Kismedencei torlódás szindróma

Ismerje a tényeket

kismedencei
A kismedencei torlódás szindróma (PCS) a krónikus kismedencei fájdalom egyik oka, a nőknél nagyon gyakori állapot, amely jelentős fogyatékossághoz vezethet. Az összes nő körülbelül egyharmada krónikus kismedencei fájdalomtól szenved valamikor életében. A krónikus fájdalom definíció szerint hat hónapnál tovább tart, és nem kapcsolódik a nő menstruációs ciklusához.

A krónikus kismedencei fájdalomnak számos különböző oka van. Ez megnehezítheti a diagnózist. A kismedencei torlódási szindrómát (PCS) figyelembe kell venni, ha a fájdalom súlyosbodik ülve vagy állva, és fekvéssel enyhül. Egyes betegeknél vizelési fájdalom (dysuria) vagy szexuális aktivitás alatt/után (dyspareunia) is jelentkezhet.

A PCS az úgynevezett petefészek- és kismedencei táguláshoz kapcsolódik. Ennek eredményeként visszérgyulladás alakulhat ki a medencében, a combban, a fenékrészekben vagy a hüvely területén. A komplex egészségi állapot, a PCS multidiszciplináris csoportos megközelítést igényel a kezelés és az értékelés szempontjából.

Tünetek

A PCS tünetei a következők bármelyikét tartalmazhatják:

  • Tompa, sajgó vagy „húzós” fájdalom a medencében vagy a hát alsó részében, különösen álló helyzetben és rosszabb a menstruáció ideje alatt
  • Irritatív hólyag, amely néha stressz inkontinenciához vezet
  • Irritálható bél (visszatérő hasi fájdalom és hasmenés váltakozva székrekedéssel)
  • Mély dyspareunia (kellemetlen érzés a szexuális együttlét alatt vagy után)
  • Hüvelyi vagy vulvar visszerek (kidudorodó vénák az elülső járat körül)
  • A belső comb felső részének vagy a comb hátsó részének visszér

Okoz

A PCS oka nem világos. Az anatómiai vagy hormonális rendellenességek vagy diszfunkciók lehetősége azonban hozzájárulhat a PCS kialakulásához. Az érintett nők többsége 20 és 45 év közötti, és többszörös terhessége volt.

Az egyik elmélet szerint a hormonális változások és a súlygyarapodás, valamint a kismedencei szerkezet anatómiai változásai a terhesség alatt növelhetik a nyomást a petefészek vénáin belül. Ez gyengítheti a véna falát, ami dilatációhoz vezet. Az ösztrogén gyengítheti a vénafalakat, hajlamosítva a nőket a PCS-re.

Amit tudunk, az az, hogy normál vénákban a vér a medencétől felfelé áramlik a szív felé a petefészek vénájában, és a vénában lévő szelepek megakadályozzák a visszafelé áramlást. Amikor a petefészek véna kitágul, a szelepek nem záródnak be megfelelően. Ennek eredményeként a vér visszafelé áramlik, más néven „reflux”. Amikor ez bekövetkezik, a vér összegyűlik a medencében. Ez viszont kismedencei visszérhez, valamint a nehézség és a fájdalom klinikai tüneteihez vezet.

Kockázati tényezők

A kismedencei torlódásban szenvedő nők többsége 45 évnél fiatalabb és szülés éveiben jár. Bizonyos tényezők nagyobb kockázatot jelenthetnek egy nőre nézve az állapotban, beleértve:

  • Többszörös (2 vagy több) terhesség
  • "Hegyes" (visszafordított) méh jelenléte
  • A láb ereinek teltsége
  • Policisztás petefészkek
  • Hormonális növekedés vagy diszfunkció

Értékelés

Számos diagnosztikai teszt hasznos lehet a PCS értékelésében.

Ultrahang: A hasi és kismedencei ultrahang segíthet a PCS értékelésében. Ultrahang segítségével közvetlenül vizualizálhatjuk a refluxot a petefészek vénáiban és azonosíthatjuk a kitágult kismedencei vénákat. A Vénakezelő Központ egyike azon kevés központoknak, amelyek ultrahanggal diagnosztizálhatják ezt az állapotot.

Számítógépes tomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotás (MRI):
Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy az ultrahang önmagában nem nyújt minden szükséges információt, és orvosa további képalkotást szeretne. A CT-t és az MRI-t a kismedencei kóros vénák vizualizálására, egyéb rendellenességek felkutatására és a környező struktúrák értékelésére használják.

Kismedencei venográfia: A PCS diagnosztizálásának legmeghatározóbb képalkotási módja, ezt a minimálisan invazív eljárást egy érrendszeri szakember végzi a kórházban. A katéter (cső) az ágyékból vagy a nyakból jut a vénás rendszerbe, majd röntgensugarakkal vezetik a katétert a petefészek vénájába. Jódalapú festéket injektálnak a vénába, és képeket kapnak. A medencei venográfia kezelésként is alkalmazható, ha nem műtéti, minimálisan invazív eljárással kombinálják, amelyet kismedencei embolizációnak neveznek. A sebész belátása szerint ezeket az eljárásokat együtt vagy különböző időpontokban hajthatják végre.

Kezelési lehetőségek

A petefészek véna embolizációja: Ebben az eljárásban katétert (csövet) helyeznek közvetlenül a kóros petefészek- és kismedencei vénákba. Szklerotizáló szereket (irritációt vagy gyulladást okozó vegyi anyagokat) injektálnak a kismedencei varikózisba, és kis fém tekercseket vagy dugókat helyeznek el, hogy megakadályozzák a petefészek vénába történő áramlást. Ez megakadályozza a kóros vénában az áramlás megfordulását, ami csökkenti a megnagyobbodott kismedencei vénák nyomását. Ezt az eljárást általában ambulánsan végzik, és a betegek néhány nap alatt visszatérhetnek a normális aktivitáshoz. A petefészek véna embolizációja után a betegek körülbelül 75 százaléka számol be tüneteinek javulásáról.

> Lásd a Kismedencei torlódás szindrómáról szóló interaktív blogbejegyzésünket a Sebészeti Minisztérium honlapján, amely további információkat nyújt erről az állapotról, valamint a nők tapasztalatairól.