésével párosulva lehetővé teszik ennek a halálos betegségnek a korai felismerését.

Köszönetnyilvánítás

Finanszírozási támogatás: NIH P30CA008748; Goldstein Megelőzési, Ellenőrzési és Népesedési Kutatási Alap