Jelenlegi állapot és válasz a globális elhízási pandémiára

2018. október 9-én a Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvostudományi Akadémia Egészségügyi és Orvostudományi Osztályának elhízási megoldásaival foglalkozó kerekasztal nyilvános műhelymunkát tartott Jelenlegi állapot és válasz a globális elhízási pandémiára Washington DC-ben. A műhely megvizsgálta a globális elhízási járvány állapotát, és feltárta a probléma kezelésére a világ különböző területein alkalmazott megközelítéseket. Az előadók előadásai megvitatták az elhízás-járvány globális kontextusban történő megértésének fontosságát, és megosztották az elhízás, mint globális probléma következményeit az Egyesült Államok prevenciós és kezelési erőfeszítéseiben, hangsúlyt fektetve az egyenlőtlenségek csökkentésére.

Ez a műhelymunka - röviden bemutatja a műhelyben történt előadásokat és beszélgetéseket, és nem célja a műhely során megosztott információk átfogó összefoglalása. 1 Az itt összefoglalt információk tükrözik az egyes műhelyek résztvevőinek tudását és véleményét, és nem tekinthetők a műhely résztvevőinek, az elhízási megoldásokról szóló kerekasztalnak vagy a Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvostudományi Akadémiák konszenzusának.

Az elhízás globális trendjei

A workshop első ülése az elhízás globális állapotát ismertette, megvizsgálva annak kollektív prevalenciáját, tendenciáit, költségeit és mozgatórugóit az egész világon, valamint országos és regionális különbségeket is feltüntetett.

Lindsay Jaacks, Adjunktus a Harvardon T.H. Chan Közegészségügyi Iskola elmondta, hogy a nem fertőző betegség kockázati tényezői együttműködés (NCD-RisC) szerint a felnőtt testtömeg-index (BMI) folyamatosan nőtt az Egyesült Államokban és világszerte (lásd 1. ábra), a mért magasság és súly alapján adatok az 1975 és 2016 közötti időszakra. Az NCD-RisC adatokra is hivatkozva rámutatott a BMI növekedésének globális tendenciájára a gyermekek és serdülők (5–19 évesek) körében, bár megjegyezte, hogy a BMI emelkedése nem volt olyan meredek, mint amilyen felnőttek számára (NCD-RisC, 2017). 1975 és 2014 (férfiak és nők) vagy 2016 (fiúk és lányok) adatai alapján arról számolt be, hogy az elhízás globális előfordulása évtizedenként körülbelül két százalékponttal nőtt (NCD-RisC, 2016, 2017).

Jaacks olyan adatokat mutatott be, amelyek a felnőtt férfiak és nők alacsony (2), normál (20–2) és magas (≥25 kg/m 2) BMI kategóriába eső arányát mutatják be évtizedeken keresztül. A legfrissebb (2016) adatok szerint a történelemben először mondta el, hogy a magas BMI-kategóriák aránya mára meghaladta az alacsony BMI-kategóriák arányát. Míg Jaacks azt mondta, hogy az alultápláltság még mindig elterjedtebb, mint a túlzott táplálkozás (magas BMI) a gyermekek körében, idézett egy előrejelzést, miszerint az ellenkezője igaz lenne 2022-re, ha a BMI növekedésének tendenciái folytatódnak (NCD-RisC, 2017).

Jaacks az elhízás prevalenciájában tapasztalható társadalmi-gazdasági különbségek példáival foglalkozott, megjegyezve, hogy ezek a különbségek hozzájárulhatnak a prevalencia különbségeihez egyetlen országon belül. A földrajzi különbségeket illetően a túlsúly és az elhízás prevalenciájának növekedését állapította meg a világ számos nagy régiójának vidéki és városi területein. Az általa elemzett országok körülbelül felében nagyobb volt a vidéki növekedés, mint a városi területeken (Jaacks et al., 2015). Ha az országokban, például Kínában, Indiában, Nigériában és az Egyesült Államokban, az elhízás vidéki-városi elterjedtségében jelentős eltéréseket említ, Jaacks több helyi szintű adatot kért.

A magas BMI a legfontosabb kockázati tényezők közé tartozik, amelyek hozzájárulnak a fogyatékossággal kiigazított életévekhez mind globálisan, mind a magas jövedelmű országokban (GBD 2016 Risk Factors Collaborators, 2017) - jelentette Jaacks. Az általa leírt globális elhízási járvány további következményei közé tartozik a betegségektől mentes évek növekvő vesztesége (Nyberg et al., 2018) és a cukorbetegség mortalitásának növekedése (IHME, 2018). Megismételve az elhízás terheit a világ minden régiójában, Jaacks azzal fejezte be, hogy 50 millió lánynak, 74 millió fiúnak, 390 millió nőnek és 281 millió férfinak volt elhízása 2016-ban (NCD-RisC, 2017).

Vasanti Malik, A Harvard T.H. kutatója Chan Közegészségügyi Iskola az ázsiai lakosság elhízási tendenciáiról beszélt. Megnyitotta, hogy elmagyarázta, hogy az elhízás prevalenciája 1975-től 2014-ig folyamatosan növekedett Ázsiában, azonban a prevalencia továbbra is alacsony a többi globális régióhoz képest (World of Data, 2018). Adatokat idézett (Barnes et al., 2008), amelyek azt mutatják, hogy a túlsúly prevalenciája az Egyesült Államokban élő ázsiai alcsoportok között változó; a legmagasabb az ázsiai indiai és a filippínó népesség körében, és alacsonyabb a kelet-ázsiai populációkban, például a kínaiakban.

A cukorbetegség fiatalabb korban történő kialakulása segíthet megmagyarázni annak gyorsan növekvő prevalenciáját az ázsiai régiókban - javasolta Malik. Megmutatta a Nemzetközi Diabetes Szövetség előrejelzését a felnőttkori diabétesz világméretének világméretű növekedéséről; a legnagyobb növekedést várhatóan 2017 és 2045 között tapasztalják Délkelet-Ázsia (84 százalékos növekedés), a Közel-Kelet és Észak-Afrika (110 százalékos növekedés) és Afrika (156 százalékos növekedés) (Nemzetközi Diabétesz Szövetség, 2012).

Mivel az ázsiai populációk alacsonyabb BMI-nél cukorbetegség fordulhat elő, Malik arról számolt be, hogy a WHO alacsonyabb BMI-határértékeket javasolt az ázsiai lakosság túlsúlya és elhízása szempontjából (WHO szakértői konzultáció, 2004). A WHO hagyományos túlsúlytartománya 25,0–29,9 kg/m 2, míg az ázsiai populációk esetében 23,0–27,4 kg/m 2 - mutatott rá. Az elhízás esetében a hagyományos tartomány ≥30 kg/m 2, az ázsiai populációk esetében pedig ≥ 27,5 kg/m 2. A derék kerületére etnikai specifikus határértékeket is javasoltak (WHO, 2011). Malik azt javasolta, hogy az ázsiai BMI és a derékbőség kerülési pontjait beépítsék a szűrési programokba, hogy segítsenek csökkenteni a cukorbetegség terhét az ázsiai és globális ázsiai populációkban.

A világ gyors etnikai változatosságot tapasztal a nemzetközi migráció növekedése miatt - mondta Karlijn Meeks, posztdoktori kutató az Amszterdami Egyetem Akadémiai Orvosi Központ Közegészségügyi Tanszékén. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) adatai szerint 2000-ben mintegy 173 millió, 2017-ben pedig 258 millió nemzetközi migráns volt (ENSZ Gazdasági és Szociális Minisztérium Népesedési Osztálya, 2017) - mondta Meeks. Három módszert vázolt fel a migránsok egészségének értékelésére. Az első és leggyakrabban használt módszer a migráns népesség és a befogadó népesség összehasonlítása, etnikai különbségek vagy egyenlőtlenségek figyelembevételével - magyarázta. A második módszer az, hogy ugyanazt a különböző országokban élő migráns csoportot hasonlítsák össze, tanulmányozva a nemzeti kontextus szerepét - folytatta. A harmadik módszer az, hogy egy migráns csoportot összehasonlítanak nem vándorolt honfitársaikkal, tanulmányozva a migráció szerepét.

Meeks betekintést mutatott be az elhízás és a cukorbetegség kutatása az afrikai migránsok körében (RODAM) tanulmányba (Agyemang et al., 2016), amely mind a migráció, mind a nemzeti kontextus szerepét vizsgálta. Az adatokat közel 6400 ghanista gyűjtötték össze öt helyszínen: vidéki és városi Ghána, valamint Amszterdamban, Berlinben és Londonban élő ghánai migránsokról. Mind a férfiak, mind a nők esetében három eredmény prevalenciája: túlsúly és elhízás (BMI ≥25 kg/m2), csak az elhízás (BMI ≥30 kg/m2) és a hasi elhízás (a derék kerülete> 102 cm a férfiaknál,> 88 cm nők) Ghána vidékén volt a legalacsonyabb, ezt követte a városi Ghána, a legmagasabb pedig a három európai városban. Meeks kijelentette, hogy a migráció szerepe nagyobb, mint a nemzeti kontextusé ezeknek az eredményeknek. Míg mindhárom kimenetel elterjedtsége mind az öt helyszínen magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál, ő arról számolt be, hogy a 2-es típusú cukorbetegség prevalenciája a férfiak körében magasabb volt, Ghána vidéki területein kívül. Azonos BMI-vel rendelkező férfiak körében a cukorbetegség kialakulásának valószínűsége helyenként változó volt - mondta. Ugyanezt a mintát figyelték meg a derék kerületén, és hasonló minták voltak a nők körében - tette hozzá Meeks, amely szerinte a nemzeti kontextus hatását mutatja csak a BMI-n túl.

Meeks röviden megvitatta a túlsúly és az elhízás három alapkomponensét, amelyeket figyelembe kell venni a RODAM vizsgálati populációban: környezeti, genetikai és epigenetikai. Különböző környezeti tényezők, például az étkezési környezet és az étrend, a fizikai aktivitás és a stressz növelhetik a túlsúly és az elhízás kockázatát a migránsokban a nem migránsokhoz képest - mondta. A genetikát illetően több mint 80 lókusz társult a poligénes elhízással, de ezek a lókuszok az öröklődésnek csak kis részét magyarázzák - jegyezte meg Meeks. Megjegyezte azt is, hogy az afrikai populációkra vonatkozó genetikai vizsgálatok adatai nagyon korlátozottak. Végül leírta, hogy az életmód miként változtathatja meg az epigenetikát - a génexpressziót szabályozó sejtmechanizmusokat - és vezethet az egészségügyi kockázatok változásához. A RODAM-tanulmány az elhízással járó epigenetikát írta le (Meeks és mtsai., 2017), de elmondta, hogy több munka azonosíthatja, hogy bizonyos környezeti tényezők ösztönzik-e ezeket az epigenetikai változásokat a túlsúly és az elhízás kockázatának növelésére, vagy a túlsúly és az elhízás indukálja-e az epigenetikát. változásokat, és ezáltal növeli más betegségek kockázatát.

Fontos, hogy az alultápláltság kettős terhe bekerüljön a globális elhízásról szóló beszélgetésbe - mondta Rachel Nugent, Az RTI International globális nem fertőző betegségekért felelős alelnöke. Ez az alultápláltság (egy vagy több stunting, pazarlás vagy mikrotápanyag hiány) és a túlsúly/elhízás egyidejű jelenlétére utal, amelyek egyéni, háztartási, regionális és országos szinten is mérhetők - magyarázta. 2014-ben a második nemzetközi táplálkozási kongresszus a problémát alultápláltságként fogalmazta meg minden formában - mondta Nugent. A terminológia, amelyet megjegyzett, egyre elfogadottabb, bár az alultápláltság, a túlsúly és az elhízás közötti összefüggéseket nem teljesen értik.

Nugent kifejtette, hogy az alultápláltság kettős terhe előfordulása az alultápláltságra alkalmazott határértékektől, valamint a túlsúly és az elhízás prevalenciájától függ. Országos szinten csak néhány országban tapasztalható a túlsúly és az elhízás gyakorisága, a magas alultápláltság mellett, mondta. De a két feltétel több országban létezik, amikor a meghatározás a túlsúly és az elhízás alacsonyabb prevalenciáján és az alultápláltság szélesebb mértékén alapul - magyarázta Nugent. Hozzátette, hogy ha szubnacionális szintű adatokat vesznek fontolóra, akkor az alultápláltság kettős terhe még több helyen megjelenik. A kettős teher mozgatórugói a tudományos és technológiai változások, a gazdasági változások, az urbanizáció és a globalizáció - magyarázta Nugent.

Csak két tanulmány vizsgálta az alultápláltság, a túlsúly és az elhízás gazdasági költségeit - jelentette a Nugent (Popkin et al., 2001; ENSZ, 2016). Hangsúlyozta, hogy nem léteznek közös intézkedések, mivel a két alultápláltsági állapot gazdasági hatásainak becslésére különböző mutatókat használnak. Mindkét tanulmány a bruttó hazai termék (GDP) veszteségeit mérte, amelyek egyes országokban körülbelül 4 százalékot tettek ki - mondta a Nugent. A modellezési kapacitás és az empirikus adatok hiánya ellenére "egészen biztosak lehetünk abban, hogy mindkét feltételnek jelentős gazdasági hatása van" - állapította meg Nugent.

Számos „kettős vámot igénylő” beavatkozást és politikát sorolt fel, amelyek kezelhetik az alultápláltság minden formáját, hozzátéve, hogy bár vannak bizonyítékok az alultápláltság egyik vagy másik formájára gyakorolt hatásukra, hiányosak a bizonyítékok, amelyek bizonyítják hatásukat a kettős teheren. Három olyan beavatkozást emelt ki, amelyek erőteljes hatásadatokat hoztak létre (vagyis olyan adatokat, amelyeknél bizakodtak a hatások nagysága, bár a hatások nem feltétlenül voltak nagyok) mind az alultápláltságra, mind a túlsúlyra/elhízásra: szoptatás népszerűsítése, iskolai táplálkozási programok és élelmiszer-reklám.

Zárásként a Nugent megismételte az alultápláltság és az elhízás kettős terhével járó néhány kihívást: a hajtók és feltételek összetett halmaza, egyenetlen és nem összehasonlítható adatforrások az alultápláltság különféle formáiról, generációk közötti tényezők, amelyek mind epigenetikusak, mind környezeti tényezők, különböző kimeneti intézkedések, amelyek tükrözik az alultápláltság életciklusának különféle hatásait, valamint a kettős feladatot igénylő beavatkozások és programok bizonyítékainak hiányát.