Journal of Applied Physiology 70. évfolyam, 4. szám

CIKKEK

Magzati légzés és a légzés kontrolljának fejlesztése

A. H. Jansen, és
V. Chernick

1991. ápr. 01
: 1431-1446

Az elmúlt évtizedek technikai fejlődése nagyban megkönnyítette a magzati fiziológia és viselkedés, különös tekintettel a magzati légzés (FB) kutatását. A lélegző mozgásokat minden vizsgált emlősfaj magzatán kimutatták, és úgy tűnik, hogy a normális magzati fejlődés részei. Ebben az áttekintésben az FB mérési módszereire, valamint a mérésekkel és azok értelmezésével kapcsolatos problémákra összpontosítunk. Áttekintjük a magzati magatartást, a perifériás és központi kemoreceptorok szerepét a spontán FB-ben, a magzati légzési reakciót a hiperkapniára és a hipoxiára, valamint a születéskor a folyamatos légzésre való átmenetet. Világos, hogy a méhen belüli légzési mozgások ellenőrzése sok szempontból eltér a születés utáni irányítástól. Különösen a gátló hatások sokkal hangsúlyosabbak születés előtt, mint születés után. Ez valószínűleg annak az egyedülálló magzati helyzetnek tudható be, amelyben az energia megőrzése fontosabb lehet, mint bármely előnyös légzési tevékenység a magzat számára.

A bordák belégzési magassága a kutyánál: a parasternalisok elsődleges szerepe [a publikált hibajegyek a J Appl Physiol 1991. aug .; 71 (2): a következő tartalomjegyzék és 1991. december; 71 (6): következő szerzői index alapján]

A. De Troyer

1991. ápr. 01
: 1447-1455

Lipidperoxidáció és antielasztáz aktivitás a tüdőben oxidatív stressz alatt: az antioxidáns védekezés szerepe

V. Mohsenin

1991. ápr. 01
: 1456-1462

Az előző gyakorlat hatása a glükóz és a fruktóz termikus hatására

T. W. Balon és
G. J. Welk

1991. ápr. 01
: 1463-1468

A keringés szerepe a laktát-forgalom mértékének mérésében

N. D. Binder,
D. Nap,
F. C. Battaglia,
G. Meschia és
J. W. Sparks

1991. ápr. 01
: 1469-1476

Extracelluláris kálium homeosztázis a macska medullában progresszív agyi hipoxia alatt

J. E. Melton,
L. O. Chae,
J. A. Neubauer és
N. H. Edelman

1991. ápr. 01
: 1477-1482

Az antioxidánsok in vivo csillapítják a makromolekulák endotoxin-indukálta mikrovaszkuláris szivárgását

T. Matsuda,
C. A. Eccleston,
I. Rubinstein,
S. I. Rennard, és
W. L. Joyner

1991. ápr. 01
: 1483-1489

A hipohidráció nem befolyásolja a vázizom glikogén reszintézisét edzés után

P. D. Neufer,
M. N. Sawka,
A. J. Young,
M. D. Quigley,
W. A. Latzka, és
L. Levine

1991. ápr. 01
: 1490-1494

A glükóz infúzió hatása az izom malonil-CoA-ra edzés közben

I. M. Elayan, és
W. W. Winder

1991. ápr. 01
: 1495-1499

A laboratóriumban végzett korábbi munka kimutatta, hogy az izom malonil-CoA, a karnitin-palmitoil-transzferáz I (CPT I) inhibitora, csökkent a testmozgás során. A máj malonil-CoA-tartalma csökken, ha a glükóz hozzáférhetősége csökken, például éhgyomorra vagy amikor a glukagon/inzulin arány megnő, például hosszan tartó testmozgás vagy inzulinhiány esetén. A glükóz infúzió izom malonil-CoA-ra gyakorolt hatásának vizsgálatához edzés közben hím patkányokat altattunk (pentobarbitált vénás katétereken keresztül) nyugalmi állapotban vagy futás után (21 m/perc, 15% -os fokozat) 30 vagy 60 percig. Edzés közben a patkányokat vagy glükózzal (0,625 g/ml), vagy sóoldattal infundálták 1,5 ml/h sebességgel. A gastrocnemius izmokat és a májmintákat folyékony nitrogén hőmérsékleten lefagyasztották. Az izom malonil-CoA 1,24 +/- 0,06-ról 0,69 +/- 0,05 nmol/g-ra csökkent glükóz infúzióval, és 0,43 +/- 0,04 nmol/g-ra sóoldatos infúzióval 60 perc edzés közben. A májban a glükóz infúzió megakadályozta a malonil-CoA csökkenését. Ez azt jelzi, hogy a glükóz infúzió csillapítja az izom malonil-CoA progresszív csökkenését és megakadályozza a máj malonil-CoA csökkenését hosszan tartó testmozgás során.

Étrendi szénhidrát, izomglikogén és teljesítmény az evezés során

J. C. Simonsen,
W. M. Sherman,
D. R. Bárány,
A. R. Dernbach,
J. A. Doyle és
R. Strauss

1991. ápr. 01
: 1500-1505

Gravitációs erők a mellkas falán

S. B. Liu,
T. A. Wilson és
K. Schreiner

1991. ápr. 01
: 1506-1510

A tüdő tromboxán szintéziséből adódó neutrofil felhalmozódások közvetítik a savas aspirációs sérülést

G. Goldman,
R. Welbourn,
J. M. Klausner,
L. Kobzik,
C. R. Valeri,
D. Shepro és
H. B. Hechtman

1991. ápr. 01
: 1511-1517

Az 1. zóna tüdején keresztül történő áramlás alveoláris sarki ereket használ

W. J. Lamm,
K. R. Kirk,
W. L. Hanson,
W. W. Wagner, ifj
R. K. Albert

1991. ápr. 01
: 1518-1523

A plazma adenozin változásai a magzati juhok szimulált születése során

R. Sawa,
H. Asakura és
G. G. Hatalom

1991. ápr. 01
: 1524-1528

A testmozgás és az élelemkorlátozás közötti kölcsönhatás: hatás a hím patkányok hosszú élettartamára

Holloszy J. O., és
K. B. Schechtman

1991. ápr. 01
: 1529-1535

Alacsony frekvenciájú légzőrendszeri ellenállás a normál kutyában mechanikus szellőzés közben

J. Sato,
B. L. Davey,
F. Shardonofsky, és
J. H. Bates

1991. ápr. 01
: 1536-1543

A légzőrendszer, a tüdő és a mellkasfal alacsony frekvenciájú ellenállásait négy érzéstelenített, lebénult, 0,08 és 0,83 Hz közötti frekvencián mechanikusan szellőztetett kutyán vizsgálták. Az ellenállásokat három különböző módszerrel számoltuk: 1) a rendszeres szellőztetési adatokból kapott komplex impedancia valós részeként, 2) ugyanazokra az adatokra illesztett kétkamrás modell tényleges ellenállásaként és 3) a egykamrás modell, amely különféle frekvenciájú szinuszos szellőzés során kapott adatokhoz illeszkedik. Az alveoláris nyomásokat zárt mellkasú alveoláris kapszula technikával mértük, és közvetlen módon megadtuk a légutak ellenállását. Mindhárom ellenállás-becslés nagyon hasonló volt, és jelentősen csökkent, 0 és 1 Hz közötti frekvenciával. A tüdő impedanciájának valódi része a vizsgált magasabb frekvenciákon (kb. 5 Hz) szorosan megközelítette a légutak ellenállását, amint azt a Bates és munkatársai által javasolt nyolc paraméteres légzési mechanika viskoelasztikus modellje megjósolta. (J. Appl. Physiol. 67: 2276-2285, 1989)

A rekeszizom nyirokcsomók eloszlása

D. Negrini,
S. Mukenge,
M. Del Fabbro,
C. Gonano és
G. Miserocchi

1991. ápr. 01
: 1544-1549

Hét altatott nyúlban mértük a nyirokcsomók méretét, alakját és sűrűségét a rekeszizom peritoneális és pleurális oldalán. A membránt in situ rögzítettük és feldolgoztuk pásztázó elektronmikroszkópiához. Az eredmények a különböző minták közül véletlenszerűen kiválasztott 2990 peritoneális és 3086 pleurális mezőből származnak (mindegyik 1620 mikron 2). A sztómákat a vizsgált mezők 9% -ában láttuk, az esetek 30% -ában pedig 2-14 sztómával/mezővel rendelkező csoportokba csoportosítva jelentek meg. A sztóma sűrűsége 250 +/- 242 és 72 +/- 57 (SD) sztóma/mm2 volt a peritoneális és a pleurális oldalon, és hasonló volt a két felület izom- és inas részén. A maximális átmérő 1 és körülbelül 30 mikron közötti tartományban volt, átlagos értéke 1,2 ± 3,1 mikron. A maximális és a minimális átmérő aránya és a felület aránya átlagosan 2 +/- 1,4, illetve 0,7 +/- 2,4 mikron 2 volt. A maximális és a legkisebb átmérő és a felület értéke lognormális frekvenciaeloszlást követett, ami arra utal, hogy a sztómák geometriáját befolyásolja a rekeszizomfeszültség.

Gyors orocecalis tranzit krónikusan aktív, magas energiafogyasztású személyeknél

A. Harris,
A. K. Lindeman, és
B. J. Martin

1991. ápr. 01
: 1550-1553

Bár az ember krónikus fizikai aktivitása többszörösére emelheti az energiaigényt és az energiafogyasztást az ülő szint fölött, továbbra sem tudni, hogy ez növeli-e az emésztési stratégiát. Ennek a lehetőségnek a vizsgálatához összehasonlították az élelmiszer-átjutási sebességet (a száj és a vastagbél közötti laktulóz transzport) és az abszorpciót (xilóz) egy olyan fiatal férfiak keresztmetszetében, akiket a napi fizikai aktivitás és az ételbevitel széles skálájának képviseletében választottak. 20 férfiban (energiafogyasztás 1.272-5.342 kcal/nap) a száj-cecum pihenés gyorsabb volt a magas kalóriatartalmú fogyasztóknál (r = -0,69, P kevesebb, mint 0,01). Ezzel szemben a xilóz abszorpciója (n = 26; akár vizelettel történő xilóz kiválasztódásként, akár a cukorból a lehelet H2-termelésének integrációjaként mért érték) nem volt összefüggésben az élelmiszer-fogyasztással. Az étrendi rostbevitel nincs összefüggésben az energiafogyasztással. Ez a látszólagos emberi emésztési stratégia, amely a bél abszorpciós felszínén történő gyors átjutást eredményezi, abszorpciós áldozat nélkül, párhuzamosan alkalmazza számos állatfaj hasonlóan a megnövekedett energiaigényt állandó rostbevitel mellett. Ezért arra a következtetésre jutunk, hogy az embereknél a krónikus testmozgás hiperfágia jelentős gasztrointesztinális adaptációkkal hozható összefüggésbe.

A légzési izom koordinációja és a rekeszizom hossza a kilégzési küszöb terhelése alatt

J. D. út,
A. M. Leevers,
E. Goldman és
A. Grassino

1991. ápr. 01
: 1554-1562

A glükóz inzulinreakciójának változása edzés után részben hasnyálmirigy-eltávolított patkányokban

P. A. Farrell,
A. L. Caston és
D. Rodd

1991. ápr. 01
: 1563-1568

Edzés által kiváltott izomadaptációk: fokozott teljesítmény és oxigénfogyasztás

R. M. McAllister és
R. L. Terjung

1991. ápr. 01
: 1569-1574

A neutrofilek kezdeti toborzása az alveoláris struktúrákba akut tüdőkárosodás esetén

G. C. Kindt,
J. E. Gadek és
J. E. Weiland

1991. ápr. 01
: 1575-1585

A felnőttkori légzési distressz szindrómára és a bakteriális tüdőgyulladásra egyaránt jellemző a neutrofilek beáramlása a tüdőbe. A neutrofileket feltételezhetően „patológiás” szereppel bír a felnőttkori légzési distressz szindrómában, szemben a bakteriális tüdőgyulladásban betöltött szerepével. Feltételeztük, hogy a neutrofil rekrutációt eredményező folyamatok különbözőek, attól függően, hogy a gyulladásos inger a tüdő intravaszkuláris vagy alveoláris rekeszében keletkezik-e. A tüdő nyirokfistulájával érzéstelenített juhokat alkalmaztuk a tüdő három rekeszének eléréséhez, amelyek relevánsak a transzpulmonáris neutrofil migráció vizsgálata szempontjából. A szérum, a tüdő nyirok és a bronchoalveoláris mosófolyadék neutrofil beáramlását és kemotaktikus aktivitását vizsgálták az endotoxin intravaszkuláris vagy inhalációs alveoláris úton történő beadása előtt és után. Mindkét csoport jelentős neutrofil beáramlást váltott ki a nyirok- és bronchoalveoláris mosófolyadékba 3 órás postendotoxinnal. Az intravaszkuláris endotoxint kapó állatok kemotaktikus gradiensek alakultak ki a neutrofil tüdőbe történő migrációval szemben, szemben az alveoláris endotoxint kapó állatokkal, ami arra utal, hogy a neutrophil tüdőbe történő beáramlása véletlenszerű migrációval történik.

A venoarterialis pH-különbség változásának hatása az artériák in vivo pH-jára

E. Takahashi és
E. A. Phillipson

1991. ápr. 01
: 1586-1592

A vázizomzat glükóz transzportjának stimulálása hipoxiával

G. D. Cartee,
A. G. Douen,
T. Ramlal,
A. Klip és
Holloszy J. O.

1991. ápr. 01
: 1593-1600

A légúti CO2-oszcillációk visszavonásának hatása a nyugalmi légzésszabályozásra

E. Takahashi,
I. Tateishi,
K. Yamamoto és
T. Mikami

1991. ápr. 01
: 1601-1606

Az érszűkület hatása a pulmonalis vaszkuláris nyomás és térfogat hosszanti eloszlására

C. A. Dawson,
J. H. Linehan,
D. A. Rickaby, és
G. S. Krenz

1991. ápr. 01
: 1607-1616

Fejlődő malacok központi és perifériás pulmonalis rezisztenciájának vagális szabályozása

J. J. Perez Fontan és
A. O. Ray

1991. ápr. 01
: 1617-1626

A belégzési izomfáradtság hatása a légzési mintára a belégzési rezisztív terhelés során

M. J. Mador és
F. A. Acevedo

1991. ápr. 01
: 1627-1632

Béta-adrenoreceptor-adenilát-cikláz rendszer adaptációja a patkány kamrai szövetének fizikai edzéséhez

G. Plourde,
S. Rousseau-Migneron és
A. Nadeau

1991. ápr. 01
: 1633-1638

Szűréssel támogatott cseretranszfúzió alfa-alfa Hb alkalmazásával, egy vörösvértest helyettesítővel

J. R. Hess,
C. E. Wade és
R. M. Winslow

1991. ápr. 01
: 1639-1644

A hemoglobin- (Hb) alapú vörösvértest-helyettesítők kiértékelésére szolgáló módszert a transzfúzió hatékonyságának javítására ismertetik. A módszer folyamatos áramlású üreges-szálas plazma-elválasztó szűrőt használ az eritrociták eltávolítására, miközben a plazma 75% -át visszavezeti. Az eltávolított térfogatot az alfa-láncok között bisz (3,5-dibromozalicil) -fumaráttal (alfa-alfa-Hb) térhálósított 14 g/dl humán Hb-oldattal helyettesítettük. 2,76 vértérfogat érzéstelenített sertésben történő szűrése a hematokrit 95% -os csökkenését eredményezte, és a plazma Hb-koncentrációja 7,63 g/dl volt. A hiperkoncotikus Hb-oldatok térfogat-bővülést okoznak, ami csökkenti a csere hatékonyságát, de hemodinamikai stabilitást biztosít a csökkenő vérviszkozitás és az azt követő intravaszkuláris térfogatvesztés ellen, a Hb újraeloszlásával. A szűrés által támogatott cseretranszfúzió gyors, megőrzi az értékes módosított Hb-t és biztosítja a folyamatos megfelelő oxigénellátást.

Trachealis vénás vér- és nyirokgyűjtés: modell juhok légúti sérülésének tanulmányozására

R. E. Barrow,
S. E. Morris,
H. A. Linares és
D. N. Herndon

1991. ápr. 01
: 1645-1649

A polimixin B gátolja a kontrakció által stimulált glükózfelvételt a patkány vázizomzatában

J. C. Young,
T. G. Kurowski,
A. M. Maurice,
R. Nesher és
N. B. Ruderman

1991. ápr. 01
: 1650-1654

Arytenoideus izomaktivitása normális felnőtt emberekben ébrenlét és alvás közben

S. T. Kuna,
G. Insalaco, és
R. D. Villeponteaux

1991. ápr. 01
: 1655-1664

Térfogatáramlás a felnőtt patkány tüdő alveoláris hámjában

S. T. Ballard, és
J. T. Gatzy

1991. ápr. 01
: 1665-1676

A 2 hónapos bárány pulmonalis kapilláris felületének funkcionális értékelése

B. R. Pitt,
G. Lister,
J. J. Perez Fontan és
P. Davies

1991. ápr. 01
: 1677-1685

Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy a pulmonalis endotheliális angiotenzin-konvertáló enzim (Vmax) maximális sebességének mérése in vivo információt nyújt a fejlődő bárány mikrovaszkuláris felületéről. A Vmax fejlődésének bármilyen finom hatásának kiküszöbölésére, a felület egyszerű növekedésétől eltekintve, a Vmax-ot korreláltuk a 2 hónapos bárány (n = 14) viszonylag érett tüdejének alveoláris felületi területének postmortem sztereológiai értékeléseivel. Megkíséreltük növelni a felület nagyságát a normál változékonyságon túl azzal, hogy kilenc bárányból bleomicint injektáltunk, amely antineoplasztikus szer jelentős tüdőtoxicitást okoz más fajokban. Röviddel a születés után, majd hetente mért Vmax minden bárányban monoton emelkedett. Széles diszperziójuk ellenére a Vmax és a sztereológiai meghatározások 2 hónapos korban szorosan korreláltak, megerősítve, hogy a Vmax a levegő-vér gát felületének robusztus mutatója. Egyik mérésben sem volt szignifikáns különbség a kontroll bárányok és a bleomicinnel kezelt állatok között, ami arra utal, hogy az újszülött bárány ellenáll ennek a szernek a hatására.

A kapilláris CO2-csere rendellenességeinek elemzése in vivo

A. Bidani

1991. ápr. 01
: 1686-1699

Izomglikogenolízis a testsúly-rezisztencia különböző intenzitása alatt

R. A. Robergs,
D. R. Pearson,
D. L. Costill,
W. J. Fink,
D. D. Pascoe,
M. A. Benedict,
C. P. Lambert és
J. J. Zachweija

1991. ápr. 01
: 1700-1706

A P anyag és a kalcitonin génnel rokon peptid hatása a pulmonalis keringésre

S. Adnot,
I. Cigarini,
R. Herigault, és
A. Harf

1991. ápr. 01
: 1707-1712

A testmozgás intenzitása: hatás az O2 postexercise felvételére képzett és képzetlen nőknél

K. E. Csád és
B. M. Quigley

1991. ápr. 01
: 1713-1719

Anyagcsere és munka hatékonyság az edzés során az andoki őslakosokban

P. W. Hochachka,
C. Stanley,
G. O. Matheson,
D. C. McKenzie,
P. S. Allen és
W. S. Parkhouse

1991. ápr. 01
: 1720-1730

Stresszhiány a pulmonalis kapillárisokban

J. B. West,
K. Tsukimoto,
O. Mathieu-Costello és
R. Prediletto

1991. ápr. 01
: 1731-1742