Prostatitis kutyákban és macskákban

, DVM, MBA, PhD, DACT, Oregoni Állami Egyetem

prostatitis

A kutya prosztata mirigy gyulladása általában gennyes, az akut prosztatagyulladás tályogokat eredményezhet. A krónikus prosztatagyulladás a jóindulatú prosztata hiperplázia következtében jelentkezik. Különböző organizmusok, beleértve Escherichia coli,Staphylococcus, Streptococcus, és Mycoplasma spp., vádat emeltek. A fertőzés lehet hematogén (akut prosztatagyulladás) vagy felemelkedhet a húgycsőből (krónikus prosztatagyulladás). Mivel a prosztatafolyadék rendszerint visszafolyik a hólyagba, a prosztata fertőzést gyakran másodlagos húgyúti fertőzés kíséri. Az akut prosztatagyulladás és a krónikus prosztatagyulladás a klinikai tünetek progressziójától és súlyosságától függően változik.

Akut prosztatagyulladás rossz közérzet, fájdalom és láz társul. Súlyos esetekben dehidráció, szeptikémia és sokk fordulhat elő. Bal oldali eltolódással járó neutrofilia, monocytosis és/vagy toxikus WBC-k láthatók. Az ultrahangvizsgálat hipoechoikus területeket mutat, amelyek összhangban vannak a kis folyadékzsebekkel. Ideális esetben a prosztata anyagát prosztata masszázzsal nyerik a citológiai vizsgálat, valamint a tenyésztés és az érzékenység tesztelése céljából. Az akutan fertőzött prosztata masszázsával organizmusok szabadulhatnak fel a vérben, és szeptikémiát okozhatnak. A vizeletvizsgálat hematuria, pyuria és bakteriuriát mutat. A vizeletet tenyésztésre és érzékenységi vizsgálatra kell benyújtani. Gyakran a vizelet és a prosztata anyaga ugyanazokat a szervezeteket adja.

Az iv. Folyadékterápia javallt, ha az akut prosztatagyulladás dehidratációval vagy sokkkal jár. Mivel az akut prosztatagyulladásban a prosztata-vér gátja megszakad, az antibiotikumokat az érzékenységvizsgálat alapján kell kiválasztani, és 3-4 hétig kell adni. Az enrofloxacin 5 mg/kg dózisban, naponta kétszer, orálisan jó választás az empirikus kezelésre, miközben a mikrobiológiai vizsgálatok eredményeit várják. Miután a fertőzés megszűnt, mérlegelni kell a kasztrálást. Bizonyos esetekben a fertőzött prosztata többszörös mikroabszessziója egyesülhet magányos tályoggá. A nagy prosztata tályogokat a legjobban műtéti vízelvezetéssel és intracapsularis omentalizációval lehet kezelni. A vizeletet vagy a prosztata folyadékot (vagy mindkettőt) az antibiotikum-terápia után 2–4 héttel újra tenyészteni kell, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a fertőzés megszűnt-e.

Krónikus bakteriális prosztatagyulladás nem okozhat klinikai tüneteket, kivéve a visszatérő húgyúti fertőzést. A fizikai rendellenességek a húgyutakra korlátozódhatnak. A prosztata mérete és alakja ritkán lehet normális. Az ejakulátum harmadik (prosztata) frakciójának mikrobiológiai vizsgálata pontosabb a krónikus bakteriális prosztatagyulladás értékeléséhez, mint a prosztata masszázs minták vizsgálata. A krónikus bakteriális prosztatagyulladásban szenvedő kutyák általában hajlandók ejakulálni. A prosztata folyadékot és vizeletet el kell juttatni citológiai és mikrobiológiai vizsgálatra.

A krónikus bakteriális prosztatagyulladás nem oldódik meg a jóindulatú prosztata hiperplázia kezelése nélkül sem. Valójában a krónikus bakteriális prosztatagyulladás legtöbb esete csak a jóindulatú prosztata hiperplázia kezelésével oldódik meg, legyen szó műtéti (kasztrálás) vagy orvosi (finaszterid) kezelésről. Önmagában az antibiotikum-terápia nem kifizetődő. Számos antibiotikum nem diffundál könnyen a prosztata parenchymába a vér-prosztata gát jelenléte miatt. A krónikus prosztatagyulladással járó enyhe gyulladás nem ronthatja a vér-prosztata gátat, így a semleges pH-n nem ionizált, magas zsíroldékonyságú antibiotikumok (pl. Eritromicin, klindamicin, trimetoprim-szulfametoxazol vagy enrofloxacin) a leghatékonyabbak. Ha antibiotikum terápiát hajtanak végre, azt ≥4 hétig kell folytatni.