Hashajtó bántalmazás: mítoszok és orvosi szövődmények

MÍTOSZ: Ha hashajtókkal hasmenést vált ki, megakadályozhatja az ételek felszívódását és elkerülheti a testtömeg-növekedést.

TÉNY: A hasmenés hashajtókkal történő kiváltása nem változtatja meg jelentősen az étel felszívódását a szervezetben. Következésképpen a hashajtók nem akadályozzák jelentősen a súlygyarapodást. Ami fogyásnak tűnik, valójában kiszáradás vagy vízhiány. A hashajtók a bél vége közelében működnek, ahol elsősorban a víz és az elektrolitok (például nátrium és kálium) felszívódását befolyásolják. Így működnek után Az ételből származó tápanyagok többsége felszívódott a szervezetben.

MÍTOSZ: Minden alkalommal hashajtót kell használnia érez székrekedés.

TÉNY: A székrekedés érzése nem feltétlenül jelenti azt, hogy székrekedés van. Különösen igaz ez azokra az emberekre, akiknek problémái vannak az evéssel. Ha túl kevés ételt fogyaszt vagy szórványosan eszik, székrekedés érzetét keltheti. Ebben az esetben nem a székrekedés a probléma, hanem a rossz étkezési szokások.

MÍTOSZ: Amikor ténylegesen székrekedése van, hashajtót kell használnia.

TÉNY: Azok az emberek, akik túlzott mennyiségű hashajtót használnak, végül éppen az ellenkezőjét tapasztalják - a hashajtók reflex székrekedést okoznak.

MÍTOSZ: Minden hashajtó egyforma.

TÉNY: Sokféle hashajtó van, amelyeket szájon át vagy kúpként szednek. A leggyakrabban használtak:

Stimuláns típusú hashajtók, beleértve az Ex-Lax®, Correctol®, Senokot®, Ducolax®, Feen-a Mint® és néhány úgynevezett növényi hashajtót.

Ozmotikus típusú hashajtók, köztük a Milnes of Magnesia®.

Tömeges ügynökök, beleértve a Metamucil®, Colace® és a feldolgozatlan korpát. A tömeges szerek elősegítik a bélmozgást. Ha az ömlesztett szereket az utasításoknak megfelelően használják (nagy mennyiségű vízzel), akkor azoknak nincs ugyanaz a fizikai hatása a bélre, mint a stimulánsnak és az ozmotikus hashajtóknak. Ha azonban ezeket a tömeges szereket visszaélik, ugyanazok a pszichológiai következményei vannak, mint a szokásos hashajtóknak. Ezeknek a szereknek a visszaélését fel kell függeszteni.

MÍTOSZ: A hashajtók, különösen a vény nélkül kapható termékek biztonságosak.

TÉNY: A hashajtó bántalmazás orvosilag veszélyes lehet. A hashajtó bántalmazás meghatározása: (1) hashajtó alkalmazása testsúly-szabályozásra, vagy (2) hashajtók gyakori használata hosszabb ideig.

A hashajtó bántalmazás orvosi szövődményei

A hashajtó bántalmazás orvosi szövődményei számos tényezőtől függenek, beleértve az alkalmazott hashajtók típusát, a felhasznált mennyiséget és a használatuk időtartamát. A hashajtó bántalmazás néhány gyakoribb szövődménye következik.

Székrekedés. A hashajtók ismételt használata székrekedést okoz. Ez arra késztetheti az embereket, hogy növeljék a hashajtó adagját, ami viszont csak súlyosbítja a székrekedés problémáját.

Kiszáradás. A hashajtók folyadékvesztést okoznak a belekben. A kiszáradás ezután rontja a test működését.

Elektrolit rendellenességek. Sok ember, aki visszaél a hashajtókkal, gyakran kimutatja az elektrolit egyensúlyhiányát. Az elektrolitok, például a kálium, a nátrium és a klorid fontosak az életfunkciók szempontjából. Krónikus hasmenés esetén az elektrolitokat a székleten keresztül húzzák ki a testből. Ez elektrolit-egyensúlyhiányhoz vezet a testben.

Ödéma. Mint korábban megjegyeztük, a hashajtók folyadékvesztést okoznak. A folyadék egyensúlyának drámai változásai vagy ingadozásai a folyadék visszatartásával összekeverik a test önszabályozó védőmechanizmusait. Ennek eredményeként a hosszan tartó hashajtó bántalmazás gyakran folyadékretencióhoz vagy ödémához vezet.

Vérzés. A hashajtókkal, különösen a stimuláns típusú hashajtókkal visszaélőknél vér alakulhat ki a székletben. A hashajtó bántalmazással járó krónikus vérveszteség vérszegénységhez vezethet.

Károsodott bélműködés. A stimuláns típusú hashajtókkal visszaélőknél a bélműködés maradandó károsodása alakulhat ki.