Kapalabhati pranayama: Válasz a modern policisztás petefészek szindrómára és az együttes metabolikus szindrómára?

Reshma Mohamed Ansari

Orvostudományi Tanszék, Cyberjaya Egyetem Orvostudományi Főiskola, Cyberjaya 63000, Selangor, Malajzia

Absztrakt

A lélegzetet, az élet létfontosságú erőit a pranayama pozitívan ellenőrzi, hogy biztosítsa az emberek homeosztázisát és jólétét. A kapalabhati a pranajama gyors légzési technikája, amelyet a különböző betegségek gyógyításának tekintenek. Ennek a technikának a metabolikus szindróma (MS) és a policisztás petefészek-szindróma (PCOS) leküzdésére való lehetséges alkalmazását ebben a cikkben tárgyaltuk. A PubMed, a Scopus és a tézisek különféle publikált irodalmait áttekintették, hogy megerősítsék azt a hipotézist, miszerint ez a technika a válasz a modernizáció miatti betegségekre. Érdemes volt megjegyezni, hogy a Kapalabhati valóban küzd az SM különböző jellemzőivel, de a PCOS elleni hatékonysága még nem bizonyított. Mivel azonban mindkét szindróma egy közös tényező hiperinsulinémiája miatt következik be, amelyet elsősorban a modern világ stressz vált ki, feltételezzük, hogy Kapalabhati is jól áll a PCOS ellen. Következésképpen elmondható, hogy előnyös lenne egy PCOS-nőkkel kapcsolatos tanulmány elvégzése a Kapalabhati populáció hatékonyságának megállapítása érdekében.

BEVEZETÉS

A szanszkrit „Yuj” szó, amely „egyesülést” jelent, a „jóga” eredetét adja. [1] A jógaterápia alapelvei, amelyek célja a homeosztázis megteremtése a szervezet egészében, intrikák forrása a kutatók körében század eleje. [2] Mivel a lélegzet az élet kulcsa, a rendszeres ritmikus légzés és annak tudatos irányítása állítólag fokozza az emberek mentális és fizikai erejét. [1] Ezért a légzést vagy a légzést létfontosságú erőnek nevezik, és a pranayama jóga biztosítja ennek a létfontosságú erőnek a teljes megismerését és irányítását. Ennek eredményeként a légzési technikák gazdagítása ritmikus légzéshez vezet, és a gyakorló nyugodt, ugyanakkor éber lelkiállapotot ér el. [3]

A pránajama, az ashtanga jóga egyik pillére, általában az élet meghosszabbítását jelöli; mivel a „prána” életerőt jelent, az „ajama” pedig a terjeszkedést jelenti. A pránajama meghosszabbítja az élettartamot és megőrzi az egészséget a légzési ciklus meghosszabbításával és lerövidítésével. [4] Ennek oka, hogy a légzési impulzusokat, az autonóm idegáramok áramlásának egyik fő csatornáját a pranayama irányítja. Ezek a légzőgyakorlatok megelőzhetik és gyógyíthatják azokat a körülményeket, amelyek az autonóm idegrendszer homeosztatikus állapotának megzavarásával járnak, például elhízás, magas vérnyomás és cukorbetegség. A normális ritmikus légzés szintén csökkenti a pszichoszomatikus betegségek intenzitását. [2]

A Pranayama kétféle légzési technikát foglal magában; az egyik lassú, a másik gyors. A kapalabhati egyike a gyors légzési technikáknak, az úgynevezett automatikus inhalációs technikának, a másik pedig kényszerű inhaláció vagy Bhastrika. Bár a kapalabhati az automatikus és a kényszeres belégzésre egyaránt használt kifejezés, néhány gyakorló a Bhastrikát egy fejlettebb technikához használja, amely magában foglalja a lélegzet visszatartását.

KAPALABHATI PRANAYAMA

A kapalabhati a testtisztítási technikák egyik alkotóeleme. A Kapalabhati szó két szóból származik: a „kapala” jelentése: „koponya” és a benne lévő szervek, valamint a „bhati”, ami azt jelenti, hogy „világító”. A Kapalabhati technika kijavíthatja ezeket a szervfunkciókat, és elősegítheti a vér tisztítását és a hasi izmok tónusát. [3] Egy másik megjegyzésben azt mondják, hogy a Kapalabhati rendszeres előadása világossá teszi a homlokát. [5] A Kapalabhati-kezelést abba kell hagyni, ha a szakember szédülést vagy szinkopális rohamokat tapasztal. A pránájáma végrehajtása során tanácsos a gyomrot, a hólyagot és a beleket üresen tartani. [6]

FIZIOLÓGIAI VÁLTOZÁSOK KAPALABHATI KÖZÖTT ÉS UTÁN

Mint korábban említettük, a Kapalabhati egy gyors légzési technika, más néven automatikus inhalációs technika. [6] A levegőt rendesen belélegzik, de a kilégzést a hasizomzat kényszeríti. [1,5,7]

Normális körülmények között a kilégzés passzív folyamat, amelynek során a rekeszizom automatikusan visszatekeredik, és erővel kilélegzi a levegőt a tüdőből. A hasi izmok, nevezetesen a külső és belső ferde, rectus és transversus abdominis, amelyeket általában nem használnak a csendes légzésben, a legerősebb izmok a kényszerű kilégzéshez. Ezen izmok összehúzódása nyomást gyakorol a hasi szervekre, amelyek végül a rekeszizmát erőszakos kilégzéssel végzik. A hasi légzés lassú, mégis nagy árapálytérfogatot eredményez, és ismert, hogy érzelmi stabilitást és ellenőrzött válaszokat produkál a stresszes környezetre. Ennek oka lehet az emelkedett paraszimpatikus és szimpatikus aktivitás, ami az alacsony pulzus ellenére az agy és a szív jobb oxigénellátásához vezet. [6] Az oxigénfogyasztás kb. 1,1–1,8-szor magasabb a Kapalabhati légzés során, mint csendesen ülve. Ami a pulzust illeti, a kezdeti 20–40 másodperces gyors légzésnél a pulzusszám emelkedett, majd a magasabb oldalra egyenlített. [6]

Bár a Kapalabhati gyors légzéssel jár, nem okoz hiperventilációt. Ezt bizonyítani tudja, hogy a gyakorlat során nem jelentkeznek a hiperventiláció mellékhatásai, például a szédülés. [6] Ráadásul a szédülésben és szinkopális rohamban szenvedő betegeknek azt javasoljuk, hogy azonnal hagyják abba a pránájámát. A pulzus a Kapalabhati alatt és után különbözik a hiperventilációnál jelentkező pulzusszámtól. Az átlagos szén-dioxid-koncentráció a Kapalabhati technika után hasonló a nyugalmi állapotéhoz. [6]

A KAPALABHATI BEVÁLT ELŐNYEI

A Rapal Kapalabhati Pranayama köztudottan fenntartja a sav-bázis egyensúlyt. A mély belégzés aktívvá teszi a tüdő holt terét, ezáltal javítja a szövetek oxigénellátását és megtisztítja a test egészét. [4] Kapalabhati városában a légzés nagy erővel, rövidebb időtartamra szól, ezért nagyobb hatással van a hasra és annak tartalmára, különösen a mirigyekre. Az ebből eredő vérkeringés növekedése és a mirigy szekréciójának korrekciója segít a betegség kezelésében. Noha a Kapalabhati jótékony hatása számos, a figyelemre méltók közé tartozik a vata (szél), a pitta (epe) és a kapha (flegma) egyensúlya, a pszichológiai egyensúly, a „Kundalini” erő felébresztése és a koncentráció javulása. [5]

POLIKUSZTIKUS OVARIAN SZINDRÓMA - HAGYOMÁNYOS ÉS KORSZERŰ FOGALMAK

A policisztás petefészek-szindróma (PCOS) már az ókortól kezdve a vita és az intrika középpontjában állt az allopátiás orvosok és a hagyományos gyógyítók körében. Jelenleg a nők leggyakoribb endokrinopátiájának tekintik a reproduktív korcsoportban. [8] A PCOS kifejezést 1935-ben Irving Stein és Michael Leventhal alkotta meg az „amenorrhoea”, az „elhízás” és a „hirsutizmus” triádjaként. Azóta világszerte reflektorfényben van, mint a reproduktív korosztályú nők leggyakoribb endokrin petefészek-rendellenessége. [9] A közelmúltban a szindrómát életmódbeli rendellenességnek bélyegzik, amelyet a túlzott táplálkozás, a hiperinsulinémia, a petefészek zavara és az ovulációs zavar okoz. A rotterdami 2003-ban felülvizsgált (3-ból 2) kritérium szerint az oligo- és/vagy anovuláció, a hiperandrogenizmus és a policisztás petefészkek klinikai és/vagy biokémiai jelei, valamint egyéb etiológiák (veleszületett mellékvese-hiperplázia, androgén-szekréciós daganatok és Cushing-szindróma) kizárása ) pontosan meghatározza a PCOS diagnózisát. [10] Ettől eltekintve jelenleg olyan anti-Müllerian hormonszinteket javasolnak, amelyek jobb diagnosztikai paraméterként mind a policisztás petefészek morfológiájával, mind ultrahanggal, mind androgén profillal korrelálnak [9].

A PCOS-t ma sokoldalú anyagcsere-rendellenességnek tekintik, amely inzulinrezisztenciával jár, és hiperinsulinémiához vezet. A PCOS tudományos alapját az inzulin felhasználásának alacsony szintje magyarázta, ami a zsírsejtekben a miR-93 nevű mikro-RNS magas aktivitási szintje miatt következett be. [9] Az elhízáshoz hasonló genetikai tényezők mellett a PCOS-ban is szerepet játszanak a pszichológiai tényezők, mint például a fokozott stressz, emelik a kortizol és a prolaktin szintjét, ami megzavarhatja a normális menstruációs ciklust. [9] A módosítható kockázati tényezők, például a mozgásszegény életmód, a magas kalóriatartalmú étrend és a rossz fizikai aktivitás által okozott elhízás szintén hozzájárul a PCOS-hoz. Az elhízás mára egyre népszerűbb a PCOS módosítójaként. [9]

A PCOS-ban szenvedő nők hajlamosak olyan hosszú távú egészségügyi következményekre, mint a 2-es típusú diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a diszlipidémia, az érelmeszesedés és a Frank metabolikus szindróma (MS). Ennek oka az az oka, hogy az inzulinrezisztencia nagyon fontos szerepet játszik mindkét szindróma patogenezisében. Ezért a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az SM nagyon elterjedt a PCOS-ban szenvedő nőknél, mind elhízottak, mind nem elhízottak [11]. Hasonló kutatásokról számoltak be az SM és annak egyes komponenseinek a PCOS-ban való közös előfordulásáról más kutatók, különösen azoknál a nőknél, akiknek magas a keringő inzulinszintje és magas a testtömeg-indexe (BMI). Hasznosnak találták azokat a kezelési stratégiákat, amelyek az inzulinrezisztencia kezelésére irányulnak, amely mindkét szindróma kulcsfontosságú patogén tényezője. [12] A PCOS-nők magas érzékenységének oka az SM kialakulására az inzulinrezisztencia. Az elhízás módosítható tényezőként szolgál ebben a két saját készítésű szindrómában. [8]

Jelenleg a BMI, mint az elhízás és az ahhoz kapcsolódó rendellenességek, például a PCOS előrejelzője, lassan fogy, és az egyén elhízási kockázatának hasi zsíron keresztüli értékelésének koncepciója egyre nagyobb lendületet kap. Az egészségügyi problémák ugyanis kifejezettebbek azoknál az egyéneknél, akiknek a hasukon több zsír van, mint a végtagokon. Ezért a derék-csípő arány vagy a derék kerülete a testzsír mintázatának egyik legfontosabb értékelõje. A hasi elhízás szintén főleg a női meddőséggel jár együtt. [1]

A jelenlegi világban tomboló stresszt mára a PCOS és az MS egyik okozó tényezőjeként azonosították. A stressz fokozott szimpatikus tüzelést vált ki, és végül megváltoztatja az élettani reakciókat, mint például a pulzus, a légzés és a vérnyomás. Ennek eredményeként megnő a test homeosztázisának terhe, és ha nem kezelik, megzavarhatja a normál homeosztázist. Az egyik ilyen eredmény a mitokondriumok hibás működése és az SM-hez vezető metabolikus merevség kialakulása. Bár az oxigénfogyasztás az SM egyes összetevőinél magasabb, az SM-ben szenvedő betegek teljes oxigénfogyasztása bizonyos vizsgálatokban alacsonyabbnak bizonyult [13]. A stressz és a szív- és érrendszeri egészség közötti káros kapcsolat az ilyen betegeknél magasabb allosztatikus terhelés kiváltásával magyarázható. Ez a terhelés a szimpatikus-parasimpatikus válaszok változásaként, a hipotalamusz – hipofízis – mellékvese tengelyének változásai által kiváltott hormonális változásokként és az endothel diszfunkciójaként nyilvánul meg. A nagyobb allosztatikus terhelés szintén akadályozhatja a pszichés stressz gyors felépülését. [13]

A stressz alatti gyors, sekély, mellkasi szellőzés a légzési mintázat. Stressz esetén ez a légzési szokás szimpatikus dominanciát vált ki, amelyet magas pulzusszám és szívteljesítmény fejez ki. Az esetleges izom-értágulat miatt azonban káros a véráramlás a szívben és az agyban. Az a személy, aki krónikusan hiperventilál, szinte mindig hipokapnikus, és előfordulhat, hogy nem képes megbirkózni bármilyen további stressz nem kívánt eseményével. [6]

Több kutató következtetése szerint az MS-szel együtt létező PCOS-t oxidatív károsodási állapotnak tekintik a reaktív oxigénfajok miatt, amelyek telítetlen zsírsavakat tartalmazó membrán-foszfolipideket oxidálnak. A kapott lipid-hidroperoxidok citotoxikus termékeket, például malondialdehidet eredményeznek, amelyek erősen károsak a sejtekre. [14]

KAPALABHATI A METABOLIKUS SZINDRÓMA ALKOTÓINAK KÜZDELME

Az SM emelkedett vércukorszintjét és glikémiás állapotát elsősorban a vércukor katabolizálása szabályozza, ami a nehéz fizikai gyakorlatok során elért végeredmény. Az agy – hasnyálmirigy – endokrin tengelyt irányító mentális és szellemi állapot azonban pozitív kontrollt indukálhat a hiperglikémia és a diszlipidémiák felett. [16] A Kapalabhati köztudottan szabályozza ezt az agy – hasnyálmirigy – endokrin utat, és így korrigálja az SM jellemzőit, elsősorban a hiperinsulinizmust és a disliplipémiákat. [16] A kapalbhathi során fellépő hasi nyújtás elősegíti a hasnyálmirigy sejtjeinek regenerálódását, ami elősegíti a glükóz fokozott felvételét és enzimatikus perifériás hasznosítását a szövetekben, ezáltal csökkentve a hiperglikémiát. [14] Ezenkívül hasi-légzőszervi gyakorlatként a Kapalabhati bizonyítottan közvetlenül stimulálja a hasnyálmirigyet az inzulin felszabadítására és a hiperglikémia ellensúlyozására. [14]

Az inzulinrezisztencia, a PCOS és az MS általános problémája elleni küzdelem az izmok vérellátásának javításával és az izmok fokozott inzulinreceptor-expressziójával jár. Ezért a hiperinzulinizmust és az ebből fakadó glükóz tolerancia romlását hatékonyan kezelik a Kapalabhati hosszú távú gyakorlata. [14]

Jóga gyakorlatokról van szó, amelyek csökkentik az oxidatív stresszt, és ezáltal segítik az antioxidáns védekező mechanizmust. [14] A pranayama technikák, például a Kapalabhati, javítják az autonóm funkciót azáltal, hogy kiegyensúlyozzák a szimpatikus és a parasimpatikus aktivitást, amely előnyös a stresszhez kapcsolódó rendellenességekben. [17] A kapalabhati csökkenti az oxidatív stresszt, amely befolyásolja a lipidperoxidációt. [14]

A stressz okozta sejtzavarok elleni küzdelem során a relaxációs gyakorlatok szinkronizálják az elmét és a testet, és kiegyensúlyozzák az egyén fiziológiai és pszichológiai mechanizmusait. Tanulmányok azt sugallják, hogy egyetlen jógamenet javítja az oxigéntelítettséget és a szimpatovagális egyensúlyt, ami fokozhatja a felépülést egy stresszes ingerből, amelyet elsősorban személyes tapasztalat, munkahely vagy vizsgálat indított. A stresszt elsősorban enyhíti az alacsonyabb pszichofiziológiai aktivitás állapota, amely eltér a rendszeres alvástól vagy más relaxációs technikáktól. Ez a jógi állapot akár 40% -kal is csökkenti az oxigénfogyasztást. Tanulmányok azt is bizonyították, hogy a rendszeres jógagyakorlók alacsonyabb lipidprofillal rendelkeznek. [13] A Kapalabhati által végzett relaxáció stresszben szenvedő betegeknél javítja a mitokondriális energiatermelést és -felhasználást, amelynek csúcspontja az ATPáz és az inzulinfunkció szabályozása, amely elősegíti a mitokondriális rugalmasságot. [13]

Negatívumként elmondható, hogy a Kapalabhati-gyakorlathoz szükséges idő az eredmények megfigyeléséhez még nem szabványosított. Egyetemi hallgatókon végzett tanulmány kimutatta, hogy a Kapalabhati 4 hetes gyakorlása nem eredményezett jelentős javulást a hematológiai paraméterekben. [18] Ez azt jelzi, hogy ezeket a gyakorlatokat hosszabb ideig kell elvégezni a hatékonyság értékeléséhez.

KÖVETKEZTETÉS ÉS AJÁNLÁSOK

Megállapítható, hogy a rendelkezésre álló szakirodalommal és tanulmányokkal a Kapalabhati hatékonyan megcélozza és leküzdi az SM jellemzőit. Mivel a PCOS-nak és az MS-nek közös a kórokozó-útvonala, érdemes megfontolni, hogy a Kapalabhati hatékony lehet a PCOS jellemzőivel szemben is, bár ebben a tekintetben kevés a tanulmány és az irodalom. Pozitívumként elmondható, hogy a Kapalabhati segít kezelni a PCOS-nők meddőségét, ami a reproduktív korú nők fő aggodalma. Azonban csak a tudósok és klinikusok által végzett komoly kutatások és terápiás törekvések javíthatják a technikát, és finomabbá és alkalmassá tehetik azt a gyakorlók számára. Ezért előnyös lenne, ha a PCOS nők nagy populációjában, egyidejűleg fennálló MS-vel végeznének egy tanulmányt, amely megerősítené a Kapalabhati előnyeit a lakosságukban.