A melankolikus depresszió áttekintése

Daniel B. Block, MD, díjnyertes, igazgatósági képesítéssel rendelkező pszichiáter, magánpraxist működtet Pennsylvania-ban.

melankolikus

Eric Audras/Getty Images

A melankolikus depresszió a súlyos depressziós rendellenesség (MDD) egyik formája, amelyet a súlyos depresszió mély bemutatása jellemez. A depressziónak ezzel a formájával teljesen vagy csaknem mindenben teljes az élvezet elvesztése. A DSM-5-ben a melankólia meghatározója az MDD-nek, így egy személynél súlyos depressziós rendellenességet (tágabb betegség) diagnosztizálnak, melankolikus jellemzőkkel (a specifikus tünetek).

Míg a melankolikus depresszió már nem tekinthető különálló, különálló diagnózisnak, egyes kutatók azt javasolják, hogy ezt külön szindrómának kell tekinteni a kezelések és az eredmények javítása érdekében. A

A "melankólia" kifejezés az egyik legrégebbi kifejezés, amelyet a pszichológiában használnak. Azóta létezik, amióta Hippokratész az V. században az V. században bevezette, és görögül "fekete epét" jelent. A fordítás megfelelő, mert Hippokratész úgy vélte, hogy a fekete epe feleslege, amelyet a "négy humor" -nak nevezett el, melankóliát okozott. A tünetek, melyeket melankólia alá sorolt, közel azonosak a manapság alkalmazott tünetekkel, beleértve a félelmet, az étkezni nem akarást, az álmatlanságot, a nyugtalanságot, az izgatottságot és a szomorúságot. A

Tünetek

A melankolikus depresszió tünetei a következők:

  • A depressziós hangulat megkülönböztetett minősége, amelyet mély kétségbeesés, kétségbeesés vagy üresség jellemez
  • A depresszió folyamatosan rosszabb reggel
  • Kora reggel ébredés, legalább két órával korábban, mint a szokásos
  • A retardáció, a normális mozgás lelassulása vagy izgatottság, fokozott és/vagy szabálytalan mozgás pszichomotoros zavarai
  • Étvágytalanság vagy fogyás
  • Túlzott vagy nem megfelelő bűntudat

Okoz

Ezeknek az epizódoknak a kezdetét általában nem egy adott esemény okozza. Még akkor is, ha valami jó történik, az egyén hangulata még rövid ideig sem javul.

Az idősebb emberek, a fekvőbetegek és azok, akik pszichotikus tulajdonságokat mutatnak, nagyobb kockázatot jelentenek a melankolikus depresszióra.

A depresszió pontos okai nem tisztázottak, de a genetika, a családtörténet, a múltbeli trauma, az agykémia és a hormonok egyaránt szerepet játszhatnak. Úgy gondolják azonban, hogy a melankolikus depresszió erős biológiai eredetű.

Egy idegképalkotó vizsgálat azt találta, hogy a kulcsfontosságú "aláírás" marker csak a melankolikus depresszióban szenvedő résztvevőknél volt látható, de nem figyelték meg a nem melankolikus depresszióban szenvedőknél vagy a depresszióval nem rendelkezőknél. A

Diagnózis

Orvosa értékeléssel kezdi, hogy felmérje a tünetek jellegét, súlyosságát és időtartamát. Néhány kérdés, amelyet orvosa feltehet:

  • Változott a napi rutinja?
  • Élvezi még mindig azokat a dolgokat, amelyeket korábban szeretett csinálni?
  • Van-e gondja reggel felkelni az ágyból?
  • Hogy alszol?
  • Súlyosabbak a tünetei reggel?
  • Nehezen tudsz koncentrálni?
  • Van valami, ami segít javítani a hangulatát?

Orvosa értékeli a fizikai egészségi állapotát is, és elvégezhet néhány vizsgálatot vagy vérvizsgálatot annak ellenőrzésére, hogy a tünetei nem kapcsolódnak-e valamilyen alapbetegséghez.

A melankolikus depresszió diagnosztizálásához az egyénnek súlyos depressziós rendellenesség tüneteit kell mutatnia, például:

  • Tartós szomorúság érzése
  • Az érdeklődés és az öröm elvesztése
  • Alacsony energia vagy fáradtság
  • Ingerlékenység
  • Az étvágy megváltozik
  • Alvási nehézségek
  • A tevékenység szintjének változásai
  • Koncentrációs nehézség
  • Halál vagy öngyilkosság gondolatai

Melankolikus jellemzők diagnosztizálásához legalább három ilyen tünettel kell rendelkeznie:

  • A bánattól eltérő depresszió
  • Fogyás vagy étvágytalanság
  • Lassú tevékenység vagy nyugtalanság
  • Túlzott bűntudat
  • A szokásosnál jóval hamarabb felébred
  • Súlyosabb depressziós tünetek reggel

Orvosa egyéb feltételeket is kizár. Egyéb megfontolható kérdések a következők:

  • Bipoláris zavar
  • Cyclothymás rendellenesség
  • Tartós depressziós rendellenesség
  • Zavaró hangulati diszregulációs rendellenesség
  • Premenstruációs diszforikus rendellenesség
  • Tiltott drogok, felírt gyógyszerek vagy valamilyen fizikai betegség okozta depresszió

Kezelés

A melankolikus depresszió esetén a gyógyszeres kezelés gyakran része a kezelési tervnek, mivel feltételezik, hogy biológiai gyökere van. Más szóval, mivel általában nem külső körülmények váltják ki, úgy tűnik, hogy a melankolikus depresszió okai elsősorban a genetikai felépítésnek és az agyműködésnek tudhatók be, ezért olyan gyógyszerre van szükség, amely biológiai okokon működik, mint például az agyműködés.

A melankolikus depresszióban alkalmazható antidepresszánsok típusai a következők:

  • Szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k): Ezek a gyógyszerek úgy működnek, hogy megváltoztatják a szerotonin neurotranszmitter működését, ezáltal javítva a hangulatot. Gyakori típusok: Prozac (fluoxetin), Paxil (paroxetin), Zoloft (szertralin) és Lexapro (eszcitalopram).
  • Szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k): Az SNRI-k befolyásolják mind a szerotonin, mind a noradrenalin működését az agyban. Gyakori típusok a Cymbalta (duloxetin) és az Effexor (venlafaxin).
  • Norepinefrin és dopamin újrafelvétel gátlók (NDRI):A Wellbutrin (bupropion) az egyetlen gyógyszer ebben a kategóriában, amely befolyásolja a noradrenalint és a dopamint.
  • Atipikus antidepresszánsok: Ezek a gyógyszerek befolyásolják az agyi vegyszereket, amelyek látszólag javítják a hangulatot. Az ebbe a kategóriába tartozó gyógyszerek például a Remeron (mirtazapin), Oleptro (trazodon), Trintellix (vortioxetin) és Viibryd (vilazodon).
  • Triciklikus antidepresszánsok (TCA): Ezek az első generációs antidepresszánsok, és több mellékhatásuk lehet, mint az újabb verziók. Ebbe az osztályba tartozik a tofranil (imipramin), a Pamelor (nortriptilin) ​​és az amitriptilin.
  • Monoamin-oxidáz inhibitorok (MAOI-k): Ez egy másik régebbi antidepresszáns osztály, amely súlyos mellékhatásokkal járhat, de bizonyos emberek számára jó lehetőség lehet. A fő gyógyszerek ebben az osztályban a Parnate (tranilcipromin), a Nardil (fenelzin) és a Marplan (izokarboxazid).

A kutatások szerint a melankolikus depresszió jobban reagál a triciklikus antidepresszánsokra, mint az SSRI-kre, a pszichoterápiára vagy a szociális beavatkozásokra.

Megbirkózni

Mivel a melankolikus depressziót a szomorúság, az öröm elvesztése és a mindennapi tevékenység iránti érdeklődés hiánya jellemzi, ez jelentős zavarokat okozhat abban, hogy az ember hogyan képes az élet számos területén működni.

Ha gyanítja, hogy melankolikus tünetei vannak, beszéljen kezelőorvosával. Az antidepresszánsok jelentik ennek az állapotnak az első vonalát, és nagyon hatékonyak lehetnek. Van azonban néhány dolog, amellyel segíthet a tünetek kezelésében és kiegészítheti a gyógyszeres kezeléseket.

A hangulat javítását segítő életmódbeli módosítások a következők:

  • Rendszeres testmozgás
  • Töltsön időt barátaival és szeretteivel
  • Egészséges táplálkozás
  • Elmélkedés
  • Következetes alvási ütemtervet követve

Fontos azonban megjegyezni, hogy a melankolikus depresszió tünetei mindezeket a dolgokat nagyon megnehezítik. Amint a gyógyszerek életbe lépnek, könnyebb lehet ezeket a változásokat belevenni a napi rutinba.

Online források és támogató csoportok is hasznosak lehetnek a melankolikus depresszió tüneteinek kezelésében. Beszéljen kezelőorvosával, hogy eldöntse, ez jó lehetőség-e a többi kezelés kiegészítésére.

Ha öngyilkossági gondolatai merülnek fel, vegye fel a kapcsolatot az Országos Öngyilkosság-megelőzési Mentőszolgálattal a címen 1-800-273-8255 támogatást és segítséget egy képzett tanácsadó részéről. Ha Ön vagy egy szeretett személye közvetlen veszélyben van, hívja a 911 telefonszámot.

További mentálhigiénés forrásokért tekintse meg Nemzeti Segélyvonal adatbázisunkat.

Egy szó Verywellből

A melankolikus depresszió komoly hatással lehet munkájára, iskolájára, szociális és otthoni életére. Szerencsére vannak hatékony kezelések, amelyek segíthetnek. Ha depresszió tünetei vannak, beszéljen orvosával, aki kizárhat más okokat, és olyan kezelési lehetőségeket ajánl, amelyek segíthetnek az egyensúly helyreállításában.