A vény nélküli hashajtóknak gyors hatása van-e?

Dr. med. Andre Sommer

A székrekedésnek különféle okai lehetnek. Az életkörülmények megváltozása utazás közben vagy az étrend megváltozása lehet az oka annak, hogy a bélmozgás rövid időre leáll. Az alacsony rosttartalmú étrend vagy az elégtelen folyadékbevitel szintén felelős lehet. De még anyagcserezavarok, mozgáshiány vagy gyógyszeres kezelés mellékhatásaként a bélmozgás ritkább, nehezebb vagy fájdalmasabb lehet.

Ha a természetes intézkedések nem elegendőek, az orvosok és a gyógyszerészek különféle hashajtókat ajánlhatnak. Milyen típusú hashajtók vannak, hogyan használják őket, és mit kell figyelembe venni azok alkalmazásakor?

Mikor használják a hashajtókat?

A hashajtókat súlyos székrekedés esetén alkalmazzák, ha más intézkedések hatástalanok. A hatásmechanizmustól függően a hashajtók különböző csoportjait különböztetik meg, amelyek eltérő hatékonysággal rendelkeznek.

Alapvetően a hashajtók mind akut, mind hosszú távú (krónikus) székrekedés esetén alkalmazhatók. Az orvosnak azonban mindig előzetesen diagnosztizálnia kell. Ennek oka az, hogy a székrekedés hátterében bélelzáródás is állhat. Ez egy olyan orvosi vészhelyzet, amelyet soha nem szabad egyedül hashajtókkal kezelni (ellenjavallat). Ezenkívül néhány hashajtót csak korlátozott ideig szabad használni, mert megszokhatja őket, és elveszítheti a folyadék- és vérsókat (elektrolitokat).

Mikor fordul elő székrekedés?

A székrekedés akkor fordul elő, ha a bélmozgás hetente kevesebb mint háromszor van. Ezenkívül a széklet meglehetősen darabos vagy kemény szerkezetű (konzisztens). A széklet megszüntetése (székletürítés) gyakran fájdalmas, késleltetett vagy súlyos nyomást igényel. Ha ezek a tünetek egyszerre több mint három hónapig tartanak, krónikus székrekedés jöhet szóba.

Ideiglenes (akut) székrekedés nagyobb valószínűséggel fordul elő, ha a napi ritmus megváltozik, például utazás közben vagy műszakos munka közben.

Mely általános intézkedések segítenek a székrekedés ellen?

A hashajtók nem szükségesek minden székrekedés esetén. Gyakran segít megváltoztatni az étrendet és több rostot fogyasztani. Ezek megtalálhatók például teljes kiőrlésű gabonákban, valamint gyümölcsökben és zöldségekben. Fontos, hogy a rost mellett sok folyadékot igyunk, különben az emészthetetlen étkezési rostok megduzzadnak, és ezáltal fokozzák a székrekedést. Iránymutatásként napi 1,5–2 literre van szükség. Ez körülbelül hat-nyolc nagy pohárnak (250 ml) felel meg.

A séták és a sport formájában történő mozgás elősegítheti a bél mozgását (bélmozgást), és ezáltal a széklet gyorsabb áthaladását a bélen (átjutás). Ezenkívül az érintetteknek nem szabad elnyomniuk a székletürítést, különben az ételek átjutása a belekben hosszabb ideig tart a megszokási hatás miatt.

Egyes tapasztalatok szerint egy hasfalmasszázs körülbelül tíz percig, mielőtt felkel, és egy pohár hideg vizet iszik éhgyomorra, serkenti az emésztést.

Mit kell figyelembe venni a hashajtók alkalmazása előtt?

A hashajtókat nem szabad orvos vagy gyógyszerész tanácsa nélkül alkalmazni. A legtöbb esetben van értelme egy fizikai vizsgálatnak, amelynek során az orvos alaposan megvitatja az étkezési szokásokat és a gyógyszeres kezelést. Különböző egyéb betegségek, mint például a diabetes mellitus és a hypothyreosis, székrekedéshez vezethetnek. Ezért az orvosnak meg kell vizsgálnia régóta fennálló székrekedést, és nem csak magának szedhet hashajtót. Az alapbetegség kezelése megoldaná a probléma kiváltó okát, míg a hashajtók csak a tüneteket kezelnék.

Ezenkívül olyan anyagcserezavarok esetén, mint a cukorbetegség és a pajzsmirigy alulműködés, nagyon fontos, hogy az anyagcserét ismét helyesen állítsák be, különben súlyos következményes károsodás következhet be. Tartós székrekedés esetén gyulladásos betegséget (pl. Crohn-kór vagy fekélyes vastagbélgyulladás) vagy rosszindulatú bélbetegséget is ki kell zárni.

Szüksége lehet vérvizsgálatra a széklethez vagy a kolonoszkópiához. Az akut székrekedést mindig orvosnál kell tisztázni. Ennek oka, hogy az akut székrekedés egyes okai miatt a hashajtók ellenőrizetlen használata veszélyes lehet, és ronthatja a klinikai képet.

A hashajtók szedése mellett a betegeknek folytatniuk kell a fent vázolt általános intézkedéseket, mivel a hashajtókat nem szabad hosszú ideig alkalmazni.

Fontos

A hashajtókkal történő önkezelés nem ajánlott. Az orvosnak először tisztáznia kell az okát, hogy szövődmények vagy mellékhatások ne fordulhassanak elő.

Milyen hashajtók vannak?

Töltő és duzzadó szerek	Ha az étkezési rost nem elegendő, töltőanyagok és duzzanatosítószerek alkalmazhatók. Viszonylag gyengéd hashajtóknak tekintik: megkötik a vizet, és a székletet terjedelmesebbé és lágyabbá teszik. Ehhez például a lenmagot vagy a pyllium héjat keverheti a müzlijébe. Az anyagnak elegendő folyadékra van szüksége a duzzadáshoz. Ezért minden adaghoz legalább egy pohár vizet kell inni, és naponta 1,5-2l-t kell inni.
Oszmotikus hatású hashajtók	Az ozmotikusan aktív hashajtók a bél folyadékeloszlásának befolyásolásával hatnak. Úgynevezett ozmotikusan aktív összetevőik megkötik a folyadékot, így a belek kevesebb folyadékot vonnak a székletből. Ez lágyabbá teszi a székletet. Az ozmotikus hatású hashajtókról is megfelelő hidratálást kell biztosítani. Az ozmotikus hashajtók hatóanyagai például oldható nagy molekulák (például makrogol) vagy nem felszívódó cukrok és cukoralkoholok (például laktulóz és szorbit). A laktulóz és a szorbit azonban fokozott felfúvódáshoz vezethet. Nagyon ritka esetekben a makrogol elektrolit kisikláshoz vezet. Ezért néha közvetlenül elektrolitokkal szedik.
Gyorsan ható hashajtók	A vastagbél gyors, rövid távú tisztításához a sóalapú hashajtók, mint pl

Milyen hashajtókat lehet alkalmazni az IBS-re?

Mivel az irritábilis bél szindróma krónikus állapot, a túl agresszív hashajtókat nem szabad használni. Ezért nagy jelentőségűek az olyan általános intézkedések, mint a megfelelő hidratálás, a magas rosttartalmú étrend és a rendszeres testmozgás. A növényi hashajtók, például a psyllium héja, fokozhatják az emésztési hatást. Ha a fő probléma nem a széklet kinyomása, beöntések vagy kúpok is lehetségesek.

Ha ezek az intézkedések nem elegendőek, az orvos tanácsolhatja, hogy mely hashajtók hasznosak. Az ozmotikus hashajtó makrogolt többnyire azért használják, mert kevesebb puffadást okoz, mint a cukor és a cukoralkoholok. Különböző új hatóanyagokat (pl. Lubiproszton, linaklotid) is kutatnak. Vannak olyan kezdeti bizonyítékok is, amelyek szerint a jótékony baktériumokat, például néhány bifidobaktériumot tartalmazó probiotikumok jótékony hatással lehetnek az irritábilis bél szindrómára.

A hashajtók segíthetnek a fogyásban?

Az internetes fórumokon néha megtalálhatja a tippet a hashajtók, például a Glauber só használatához a fogyáshoz. Ennek hátterében az az elmélet áll, hogy a bélen történő gyorsított áthaladás azt jelenti, hogy a testnek kevesebb ideje van a tápanyagok felszívására. Valójában az ilyen hashajtók elsősorban víz- és sóveszteséget eredményeznek. Ez a veszteség röviden megjelenik a mérlegen, de súlyos mellékhatásokat is okozhat, például folyadékhiányt vagy aritmiát. A hashajtók használata nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, egészséges étrendet. Gyakran a leszoktatás után nem sokkal észrevehető jojó-hatás, és a súly ismét növekszik. Ezen okok miatt a hashajtók nem alkalmasak a fogyásra.

A hashajtók segíthetnek-e a koplalásban?

Számos koplalási protokoll rendelkezik a vastagbél tisztításáról a koplalás során. Ezt meg lehet tenni hashajtókkal vagy beöntéssel. Mivel azonban egy ilyen radikális vastagbél-tisztítás a koplalás során keringési problémákhoz és egyéb szövődményekhez vezethet, ezt csak orvosával folytatott konzultációt követően szabad elvégezni.

Milyen kockázatokkal jár a hashajtó gyógyszer?

Az erős hashajtók, például ozmotikus vagy stimuláló hashajtók, a fokozott vízkiválasztás miatt változásokat okozhatnak a vér elektrolitjaiban, így például a vérben túl kevés a nátrium vagy a kálium. A szívritmuszavar mellett a káliumhiány lassú bélmozgáshoz és viszont székrekedéshez is vezethet. Ez gyakran a hashajtók és a székrekedés ördögi körét hozza létre. Alapvetően a hashajtókat ezért csak orvosi felügyelet mellett és korlátozott ideig szabad alkalmazni.

Ha a hashajtókat hosszabb ideig használják, a test megszokhatja őket. Ez azt jelenti, hogy a székrekedés újra és újra jelentkezik további hashajtó beadás nélkül, és az érintetteknek már nincs lehetőségük normális bélmozgás fenntartására gyógyszeres kezelés nélkül. A legfrissebb tanulmányok azonban azt mutatják, hogy ez az úgynevezett szoktatási hatás nem annyira hangsúlyos, mint azt már régóta sejtik.

Mikor használnak hashajtókat?

Az olyan gyógyszerek, mint antidepresszánsok vagy opiátok, sőt maguk a hashajtók is székrekedést okozhatnak. Emiatt egyes gyógyszereket, például opiátokat, hashajtókkal együtt írnak fel a mellékhatások csökkentése érdekében.

A gyermekek gyakran a fájdalmas bélmozgás eredményeként tartják székletüket. Ez a viselkedés azonban növeli a székrekedést. Felnőtteknél is a záróizom görcse vezethet úgynevezett „kimeneti elzáródáshoz”. A bél idegellátása megszakad, és ismét fájdalmas székrekedés jelentkezik. Ez az ördögi kör néha megtörhető enyhe hashajtók alkalmazásával.

Andresen V, Enck P, Frieling T és mtsai. S2k-Leitlinie Chronische Obstipation: Definition, Pathophysiologie, Diagnostik und Therapie. Z Gastroenterol. 2013; 51 (07): 651-672. doi: 10.1055/s-0033-1335808

P réteg, Andresen V, Pehl C és mtsai. S3-Leitlinie Reizdarmsyndrom: Definíció, Pathophysiologie, Diagnostik und Therapie. Gemeinsame Leitlinie der Deutschen Gesellschaft für Verdauungs- und Stoffwechselkrankheiten (DGVS) és Deutsche Gesellschaft für Neurogastroenterologie und Motilität (DGNM). Z Gastroenterol. 2011; 49 (02): 237-293. doi: 10.1055/s-0029-1245976

G. Herold. Innere Medizin. Eigenverlag, 2011. S. 450ff.

T. Karow, R. Lang-Roth. Allgemeine und Spezielle Pharmakologie und Toxikologie. Eigenverlag, 2011. S. 392ff.

Corsetti M, Whorwell P. Újszerű farmakológiai terápiák az irritábilis bél szindrómához. Rev Gastroenterol Hepatol szakértő. 2016; 10 (7): 807-815. doi: 10.1586/17474124.2016.1158099

Dr. med. Andre Sommer