Hasnyálmirigy-gyulladás macskáknál

P. Jane Armstrong

állatorvosi klinikai tudományok tanszék, Állatorvostudományi Főiskola, Minnesota Egyetem, St. Paul, MN

David A. Williams

b Állatorvosi Klinikai Orvostudományi Tanszék, Állatorvosi Főiskola, Illinois Egyetem, Urbana, IL

Absztrakt

A hasnyálmirigy-gyulladást néhány évtizeddel ezelőtt ritka betegségnek tekintették a macskában, amikor a súlyos akut hasnyálmirigy-gyulladás számos retrospektív vizsgálatát publikálták. Nyilvánvaló volt, hogy a kutyában végzett diagnosztikai tesztek közül kevés volt hasznos macskáknál. Az egyre növekvő klinikai gyanú, a hasi ultrahang rendelkezésre állása és a hasnyálmirigy-specifikus vérvizsgálatok bevezetése révén egyre inkább alkalmazható, hogy ma már elfogadott, hogy az akut hasnyálmirigy-gyulladás valószínűleg majdnem ugyanolyan gyakori a macskáknál, mint a kutyáknál, bár az etiológia (ok) továbbra is inkább homályos. A hasnyálmirigy-gyulladás macskákban gyakran együtt jár a gyulladásos bélbetegséggel, ritkábban kolangitissel, és néha mindkettővel. Ezenkívül a hasnyálmirigy-gyulladás kiválthatja a máj lipidózisát, míg más betegségeket, például a diabetes mellitust, bonyolíthatja a hasnyálmirigy-gyulladás. A terápia hasonló a kutyákéhoz, külön hangsúlyt fektetve a máj lipidózisának megelőzésére szolgáló korai táplálkozási támogatásra. Kevésbé ismert a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásról, mint az akut formáról, de a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás gyakrabban fordul elő macskáknál, mint kutyáknál, és pozitívan reagálhat a kortikoszteroidokkal történő kezelésre.

Bevezetés

Etiológia

Számos tanulmány leírta és kategorizálta a hasnyálmirigy szövettani jellemzőit a hasnyálmirigy-gyulladásban klinikailag beteg macskáknál. 7, 8, 9, 10 A legjobban jellemzett 3 forma az akut nekrotizáló pancreatitis, az akut suppuratív pancreatitis és a krónikus nonuppupative pancreatitis. A hasnyálmirigy-gyulladás krónikus formáját, amelyet szövettanilag mononukleáris sejtinfiltráció és változó mennyiségű fibrózis határoz meg, általában kevésbé fulmináns klinikai tünetekkel társulnak, amelyek hosszabb ideig terjednek el, mint bármelyik akut formára jellemző, gyakran egyre gyengülő és fogyó tanfolyam. Az egyik, 63 macskán végzett tanulmány megállapította, hogy az anamnézis, a fizikális vizsgálat, a laboratóriumi vagy képalkotó eredmények nem tudták megkülönböztetni az akut nekrotizáló pancreatitist a krónikus pancreatitistől. 9 Ez a tanulmány azonban a boncolási vizsgálatok során végzett esetek azonosításán alapult, a pancreatitis ante mortem gyanúja volt a macskák csupán 30% -ánál.

Az egyidejű betegség a hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskák többségében azonosul. Egy tanulmány a 63 macska 92% -ában azonosított egyidejű patológiát, beleértve az összes krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskát. 9 A jelentett gyakori társbetegségek a máj lipidosis, diabetes mellitus és a lymphocytás cholangitis voltak. Ez a tanulmány valószínűleg felülreprezentálta a társbetegségek gyakoriságát, mivel a macskákat a boncolási feljegyzések alapján azonosították, és az esetek kisebb részében a hasnyálmirigy-gyulladás volt az elsődleges klinikai probléma.

Úgy gondolják, hogy az akut hasnyálmirigy-gyulladás steril folyamatként kezdődik, és a pozitív mikrobiológiai tenyészetekről vagy bakteriális szövődményekről, például a hasnyálmirigy abcesszióról szóló jelentések nagyon ritkák. Csakúgy, mint a cholangitis esetében, a macskákon tenyésztéstől független módszerekkel végzett, a szövetek baktériumok jelenlétének értékelésére irányuló legújabb kutatások arra utalnak, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a macskák hasnyálmirigy-gyulladásának bakteriális fertőzésére. In situ fluoreszcencia hibridizáció alkalmazásával baktériumokat azonosítottak a közepesen súlyos vagy súlyos hasnyálmirigy-gyulladásban (főleg akut nekrotizáló és akut szupuratív pancreatitisben) szenvedő macskák hasnyálmirigy-biopsziás mintáinak 35% -ában (31-ből 11), és csak 1 normál kontroll macskában. A közös csatorna elmélet, amely szerint a hasnyálmirigy-csatornák és az epevezetékek közös csatornaként csatlakoznak, mielőtt a duodenumba kerülnének, részben megmagyarázhatja a cholangitis és a krónikus pancreatitis kapcsolatát, amikor is az epeúti rendszer bakteriális fertőzései magukban foglalhatják a hasnyálmirigy-csatornákat is.

Klinikai előadás

Diagnózis

A rutinvizsgálatok eredményei (teljes vérkép, szérum biokémiai profilok és vizeletvizsgálat) nagymértékben változóak a macskák hasnyálmirigy-gyulladásában, és általában nem járulnak hozzá a diagnózishoz. Leukocytosisról, leukopéniáról, hemokoncentrációról és vérszegénységről számoltak be. Bár ritkábban fordul elő, mint a leukocytosis, a leukopenia rosszabb prognózissal jár. 7, 18, 19 A májenzimek (ALT, ALP, aminotranszferáz és gamma-glutamil-transzpeptidáz) megnövekedett szérumaktivitásairól és a teljes bilirubinszint növekedéséről általában beszámolnak, és ezek néha egyidejű lipidózist vagy cholangitist tükröznek. Egy vizsgálatban a szérum májenzim aktivitás szignifikánsan magasabb volt krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskáknál, mint akut nekrotizáló hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskáknál, valószínűleg a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskáknál előforduló magasabb máj- és epebetegség nagyobb előfordulása miatt. 9.

Kissé meglepő, hogy a hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskákban a leggyakrabban jelentett biokémiai rendellenesség a hiperkoleszterinémia, az esetek 72% -ában mutatkozik ez a rendellenesség. 7, 9, 18, 19, 20, 21 Mivel a macskák hiperkoleszterinémiájának klinikailag kevés szabálya van, ennek a rendellenességnek a megtalálása a betegség homályos tüneteivel járó macskában a hasnyálmirigy további értékelését eredményezheti. A hipokalcémia állítólag gyakrabban fordul elő hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskáknál (45% -65%), 7, 9, 18, 21, mint kutyáknál (3% -5%). Hipokalcémiáról azonos gyakorisággal számoltak be akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban 9 szenvedő macskáknál, és az ionizált vagy az összes kalcium csökkenése rossz prognosztikai eredményt mutatott. Egyéb felmerült rendellenességek a pre-vese (vagy ritkábban vese) azotemia, hypoalbuminemia, hiperglikémia, hypoglykaemia és hypokalemia.

A macska hasnyálmirigy-gyulladásának korai kísérleti vizsgálata ellenére, amely a szérum lipáz aktivitásának (de az amilázé) átmeneti 2-6-szoros növekedését mutatta, a szérum amiláz és a lipáz aktivitásra vonatkozó hagyományos vizsgálatokról nincs jelentés a spontán spontán macskák akut hasnyálmirigy-gyulladása, mivel mindkét enzim aktivitása gyakran normális a spontán hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskáknál. 22, 23 A megnövekedett amiláz- és lipázaktivitások mind a krónikus bélbetegségben szenvedő macskák krónikus felszívódási zavarával társulnak, és mindkettőről megjegyezték, hogy növekszik, amikor a glomeruláris szűrési sebesség csökken. Ezért sem a szérum lipáz, sem az amiláz aktivitásnak nincs klinikai értéke macskák hasnyálmirigy-gyulladásának diagnosztizálásában.

Újabban specifikus immunvizsgálatokat fejlesztettek ki a macska tripszinszerű immunreaktivitására (fTLI) és a macska hasnyálmirigy-lipázára (fPL). 18, 19, 23, 24, 25, 26, 27, 28 Noha az előbbit macskák exokrin hasnyálmirigy-elégtelenségének diagnosztizálására hozták létre, a hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskákban a szérumértékek valóban növekednek, bár ezek a növekedések rövid ideig tartanak, ezért a tesztből hiányzik az érzékenység diagnosztikai célokra. Mindazonáltal azotémia hiányában a megnövekedett szérum fTLI-értékek erősen utalnak a hasnyálmirigy-gyulladásra. Az fTLI-hez hasonlóan az fPL-t is csak hasnyálmirigy-acináris sejtek állítják elő, és az fPL-re vonatkozó immunvizsgálatok nem keresztreakcióba lépnek a nem hasnyálmirigy-eredetű lipázokkal. Az fTLI-vel ellentétben az pre-renális azotémiában szenvedő betegeknél az fPL nem növekszik, 28 és a hasnyálmirigy-gyulladás növekedése több napig tart, még enyhe vagy közepes átmeneti betegség esetén is (1. ábra).

A macska tripszinszerű immunreaktivitás (fTLI) és a macska hasnyálmirigy lipáz (fPLI) szérumkoncentrációi (μg/L) A, enyhe, átmeneti akut hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskában B, kísérletileg olajsav injekciójával indukálják a hasnyálmirigy-csatornába. A vízszintes vonal az egyes enzimek vonatkoztatási tartományának felső határát jelzi. Bár mindkét enzim hasnyálmirigy-specifikus eredetű, a szérum fPLI növekedése több napig tart fenn, mint a szérum fTLI. Az ödéma nyilvánvaló a hasnyálmirigy (nyíl) közötti hasadékokban, a zsír nekrózis területei és a vérzés a szomszédos peri-hasnyálmirigy szövetekben látható

E korlátozások és megfontolások ellenére a jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy az fPL a legpontosabb vérvizsgálat a hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztizálására macskáknál. Egy publikált tanulmányban az fTLI teszt általános érzékenysége (a hasnyálmirigy-gyulladás kimutatásának képessége) 67% volt (100% közepesen súlyos és súlyos pancreatitisben szenvedő macskákban és 54% enyhe hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskákban). 25 Az fTLI teszt specifitása (a hasnyálmirigy-gyulladás kizárásának képessége) egészséges macskákban 100%, szövettanilag normál pancreata tüneteket mutató macskákban 67% volt, összességében 91%. Klinikailag jól jellemzett egészséges és beteg macskákban a Spec fPL tesztet kiértékelő utóvizsgálat előzetes eredményei alátámasztják e teszt diagnosztikai hasznosságát. 182 prospektív klinikai vizsgálatba bevont macskában mind az érzékenység, mind a specificitás körülbelül 80% volt, 5,4 μg/l Spec cut-értéket alkalmazva. 26.

Bár a szérum fPL szinte minden bizonnyal a hasnyálmirigy-acinar sejtek rendellenességeinek rendkívül specifikus markere, és a hasnyálmirigy-gyulladásra érzékenyebb teszt, mint akár az fTLI, akár a hasi ultrahangvizsgálat, nagyon fontos, hogy a pozitív teszt eredményét ne lehessen a diagnosztikai értékelés végpontjának tekinteni. A macskáknak gyakran vannak egyidejű betegségei a hasnyálmirigy-gyulladással együtt, és a májenzimeket a lehetséges kolangitis vagy lipidosis összefüggésében kell értékelni. Figyelembe kell venni a vékonybél betegségének értékelését is (még akkor is, ha nincsenek utaló jelek, például hányás vagy hasmenés) a szérum kobalamin és folát meghatározásával, mivel ezeknek a teszteknek az eredményei gyakran rendellenesek a megnövekedett fPL-ben szenvedő macskáknál. Végül néhány esetben a hasnyálmirigy-gyulladás, vagy legalábbis a szérum fPL szintjének növekedése másodlagosan jelentkezhet más problémáknál, például súlyos dehidrációnál vagy hiperkalcémiánál. Figyelmet kell fordítani a hasnyálmirigy-rendellenességek egyéb lehetséges okainak, például az idegen testek vagy daganatok által okozott magas bélelzáródás diagnosztizálására. Különösen macskáknál a hasnyálmirigy-gyulladás bizonyítékait mindig egy szélesebb betegségkép lehetséges összefüggésében kell figyelembe venni.