Leeching

A leeching nagyobb rugalmasságot kínált, mint a köpölyözés és a venesekció, mivel kevesebb korlátozás vonatkozott arra, hogy hol alkalmazhatók a testen.

sciencedirect

Kapcsolódó kifejezések:

  • Köpölyözés
  • Aeromonas
  • Cellulitis
  • Lágy szöveti fertőzés
  • Vénás véráramlás
  • Vénás torlódás
  • Baktérium

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A szabad szövetek átadásának komplikációi

Gyógyászati ​​piócaterápia

Testen kívüli életfenntartás

Egyéb pontok

Az ECMO áramkörök egyik problémája a magas szintű di (2-etilhexil) -ftalát (DEHP) átitatása a polivinilcsövekből az idő múlásával, ezáltal növelve a beteg expozícióját ennek a vegyi anyagnak. Az újszülött ECMO áramkörének egyik értékelése megállapította, hogy magas DEHP-szintet találtak a rutin görgőfej-használat során. 50 Kimutatták, hogy a magas DEHP-szint sterilitást és endokrin rendellenességeket okoz patkányokban. 22 újszülött ECMO-beteg nyomon követési jelentése, akik jelenleg 14-16 évesek, nem találtak rendellenességeket a megfigyelt nemi szervek fejlődésében; a nemi hormon szintje; vagy pajzsmirigy-, vese- vagy májműködés. 51

A heparinnal kötött csövekkel végzett munka számos kereskedelemben kapható terméket eredményezett. Bár egyik sem bizonyítottan csökkenti a szisztémás heparin adagolásának szükségességét hosszú távon, rövid időszakok (

Piócák

1 Mik a piócák? Térdek?

A piócák az Annelid törzs férgei, amelyek a gazdaszervezetből kivont vérből táplálkoznak. A középkorú piócázás gyakorlata alapján a „pióca” szó az angol „laece” szóból származik, azaz orvos. A piócákat a tizenkilencedik századi európai orvostudományban széles körben alkalmazták a vérellátásra, ez a gyakorlat gyakorlatilag minden betegséget gyógyít. A piócák fogyasztása az 1830-as években érte el a csúcsot, amikor évente tízmilliókat használtak fel Franciaországban, Angliában, Németországban és az Egyesült Államokban.

A pofák strandokon élnek, és Dr. Seuss hozta létre őket. Semmi közük a plasztikai sebészethez.

2 Mióta használják a piócákat az orvostudományban?

A piócák első ismert felhasználása 3500 évvel ezelőtt történt Egyiptomban, ahol egy sírfestmény a piócák fodrász-sebész általi alkalmazását ábrázolja. A pióca részletes dokumentációja szintén Indiában 3300 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Nyugaton a piócákat 2200 évvel ezelőtt használta fel először a vérellátáshoz Nicander, a görögországi Colophonból.

3 Mióta használják a piócákat a plasztikai sebészetben?

A piócák modern használata a fedélzeti műtétben 1960-ban kezdődött, 70% teljes mentésről és 30% -os részleges megmentésről 20 piócával kezelt fenyegetett fülben. 1981-ben kézi műtéteken alkalmazták őket, és jelentést készítettek arról, hogy piócákkal kezelt 10 csak artériás digitális újratelepítés 60% -os túlélést jelentett. Ez jelentős javulást jelentett a csak szisztémás antikoagulációval kezelt, csak artériát tartalmazó újratelepülők túlélésében.

A piócákkal kezelt veszélyeztetett újratelepített számjegyek jelenlegi túlélési becslése 60-70%; A piócákkal kezelt fenyegetett pedikuláris szárnyak megmentési becslése szintén 60-70%. A Hirudo medicis, a Délkelet-Ázsiában és Európában endemikus pióca a leggyakrabban használt faj.

4 Melyek a piócák használatának jelei?

A vénás torlódás a digitális újratelepítés elismert szövődménye, amely ödéma, kapilláris és artéria lelassulás, vénás és artériás trombózis, flap ischaemia és végül nekrózis kialakulásához vezethet. A piócák nem csodaszer a nem megfelelő fedélszerkezet vagy az érrendszeri anasztomózisok technikai problémái miatt, de a mentés kiegészítéseként jelennek meg.

A piócákat sikeresen alkalmazták az újratelepített részek dekongesztálására, ideértve a teljesen kiforrott füleket és számokat, valamint az ajak, a pénisz, az orr és a fejbőr részlegesen megdugott szegmenseit. Ezeket a purpura fulminans, a fül és a periorbitalis haematoma, valamint a traumásan degloved szövetek fenyegetett számjegyeire, valamint a mellbevágási eljárások mellbimbó-nekrózisának kezelésére is alkalmazták.

5 Milyen jelei vannak az artériás elzáródásnak a vénás elzáródással szemben?

A vénás torlódás jelei közé tartozik a cianotikus bőrszín, a hűvös hőmérséklet, a gyors kapilláris feltöltés, a megnövekedett szövet turgor, és a tűszúrás hatására gyors sötét vérzés. A doppler képalkotásnak kell lennie az első eszköznek, amelyet műtét után használnak az artériás keringés dokumentálásához, mivel a piócák nem lesznek hasznosak az elégtelen artériás beáramlás esetén. A vénás zsúfolt szövetek megmenthetők, ha az artériás véráramlás fennmarad, amíg új vénás be nem növekszik. A vénás kompetencia általában helyreáll a posztoperatív 4. vagy 5. napon az újratelepített számjegyeknél, és a posztoperatív 6. és 10. napig a szabad füleknél (111-1. Táblázat).

A veszélyeztetett szövetvesztés nyilvánvaló jeleinek hiányában a szövődmények korai felismerését hőmérséklet-monitorozás, fluoreszcein-festék injekció vagy lézeres Doppler-áramlásmérés segíti, bár az artériás vagy vénás elzáródás megkülönböztetése ezen módok bármelyikével nehéz.

6 Hogyan működnek a piócák?

A pióca elülső balekja 2 mm-es bemetszést okozó porcos vágólapokat rejt. 30 perc alatt egyetlen hirudo pióca a testtömegének 10-szeresét vagy 5–15 cm3 vért nyelhet fel. Az elsődleges terápiás előny azonban egy antikoaguláns hirudin, amelyet a pióca nyálmirigyéből injektálnak. Az antikoaguláns hatása a pióca leválása után több óráig is eltarthat, lehetővé téve a seb legfeljebb 50 cm3 vér kiáramlását.

A hirudin egy olyan polipeptid, amely gátolja a fibrinogén trombinnal katalizált átalakulását fibrinné. A hirudin a trombinra reagálva blokkolja a vérlemezkék aggregációját is, és gátolhatja az X faktort. Mivel a II. Faktor (trombin) feltehetően a végső közös út a trombózis minden okában, a hirudint az ismert legerősebb természetes antikoagulánsnak tekintik. A hirudinnak két előnye van a heparinnal szemben: (1) a trombin inaktiválásához nincs szükség antithrombin III-ra, és (2) nincs kötve a heparin-semlegesítő 4. thrombocyta-faktorral. Klinikai vizsgálatok folynak a heparin és a rekombináns hirudin hatékonyságának összehasonlítására. az angioplasztika utáni akut koszorúér-záródás megelőzésében, az instabil angina kezelésében és a mélyvénás trombózis (DVT) megelőzésében.

A piócanyálban található egyéb farmakológiai szerek közé tartozik (1) egy helyi érzéstelenítő; (2) hialuronidáz, szétterjedési faktor; és (3) hisztamin-szerű értágító, amely növeli a regionális véráramlást.

7 Melyek a piócák használatának lehetséges szövődményei? Milyen óvintézkedések szükségesek?

A piócák alkalmazásának fő szövődményei a fertőzés és a vérveszteség. A H. medicis szimbiotikus kapcsolatra támaszkodik az Aeromonas hydrophilával a belében. Az A. hydrophila egy gram-negatív pálca, amely a pióca használatát követő 1-10 napon belül 0% és 20% között változik. Egyes szerzők empirikus aminoglikozidot vagy harmadik generációs cefalosporint javasolnak. A piócák nem vírusok természetes hordozói, de fertőzés esetén a hepatitis B-t át tudják vinni az emberekre. Az univerzális óvintézkedéseket (a piócák kesztyűvel és csipesszel való kezelése) be kell tartani.

A hosszan tartó piócaterápia lehetséges eredménye a hematokrit jelentős csökkenése. Transzfúzióra gyakran szükség van a szisztémás antikoaguláció és a piócák harapása miatt, amelyek ellenjavallhatják a piócterápiát Jehova Tanúi számára.

8 Hogyan adják be a piócákat?

A bőrt Op-Site kötéssel vagy sóoldattal átitatott szivaccsal tisztítják és izolálják. A pióca feje (keskeny vége) a kezelést igénylő területre irányul. A pióca táplálkozásra késztethető úgy, hogy a rögzítési hely felett tartott főzőpohárban tartja, vagy egy tűvel megszúrja az etetési helyet egy csepp vér előállításához. Fontos, hogy az anastomosis területét gézzel védjük. Gyakran figyelje a piócát, amíg le nem ereszti a beteget (általában 30 perc alatt). Ha a pióca eltávolítása után a vérzés megszűnik, a pióca harapási területének heparinnal átitatott gézpálcával történő törlése elősegítheti a vérzést.

A pióca kilökődése a pióca nem tud gyorsan kapcsolódni az újratelepített részhez, rossz szívás vagy teljes étkezésnél kevesebb fogyasztás. Ezeket a megállapításokat a szöveti túlélés gyenge prognosztikájaként javasolták az artériás elégtelenség miatt a kedvező szövetszín ellenére.

A piócákat úgy dobja el, hogy alkoholtartályba helyezi, és a tartályt fertőző hulladékkal együtt dobja ki. A piócákat soha nem lehet újra felhasználni.

9 Hány piócát használjon?

A fedél vagy az újratelepített szám kívánt vénás kiáramlását az adott beteg igényeihez igazítják az alkalmazott piócák számának és gyakoriságának beállításával. Néhány publikált jelentésben piócákat alkalmaztak a vénás eltömődött részeken ritkán, mint napi 1 piócát, vagy olyan gyakran, mint egy piócát naponta hatszor, 5-10 napig.

Ha a pióca felvitele után a seb nem folytatja a vérzést, akkor a friss piócák 30 percenként gyakorisággal visszahelyezhetők egy számjegyre vagy szárnyra.

10 Hol szerez piócákat az éjszaka közepén?

Mivel a vénás torlódás a közvetlen posztoperatív időszakban hirtelen felmerülhet, legalább öt-tíz pióca azonnal rendelkezésre álló ellátása kívánatos. Az Egyesült Államokban két keleti parti árustól kaphatók hirudo piócák, akik kiemelkedően hirdetnek a plasztikai sebészeti folyóiratokban. A piócák megszerzése azonban a legjobb körülmények között is 12–14 órát vehet igénybe. Az újratelepített szám körmének heparinnal átitatott szivacsokkal történő óránként történő kopása által okozott szöveti vérzés rendszerint fenntartja a szövet életképességét, amíg piócák rendelkezésre állnak. A szomszédos kórházak gyógyszertáraiba irányuló telefonhívások rendelkezésre álló „kölcsönző piócák” készletet eredményezhetnek.

A piócák ára eltérő, de megközelítőleg 12 dollár. A műtét és a posztoperatív intenzív osztály megfigyelésének költségeihez képest a piócák a beteg kórházi kezelésének egyik legolcsóbb részei. A költségeket általában gyógyszerként fedezik a biztosítótársaságok.

Kiegészítő és alternatív terápiák és természetgyógyászati ​​kezelések

23.3.7 Méregtelenítő/tisztító eljárások

A méregtelenítő eljárásokat szélesebb értelemben a természetgyógyászati ​​szerek részének tekintik. Megkülönböztetések:

külső eljárások: pl. köpölyözés, piócaterápia, vérengedés, kantárda vakolat, baunscheidt terápia;

belső eljárások: pl. hashajtók, purgánsok, szudorifikumok, epe stimulánsok, diuretikumok és a menstruációt elősegítő gyógyszerek adása.

Az alábbiakban a köpölyözés és a pióca terápiát írjuk le, de a hátfájás egyéb eljárásainak kezelését nem javasoljuk.

Köpölyözés

Az mTrP-k, az érzékszervi pontok, a kötőszöveti duzzanatok és a szegmentális funkciózavarok átfedése fájdalomcsillapító és relaxáló hatást gyakorolhat az akut és krónikus myofascialis fájdalomra. A csészék általában közvetlenül a kiváltó pont felett helyezhetők el, vagy az ismert Abele pohár zónákra (lásd 13.8. Ábra).

Gyakorlati cselekvés: a csészét vagy az érintett terület fölé, vagy paravertebrálisan helyezzük az érintett szegmensbe, és 5–20 percig hagyjuk a beteg reakciójától függően (lásd 23.4. ábra). Pozitív teszt után ezt a kezelést a beteg önállóan elvégezheti. A köpölyözést reflektoros és cutivisceralis asszociációk alapján is alkalmazni kell szegmentális kezelésként (pl. Kontralaterálisan is) vagy az Abele köpölyözési zónákkal összhangban.

Akut izomterhelés esetén a teljes hátsó nyújtó izmok mentén paravertebrálisan három-öt ujj szélességű köpölyözéses masszázs hozhat némi megkönnyebbülést és kikapcsolódást. Ezt a masszázst egy partner végezheti.

Póréhagyma terápia

Bemutatták a piócák hatékonyságát akut szöveti sérülés esetén, haematoma esetén. A hatás helyi feloldó és hematokrit-csökkentő hatásokon, valamint hirudin, eglin, hialuronsav és enzimek hatásán alapul. Ez az eljárás már megtalálta a helyét az összes ellátási ágazatban, de csak trauma vagy masszív myogelosis okozta akut fájdalom esetén alkalmazzák. Az alkalmazás előfeltétele a piócák kezelésének ismerete, a beteg figyelmes elmagyarázása és a pióca csak egyszeri használata. A piócaterápia nem javallt krónikus fájdalom esetén.

A jogorvoslat előkészítése

Steven B Kayne PhD MBA LLM MSc (Med Sci) DAgVetPharm FRPharmS FCPP FIPharmM FNZCP MPS (NZ) FFHom, in Homeopathic Pharmacy (Second Edition), 2006

CSOMAGOLÁS ÉS TÁROLÁS

Sok vita folyt arról, hogy a műanyag vagy üveg tartályok megfelelőek-e a szilárd dózisformákhoz. Hahnemann korának eredeti ajánlásai szerint a homeopátiás szereket semleges üvegtartályokban kell tárolni. A szódaüveg és annak nátriummal történő szennyeződésének elkerülése az évek során nagyon magas stabilitást eredményezett a gyógyszerekben. Azt mondják, hogy néhány évvel ezelőtt, Hahnemann halálának évfordulóján, az egyik eredeti gyógymódját beadták, és kiderült, hogy hasonló választ váltott ki a vártól, ha friss gyógymódot használtak volna.

A brit gyártók által kedvelt modern műanyag Securitainer® (Jaycare Limited, Tyne and Wear, Egyesült Királyság) az egyik példa a nagyon pontos specifikáció szerint gyártott csomagolásra (Harries, 1991). A tartály polipropilén homopolimerből készül, a kupak pedig kis sűrűségű polietilénből. A csomagolási technológia fejlődésével valószínűleg nincs ok arra, hogy ezeket a tartályokat ne használjuk szilárd dózisformákhoz. A viszonylag magas alkoholtartalom miatt azonban jó gyakorlat az anyatinktúrák és folyékony hatások ömlesztett készleteinek áthelyezése a műanyag szállítópalackokból a borostyánszínű üvegcsavaros kupakokba, ha azokat 4 hétnél hosszabb ideig tartják.

Aeromonas

Egyéb fertőzések

Aeromonas spp. különféle bőr- és lágyrész-fertőzésekkel is társulnak, elsősorban a szennyezett vízzel való közvetlen érintkezés és traumás sérülések következményeként. Az előfordulást tekintve a sebfertőzések sokkal ritkábbak, mint a gasztroenteritis, és míg az Aeromonas fertőzések általános előfordulása az Egyesült Államokban

10/millió (amikor jelentették), a sebfertőzések becslése szerint 0,7/millió volt. A megnyilvánulások a szubkután szövetek enyhe fertőzéseitől (cellulitis) terjednek, amelyek a leggyakoribb tünetet jelentik, egészen a mélyebb szöveteket érintő súlyos állapotokig (nekrotizáló fasciitis és myonecrosis). Az Aeromonas fertőzés a főként cellulitist okozó gyógyászati ​​piócaterápia alkalmazásával is társult. Az Aeromonas fajokat természeti katasztrófahelyzetekben fontos kórokozóként ismerték el; nagy koncentrációban (10 6 –10 7 CFU ml - 1) izolálták mind a 2004-es új Orleans-i Katrina hurrikán, mind a thaiföldi cunami után.

Az Aeromonas fertőzésekhez társuló másik betegségforma a szeptikémia. Az esetek túlnyomó többségét olyan személyeknél észlelik, akik súlyos immunhiányos állapotban vannak, vagy olyan szövődményeik vannak, mint a cukorbetegség, vesebetegségek, szívműködési rendellenességek és egyéb hematológiai állapotok. Azonban az Aeromonas által egészséges embereknél okozott szeptikémia néhány esetét leírták. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a láz, a sárgaság, a hasi fájdalom, a szeptikus sokk és a nehézlégzés. Az Aeromonas septicemiát többnyire traumák és a mikroorganizmusokkal való közvetlen érintkezés okozza sebeken keresztül, és egyes esetekben piócaterápiával társult. Ami azt illeti, a piócák szimbiotikusan kikötik az aeromonadokat, és terápiás eljárásokban történő alkalmazásuk fertőzéseket okozhat. Jelenleg nem lehet klinikailag megkülönböztetni az Aeromonas bakterémiát azoktól, amelyeket más gram-negatív baktériumok okoznak, mint például az Escherichia coli vagy a Klebsiella tüdőgyulladás. Az Aeromonas fertőzés sajátos mutatója azonban az ecthyma gangrenosum-szerű elváltozások jelenléte petechia vagy bulla formájában.

Az aeromonadákról azt is elismerték, hogy intraabdominális betegségeket okoznak, mint például a hashártyagyulladást, valamint a hepatobiliaris és a hasnyálmirigy rendszerének fertőzéseit. Délkelet-Ázsiában az Aeromonas a harmadik leggyakoribb gram-negatív ok a peritonitisben. Az Aeromonas által okozott hashártyagyulladás főként az epeutak vagy a gyomor-bél traktus fertőzésének kiterjesztéséből származik. A fertőzések forrása azonban a legtöbb esetben nem világos, kevés kórelőzmény utal környezeti eredetre.

Az aeromonák légúti fertőzésekkel társultak, nemcsak főleg tüdőgyulladással, hanem empiémával is. A fő ok a közel vízbe merülés esetei voltak, amelyek tengervizet és más hatalmas vízi expozíciókat érintettek. Ismét gyakran beszámoltak a mögöttes szindrómák jelenlétéről

Végül az Aeromonas fajok alkalmanként érintettek a szem és az urogenitális traktus fertőzésében.

A 3D nyomtatott szövet klinikai igénye a rekonstruktív műtétben

12.2 Bioprint a szövetek összeállításához

Alsó-szélsőséges trauma rekonstrukció

Damon S. Cooney, Adekunle Elegbede, a globális rekonstrukciós sebészetben, 2019

A szövődmények kezelése

Főbb elvek

Az amputáció és a végtag megmentése közötti döntés során figyelembe kell venni a törés súlyosságát, a végtag vaszkuláris állapotát és a láb neurológiai állapotát.

Egyes betegek amputációval gyorsabban és jobban gyógyulnak.

A korai lefedettség csökkenti a fertőzési arányt, és a késői lefedettség szélesebb körű eltávolítást igényel.

A lágyrészhiba helye határozza meg az optimális lehajtási lehetőséget. A gastrocnemius izom a proximális 1/3-os hibák munkalovas fedele, míg a soleus izom a középső 1/3-os hibák munkacsikó-fedele. A disztális alsó lábszárban a szabad szárnyak a legjobb megoldás, de erőforrás-korlátozott körülmények között más szárnyak tartalmazzák a fordított surális artéria szárnyát vagy végső megoldásként a kereszt keresztlécet.