Hogyan viszonyulnak és hogyan fejlődnek a ritmikus készségek az iskoláskorú gyermekeknél

Cikk információk

Nina Kraus, Északnyugati Egyetem, 2240 Campus Drive, Evanston, IL 60208, USA. E-mail: [e-mail védett]

Absztrakt

A ritmikus szaktudás sokdimenziós készségkészletnek tekinthető, a fiatal felnőtteknél egyértelmű ritmikus képességű klaszterek láthatók. Ebben a cikkben az iskoláskorú (5-8 év közötti) gyermekek kapcsolatát vizsgáljuk 4 olyan ritmikus feladat között, amelyek feltételezik, hogy tükrözik a készségek különböző klasztereit, nevezetesen: dobolás izokrón ütemre, ritmusmintákra való emlékezés, ütemre dobolás zenében, és időben tapsolni visszajelzéssel. Megállapítottuk, hogy az izokron ütemhez való dobolás és a ritmikus minták emlékezése nem függ össze. Ezenkívül a visszacsatolással való időben tapsolás korrelál a másik 3 ritmusfeladat teljesítményével. Ez a tanulmány hozzájárul az iskoláskorú gyermekek ritmuskészségének taxonómiájához. Támogatja továbbá a tapsolás alkalmazását az időképzésben, amely befolyásolhatja a nyelvi és műveltségi folyamatokhoz kapcsolódó ritmikus képességek széles spektrumát.

Bevezetés

A ritmus segít kiszámítható és koherens mintákba rendezni az eseményeket. A zenében a ritmus az elsődleges elem, amely létrehozza az idő érzékelését. 1 A beszédben a ritmus segít kiválasztani és extrapolálni a fonémákat, szótagokat, szavakat és kifejezéseket egy folyamatban lévő beszédfolyamból. 2 A jó ritmuskészség tehát elengedhetetlennek tűnik nemcsak a zene vagy a tánc, hanem a nyelv és a kommunikációs készség szempontjából is.

A ritmus képességek nem egyszerűen örökölhető képességek; legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a ritmuskészség javítható a 3,4 edzéssel, és hogy az egyén teljesítménye a különböző ritmustesztek között változhat. 5 Ez és a kapcsolódó megfigyelések alátámasztották azt a hipotézist, miszerint a ritmust többdimenziós készségkészletként kell elképzelni, szemben az egyetlen „ritmikus IQ” koncepciójával. A ritmikus képességek (ütemre dobolás és a ritmus megkülönböztetése/reprodukálása) közötti disszociációról napjainkban számos esettanulmányban számoltak be, többek között zenészeket és nem zenészeket agyvérzés után, 6,7, egyoldalú temporális kortikotómián átesett betegek, veleszületett amúziában szenvedő beteg. Ezenkívül ez a disszociáció egészséges fiatal felnőttek populációjában mutatkozott meg. 5 Ezt a disszociációt azonban iskoláskorú népességnél nem vizsgálták.

Az iskoláskorú gyermekek ritmuskészségének taxonómiájának megértése nemcsak elméleti szempontból, hanem klinikai következményei szempontjából is fontos. Valójában bizonyos ritmikai képességekkel való küzdelem tükrözi a mögöttes nyelvi és/vagy észlelési zavarokat; ez egyre népszerűbb ritmus alapú képzésekhez vezetett az írástudás és a hallásfeldolgozás problémáinak kezelésére, különösen az élet korai szakaszában. 10 -14 Ezért a korai gyermekkorban a különböző ritmikus képességek fejlődésének és összekapcsolódásának alaposabb megértése döntően segíthet az ilyen beavatkozásoknak az egyes egyének sajátos igényeihez való megalkotásában.

Ebben a cikkben 4 olyan ritmikus feladatra összpontosítunk, amelyeket több feltételezett ritmikai készség képviseletére választottak ki:

Izokron ütemű dobolás. Ez a széles körben vizsgált feladat azt értékeli, hogy képesek-e szinkron dobolni egy izokron (állandó) ütemű ütemhez. A legegyszerűbb ritmikus műveletként írták le, amelyet az emberek képesek végrehajtani. 15 A tanulmányok azonban megmutatták, hogy ez hogyan jelent kihívást az olvasási és nyelvi fogyatékossággal élő emberek számára. 11,16,17 Megköveteli a cselekvés és a kiszámítható külső esemény időbeli összehangolásának képességét, és a neuro-képalkotó vizsgálatok a cerebellumot, a bazális ganglionokat és az elsődleges motoros kérget azonosították az alatt aktivált területekként. 17,18

Ritmikus minta emlékezése és reprodukálása. Ez a feladat értékeli a ritmikus szekvencia emlékezésének és ismétlésének képességét, miután azt háromszor meghallgatta. Megköveteli az időbeli információk megtartásának és integrálásának képességét. Az ütem kopogtatásában részt vevő halló-motoros rendszerek koordinációja mellett ez a feladat felhívja a premotoros kéreget és a kiegészítő motoros területet is. 19 -21

Dobolás a zene ütemére. Ez a feladat felméri, hogy képes-e egy zenei részlet egy ütemét végigkísérni. Ez magában foglalja az ütem zenei ingeren belüli azonosításának képességét, amely készségről kimutatták, hogy szorosan kapcsolódik az időbeli minták általános felfogásához. Különböző műfajokból származó tényleges zene kivonatainak felhasználásával ez a feladat egyedülállóan reális.

Időbeli taps vizuális visszajelzéssel. Ez a feladat felméri az időben tapsoló képességet egy izokróm ingerléssel. A cél az, hogy összehangolja a tapsot egy ütemhanggal, és vizuális visszacsatolással megkönnyítse a tapsolást a megfelelő ütemben és fázisban. Terápiás potenciálját nagyrészt megvizsgálták (a) támogatja a kognitív és motoros ügyességet egészséges idősebb felnőtteknél, (b) az általános motoros funkció, a mindennapi élet aktivitásának és az életminőség növelése a stroke-ban szenvedő betegeknél, és (c) figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban szenvedő gyermekek figyelem, impulzivitás, motoros koordináció és tanulási készségek segítése. 22 -24 Azt is kimutatták, hogy a feladat teljesítése az írástudással és az auditív feldolgozással függ össze - kortikális és subkortikális szinten egyaránt - serdülőknél és kisgyermekeknél. 25,26

Mindezek a feladatok kiemelik a ritmikus képesség különböző elemeit. Ezek együttesen széles körű képet nyújtanak az emberek ritmikus feldolgozásáról. A tanulmány célja (a) feltárja a kölcsönös kapcsolatokat az iskoláskorú gyermekek 4 ritmikus feladata között, és (b) vizsgálja a teljesítmény változását 2 egymást követő évben. A serdülők és fiatal felnőttek többszörös disszociálható ritmuskészségének fent említett bizonyítékai alapján feltételeztük a ritmikus összekapcsolódások külön klasztereit az iskoláskorú gyermekeknél is. Így azt jósoltuk, hogy a ritmikai képességek folyamatos növekedését figyeljük meg az 1. és a 2. év között; de azt is megjósoltuk, hogy a fejlődés üteme eltér az általunk figyelembe vett többféle ritmuskészség között.

Anyagok és metódusok

Résztvevők

Hatvannyolc, 5,0 és 8,1 év közötti gyermeket (átlagéletkor = 6,34; SD = 0,69; 32 nő) toboroztak Chicago területéről. Átlagosan az anyai iskolázottság szintje magas volt (átlag = 17,54 iskolai év; SD = 2,29, tartomány = 12-20 16 = az összes főiskola befejezve, a társadalmi-gazdasági helyzet helyettesítője D'Angiulli és mtsai 27 szerint), és a gyermekek viszonylag magas IQ-érték (a Wechsler Preschool Preschool and Primary Scale of Intelligence Information alteszt alapján értékelve, az átlagos percentilis = 72,67, SD = 27,79 és a Matrix Reasoning részvizsgálat, az átlagos percentilis = 75,42, SD = 26,00). A gyerekek egy része (N = 18) zenei vagy táncos programokban vesz részt a szülők által kitöltött előzmények alapján.

4 különféle ritmikai feladatból álló elemzéssel értékelték őket. Ezeknek a résztvevőknek 46 évvel egy év múlva újra tesztelték, hogy figyelemmel kísérjék e ritmuskészségek fejlődését.

A résztvevők mindegyike megfelelt a perifériás hallásfunkció szűrővizsgálatainak (normál otoszkópia, timpanometria és torzító termék otoakusztikus emissziója legalább 6 dB-es hangnyomásszint mellett a zajszint 0,5-4 kHz között).

Egyik résztvevőnek sem volt kórtörténetében neurológiai állapot vagy diagnózis az autizmus spektrumzavar, tanulási zavarok vagy figyelemzavar. A szülők vagy törvényes gondviselők minden résztvevő számára megalapozott beleegyezést adtak, a gyermekek pedig szóbeli beleegyezést adtak a részvételhez. Ezt a tanulmányt az Északnyugati Egyetem Intézményi Felülvizsgálati Testülete (# STU00016500) hagyta jóvá. A résztvevőknek pénzben kompenzálták részvételüket.

Ritmus tesztelés

A ritmikus elem 4 feladatot tartalmaz. Az első 3 feladat ugyanazt a rendszert használja az ingerek bemutatására, összegyűjtésére és a dobolás adatainak elemzésére (az adatgyűjtés részleteit lásd: Tierney és Kraus 5). Mindegyikhez egy kongadobot használtak, amelynek a dobtalálatok regisztrálására volt szüksége, és gyakorlati próbákat adtak. Az időzítéses feladatot az Interactive Metronome technológiával hajtották végre (az adatgyűjtés részleteit lásd Bonacina és mtsai 26).

Dobolás egy izokrón ütemre

A résztvevőket arra kérjük, hogy hallgassák meg és doboljanak be egy izokróm ingerlést a fülbe helyezett fejhallgatón keresztül. Négy kísérletet mutatunk be, 2-et 2,5 Hz-en (mindegyik 50 ütés), majd 2-et 1,67 Hz-en (mindegyik 33-at). Mindegyik kísérlet egy pergődob ingerlő hangból áll, amelyet állandó inter-intervallummal ismételnek meg. Az egyes résztvevők dobolásának konzisztenciáját az összes vizsgálat (mindkét inter-on-interval intervallum) átlagában átlagolják, és körkörös statisztikák segítségével számítják ki (az adatfeldolgozással és az elemzéssel kapcsolatos részletekért lásd Carr et al 25). A dobolás konzisztenciája a résztvevő kopogásainak szinkronosságának mérőszámaként van meghatározva, mindkét dobolási sebességre átlagolva. A cikkben ezt a feladatot „ütemre dobolás” -ként fogjuk emlegetni.

Ritmikus minták emlékezése és megismétlése

A résztvevőket arra kérjük, hogy dobolás nélkül hallgassanak meg egy ritmikus szekvencia 3 ismétlését, majd egy szünet alatt dobolják ki a szekvenciát, és pontosan akkor állítsák elő a szekvenciát, amikor negyedik alkalommal megismétlődött volna. Tíz kísérletet mutattak be (erősen és gyengén metrikus szekvenciák keveréke). Nem használ fülhallgatót. Az egyes résztvevők teljesítményét korrekt százalékban kell kiszámítani, amely megszámolja a dobütések és szünetek arányát, amelyeket egy bizonyos időkereten belül helyesen emlékeztek egy teljes feltételre. A cikkben ezt a feladatot „Ritmikus minták emlékezetének” fogjuk nevezni.

Dobolás a zene ütemére

Ez a feladat az Iversen és Patel ütem-összehangolási feladatának adaptációja. 28.

A résztvevőket arra kérjük, hogy hallgassanak meg egy zenei részletet a hangszórókon keresztül, és utasítják őket, hogy tapintják meg az észlelt ütemet. Tizenkét instrumentális zenei részletet használnak különböző műfajokból, és összegyűjtik a csapidőket. A szinkronizálási pontosságot a résztvevők által létrehozott átlagos dobközi intervallum és az egyes zenei részletek tényleges ütemtempója közötti különbség milliszekundumokban kifejezett abszolút értékeként mérik.

A résztvevők különböző taktusszinteket választhatnak a szinkronizáláshoz. Például, ha egy részlet 4/4-es időtartamra esik, a résztvevő minden alkalommal négyszer, vagy kétszer érintheti az 1. és a 3. ütemet. A kopogtatási teljesítményt összehasonlítjuk a tapintási tempóval legközelebb álló kivonat taktusszintjével. A cikkben ezt a feladatot „Dobolás a zene ütemére” néven emlegetjük.

Időbeli taps vizuális visszajelzéssel

A résztvevőket arra kérjük, hogy folyékony körkörös mozdulatokkal tapsolják össze a kezüket időben a kézindítóval szemben, a fejhallgatón át adott ingerléssel. A számítógép képernyőjén megjelenik egy vizuális jelző, amely tükrözi az utolsó taps és a célütemezés közötti aszinkronitást (milliszekundum az ütem előtt vagy mögött). A szinkronizálást 0,9 Hz frekvencián, 1 percig végezzük gyakorlás nélkül. A szinkronizálhatósági variabilitást az aszinkronok szórása milliszekundumban adjuk meg. A cikkben ezt a feladatot „Időbeli tapsolás” néven emlegetjük.

Az 1. táblázat az egyes ritmikus feladatok fő mértékének áttekintését tartalmazza.

1. táblázat: Az egyes ritmikus feladatok teljesítménymérésének áttekintése a .