Kalinyingrád és az eszkalációs spirál a Baltikumban

Az elmúlt huszonöt évben a kalinyingrádi exklávé tüske volt a NATO oldalán. Litvánia és Lengyelország közé ékelődött orosz katonai előőrs, amely kritikus eleme az orosz katonai tervezésnek, különösen a Balti-tenger feletti hozzáférésellenes és területmegtagadási (A2/AD) rendszerek, valamint Moszkva azon képessége tekintetében, hogy a hatalmat északra vetítse és a balti régiók.

spirál

A Krím Oroszország általi, 2014. márciusi annektálása és az azt követő ukrajnai háború eszkalációja óta Moszkva csapatokat és fegyvereket önt Kalinyingrádba, legutóbb atomképes Iskander rakétákat és S-400 föld-levegő elemeket. Kalinyingrád elsődleges vasúti összeköttetése az orosz szárazfölddel Litvánián keresztül halad, ami félelmet kelt Vilniusban, hogy Oroszország kihasználhatja ezt a sebezhetőséget, hogy tetszés szerint konfrontációt teremtsen.

A Kalinyingrádban elhelyezett fegyverek köre - az ottani nagy hatótávolságú rendszerek a NATO középpontjába is belenyúlhatnak - a Baltikumban bekövetkezett hatalmas orosz gyors gyakorlatokkal, valamint a NATO és a semleges Svédország és Finnország légterének és felségvizeinek gyakori megsértésével párosulva eszkalációs spirál. Ma reális és növekszik a kockázat, hogy bármelyik fél téves számítása válságot válthat ki, vagy az ellenőrzés alól katonai konfliktussá válhat a NATO és Oroszország között.

A NATO 2016. júliusi varsói csúcstalálkozóján megfogadta, hogy reagál Oroszország katonai felépítésére a szövetség északkeleti szárnya mentén négy multinacionális zászlóalj tervezett bevetésével a Baltikumban és Lengyelországban; a kitartó katonai gyakorlatok új rendszere; valamint egy amerikai dandár rotációs bevetése Európába, amelynek központja Lengyelországban található.

Fegyverkezési verseny van folyamatban a Baltikumban, amelynek központja Kalinyingrád, és a potenciálisan pusztító nukleáris eszkaláció hátterében játszik. Az oroszok továbbra is növelik az előzményeket azzal, hogy további hardvereket helyeznek el Kalinyingrádba, és további gyakorlatokat tartanak. Az ilyen lépések politikai üzenetet küldenek, és tesztelik a NATO válaszidejét. Eközben a NATO szövetségesei a szárnyon eszeveszetten keresik az elrettentés növelésének módjait. Kalinyingrád fokozott orosz militarizációja ellen a balti államok felgyorsították katonai modernizációs programjaikat, többek között tankellenes rakéták megszerzésével. A kalinyingrádi és a NATO keleti szárnyának mentén bekövetkezett orosz bevetések miatti mélyülő aggodalmat tükrözve az Egyesült Államok kormánya megállapodott arról, hogy fontolóra veszi Lengyelországnak az F-16 vadászrepülőgépekből indítható JASSM-ER rakétát, amely egy elengedhetetlen fegyver, amely számos akár 1000 kilométer (621 mérföld).

A balti régió mélyülő polarizációja és stratégiai aszimmetriái nem oldhatók meg anélkül, hogy Kalinyingrád státuszát fej nélkül kezelnék. Egyszerűen fogalmazva: itt az ideje, hogy a Nyugat őszintén és közvetlenül kapcsolatba lépjen Oroszországgal az exklávának a jövőbeli státusáról.

A NATO Oroszországgal fennálló feszült kapcsolatainak ezen a pontján minden álom Kalinyingrád demilitarizálásáról. De a szövetségnek és Oroszországnak sürgősen egyeztetett szabályokra van szüksége a Balti-tengeren és a part mentén történő bejelentésre, gyakorlatokra és műveletekre vonatkozóan. A jelenlegi eszkalációs mintázat saját zavaró ritmust nyert, a tit-for-tat mozdulatsor vált normává: mindkét fél azt állítja, hogy egyszerűen reagál a másik cselekedeteire. Figyelembe véve, hogy a kockázati margók különösen milyen szűkek lettek az elmúlt évben, ez a minta már nem elfogadható.

Van egy másik dimenziója a kalinyingrádi kérdésnek, amelyet pontosan le kell teríteni az asztalra: az ukrajnai helyzet nem rendezhető, hacsak a NATO nem foglalkozik a katonai egyensúly nagyobb kérdésével keleti szárnyán. Itt a kalinyingrádi állásfoglalás (és egyre inkább a Krím egyre növekvő militarizálása) az előfeltétele az ukrajnai háború bármilyen átfogó megoldásának. Ez egyre sürgetőbb kérdés, mivel Ukrajna keleti régióiban, Donyeckben és Luhanszkban a háború csak egy befagyott konfliktus.

A 2016-os amerikai elnökválasztás óta rengeteg találgatás folyik arról, hogy mik legyenek Donald Trump adminisztrációjának prioritásai januárban. De tekintettel a Baltikumban gyorsan változó egyensúlyra és a téves számítás potenciálisan pusztító következményeire, a Nyugatnak nem biztos, hogy elegendő ideje van arra, hogy hosszú távon stratégiai gondolkodást folytasson. A balti helyzetnek az Egyesült Államok kül- és biztonságpolitikai menetrendjének az élén kell állnia - különös tekintettel az EU-ban tapasztalható rendezetlenség szintjére a blokk elhagyására vonatkozó Nagy-Britannia szavazata és a NATO védelmi kiadásokkal kapcsolatos széttagoltsága miatt.

A hidegháború éveihez hasonlóan a Nyugatnak is meg kell keresnie azokat a pontokat, ahol érdekei megfelelnek Oroszország érdekeinek, és a balti államokban az eszkaláció elmélyülésének útja az egyik olyan elem, amelyen a nyugati és az orosz érdekek összeforrnak. Korai egy nagyobb amerikai – orosz stratégiáról beszélni, és a Nyugatnak nem kellene pazarolnia az idejét és energiáját egy újabb visszaállításra, amely állítólag megoldaná az egészet. Inkább a kalinyingrádi és a balti eskalációs spirál konkrét ügyében való elkötelezettségnek kell lennie, amely mindkét fél mélyen befektetett, kiindulópontnak kell lennie az Oroszországgal folytatott őszinte megbeszéléshez. A cél az, hogy elfogadhatatlanul magas kockázati szintet találjanak.

Andrew A. Michta a George C. Marshall Európai Biztonsági Tanulmányi Központ Nemzetközi és Biztonsági Tanulmányok Főiskolájának dékánja. Az itt kifejtett nézetek az övéi.