Hipertónia gyermekeknél: az elhízás, az egyszerű szénhidrátok és a húgysav szerepe

Antonina Orlando

1 Orvosi és Sebészeti Tanszék, Milano-Bicocca Egyetem, Milánó, Olaszország

Emanuela Cazzaniga

1 Orvostudományi és Sebészeti Tanszék, Milano-Bicocca Egyetem, Milánó, Olaszország

Marco Giussani

2 Családi gyermekorvos, Azienda Sanitaria Locale della Provincia di Milano, Milánó, Olaszország

Paola Palestini

1 Orvostudományi és Sebészeti Tanszék, Milano-Bicocca Egyetem, Milánó, Olaszország

Genovesi Simonetta

1 Orvostudományi és Sebészeti Tanszék, Milano-Bicocca Egyetem, Milánó, Olaszország

3 Szív-, ér-, ideg- és anyagcsere-tudományok tanszék, S. Luca Kórház, IRCCS, Istituto Auxologico Italiano, Milánó, Olaszország

Absztrakt

Elhízás: világbetegség

A világon az elhízás olyan járványként tombol, amely évente több millió embert érint. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kijelentette, hogy a világ népességének körülbelül 39% -a túlsúlyos, és hogy az elhízás 1975 óta csaknem megháromszorozódott. Ez a riasztó bizonyíték azt mutatja, hogy az elhízás a huszonegyedik század egyik legfontosabb közegészségügyi problémája ( az elhízás szövődményei évente mintegy 3 millió halálesetet okoznak) és a fejlett országok leggyakoribb táplálkozási rendellenességeit. A túlsúlyos csecsemők 2016-ban 41 millióan voltak. Ez a probléma elsősorban a fejlődő országok városi övezetét érinti. 1

A túlsúlyos emberek előfordulása Európában országonként eltérő: a mediterrán térségben 20 és 40% között mozog, az északi országokban pedig 10 és 20% között van (1). Ezek a számok riasztóak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mediterrán országokban, amelyeknek hagyományosan mediterrán étrendet kell követniük, egészséges táplálkozási rendszernek minősülnek, a túlsúlyos gyermekek gyakoribbak. 2015-ben Olaszországban a súlyt meghaladó gyermekek és serdülők 30,6% -os arányt értek el. 2

A gyermekkori túlsúly nagyon gyakori probléma a magas jövedelmű országokban, de elterjedt a közepes és alacsony jövedelmű területeken is, és főleg az alacsony minőségű étrendnek és a rossz fizikai aktivitásnak köszönhető (2).

Ezért több tényező járul hozzá a túlsúly kialakulásához; emellett genetikai hajlam, társadalmi-környezeti és pszichológiai tényezők is hozzájárulnak (3).

Az elhízás társadalmi költsége növekszik (4), de az egészségügyi költségek még magasabbnak bizonyulhatnak, ha a kórházi ápolás költségein felül egyéb, az elhízásnak tulajdonítható közvetett költségek, például az alacsonyabb iskolai teljesítmény, pszichoszociális problémák és a rossz életminőség.

Elhízás és kardiovaszkuláris betegségek (CVD)

Elhízás és magas vérnyomás

Az elhízás gyakran társul más CV kockázati tényezőkhöz, mint például a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, az endothel diszfunkciója és a bal kamrai hipertrófia. Különösen a gyermekpopulációban a hipertónia messze az elhízással járó fő kockázati tényező. A hipertóniát világszerte több mint 50 éve ismerik el a CVD fontos kockázati tényezőjeként a felnőtt populációban (10, 11), és becsült prevalenciája körülbelül félmilliárd hipertóniás alany 2025-ben (12). Az irodalom kimutatta, hogy gyermekeknél a hipertónia nem olyan ritka, mint hitték. Ez a gyermekek és serdülők problémájának szisztematikus megközelítéséhez vezetett, az Egyesült Államokban és Európában kiadott ajánlások közzétételével ebben a témában (13–15). A gyermekkori és serdülőkori túlsúly a leggyakoribb oka a magas vérnyomásnak (16–18). Az első nagy tanulmány a gyermekkori magas vérnyomásról kimondta, hogy „a gyermekek magas vérnyomásának és a felnőttek magas vérnyomás-prekurzorainak kimutatása és kezelése a következő nagy közegészségügyi határ” (19).

Sajnos a gyermekkori hipertónia diagnózisa a mai napig a legtöbb esetben hiányzik, és az orvosok körében a gyermekgyógyászati hipertónia ismerete továbbra sem elegendő. A gyermekkori magas vérnyomás optimális felismerésének akadályai nemcsak a korlátozott ismeretek, hanem az évek során végzett többszörös mérések elvégzésének nehézségei is, amelyek elengedhetetlenek a megfelelő diagnózishoz (20, 21). Az amerikai kontinensen a legfrissebb becslések szerint 74 millió 18 év alatti gyermek hipertóniás (22).

Olaszországban az iskolások 4% -ának magas a vérnyomása (BP) (16). A hipertóniás gyermekek csupán 1–3% -a normál testtömegű (23), míg körülbelül 37% -a túlsúlyos. Az elhízott gyermek háromszor nagyobb a kockázata a magas vérnyomás kialakulásának, mint a normál testsúlyú gyermekek (24).

A központi elhízás fontos szerepet játszik a gyermek magas vérnyomásának meghatározásában: a derék kerülete és a derék/magasság arány valójában a gyermekkori BMI-t meghaladó magas BP független meghatározó tényezője (25). A gyermekkori hipertónia jelenléte megnöveli a hipertóniás valószínűségét felnőttkorban (26).

A magas vérnyomás szubklinikai szakaszában a korai szervkárosodás feltárására szolgáló diagnosztikai technikák fejlődése lehetővé tette annak megértését, hogy a magas BP még gyermekkorban is összefüggésbe hozható egyes célszervek változásaival, például a bal kamrai hipertrófiával és a fokozott carotis intima- média vastagsága (27, 28).

Magas vérnyomás: a húgysav szerepe

1972-ben Kahn és munkatársai kimutatták, hogy a megnövekedett szérum húgysav (SUA) a hipertónia független kockázati tényezője. Különösen azt találták, hogy a magas vérnyomásban szenvedő felnőttek 25–40% -ának SUA-ja> 6,5 mg/dl, és több mint 60% -ának> 5,5 mg/dl volt, és hogy az SUA és a szisztolés BP lineáris összefüggésben voltak. Normotenzív férfiaknál végzett Multiple Risk Factor Intervention vizsgálatban a 7 mg/dl-nél nagyobb SUA-szintek jelenléte 80% -kal növelte a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát. A hiperurikémia és a magas vérnyomás közötti összefüggés gyakoribb volt fiataloknál. Magas SUA-értéket figyeltek meg a közelmúltban jelentkező magas vérnyomásban szenvedő serdülők körülbelül 90% -ában, és az SUA-szint korrelált a BP-értékekkel (29). Viazzi és munkatársai összefüggést találtak az SUA és a magas vérnyomás között a CVD kockázati tényezőivel rendelkező gyermekeknél (30).

Még nem írtak le egyértelmű ok-okozati vagy mechanikai összefüggést a húgysav emelkedése és a magas vérnyomás kialakulása között, míg enyhe hiperurikémiás patkánymodellben nem mutatták ki, hogy a magas húgysavszint társulna a kezdeti magas vérnyomás kialakulásához.

Azt már tudni lehetett, hogy az emberek és a majmok SUA-szintje magasabb, mint a legtöbb emlős esetében, a uricase májenzim hiánya miatt, amely a húgysavat allantoinné lebontja. Ennek ismeretében az 1990-es évek végén Johnson és munkatársai egy hiperurikémiás patkányok modelljét dolgozták ki farmakológiai urikáz inhibitor alkalmazásával. A hiperurikémiás patkányokban szisztémás magas vérnyomás alakult ki, bizonyítva, hogy az SUA növekedése okozza a BP növekedését (31).

Két randomizált vizsgálat kimutatta, hogy az SUA-szintet csökkentő gyógyszerek képesek csökkenteni a BP értékeket serdülőkori prehipertenzív és hipertóniás egyénekben, bizonyítva, hogy a magas vérnyomás összefügg a húgysavval (32, 33).

Sőt, kísérleti vizsgálatok tisztázták azt a mechanizmust, amelyen keresztül a hyperuricaemia a BP megnövekedéséhez vezet. Ennek a mechanizmusnak az alapját feltételezzük, hogy a vese vazokonstrikciója, amelyet az SUA növekedése közvetít az endotheliális nitrogén-oxid felszabadulás csökkentése és a renin – angiotenzin rendszer aktivációja következményes vaszkuláris és vesekárosodás révén (34–36).

Jelentős összefüggést mutatnak a hiperurikémia, az endotheliális diszfunkció és a renin – angiotenzin rendszer aktiválása között emberekben is (37, 38).

A CVD kialakulását az SUA megnövekedett értékei okozhatják, amelyek vaszkuláris szinten gyulladást váltanak ki (ábra (1. ábra).