Gyökér- és rizómikrobiális légzés: Az autotróf és heterotróf szervezetek talajban történő légzésének becslésére vonatkozó megközelítések áttekintése

Talajtani és Földértékelési Intézet, Hohenheim Egyetem, D-70593 Stuttgart, Németország

rizómikrobiális

Talajtani Fizikai-Kémiai és Biológiai Problémák Intézete, Puschino, Oroszország

Talajtani és Földértékelési Intézet, Hohenheim Egyetem, D-70593 Stuttgart, Németország

Talajtani Fizikai-Kémiai és Biológiai Problémák Intézete, Puschino, Oroszország

Absztrakt

Az alkatrész-integrációs módszer erős zavarhoz és a különböző forrásokból származó CO2-kiáramlás aránytalan növekedéséhez vezet. A módszerek közül négy (5–8) a hajtások impulzusjelzésén alapszik, 14 szénatomos atmoszférában és a talajból származó 14 szén-dioxid-kibocsátás utólagos megfigyelésén. A modell-rizodepozíciós technika és az exudátum-elúciós eljárás erősen túlbecsüli az RR-t és alulbecsüli az RMR-t. Az alternatív feltételezések ellenére az izotóphígítás és a 14 CO2-efflux dinamika modellezése hasonló eredményeket hoz. Növényekben és füvekben (búza, rozs, árpa, hajdina, kukorica, réti császár, préri füvek) az RR átlagosan 48 ± 5%, az RMR pedig 52 ± 5% a gyökérből származó CO2.

A CO2 és a mikrobiális biomassza 13 C izotópos aláírásán alapuló módszer a legígéretesebb megközelítés, különösen akkor, ha a növényeket folyamatosan 13 CO2 vagy 14 CO2 atmoszférában jelölik. A „különbség” módszerek, azaz., az árokásás, a fák övezése, a gyökérzárási technikák stb. nem alkalmasak a légzés autotróf és heterotróf organizmusokkal történő elválasztására, mivel a differenciálási módszerek figyelmen kívül hagyják a rizodepozitumok mikrobiális légzésének fontosságát.

Absztrakt

Wurzelatmung und rhizomikrobielle Atmung: Übersicht über verschiedene Ansätze zur Abschätzung der Atmung autotropher und heterotropher Organismen im Boden

Die Methode der Komponenten ‐ Integration führt zu einer starken Störung und zu einem nicht proportionalen Anstieg des CO2 ‐ Effluxes aus unterschiedlichen Quellen. Vier Methoden (5–8) a Pulsmarkierung von Pflanzen-ben 14 CO2-Atmosphäre und anschließendem Monitoring des CO2 ‐ Effluxes aus dem Boden. A Die Methoden der künstlichen Rhizodeposite und der Auswaschung von Exsudaten überschätzen die Wurzelatmung stark und unterschätzen die rhizomikrobielle Atmung. Trotz gegensätzlicher Annahmen zeigen die Isotopen ‐ Verdünnung und die Modellierung der Dynamik des 14 CO2 ‐ Effluxes ähnliche Ergebnisse. In den untersuchten Pflanzen (Weizen, Lolium perenne, Gerste, Buchweizen, Pr riegr ser) betrug die Wurzelatmung 48 ± 5% und die rhizomikrobielle Atmung ca. 52 ± 5% des wurzelbürtigen CO2 ‐ effluxok.

Die Methode, die auf der 13 C ‐ Isotopensignatur des CO2 und mikrobiellen Biomasse basiert, scheint viel versprechend zu sein, insbesondere wenn Pflanzen kontinuierlich in der 13 CO2‐ oder 14 CO2 ‐ Atmosphäre markiert werden. Differenzmethoden wie Trenching, Baumgürteln (fák övezése) és Wurzelausschlusstechnik (gyökérkizárás) sind für eine Trennung der Atmung von autotrophen und heterotrophen Organismen nicht anwendbar, weil sie die Wichtigkeit der mikrobiellen Veratmm der deriziz.