Grúzia - Várakozás a NATO-ra, Várakozás az EU-ra

Az egész és egyesült Európa fogalma aligha keresett be a kül- és biztonságpolitikai szakértők idei pozsonyi Globsec-fórumán. Grúzia jövőbeli irányának és stabilitásának kulcsa azonban a NATO és az EU euroatlanti struktúráinak részévé válása. 2012 óta, amikor a Grúz Álom koalíció legyőzte a Mihail Szaakasvili akkori elnök által vezetett pártot, a reformok lendületüket vesztették, stagnálás lépett fel, a korrupció és a nepotizmus pedig fokozódott - derül ki a Keleti Tanulmányok Központjának új jelentéséből. . Grúzia Oroszországgal fenntartott kapcsolataival kapcsolatban is vannak nézeteltérések.

grúzia

A fentiek egyike sem könnyítette meg Tinatin Khidasheli dolgát, akit közel egy éve neveztek ki grúz védelmi miniszternek. Az április 16-i interjúban őszintén beszélt Grúzia várakozásairól a 2016. júliusi NATO-csúcstalálkozóval szemben, a régió biztonsági vákuumáról és az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokról. Azzal kezdtem, hogy a csúcsról kérdeztem.

Judy Dempsey

Nem rezidens vezető munkatárs
Carnegie Europe
Főszerkesztő
Stratégiai Európa

Judy Dempsey: Mit vár Grúzia a varsói NATO-csúcstalálkozótól?

Tinatin Khidasheli: Természetesen szeretnénk a NATO tagjai lenni. Grúzia hűséges és megbízható partner volt, ugyanakkor a biztonsági és védelmi szektor jelentős átalakuláson ment keresztül. Tehát úgy gondolom, hogy ez a három dolog - hűség, megbízhatóság és átalakulás - megfelel a NATO szabványainak.

JD: Itt hallhattuk a Globsec-nél, hogy egyetlen NATO-tag sem rendelkezik vétójoggal a szövetséghez csatlakozó bármely ország felett. Te tényleg elhiszed ezt?

TK: El akarom hinni. Azt is szeretném hinni, hogy a pályára lépő tagokat saját érdemeik alapján fogják megítélni, és nem feltétlenül az országcsoportok számára szóló csomagmegállapodás részeként.

JD: Ez nem a valóság. A NATO-n belül nincs több nagy tagállam, amely nem akarja felajánlani Grúziának a tagságot - vagy akár a Tagsági Akciótervet, amely az országot szilárd útra terelné a szövetséghez való csatlakozás felé? Grúzia biztonságát Oroszország prizmáján keresztül látják. Nem akarják szembeállítani Oroszországot.

TK: Igen. Ez így van. De egészen más elképzelésünk van a dolgokról, ami nyilvánvaló. Szeretnénk, ha mások Grúziát inkább lehetőségnek tekintenék, mint bárki biztonságát fenyegető veszélynek.

JD: Milyen módon?

TK: A [2008-ban] bukaresti NATO-csúcstalálkozó eredménye bebizonyította, hogy ha lett volna nagyobb bátorság, elkerülhető lett volna az augusztusi háború [amelyben Oroszország 2008-ban megtámadta Grúziát].

JD: Más szavakkal, Grúzia számára tagsági cselekvési tervet kellett volna felajánlani, amely visszatarthatta Oroszországot - ehelyett Berlin és Párizs ellenezte Grúzia ilyen státuszát?

TK: És még valami. Georgia más okból is lehetőséget kínál. A mai nehéz világban sok értéket vitatnak. Georgia kiemelkedik mint az értékek jelentőségét bizonyító kirakat. Grúzia pedig olyan ország, amely be tudja bizonyítani, hogy képes megtenni a szükséges reformokat, bebizonyítani türelmét, bizonyítani, hogy jól képes teljesíteni, és bebizonyítani, hogy teljes rendszerét átalakíthatja az EU és a NATO szabványainak megfelelően. Ha saját maga végzi el saját országának ezt az átalakítását, akkor eljön a következő logikus lépés, és a tapasztalat példaként szolgál más országok számára, amelyeket a nehézségek ellenére érdemes kipróbálni.

JD: Logikus lépésnek kell lennie, de valószínűleg nem lesz. Mivel Ön a régióra utal, nézzük meg a Grúziában és Ukrajnában fennálló biztonsági vákuumot, hogy csak két országot említsünk. Grúzia NATO-tagsága növelné-e a régió biztonságát?

TK: Igen, határozottan javítaná a régió biztonságát. De ami még ennél is fontosabb, fokozná a régió demokratikus folyamatát, amely nem kevésbé fontos, mint a biztonság a mai világban.

JD: Feltehetően ez is jelet küld Oroszországnak.

TK: Jelet küldene mindenkinek. Ebben az esetben pozitív jel. Mindig azt mondjuk - és komolyan gondoljuk -, hogy Grúzia tagsága a NATO-ban és az EU-ban nem irányul senki ellen. Saját értéke lenne. Saját ügyét szolgálná, nevezetesen azt, hogy ennek az országnak az a célja, hogy az európai család tagja legyen. Ez azt is megmutatná, hogy az országokat saját érdemeik alapján értékelik. [A NATO és az EU tagjai] hasznot húztak azáltal, hogy biztonságosabb emberek és fejlettebb társadalmak vannak.

JD: Talán az egész és szabad Európa gondolata kikerült a legtöbb EU- és NATO-ország radarképernyőjéről. Hogyan kezeled ezt?

TK: Amikor 2012-ben az új kormányt megválasztották Grúziában, az első naptól fogva azt mondtuk, hogy „stratégiai türelem”.

JD: Ez mennyit jelent lényegét tekintve?

TK: Ez a biztonságpolitikánk. Már nem akarjuk, hogy bárki megállítsa Grúziát. A 2008-as háború áldozatai magasak voltak egy kis ország számára. Georgia életeket vesztett, és területet is veszített. Az ország 20 százalékának folyamatos tényleges megszállása van folyamatban. Ráadásul a háború megállította az egész ország fejlődését. Gazdasági növekedésünk a háború előtt sokkal nagyobb volt. Elég sok időbe telt, mire visszanyertük ezt a lendületet. Integrációs folyamatunk felfelé tartott, majd a háború miatt leállt. A háború bizonyos mértékig megölte az ország optimizmusát is.

Amikor egy ország emelkedik, az emberek lelkesebbek lesznek. Optimistább, természetesen. Többet fektetnek be és többet dolgoznak, mert úgy érzik, hogy van stabilitás, és normális emberként tudnak dolgozni. És amikor megtörténik a háború, minden leáll. Senki sem tudja, mi fog történni.

JD: És most, nyolc évvel később?

TK: Visszanyertük ezt a bizalmat, ezt az önbizalmat, mint állapotot. Amikor az új kormány hatalomra került, azt mondtuk, hogy nem engedjük, hogy ez megismétlődjön.

JD: Ezért olyan fontos számodra a NATO-tagság?

TK: A NATO-tagság nem az egyetlen válasz a problémáinkra, de igen. Arról is szól, hogyan viselkedünk. Mennyire vagyunk felelősek. Hogyan dolgozunk stratégiailag annak érdekében, hogy megvédjük az országot a közvetlen fenyegetésektől, amelyekkel szembesül. És nyilván sokkal nagyobb támogatásra van szükségünk, mint ma.

JD: A NATO-ban mindig lesznek olyan országok, amelyek azt mondanák, hogy Grúzia nem csatlakozhat, mivel nincs területi integritása.

TK: Természetesen. De soha senki nem tette fel ezt a kérdést, amikor Nyugat-Németország [1955-ben] csatlakozott a NATO-hoz, amikor Németország kettévált, és a berlini fal túloldalán megszálló erők álltak. Ha valaki ürügyet keres - és ez csak ürügy, és nem igazi aggodalom -, akkor válaszolnunk kell erre a kifogásra.