Intercostalis ideg

Az interkostális idegek a mellkasi gyökerek ventrális ramijából állnak, és vegyes idegek, motoros és szenzoros komponensekkel.

Kapcsolódó kifejezések:

Gerincérzéstelenítés
Thoracotomia
Visceralis Pleura
Mellkasfal
Beidegzés
Idegátültetés
Diafragma
Intercostalis izom
Brachialis Plexus
Frenikus ideg

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Intercostalis ideg

Etiológia

Az interkostalis neuropathia vagy a neuralgia klinikai bizonyítékai a sértések rövid listájának tulajdoníthatók, beleértve az operatív traumát, a zoster fertőzést (postherpeticus neuralgiát okozva), a cukorbetegséget és az idegragadást strukturális betegség által. Szintén beszámoltak intercostalis neuropathiát okozó szarkoidról és amyloidosisról.

A műtét utáni fájdalom gyakori a thoracotomia után, amelynek során a bordaközi idegek károsodhatnak a műszerezés, az érzéstelenítő injekció vagy a visszahúzódással összefüggő nyújtási sérülés miatt. Jellemzően a fájdalom a műtét után 1 vagy 2 hónappal jelentkezik, éles neuralgikus fájdalommal, amelyet a test mozgása vált ki. A nem idegi mechanizmusok, például a szövetkárosodás vagy a gyulladás szintén szerepet játszhatnak a posztoperatív fájdalomban. A közvetlen intercostobrachialis (T2) sérülés okozta posztmastectomia fájdalom különösen súlyos és nehezen kezelhető. A fájdalom a fagyott váll további súlyos komplikációjához vezethet.

A herpesz zoster vagy az övsömör gyakran megtámadja a mellkasi gerincidegeket, különösen a T5 – T12, és a látens varicella zoster vírus reaktivációja okozza a háti gyökér ganglionjaiban. A szomszédos elülső szarvsejtek és a motoros ideggyökerek szintén érintettek lehetnek, ami a végtag vagy a hasizomzat gyengeségét eredményezi. A fájdalom 1–20 nappal megelőzheti a tipikus hólyagos elváltozások kitörését. A fájdalom általában enyhül a vezikulákkal, de fokozódhat, és postherpetikus neuralgiaként is fennmaradhat, különösen 60 évesnél idősebb betegeknél. Átfogó fájdalomkezelésre van szükség, amely magában foglalja a triciklusos antidepresszánsokat, antikonvulzív szereket (gabapentin és pregabalin), opioidokat vagy helyi szereket (például lidokain vagy nagy dózisú kapszaicin tapaszok).

A diabéteszes toracoabdominális neuropathia (más néven diabéteszes truncalis neuropathia és akut mellkasi szenzoros radiculopathia) nem gyakori, de általában hosszú távú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél fordul elő, akiknél perifériás neuropathia klinikai bizonyítékokkal rendelkezik. Ritka esetekben ez a neuropathia a betegség első megnyilvánulása. Gyakran fordul elő diabéteszes lumbosacralis radiculoplexus neuropathiával (proximális diabéteszes neuropathia és diabéteszes amiotrófia) középkorú vagy idősebb betegeknél, enyhe 2-es típusú diabetes mellitusban, akut súlycsökkenés és autonóm tünetek hátterében. Az akut, immunmediált mikrovaszkulitisz a feltételezett kórokozó mechanizmus.

A jellegzetes megjelenés az akut dermatómiás fájó, égő, lancináló fájdalmak és a csökkent bőrérzet, amelyet paresztéziák követnek ugyanabban az eloszlásban. A hasfal izmai meggyengülhetnek, és egyoldalú hasi duzzanatot eredményezhetnek. A vizsgálat során kiváltott érzékszervi károsodás lehet finom, és több szomszédos mellkasi gerincideg eloszlásában van a mellkas elülső falán, ahol a thoracoabdominális idegek legtávolabbi részei találhatók. Ez a metabolikus neuropathia gyakori „hosszfüggő” mintázata, ahol kezdetben az idegek legtávolabbi része érintett. A hipesztézia foltos kétoldalú aszimmetrikus mintázatban is kiváltható. A gerinc képalkotása normális. A neuropathia tipikusan egyfázisú betegség, hónapokig tartó, spontán javulással.

Az interkostális ideg összenyomódása metasztatikus rákokból, például mell-, tüdő- vagy prosztatarákból származhat, amelyek gyakran a mellkasi csigolyát célozzák meg. A lokális, infiltratív rákok vagy tályogok szintén kompressziót okozhatnak. A mellkasi gerincet érintő jelentős degeneratív korongbetegség ritkábban fordul elő, mint a lumbosacralis korongbetegség, és általában a T8 – T12 régióban fordul elő. A megfelelő idegképalkotás elengedhetetlen a helyes diagnózis felállításához.

A Notalgia paresthetica olyan szenzoros neuropátiára utal, amely tipikusan a T2 – T6 háti rámit érinti, ami viszketést, paresztéziákat és hiperesztéziákat eredményez az interscapularis régióban. A mellkasi gerinc degeneratív változásai hozzájárulhatnak az állapot kialakulásához; az etiológiát azonban nem határozták meg teljesen.

A mellkas idegeinek sérülései

Monika Ostrowska, Mamede de Carvalho, Ideg- és idegsérülések, 2015

Anatómia és funkció

Rekonstruktív eljárások a felső végtagra

Bordaközi idegek

Az interkostális idegek, amelyek mindegyike 1300 motor axont tartalmaz, az első tizenegy mellkasi gerincideg ventrális rámija. Segmentális bőrérzetet biztosítanak, és az intercostalis, subcostalis, serratus posterior superior és inferior, transversus thoracis, külső és belső hasi ferde, transversus abdominis és rectus abdominis izmok motoros beidegződése. A bordaközi idegek laterális bőr- és elülső motoros ágai külön-külön átvihetők a kiválasztott szenzoros és motoros célpontokba. Tekintettel arra, hogy egyenletesen gyenge eredményekről számoltak be, amikor az interkostalis idegeket interpozicionális idegátültetésekkel alkalmazták, 23,24 csak akkor használjuk az intercostalis idegeket, ha azokat közvetlenül át lehet vinni. A legtöbb esetben a 3., 4., 5. és 6. bordaközi ideg megbízhatóan átvihető a brachialis plexus terminális ágaiba a hónalj szintjén. 25 Kis átmérőjük miatt két vagy több bordaközi motoros ideget használnak minden transzferhez. Szükség esetén a 2. vagy a 7. bordaközi ideg is használható; az átadáshoz azonban megfelelő hosszúság és helyzet kevésbé megbízható.

Csonka blokkok

Anatómia

A bordaközi idegek a mellkasi gerincideg elülső osztódásai T1-től T11-ig. Főleg a mellkasi mellhártyára és a hasi hashártyára oszlanak el. Az első két ideg a mellkaságain kívül a felső végtagot is ellátja, a következő négy elosztása korlátozott a mellkas parietális mellhártyáján, az alsó öt pedig a mellkas és a has parietális mellhártyáját. A 7. bordaközi ideg a xiphoid folyamatnál, a 10. bordaközi ideg a köldöknél végződik, a 12. (szubkosztális) mellkasi ideg pedig a hasfalra és az ágyékra oszlik.

Ultrahang-vezérelt eljárások a fájdalom kezelésére

Anuj Bhatia MBBS, MD, FRCA, FFPMRCA, FIPP, FRCPC, EDRA, CIPS, Philip Peng MBBS, FRCPC, alapító (Pain Med), in Essentials of Pain Medicine (negyedik kiadás), 2018

Anatómia

A bordaközi idegek a mellkasi ideg gyökereinek ventrális ramijai. Mindegyik ideg oldalsó bőrágat ad le, mielőtt elülső bőrágként folytatja. A borda (vagy a hátsó axilláris vonal) szögével mediálisan végrehajtott injekciók lehetővé teszik az oldalsó ág beidegzési területének lefedését, mivel ez az ág laterálisan indul el a borda szögéhez képest. 11 bordaközi ideg van, a 12. mellkasi ideg gyökér ventrális rami, más néven subcostalis ideg. A bordaközi idegek beidegzik a bőrt, a mellkas és a hasfal izmait. Bár hagyományosan úgy gondolják, hogy az idegek a borda alsó részén lévő barázdában, az intercostalis artériákon és vénákon együtt haladnak, az idegek a bordák között is elhelyezkedhetnek. A bordaközi idegek a belső bordaközi izomrétegig mélyen, a mellhártya felületén helyezkednek el. Mindegyik bordaközi teret a térben futó bordaközi ideg és a két szomszédos (fent és lent) tér idegei innerválják.

Laza diszfunkció

Technika

Az intercostalis ideget a tricepsz hosszú ágának idegéhez Goubier és Teboul írta le 2007-ben. 58 A technika magában foglalja a harmadik-ötödik intercostalis idegek feltárását és a motoros ágak mozgatását az elektromos stimulációval történő izolálásuk után. A radiális ideg brachialis és axilláris megközelítéssel érhető el, és általában a brachialis véna mögött található. A disszekciót a pectoralis major ín részleges vagy teljes megosztása segíti elő. A tricepsz ágának hosszú feje a latissimus dorsi és a teres major ín szintjén található, és az ideget követik a radiális idegben, és hasítják annak hosszának növelése érdekében. A disztális motoros ág felosztása előtt meg kell mutatni a három bordaközi ideg feszültségmentes koaptációjának elvégzésének képességét a 90 fokban elrabolt és maximálisan kifelé fordított vállával. Az alternatíva, ha az átültetést interkalált grafttal meghosszabbítja, gyenge eredményeket fog eredményezni. 130 A fibrin ragasztó használata három bordaközi kábel létrehozásához javítja a technikai könnyedséget.

Farmakológiai hozzáférés biztosítása az agyhoz

Massimo S. Fiandaca, Jeffrey H. Kordower, in Methods in Neurosciences, 1994

Bordaközi idegek reszekciója

Az interkostális idegek a mellkasi gyökerek ventrális ramijából állnak, és vegyes idegek, amelyek motoros és érzékszervi összetevőket tartalmaznak. A fő bordaközi idegek általában neurovaszkuláris kötegben futnak az egyes bordák farokszélei alatt, és általában a mellékvese medulláris ojtási eljárása során vannak kitéve, a mellékvesék reszekciójára a costophrenic angle megközelítést alkalmazva. Nem szokatlan, hogy a bal T11-et, vagy még gyakrabban, a bal T12 ventrális ramust (subcostalis ideget) teszik ki, mivel ez áthalad a retroperitoneális tér sebészeti megközelítésén a quadratus lumborum izom szintjén. A bordaközi ideg 4–6 cm hosszúságát általában el lehet különíteni és reszekálni. Amikor csak lehetséges, az ideg proximális csonkját az izmokba kell temetni, hogy megakadályozzák a fájdalmas szubkután neuroma kialakulását. Ez utóbbi manőver ellenére ezeknek a proximális idegcsonkoknak jelentős részén tüneti neuromák alakulnak ki.

Előnyben részesítettük, hogy a perifériás ideg szegmensét azonnal lebontjuk egy boncoló mikroszkóp alatt, borotvapengével vagy éles szikével, 50% autológ szérum-sóoldat fürdőjében jégen. A perifériás idegszövetet a jeges sóoldatban addig tartjuk, amíg készen áll a mellékvese medulláris szövetével való keverésre.

A kortikális plaszticitás a perifériás ideg sérülése után

Aaron D.C. Knox,. Karen D. Davis, Ideg- és idegsérülések, 2015

Intercostalis idegtranszfer

Az ICN-MCN transzfereket a hasznos bicepsz funkció helyreállítására használják (Malessy & Thomeer, 1998). Az ICN-ek beidegzik a komplex mellkasi mozgásokban részt vevő belégző és kilégző légzőizmokat (De Troyer & Estenne, 1988; Taylor, 1960), és a bordaközi izmokra vetülő kortikospinális idegsejtek aktívak a légzés vagy a testtartás ellenőrzése során. Az ICN-MCN transzfert követően a légzést és a testtartást vezérlő központi motoros programoknak a bicepsz hajlítását is szabályozniuk kell (Malessy, van Dijk és Thomeer, 1993). Az újbóli beillesztést követően az EMG adatai azt mutatják, hogy a légzési aktivitás a bicepsz klinikai összehúzódása nélkül is jelen lehet. A reinnerváció előrehaladtával a betegek képesek légzéssel elindítani az önkéntelen könyökhajlítást, ami a könyök szinketikus mozgását eredményezi a légzés során. Az önkéntes kontroll visszanyerése után is gyakran tudatos légzési erőfeszítésekre van szükség. A reinnerváció utolsó szakasza felé az önkéntes bicepsz-összehúzódás független a légzési aktivitástól (Anastakis et al., 2008), és ez a disszociáció a kortikális kéreg átszerveződését tükrözi a központi idegrendszerben (Mano és mtsai, 1995).

Anastakis és mtsai engedélyével használják. (2008). Eredetileg Malessy et al. (2003) .

Az ICN-MCN transzfer hatékonysága a könyökhajlításban részt vevő felső végtagi és mellkasi izmok összehúzódásának összehangolásának előzetesen létező interneuronális hálózatának köszönhető. A mellkas testtartás-ellenőrzése elengedhetetlen előfeltétele a felső végtagi mozgásoknak, és a könyök meghajlítása egy tárgy felemeléséhez az interkostális izom egyidejű összehúzódását igényli a mellkas stabilizálásához és a testtartás-szabályozáshoz. A bicepsz és az interkostalis kortikoszpinalis neuronok közötti meglévő interkortikális kapcsolatok jelenléte megmagyarázhatja, hogy miért lehetséges a bicepsz összehúzódása feletti akaratkontroll sikeres helyreállítása az ICN-MCN transzfert követően, de nem a hypoglossal-MCN transzfer után (Malessy, Hoffmann és Thomeer, 1999). Ahhoz, hogy funkcionálisan hatékony legyen, közös bemeneti válaszra van szükség a donor és az akceptor között (ugyanazon motorvezérlő területről vagy a területek közötti kapcsolatról). Ennek fontos következményei vannak a donor idegek kiválasztásában az idegátvitel során.

Az akut és posztoperatív fájdalom kezelése

Steven D. Waldman, fájdalomkezelés, 2007

Gyakorlati szempontok

A terápiás bordaközi ideg blokád kiváló kiegészítő különféle akut fájdalom szindrómák kezelésében. Egyszerűsége lehetővé teszi a sürgősségi osztályon vagy az ágy melletti használatát, feltéve, hogy a megfelelő újraélesztési felszerelések és gyógyszerek könnyen rendelkezésre állnak. A bordaközi régió erősen vaszkuláris jellege előírja az alkalmazott helyi érzéstelenítő teljes mennyiségének gondos ellenőrzését. Hosszú hatású fehérjéhez kötött helyi érzéstelenítő (pl. 0,75% bupivakain) alkalmazásával az interkostális ideg blokádja naponta elvégezhető, hogy hosszan tartó enyhítést nyújtson a trauma vagy műtéti bemetszés okozta fájdalomtól.

Fájdalom, invazív eljárások

Intercostalis ideg

Anatómia

A bordaközi idegek a mellkasi paravertebrális ideg elülső osztódásából származnak. A tipikus bordaközi ideg szomatikus és szimpatikus komponensekből áll. Az ideg szenzációt biztosít a dermatomális szintig, valamint bizonyos érzékszervi beidegződéseket a szint felett és alatt.

Jelzések

Az interkostális idegtömböket különféle fájdalmas mellkasi állapotok kezelésére alkalmazzák, beleértve a thoracotomia utáni fájdalom szindrómákat, az intercostalis neuralgiákat és a bordák törését. A rosszindulatú daganatokból származó dermatológiai fájdalom szindrómák szintén reagálnak a blokádra és a neurolitikus eljárásokra.

Eljárás

A megfelelő bordát tapintják, tűt helyeznek be, és érintkezésbe lép a bordával, általában a hátsó axilláris vonalban. A tűt a borda szélétől alacsonyabban mozgatják oda, ahol az injekciót végrehajtják. Ügyelni kell a mély vagy ellenőrizetlen behatolás elkerülésére a tüdőbe.

Bonyodalmak

A legfontosabb kockázat a pneumothorax feszültsége. Klinikailag jelentős pneumothorax valamikor az eljárás befejezése után jelentkezhet.